KÜ BH 2011/210
KÜ BH 2011/210
2011.07.01.
Élelmiszer-higiéniai ellenőrzés lefolytatása jogsértő, ha azt a dolgozók üzemből való kiküldésével, a felperes képviselője vagy hatósági tanú jelenléte nélkül, nem azonnal megkezdett képi és hangfelvétel készítésével végzik [2004. évi CXL. tv. 91. §, 1952. évi III. tv. 206. §].
A felperesek A. K. alatt halászati termékeket előállító üzemet működtetnek, ahol halfeldolgozás, halászati termékek előállítása folyik. A felperesek közötti megállapodás értelmében az ún. Tiszta övezet a II. r. felperes, az ún. szennyes övezet az I. r. felperes által működtetett. A megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás a 2006. május 22-én kelt határozattal adott ki működési engedélyt.
A Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága állatorvosai 2008. április 25-én előzetes értesítés nélkül a felpereseknél élelmiszerhigiéniai ellenőrzést folytattak, ugyanakkor a munkaügyi hatóság és a rendőrhatóság házkutatással egybekötött ellenőrzést tartott a felperesek telephelyén. A halfeldolgozó üzemből a dolgozókat kiküldték, a hatósági ellenőrzést a felperesek képviselőjének jelenléte nélkül folytatták le. Az ellenőrzést megelőzően aznap 11 órától 13:45 óráig egy b.-i iskola diákjai üzemlátogatáson vettek részt, megismerkedtek a halfeldolgozás műveleteivel, végigjárták az üzemet, szemléltették számukra az egyes technológiai folyamatok élelmiszerbiztonsági követelményeit és azok betartásának fontosságát. Az üzemet a működése során megtekintették, a diákokat a kísérőtanárral és a sofőrrel együtt megvendégelték helyben sütött halfasírttal, halkolbásszal és ott főzött halászlével. Az üzemlátogatás idején egy személy dolgozott a tiszta övezetben, egy személy a szennyes övezetben, a bemutatót az üzemvezető tartotta és a konyhán egy személy segédkezett a vendéglátásban. Az üzemlátogatás idején az üzem ajtajai zárva voltak, legyek, rovarok az üzemben nem voltak, a munkavégzéshez szükséges tisztaság uralkodott az üzemben. Az üzemlátogatás befejezését követően röviddel megkezdődött hatósági ellenőrzés során a dolgozókat kiküldték az üzem területéről, a munkafolyamatokat félbe kellett hagyniuk, külön épületben levő irodahelyiségben kellett várakozniuk. Ezt követően az üzem területén a különböző hatóságok munkatársai, illetve időszakosan V. G.-né, a II. r. felperes vezetőjének hozzátartozója tartózkodott. Egyszerre három helyen folyt az ellenőrzés. Az élelmiszerhigiéniai ellenőrzést végzők is két külön helyiségben, két részre oszolva végezték az ellenőrzést, mellettük sem volt V. G-né folyamatosan jelen. Az ellenőrzés során az üzem ajtajait nem csukták be, és a helyszínre érkező V. Zs.-t, a II. r. felperes képviselőjét az üzembe nem engedték be. Az ellenőrzés során videofelvételek és fényképfelvételek készültek, de nem az ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg, hanem csak később az ellenőrzés folyamán. Az ellenőrzés több órán át tartott.
A Megyei Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága a 2008. április 28-án kelt – a 2009. október 7-én kelt határozatával kijavított – határozattal a felperesek működési engedélyét 2008. április 26. napjával visszavonta a 882/2004/EK rendelet 54. cikk (1) bekezdésére és 55. cikk (1) bekezdésére hivatkozással és a határozatot azonnal végrehajthatónak nyilvánította.
A határozat ellen mindkét felperes fellebbezést nyújtott be.
Az elsőfokú hatóság a 2008. május 13-án kelt határozatával a II. r. felperest 3 000 000 forint állategészségügyi bírság megfizetésére kötelezte az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény (a továbbiakban: Áeütv.) 45. § (1) és (4) bekezdése alapján.
A határozat ellen a II. r. felperes fellebbezést nyújtott be.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. október 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozat indokolását megváltoztatta, kimondta, hogy az érdemi döntés alapján a felperesek csak új hatósági eljárás keretében kiadott új működési engedély alapján kezdhetik meg élelmiszer előállító tevékenységüket a telephelyen. Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes a 2008. november 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozat indokolását és a bírság megfizetésére szabott teljesítési határidőt megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes mindkét határozatban azonosan, 27 pontban sorolta fel a megállapított jogsértéseket.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperesnek a működési engedélyt visszavonó határozatának felülvizsgálata iránt, a 13. és 21. pontban megállapított jogsértéseket nem vitatták, míg a többi jogsértés elkövetését tagadták.
A II. r. felperes az alperes bírságot kiszabó határozata felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a 13. és 21. pont kivételével a megállapított jogsértéseket vitatta.
Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette. Az egyesített perben bizonyítási eljárást folytatott le, iratokat szerzett be, tanúkat hallgatott meg. A tanúvallomások, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felperesek telephelyén egyszerre három ellenőrzés zajlott. Az állategészségügyi hatóság által végzett ellenőrzés során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 91. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés betartásra nem került, mert az ügyfél vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú az ellenőrzéskor nem volt jelen. A dolgozók üzemből való kiküldésével a Ket. 91. § (2) bekezdése megsértésre került, a halfeldolgozó tevékenység végzésében a felperesek akadályozva voltak. A helyszíni ellenőrzés nem folyt le szabályosan, nem biztosították a felperesek képviselőjének jelenlétét, így az ellenőrzés szabályossága, annak törvényessége utóbb nem ellenőrizhető. Nem rekonstruálható, hogy az üzem területét a dolgozók milyen állapotban hagyták el, és azt sem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy a hatóság részéről az ellenőrzést végzők bizonyos állapotokat megváltoztattak-e a helyszínen a képfelvételek rögzítése előtt.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként egyértelműen kizárta a jogsértés elkövetését az alperesi határozatban 14., 20., 26. pontban felsorolt jogsértések vonatkozásában, mert ezek a jogsértések az üzem működéséhez nem kapcsolhatók. Az üzem területétől 300 m-re levő családi ház udvarán talált sertés és szarvasmarha vágásból származó csontok, az ott található hűtőkonténer tartalma nem hozható összefüggésbe az üzemben folyó tevékenységgel, ez az üzem működési engedélyének bevonását nem indokolhatja, ahogy a bírság kiszabását sem.
Az alperes a 24. és 26. pontban írt jogsértés kapcsán a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről szóló 140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 11. §-ára hivatkozott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Korm. r. 2. §-ában felhívott 2092/91/EGK rendelet 1. cikk (2) bekezdése értelmében e rendelet hatálya nem terjed ki az akvakultúra-termékekre, ezért téves az a jogsértésként tett megállapítás, hogy a felperes az afrikai harcsára nem rendelkezett igazolással.
Az elsőfokú bíróság ehhez kapcsolódóan megállapította továbbá, hogy az afrikai bőrös harcsa „bio harcsa filé” felirattal történő átcsomagolása (24. pont) nem volt bizonyított, mert a hatósági állatorvosok a csomagolt halfilé fajtáját megállapítani nem tudták, a termékből mintát nem vettek, az üzemben az afrikai harcsa bőrdarabkáit nem lelték fel. Néhány címke fellelése még nem bizonyítja a jogsértés elkövetését. Az alperes az afrikai harcsa szállítása során a hűtési lánc megszakadását nem bizonyította (25. pont), a felperes igazolta, hogy a hal szállítása jéggel teli műanyag ládában történt.
Az elsőfokú bíróság az 1. pont kapcsán azt állapította meg, hogy a felperesek részére a sertés, illetve egyéb húsok felhasználása engedélyezett volt a becsatolt gyártmánylapok tanúsítása szerint, így nem róható a terhükre, hogy az üzem területén sertés- vagy más állati eredetű húst tároltak. A bizonyítás során megcáfolásra került, hogy az üzem területén tepertő sütése zajlott volna, tepertő sütésre utaló olajat a hatósági ellenőrzést folytató állatorvosok sem fedeztek fel (8. pont). A tepertőt az üzem bejáratánál találták és az sem volt megállapítható, hogy az üzemben baromfi, sertés, szarvasmarha vágására, húskészítmény előállítására vagy csomagolására került volna sor (1. pont).
A tanúvallomásokból, videofelvételből megállapíthatóan (2. pont) a hatósági ellenőrzés során az üzem külvilágra nyíló ajtóit nem csukták be, így lehetővé vált a legyek berepülése. Az üzemlátogatáson részt vevő tanárnő vallomásából megállapítható volt, hogy az üzemben a higiéniai állapotok kifogástalanok voltak, a rovarcsapdák működtek, az ajtók nem voltak nyitva, az üzem működése az előírásoknak megfelelt, az üzem területén légy jelenléte nem volt igazolt. A hatósági ellenőrzés során repülhettek be a legyek az ajtók nyitva tartása miatt, ezért nem igazolható, hogy azok már korábban is az üzem területén voltak (3. pont). Az sem került bizonyításra, hogy a halfilét tartalmazó zsákok, rekeszek közvetlenül a padozaton kerültek volna tárolásra (4. pont), mert ezek az üzemlátogatás során a kerekes szállítóeszközön voltak és a dolgozók is azt állították, hogy azokat nem a padozaton, hanem a szállítóeszközön tárolták.
Nem állapítható meg, hogy a higiénikus kézfertőtlenítés lehetősége nem volt biztosított, mert egyes, használatban levő kézmosóknál a papír kéztörlők biztosítva voltak, a meleg víz rendelkezésre állt. Az ellenőrzést végzők a folyóvíz hőmérsékletének mérését a szakma szabályainak megszegésével végezték el, mert a videofelvételen látszik, hogy a hőmérő kijelzője folyamatosan felfelé emelkedő számokat mutat, de a hőmérő végleges beállását nem várták meg a mérés során (5. pont).
A hatóság a tanúvallomásokkal ellentétesen állapította meg, hogy a dolgozók a munkaruhában ki-besétálhattak, mert az ellenőrzés során a munkahelyről a dolgozókat kizavarták, utána ők a helyszínre nem mehettek be. Az megfelel valóságnak, hogy a dolgozók az öltözőket nem használták, azonban védőruházatban végezték a munkájukat (6. pont).
A rekesz/ládamosó helyiség szárazságát – az elsőfokú bíróság megállapítása szerint – az a körülmény indokolja, hogy a rekeszek, ládák elmosására általánosságban reggel hat órakor, az üzem működésének megkezdését megelőzően kerül sor, ismételt elmosást, takarítást a munkaidő végén végzik. Az üzemben az ellenőrzéskor éppen munkavégzés folyt, így a ládák elmosása még nem történhetett meg (9. pont).
A felperes által csatolt HACCP kézkönyv szerint a halak kábítását akként végezték, hogy a haltestek bekerültek egy vízzel teli hűtőtérbe és onnan kábult állapotban szedték ki a halakat és dolgozták fel. A helyszíni ellenőrzéskor a halak a sokkolóból már kivételre kerültek, és mivel a hatósági ellenőrzés a feldolgozási tevékenységet megszakította, az ellenőrzés több órán keresztül folyt, előfordulhatott, hogy a halak között a kábításból néhány feléledt példány volt (11. pont).
A lefolyók csatornahálózati csatlakozásának hiánya egy mozdulattal pótolható volt, ezért a 12. pontban megállapított jogsértés nem igazolt. Az üzemlátogatáson részt vevő tanárnő vallomása szerint is az üzemlátogatás alkalmával szennyes övezet padozatán hallé nem volt, az üzemet „száraz” lábbal járták végig. Ahogy a tanúvallomása és a konyhán dolgozó személy vallomása szerint a sütőhelyiségben nem volt a padozaton érzékszervi elváltozást mutató sertés szalonna, ennek odakerülése nem tisztázott (17. pont). A sütő helyiségben lejárt fogyaszthatósági idejű halfasírt csomagolóanyagot találtak (18. pont), azonban a tanúvallomások és fényképfelvétel alapján nem igazolt, hogy azt sütötték volna ki, mert a halfasírtot frissen ott gömbölygették és sütötték ki az üzemlátogatáson részt vevőknek. Az üzemlátogatás és megvendégelés röviddel az ellenőrzés megkezdése előtt fejeződött be, így a rendrakásra, konyhatakarításra nem keríthettek sort, a 19. pontban írt, a sütéshez odakészített alapanyagok egymás melletti tárolása, valamint a 22. pontban kifogásolt halászlé megkezdett hűtése a folyamat ellenőrzés miatti félbeszakadása miatt nem állapítható meg jogsértésként.
Az elsőfokú bíróság a 23. pontban írt jogsértést sem találta bizonyítottnak a tanúvallomások és a nyomozati iratokban található fényképfelvételek alapján.
A felperesek a peres eljárás során igazolták, hogy HACCP-vel rendelkeztek, annak felülvizsgálatára 18/F/1. alatt iratot csatoltak, így a 27. pontban megállapított jogsértés nem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság az alperes által a 15. és 16. pontok szerinti jogsértések fennállását megállapította, míg a 10. pontban írt jogsértés kapcsán az ítélet indokolást nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az alperes határozataiból a Pp. 339/B. §-ába ütközően a mérlegelési szempontok nem állapíthatóak meg, a perben beszerzett bizonyítékokra tekintettel a megállapított tényállás jogszabálysértő [Ket. 50. § (1) bekezdése], az ellenőrzés szabályainak megszegése miatt az ellenőrzés megkezdésekori helyszíni állapot rekonstruálhatatlanságára figyelemmel nem bizonyítható kétséget kizáróan a jogszabálysértések többségének elkövetése. A 882/2004/EK rendelet 55. cikk (1) bekezdése alapján szankció csak a megállapított jogsértések súlyához igazodóan, arányosan szabható ki. Az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy egyetlen jogsértés is a működési engedély visszavonását eredményezheti.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy a 882/2004/EK rendelet 55. cikk (1) bekezdése alapján a megállapított jogsértések súlyához igazodó, arányos szankció szabható ki.
Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a keresetben alaptalanul vitatott jogsértések kapcsán a kereset elutasításáról nem rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős ítélet felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Állította, hogy a Ket. 91. § (2) bekezdése nem bír döntő jelentőséggel, mert a 854/2004/EK rendelet és a 882/2004/EK rendelet közelebbről meg nem jelölt rendelkezései elsőbbséget élveznek. Nem bizonyított az sem, hogy melyik hatóság szólította fel a dolgozókat az üzem elhagyására, így ennek következménye ezért sem róható a terhére. Az elsőfokú bíróságnak az ellenőrzés lefolytatásával kapcsolatos megállapításai – a felperesi képviselő folyamatos jelenlétének hiánya, az állapotok rekonstruálhatatlansága, a helyszín-megváltoztatás lehetőségének gyanúja – sértik a Pp. 215. §-át, tény- és iratellenesek, sértik a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert nem adja indokát az ítélet annak, hogy az alperesnek miként lett volna módja a helyszín megváltoztatására, de e körülmények tisztázására az elsőfokú bíróság nem is folytatott le bizonyítást. Az alperesi határozatban 4., 5., 9., 11., 12., 18. pontokban felsorolt jogsértésekhez kapcsolódóan sérelmezte, hogy a bíróság egyoldalúan csak a felperesek bizonyítékait vette figyelembe, figyelmen kívül hagyva az alperesi tanúk vallomását és az okirati bizonyítékokat (kép- és videofelvételeket), valamint a bíróság találgatásokba bocsátkozott a tényállás megállapításánál. Állította, hogy a határozatban megállapított jogsértések mindegyike fennállt, az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az ítélete 12. oldal harmadik bekezdésében felsorolt jogsértésekről, hogy azokat a felperesek nem követték el, illetve hogy azok nem bizonyítottak – de az alperes a felülvizsgálati kérelmében a külön ki nem emelt jogsértések vonatkozásában állítását nem indokolta, csak a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok egyoldalú, téves értékelésére hivatkozott. Sérelmezte, hogy a nyomozati eljárás anyagának beszerzésére irányuló bizonyítási indítványát a bíróság figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság a Pp. 339/B. § megsértését tévesen állapította meg, a határozatok a mérlegelés szempontjait tartalmazták. Hangsúlyozta, hogy a 882/2004/EK rendelet 55. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott arányos, hatékony, visszatartó erejű szankció alkalmazása csak elvárás, a konkrét szankciók alkalmazását a nemzeti jogi szabályozás írja elő, így az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (Ét.) 13. § (1) bekezdése, az Áeütv. 27. § (3) bekezdése, 45. § (1), (4) bekezdései. A felperesek által elkövetett jogsértések súlyos élelmiszer-biztonsági kockázatot teremtettek, a szankciók alkalmazása szükséges és indokolt volt.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése, 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Nem vizsgálhatta a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit, így azokat a jogsértéseket, amelyeket az elsőfokú bíróság a felperesek terhére megállapított, illetve azokat sem, amelyek nem voltak keresettel támadva és emiatt nem kerültek a peres eljárás során vizsgálatra, továbbá azt a jogsértést sem, amelyre nézve az ítélet indokolást nem tartalmazott, mert ennek hiányát felülvizsgálati kérelemben nem kifogásolták.
A Legfelsőbb Bíróság tehát a jogerős ítélet felülvizsgálata során csak a felülvizsgálati kérelemben konkrétan megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálhatta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az ítélete 12. oldal harmadik bekezdésében felsorolt, az alperesi határozat számozása szerint az 1-9., 11-12., 14., 18., 20., 22-27. pontokban megjelölt jogsértésekről, hogy azokat a felperesek nem követték el, illetve azt, hogy nem bizonyított a jogsértések elkövetése. Az alperes azonban a felülvizsgálati kérelmében konkrétan csak a 4-5., 9., 11-12., 18. pontokhoz kapcsolódóan terjesztett elő indokolást és jelölt meg jogszabálysértést a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelően. A Legfelsőbb Bíróság ezért érdemben nem foglalhatott állást olyan jogsértésekről, amelyekhez az alperes a konkrét jogszabálysértést nem jelölte meg, indokait nem adta elő. A Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta a 14., 20., 26. pontokhoz kapcsolódó jogsértéseket, mert az alperes ezeknek a jogsértéseknek kapcsán nem fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság megállapításai miért lettek volna tévesek, nem cáfolta azt a ténymegállapítást, hogy az üzem működéséhez nem kapcsolhatóak. A Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta továbbá a 25., 27. pontokhoz tartozó megállapításokat sem, mert azt az alperes nem tette vitássá a felülvizsgálati kérelmében. Az alperes az ítélet 12. oldalán fel nem sorolt, de az elsőfokú bíróság részéről jogsértésként meg nem állapított 17. és 19. pontok alatt felsoroltakat a felülvizsgálati kérelmében a felülvizsgálat tárgyaként nem jelölte meg, így azokat a Legfelsőbb Bíróság szintén nem vizsgálhatta felül.
Az alperes az 1., 8. pontokhoz kapcsolódóan nem cáfolta az elsőfokú bíróság által tényként rögzítetteket, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálta.
A többi vizsgálható pont tekintetében megállapítható volt, hogy az alperes a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott, külön kiemelve a 4-5., 9., 11-12., 18. pontokat. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértésének vizsgálatához hangsúlyozza, hogy e rendelkezés megsértése akkor állapítható meg, ha a megállapított tényállás iratellenes, a bizonyítékokat a bíróság okszerűtlenül, iratellenesen vagy logikailag ellentmondó módon értékelte. A perbeli esetben egy olyan ellenőrzés által megállapított jogsértések jogszerűségéről kellett dönteni, amely ellenőrzés során három hatóság folytatott egyidejűleg egy helyszínen ellenőrzést. A video- és képfelvétel nem az ellenőrzés kezdetétől rögzítette a helyszín állapotát, a dolgozókat az üzem elhagyására szólították fel és az ellenőrzött gazdasági társaságok képviselői az ellenőrzés során a helyszínen nem tartózkodtak, V. G.-né sem volt végig folyamatosan jelen a több helyiségben egyszerre zajló ellenőrzésnél, ahogy azt az alperes által idézett dr. O. P. és G. I. tanúvallomásai is megerősítették. Amennyiben előzetes értesítés nélküli élelmiszer higiéniai ellenőrzést végez a hatóság, nagyon fontos garanciális feltétel, hogy az ellenőrzés által tapasztaltakat az ellenőrzés kezdetétől olyan dokumentumokkal rögzítsék, amelyek hitelességéhez nem férhet kétség és nem merülhet fel a helyszín megváltoztatásának gyanúja. A kép- és videofelvétel készítése is csak akkor bizonyítja minden kétséget kizáróan a helyszínen tapasztaltakat, ha az az ellenőrzés kezdetétől rögzíti a helyszín állapotát, vagy ha megszakításokkal készül a videofelvétel, akkor az ellenőrzés során mindvégig jelenlevő hatósági tanú/ügyfél/felperesi képviselő/alkalmazott/meghatalmazott tanúsítja az ellenőrzés szabályszerűségét, az ellenőrzésen tapasztaltakat. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan hivatkozott a Ket. 91. § (2) és (3) bekezdés előírásaira, és arra, hogy mivel ezek a szabályok nem kerültek betartásra, az ellenőrzés megállapításai kétségbe vonhatók, az ellenőrzéskori állapot nem rekonstruálható minden kétséget kizáró módon, különösen, ha az ellenőrzés megkezdését megelőzően ugyanezen a helyszínen jelenlevők eltérő állapotokról számoltak be.
Az alperes a Ket. szabályait a felülvizsgálati kérelme szerint nem tartotta alkalmazhatónak a közösségi jog primátusára hivatkozással, de álláspontja alátámasztására a Ket. szabályozásával ellentétes konkrét EK rendeleti rendelkezést nem jelölt meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontját nem osztotta. Nem fogadta el az alperesnek azt a hivatkozását sem, hogy mivel nem bizonyított, hogy melyik hatóság küldte ki az üzemből a dolgozókat, ezért a Ket. 91. § (2) bekezdése megsértése nem róható a terhére. A hatóság az általa lefolytatott ellenőrzés szabályszerűségért felel, az ellenőrzés szabályszerű lefolytatáshoz szükséges feltételeket annak a hatóságnak kell biztosítania, amelyik az ellenőrzése alapján tett megállapítások jogkövetkezményét is levonja. Különösen igaz ez olyan megállapításokra, amelyeknél a termék átcsomagolásának gyanúja esetén a termékminta vételének hiányában az átcsomagolás ténye nem bizonyítható, nem igazolt, hogy a bio harcsa filé feliratú csomagban ténylegesen milyen halfilé került csomagolásra.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes bizonyítási indítványa mellőzésével kapcsolatban azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság alperesi indítványra beszerezte a nyomozati iratokat, azonban a 19. sorszám alatt beszerzett iratanyagot nem tette a per anyagává. Ez az eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemére nem hatott ki, mert a nyomozati iratokban a tanukat nem a higiénés körülményekre, hanem csak a harcsafilé átcsomagolására nézve hallgatták meg, azonban e körben tényleges mintavétel hiányában egyértelműen a jogsértés elkövetése nem állapítható meg.
Ha a hatóság az ellenőrzés a megállapításait minden kétséget kizáróan hiteles bizonyítékokkal nem támasztja alá, akkor a bíróság egyéb bizonyítékok összevetésével vizsgálja a megállapított tényállást, a bizonyított tények és adatok alapján az ellenőrzéssel feltárt jogsértés(ek) megalapozottságát. Az ellenőrzött gazdasági társaság(ok) terhére csak olyan jogsértés állapítható meg ilyen esetben, amely minden kétséget kizáróan bizonyított és igazolt. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján számot adott arról, hogy milyen tényeket, körülményeket, bizonyítékokat értékelt, rögzítette a bizonyított tények, körülmények, adatok alapján a tényállást és a bizonyítékok mérlegelésével, értékelésével hozta meg a döntését, amelyet a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint indokolt meg. A Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékok újbóli mérlegelésére indokot nem látott, az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdés rendelkezését betartva jogszerűen járt el, az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bizonyítékok értékelése egyoldalú volt. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállást nem feltételezésekre alapította, hanem a tanúvallomásokra és értékelte a fénykép- és videofelvételeket is. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem tudott olyan bizonyítékot megjelölni, amely egyéb bizonyítékokkal összevetve a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése igazolására alkalmas lett volna.
A szankció arányosságával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a szankciónak az elkövetett jogsértés súlyához kell igazodnia, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a 882/2004/EK rendelet 55. cikk (1) bekezdését. A szankció kiszabásánál a hatóság mérlegelési jogkörében a súlyosbító és az enyhítő körülményeket is értékelni köteles és ennek alapján dönthet az alkalmazott jogkövetkezményről, annak fajtájáról, mértékéről. A hatóság a Pp. 339/B. §-a alapján a mérlegelés szempontjairól is köteles számot adni a határozatában. Nem vitatja a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesnek az élelmiszer-biztonsági kockázatot jelentő jogsértéseket szankcionálnia kell, azonban a legsúlyosabb szankció (a működési engedély visszavonása, a legmagasabb összegű bírság kiszabása) csak bizonyított és súlyos jogsértések következményeként alkalmazható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – annak felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érintve – a felülvizsgálati kérelemmel támadott része tekintetében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI.37.566/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás