KÜ BH 2011/211
KÜ BH 2011/211
2011.07.01.
Az elektronikus hírközlési szolgalmi jog hatósági határozattal való alapítása a tulajdonjog korlátozását jelenti, ezért a törvényi feltételek szigorú vizsgálatának helye van. A tulajdonos hozzájárulása a hírközlési építmény elhelyezéséhez kizárja, hogy e célból a hatóság határozatával szolgalmat alapítson [2003. évi C. tv. 95. §].
A felperes 2008. február 20-án terjesztett elő kérelmet a hírközlési hatósághoz az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 95. § (2) bekezdése alapján a 232517 hrsz.-ú, N. úton található, 30 385 m2 nagyságú, belterületi ingatlan (tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat), valamint az 233095/5 hrsz.-ú, 196 m nagyságú belterületi ingatlan (tulajdonosa a kerületi önkormányzat) vonatkozásában, hírközlési szolgalmi jog alapítása iránt.
Az első fokon eljárt Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala 2009. január 9-én meghozott határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. március 3-án kelt határozatával – az elsőfokú határozat rendelkező részét akként változtatta meg, hogy a felperes által a 23217 hrsz.-ú ingatlanra elektronikus hírközlési szolgalmi jog alapítása iránt előterjesztett kérelmet utasítja el.
Emellett rendelkezett az elsőfokú határozat indokolásának részbeni megváltoztatása, valamint megsemmisítése felől.
Az alperes határozatának indokolásában kiemelte, hogy a felperes bejelentette az ingatlan tulajdonosával a szolgalmi jog alapítására irányuló megállapodás időközben történt megkötését, ezért kérelmét e tekintetben visszavonta.
A másik, a 232517 hrsz.-ú – a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló – ingatlan vonatkozásában az alperes megállapította, hogy a kérelem elutasítása jogszerű, azonban az Eht. 95. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak bizonyítatlanságára vonatkozó elsőfokú határozati indokolás nem helytálló, mert a kérelem elutasításának megalapozottsága más indokon nyugszik.
A tulajdonos Fővárosi Önkormányzat és a felperes között 2007. július 10-én létrejött kártalanítási megállapodás alapján, az abban foglalt kártalanítási összeg megfizetése után a tulajdonosi hozzájárulást a tulajdonos a felperes részére megadta; e megállapodásról a közigazgatási eljárás során a felperes nem tett említést.
A tulajdonos egyértelműen hozzájárult az építmény ingatlanán történő elhelyezéséhez, ezen túlmenően kártalanítási megállapodást kötött; az alperes szerint ezért nem volt olyan körülmény, amely indokolná, hogy a hatóság szolgalmi, vagy más használati jogot alapító határozatával a felek megállapodását hatósági döntésbe foglalja.
Az alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes előadta, hogy a kártalanítási ajánlata 2006. július 27-én kelt, azt a tulajdonosi önkormányzat július 31-én átvette, abban a kézhezvételtől számított 15 napig terjedő ajánlati kötöttség szerepelt. Az önkormányzat azonban az ajánlatot nem fogadta el, tőle válasz nem érkezett, többszöri telefoni megkeresés sem vezetett eredményre.
A felperes mindebből azt állapította meg, hogy az ingatlan-tulajdonos a szolgalmi jog alapítására megállapodás aláírása útján nem hajlandó, miközben ő minden tőle telhetőt megtett a megállapodás megkötése érdekében.
Rámutatott arra, hogy az alperesi határozatban hivatkozott – a közte és a tulajdonos között létrejött – megállapodás tárgya nem a szolgalmi jog alapítása, hanem az elektronikus hírközlési berendezés, vezeték elhelyezése, illetve létesítése miatti kártalanítás.
A megállapodás V.3 pontja azt igazolja, hogy a szolgalmi jog alapítására, és annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére megállapodás útján a tulajdonos nem hajlandó.
Az eljárt Fővárosi Bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, és azt jogerős ítéletével elutasította.
Indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése szerint rá háruló bizonyítási teher ellenére nem igazolta kétséget kizáró módon, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő lenne.
A bíróság megállapította azt is, hogy a felperes és az ingatlan-tulajdonos önkormányzat között 2007. július 10. napján megkötött megállapodás 2. pontja értelmében a Fővárosi Önkormányzat – mint tulajdonos – hozzájárult ahhoz, hogy a mellékletben szereplő ingatlanok tekintetében a szolgáltató hírközlő eszközt létesítsen. Ennek fejében a felek kártalanításról állapodtak meg, mely a felperes részéről megfizetésre került.
A bíróság szerint e rendelkezésre tekintettel nem volt olyan körülmény, mely akadályozná a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokban megtestesülő közérdek érvényesítését, ezért indokolatlan volt az Eht. 95. § (2) bekezdésének alkalmazása; a tárgyi ingatlan tulajdonosa önként hozzájárult a hírközlési építmény elhelyezéséhez.
A felperes által hivatkozott megállapodás V. 3. pontja arra utal, hogy a megállapodás nem helyettesíti a szükséges egyéb, később felmerülő, harmadik személyek által adandó hozzájárulásokat, hatósági engedélyeket.
A bíróság osztotta az alperes álláspontját abban a körben is, hogy amennyiben a megállapodás nem alkalmas az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre, az a felek polgári jogi jogviszonyára, és nem a hírközlési hatóság intézkedésére tartozik.
A bíróság rámutatott, hogy az Eht. 95. § (2) bekezdése szerint a hatóság a szolgáltató (felperes) kérelmére nem kizárólag szolgalmi, hanem más használati jogot is alapíthat határozatával; ebből következően az ingatlan tulajdonosával való megállapodás nem kizárólag szolgalmi jogról szólhat, hanem az más használati jog alapítására is irányulhat. A felperes és a tulajdonos között létrejött a tárgyi hírközlési építmény létesítését lehetővé tevő megállapodás.
A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan – a hatályon kívül helyezés mellett – a jogszabályoknak megfelelő új, azaz a szolgalmi jogot alapító határozat meghozatalát kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 205. §-át, valamint az Eht. 95. § (2) bekezdés a) pontját sérti.
A jogerős ítéletben a Fővárosi Bíróság ugyanis egyetértett az alperessel abban, hogy az Eht. 95. § (2) bekezdés a) pontja értelmében az érintett ingatlan tulajdonosával való szolgalmi jog alapítására vonatkozó megállapodás megkötése érdekében az alperes nem tett meg minden tőle elvárhatót, hiszen ajánlatában nem közölte a konkrét korlátozási igényt a megalapítani kívánt szolgalmi jog pontos tartalmát. Ezzel összefüggésben a felperes kérelmében hosszasan indokolja és részletezi, hogy a hatóság a szolgalmi jog alapító határozatában maga sem rendelkezik részletesen a szolgalmi jog tartalmáról, míg felperes a Ptk. 4. § (1) bekezdésében rögzített együttműködési és tájékoztatási kötelezettség tekintetében írt elvárható magatartási kötelezettségnek eleget téve mindent megtett a szolgalmi jog alapítása kapcsán.
Állította a felperes, hogy a Ptk. 205. §-a értelmében a feleknek nem kell megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyet jogszabály rendez, így nem kellett az Eht. 99. §-ában rendezett kérdésekre az ajánlatában kitérnie.
Hivatkozott az Eht. 94. § (3) bekezdésére is, mely szerint a tulajdonos kötelezve volt a létesítmény önkormányzati tulajdonú közterületen való elhelyezéséhez szükséges hozzájárulás megadására.
Álláspontja szerint a tulajdonost megillető szolgalmi, vagy más használati jog egymástól különálló, elhatárolható fogalmak.
Rámutatott, hogy a bíróság által a jogerős indokolásban felhozott, ismertetett – a megállapodásban foglalt – rendelkezések nem szolgalmi jog alapítását, és annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését teszik lehetővé.
Nem fogadta el a 2007. július 10-ei megállapodás V.3 pontjának a jogerős ítéletben történt értelmezését, mert álláspontja az, hogy e pontban a tulajdonos írásban is elzárkózott a szolgalmi jog megállapodás útján történő létrehozásától.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását, a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
Rámutatott arra, hogy a megállapodás V.3 pontjának felperesi értelmezése nem vezethető le annak szövegéből.
A megállapodás ezen pontja a hírközlő eszköz létesítéséhez, üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges egyéb hozzájárulásokról és hatósági engedélyekről tesz említést; nem olvasható ki belőle a felperes által értelmezett korlátozó önkormányzati nyilatkozat.
Ezen túlmenően azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy nem állt fenn olyan körülmény, amely akadályozná a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokban megtestesülő közérdek érvényesülését (mivel a tárgyi ingatlan tulajdonosa önként hozzájárult az elektronikus hírközlési építmény ingatlanán történő elhelyezéséhez), így nem volt ténybeli indoka a hatósági korlátozásnak, melynek szigorú jogszabályi feltételei sem álltak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt Fővárosi Bíróság a felperes alperesi határozattal szemben előterjesztett keresetét a jogszabályok helyes értelmezésével, és a döntés megfelelő indokolásával utasította el.
Az elutasító jogerős ítélet sem az Eht. 95. § (2) bekezdés a) pontját, sem a Ptk. 205. §-át nem sértette meg.
Az Eht. 95. § (2) bekezdés a) pontja szerint:
„A hatóság a szolgáltató kérelmére szolgalmi vagy más használati jogot alapító határozatával az érintett ingatlan tulajdonosát – a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokban megtestesülő közérdekből – korlátozhatja az ingatlan használatában, ha a szolgáltató bizonyítja, hogy
a) az érintett ingatlan tulajdonosával való megállapodás érdekében minden tőle elvárhatót megtett,”
Ezzel összefüggésben kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ismertetett rendelkezésben szabályozott – a hírközlési hatóság számára a tulajdon használatának korlátozására vezető – közhatalmi hatáskör az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében védett, tulajdonhoz való jog korlátozását is jelenti. Ezért az említett rendelkezésben írt szigorú törvényi feltételeknek kiemelt jelentősége és szerepe van.
Amint arra az alperes és a jogerős ítélet is hivatkozott, a felperes és a tulajdonos önkormányzat megállapodást kötöttek. Ennek II. pontja – a Fővárosi Önkormányzat jognyilatkozata – úgy szól, hogy mint tulajdonos hozzájárul ahhoz, hogy a mellékletben szereplő ingatlanok tekintetében a szolgáltató hírközlő eszközt létesítsen.
Az eljárt Fővárosi Bírósággal azonos módon ítéli meg e rendelkezés tartalmát a Legfelsőbb Bíróság is, rögzítve, hogy az ingatlan tulajdonosa a tervezett létesítmény elhelyezéséhez hozzájárult.
Ezzel összefüggésben helyesen értelmezte a megállapodás V.3 pontját az alperes és az eljárt Fővárosi Bíróság is, mely szerint „a szolgáltató tudomásul veszi, hogy jelen szerződés a hírközlő eszköz létesítéséhez, üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges egyéb hozzájárulásokat (pl. járdafelbontás) és hatósági engedélyeket nem pótolja, azok beszerzése a szolgáltató feladata.”
E rendelkezésnek a felperes minden jogi alapot nélkülöző módon tulajdonít olyan jelentőséget és olyan tartalmat, mely szerint az a jövőbeni szolgalmi jog alapításával összefüggő elzárkózó, azt kizáró jognyilatkozat lenne. Eme szerződéses kikötés – amint arra az alperes ellenkérelmében is rámutat – a tulajdonosi hozzájáruláson kívüli egyéb, további hozzájárulásokat, így a példaként szereplő járdafelbontást – mint közútkezelői hozzájárulást –, valamint hatósági engedélyeket érti.
Ezért megállapítható, hogy az Eht. 95. §-ában foglalt rendelkezések, a hatóság tulajdonjog-korlátozó, közhatalmi hatáskörének helyes értelmezése alapján jutott az eljárt bíróság arra a megállapításra, hogy a perbeli esetben nem állt fenn ténybeli alapja a hatósági szolgalmi, vagy más használati jog alapítására irányuló eljárásnak, illetve az erre irányuló felperesi kérelem teljesítésének.
Arra is helyesen mutatott rá az eljárt Fővárosi Bíróság, hogy nem csak és kizárólag szolgalmi, hanem más használati jog alapján is lehetőség van a hírközlő berendezés idegen ingatlanon történő elhelyezésére. A perbeli ügyben az említett megállapodásban éppen ez történt, a kártalanításról szóló megállapodás keretén belül a tulajdonos hozzájárult az építmény elhelyezéséhez.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket az eljárt Fővárosi Bíróság ítélete nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.517/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás