KÜ BH 2011/212
KÜ BH 2011/212
2011.07.01.
A természetvédelmi területen engedély nélkül parkolónak bírságot kell fizetnie [1988. évi I. tv. 21. §].
A felperes C. típusú kisteherautó üzembentartója. A gépjármű 2008. július 13. napján 17.00 órakor a B. parkban, a füvön parkolt. Az önkormányzat a területet a 17/2007. (X. 31.) Ök. rendeletével természetvédelmi területté nyilvánította. A parkolás helyszínére vezető utak mentén a természetvédelmi jelleget táblák jelzik. Az alperes a 2008. november 30. napján kelt határozatával a felperest 150 000 Ft közigazgatási bírsággal sújtó elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes a fellebbezésében azt állította, hogy közlekedési tábla a természetvédelmi területet nem jelezte, ezért őt nem bírságolhatták volna meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Kifogásolta a fentiek mellett azt is, hogy az elsőfokú, 2008. augusztus 8. napján kelt határozatot az eseményt követően, 2008. szeptember 16. napján – két hónap és három nap elteltével – vette kézhez. A jogerős határozat kézbesítése 2009. január 5. napján történt.
A megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes nem vitásan természetvédelmi területen parkolt. Ehhez képest csak állította, de nem jelölte meg, hogy mely jelzés nélküli úton érkezett oda. A bírságot a nyitva álló 60 napos határidőn belül szabták ki ellene, ezért nem volt jogszabálysértő emiatt sem az alperes határozata.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, illetőleg a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy tilalmi táblák nem minden behajtási lehetőségnél voltak, így sérült a közúti jelzőtáblák megtervezésének, alkalmazásának és elhelyezésének követelményeiről szóló 83/2004. (VI. 4.) GKM rendelet Műszaki Szabályzat mellékletének 2.3. és 13.1. pontja, a közúti útbaigazítás rendszerének és jelzéseinek követelményeiről szóló 40/2001. (XI. 23.) KöViM rendelet Műszaki Szabályzat mellékletének 2.2. és 2.4. pontja, és az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet 11. §-ának (1) bekezdése.
Sérelmezte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (1) és (3) bekezdésének megsértését is, mert a hatóság a megbírságolt üzembentartók egy részénél az egyenlő bánásmódot sértve elengedte a bírságot.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdésére figyelemmel elöljáróban megjegyzi, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat, különös tekintettel a Ket. 2. §-ának (1) és (3) bekezdésére, a jogerős ítéletet hozó bíróság nem alkalmazta, ezért meg sem sérthette. Ezzel szemben az ítéletben hivatkozott a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. § (1) bekezdésének j) pontjára, mely kimondja, hogy védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges különösen járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó – külön jogszabályokban erre feljogosított – személyek járművei kivételével. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21. § (1) bekezdésének g) pontja értelmében a gépjármű üzemben tartója, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személy felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel a természet védelmére vonatkozó – külön jogszabályban meghatározott – egyes előírások betartásra kerüljenek.
Az ügyben a felperes sem vitatta azt, hogy természetvédelmi területen parkolt. A terület természetvédelmi védettségét a tényállásban említett önkormányzati rendelet mondta ki. Nem vitás az sem, hogy a felperes a perbeli füves területen, parkban parkoló gépjármű üzemben tartója is egyben, aki felel azért, hogy az általa üzemeltetett gépjárművel a természet védelmére vonatkozó egyes előírások betartásra kerüljenek. Nem tévedett ennél fogva az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelő volt.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel utal a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglalt arra a szabályra, mely a bizonyítás eredményének a mérlegelésére vonatkozó elveket tartalmazza. A megyei bíróság ítéletét a bizonyítékok mérlegelése alapján hozta, a tárgyalás során szükséges bizonyítási eljárást lefolytatva. A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a tényállás iratellenesen került megállapításra, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt. A jelen ügyben a megyei bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen állapította meg, így a felperes felülvizsgálati kérelme ez okból is alaptalan.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.885/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás