KÜ BH 2011/213
KÜ BH 2011/213
2011.07.01.
A támogatás iránti kérelem elbírálására nem a 2004. évi CXL. törvény, hanem speciális jogszabályok vonatkoznak [131/2004. évi FVM r. 8. §, 150/2004. FVM r. 5. §, 6. §, 7. §, 2419/2001. EK r. 32. §].
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a 2005. szeptember 22. napján hozott határozatában helyt adott a felperes támogatás iránti kérelmének a 2004. szeptember 1-jétől induló öt éves időtartamra szóló támogatási időszak tekintetében, és részére gyepgazdálkodás túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal kapcsolatos célprogramban 35.63 ha, a lucernatermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal kapcsolatban 138.64 ha, az integrált szárazföldi növénytermesztés célprogramban 48,25 ha, a füves élőhelyek kezelése célprogramban pedig 5.01 ha területet állapított meg támogatható területként. E határozatra figyelemmel az elsőfokú hatóság a felperes számára 2004. szeptember 4-étől 2005. augusztus 31-éig tartó gazdasági évre a 2005. október 26. napján hozott határozatban 11 848 423 Ft támogatási összeget állapított meg.
Az elsőfokú hatóság a 2007. június 14. napján hozott határozatában a felperes kifizetési kérelmének részben adott helyt, és részére 2005. szeptember 1-jétől 2006. augusztus 31-ig tartó gazdasági évre 74 194 Ft támogatási összeget állapított meg, az ezt meghaladó tárgyévi kifizetési kérelmét az 1. számú táblázatba foglalt parcellák tekintetében elutasította. E határozat ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy kifizetési kérelmének benyújtásakor „tévedésből adminisztrációs hiba miatt TAK 03 lucerna helyett TAK 43-as kódot tüntetett fel”. A területeket azonban hosszú évek óta folyamatosan szakszerűen, előírások betartásával hasznosítja, ezeken lucernát termeszt, és mellékelte kifizetési kérelmének „javított, helyesen kitöltött változatát” tartalmazó betétlapot.
A másodfokú hatóság a 2008. május 28. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A másodfokon eljárt közigazgatási szerv a 2008. december 12. napján hozott határozatában a másodfokú határozatot visszavonta, egyben az elsőfokú határozatot megváltoztatva megállapította, hogy a felperes a lucernatermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogramban és a gyepgazdálkodás túzok-élőhely fejlesztési előírásokkal célprogramban indított területei után további, az elsőfokú határozatban megállapított támogatási összegen felüli összegre, azaz még 2 565 980 Ft támogatásra jogosult.
Az alperes e határozatában a következőket állapította meg:
A fellebbezés előterjesztésekor már lejárt a kifizetési kérelem módosítására nyitva álló határidő, és a felperes nem vitatta, hogy a kifizetés iránti kérelmében a 2.3.4.6 és 13 számú parcellák esetén tévesen tüntette fel a TAK 03-at, azaz a ténylegesen, valójában termesztett lucerna kódszáma helyett a TAK 43-as kódot. Mivel a kifizetési kérelemben feltüntetett növénykultúra eltér a területen valójában találhatótól, a kifizetési kérelemnek nem lehetett helyt adni. A lucernatermesztés túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogramban a kérelmezett és megállapított terület nagyság közötti eltérés nem von maga után szankciót, ezért a felperes részére a megállapított terület nagyság után megítélhető támogatás. A gyepgazdálkodás túzok élőhely-fejlesztési előírásokkal célprogramban a kérelmezett és megállapított terület nagyság különbsége szintén nem esik szankció alá, ezért e célprogramban is megítélhető a támogatás. A korábban megállapított terület nagyság után az integrált szántóföldi növénytermesztés elnevezésű célprogramban azonban a felperes vétlenségének megállapítása esetén sem folyósítható támogatás, mivel a 4. és 8. sorszámú parcellán kívül nincs más támogatható parcella, ezért nincs olyan parcella, amely után támogatás adható lenne.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, vagy megváltoztatását, kifizetési kérelemének megfelelő határozat meghozatalát, vagy a hatóság kötelezését új eljárás lefolytatására. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és határozata nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 1. § (1) és (2) bekezdéseiben, 2. § (1) és (3) bekezdésében, 102-103. §-aiban, és a 3508/92/EGK tanácsi rendelettel létrehozott integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló 2001. december 11-ei 2419/2001/EK rendelet (a továbbiakban: R.2.) 32. Cikk (1) bekezdésében és 44. Cikk (1) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott arra is, hogy az alperes más ügyekben azonos tényállás mellett az ügyfelek számára kedvező határozatokat hozott.
Kifejtette, hogy a támogatható területek kifizetési kérelemben megjelölt hasznosítási kódjának elírásában vétlen. Az alperes az elírt hasznosítási kóddal megjelölt területeket tévesen hagyta figyelmen kívül, vétlensége miatt a támogatási és kifizetési kérelemben megjelölt eltérés a szankció nélkül bejelenthető mértéken belüli, ezért kérelmét teljesíteni kellett volna.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének, és a határozatának indokolásából sem derül ki, hogy miért hagyta figyelmen kívül a felperes érveit, a felperes által szolgáltatott adatokat (a valós hasznosítást, becsatolt gazdálkodási naplót, a természetvédelmi terület-felügyelő és regionális túzokvédelmi munkatárs feljegyzését). Az új eljárásra előírta, hogy be kell szerezni a felperesi parcellák tekintetében a valós hasznosítás adatait, és szükség esetén a helyszíni ellenőrzés sem mellőzhető. Csak ezek ismeretében állapíthatja meg a hatóság, hogy az elírt kóddal megjelölt parcellákon támogatható növénykultúra termesztés folyt-e, és erre tekintettel a felperes vétlen-e a kérelmében feltüntetett hasznosítási kód megjelölésben. Mentesülés alkalmazása esetén a hatóságnak meg kell határoznia a bejelentett és meghatározott terület különbségét, a támogatás R.2. 32. Cikk (1) bekezdésében foglalt további feltételét is. A tisztázott és bizonyított tényállás alapján a hatóságnak olyan döntést kell hoznia, amelynek indokolása tartalmaz tényállást, az annak alapjául elfogadott bizonyítékokkal és az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítással, illetve ennek indokaival együtt. Rögzítette ugyanakkor azt is, hogy a felperes alapelvekre történő hivatkozása alaptalan, és jelen ügy érdemi eldöntése szempontjából nincs jelentősége más egyedi ügyben hozott határozatoknak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a nemzeti vidékfejlesztési terv alapján a központi költségvetés, valamint az európai mezőgazdasági orientációs és garancia alap garancia részlege társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 131/2004. (IX. 11.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.1.) 8. §-ában, az R.2. 6. és 12. cikkeiben, a nemzeti vidékfejlesztési terv alapján a központi költségvetés, valamint az európai mezőgazdasági orientációs és garancia alap garancia részlege társfinanszírozásában megvalósuló agrár-környezet gazdálkodási támogatások igénybevételének részletes szabályairól szóló 150/2004. (X. 12.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.3.) 5. § (1) bekezdés a) d) pontjában, 6. § (1) bekezdés a) pontjában, (2) bekezdés a) pontjában, 7. § (1) bekezdés c) pontjában, 21. § (2) bekezdés b) pontjában, 16. § (1) bekezdésében, 17. § (6) bekezdésében foglaltaknak. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ügy eldöntése szempontjából kiemelkedő jelentősége van az R.2. 32. Cikk (1) bekezdésének, 44. Cikk (1) bekezdésének. Álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy nem volt vétkes a tévedésben és a valótlan adat közlésében, ennél fogva nem mentesülhet a szankció alól. Az elírt hasznosítási kód nyilvánvaló hibakénti kijavítására nem volt lehetőség, és nem terhelte hiánypótlási felhívás kibocsátásának kötelezettsége sem, a felperes pedig az előírt határidőben kérelmét nem módosította. Feltéve, de nem megengedve, hogy a felperes a vitatott parcellákon valóban támogatható növénykultúrát termesztett, még nem teszi jogosulttá a támogatásra, mivel ahhoz az is szükséges, hogy kérelemmel kapcsolatos adatközlési kötelezettségének pontosan és határidőben tegyen eleget. Mivel a felperes vétlenségét nem bizonyította, kérelme megalapozottan került elbírálásra, és az ehhez szükséges körben a tényállás felderítette, érdemi döntése helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéseken alapul. Az elsőfokú bíróság által előírt bizonyítás nem releváns az ügyben, mert a felperesnek nemcsak a tényleges hasznosítást, hanem az adatközléssel kapcsolatos vétlenségét is bizonyítania kellett volna, de erre a peres eljárás során sem került sor.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását továbbá az ügyben tárgyalás tartását kérte, amelyen kifejtette, hogy az alperes az ügyben nem folytatott le bizonyítást, és kifejtette, hogy „más típusú hozzáállás lenne elvárható az alperestől”.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
A R.3. 15. §-a kimondja, hogy a kifizetési kérelmet postai úton, az erre rendszeresített formanyomtatványon, 2005/2006. gazdálkodási évben február 1. és február 28. között kell benyújtani. A R.1. 7. és 13. §-a továbbá akként rendelkezik, hogy a kérelmet kizárólag formanyomtatványon, és a benyújtására nyitva álló határidőn belül lehet módosítani.
A felperes – általa sem vitatottan – az előző rendelkezéseknek megfelelő módosított tartalmú kifizetési kérelmet az erre nyitva álló határidőn belül nem terjesztett elő. A kódok kijavítását kizárólag az elsőfokú határozat meghozatala után végezte el, és ezeket fellebbezésének mellékleteként nyújtotta be a hatósághoz mégpedig olyan időpontban, amikor azt már nem lehetett figyelembe venni.
Az R.1. 8. §-a akként rendelkezik, hogy a kérelem nyilvánvaló hibáinak helyesbítésére az R.2. 6., és 12. cikkében foglaltakat kell alkalmazni. Az R.2. 6., és 12. cikkének összevetése alapján pedig egyértelmű, hogy nyilvánvalónak csak a kérelem olyan hibáját lehet tekinteni, amely maga a kérelem, vagy a hatóság hivatalos tudomását képező más körülmények alapján nyilvánvaló és minden további tényfeltárás, bizonyítás nélkül egyértelmű. A támogatási jogosultság megállapításához szükséges hasznosításra vonatkozó információ, azaz kód megadása a kérelmező feladata. Az R.2. 6. cikke alá eső adatokról csak a kérelmező rendelkezik információkkal. Ennél fogva a perbeli esetben a hibás kód kapcsán a hatóság nem volt köteles kijavításra, ezért hiánypótlási felhívást sem kellett kibocsátania.
Az előzőekből részletezettekből következik, hogy a hatóság eljárására jelen ügyben speciális szabályok, és nem a Ket. általános rendelkezései az irányadók.
Az R.3. 6. §-ából következően a terület alapú célprogramok esetében azon területek után vehető igénybe támogatás, ahol a támogatási kérelem által érintett mezőgazdasági parcellát a célprogramban előírtaknak megfelelően hasznosítják. A 7. § c) pontja kimondja, hogy a terület alapú támogatást az a földhasználó veheti igénybe, aki megfelel az egyes célprogramok jogosultsági feltételeinek. A lucerna nem vitásan a 21. § (2) bekezdés b) pontja értelmében támogatás alá eső szántóföldi kultúrnövénynek minősül. Az R.3. 17. §-ának (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a támogatás alapjául szolgáló terület méretének meghatározásánál, illetve az igényelt, valamint ellenőrzés alapján megállapított valós terület méretében adódó eltérések esetén a R.2. 31. Cikk és 32. Cikk (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. Ez utóbbi pedig akként rendelkezik, hogy ha egy termékcsoport tekintetében a bejelentett terület meghaladja a 31. Cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározott területet, a meghatározott terület alapján kiszámított támogatást a különbség kétszeresével kell csökkenteni, ha ez a különbség 3%-nál, vagy két hektárnál nagyobb, de kisebb, mint a meghatározott terület 20%-a. Ha a különbség meghaladja a meghatározott terület 20%-át, az érintett terménycsoportra terület alapú támogatást nem lehet adni.
Az R.2. 44. Cikk (1) bekezdése értelmében az ebben a címben előírt levonásokat és kizárásokat nem kell alkalmazni, ha a mezőgazdasági termelő tényszerűen pontos információt nyújtott be, vagy másképpen bizonyítja, hogy nem vétkes.
Az alperes tehát alappal hivatkozott arra, hogy nemcsak a támogatásra nem jogosító hasznosításhoz, hanem a kérelemben bejelentett adatok valótlanságához is következmények kapcsolódnak illetve kapcsolódhatnak, és a vétlenség megállapításához nem elégséges annak igazolása, hogy az érintett parcellákon a kérelmező támogatható növényt termesztett. A 44. Cikk (1) bekezdése értelmében azt is bizonyítania kell a kérelmezőnek, hogy valótlan adatközlésben nem volt vétkes.
Az előzőkben részletezettekre figyelemmel helytálló az az alperesi érvelés, mely szerint az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a perbeli jogvita eldöntésére irányadó speciális szabályokat, és téves jogalkalmazással, illetve jogértelmezéssel hozta meg ítéletét, mivel a hatóságot jelen ügyben nem terhelte kijavítási, hiánypótlási, további tényállás tisztázási, bizonyítási és ellenőrzési kötelezettség. Ennél fogva az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére a jogerős ítéletben rögzített és felülvizsgálati kérelem által vitatott jogcímen nem kerülhetett volna sor.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során csak a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet, bizonyítást nem vehet fel, és a jogerős ítélet felülvizsgálatát kizárólag a felülvizsgálati kérelem illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között végezheti el (Pp. 275. §-a). Jelen ügyben pedig a felperes felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, tárgyaláson előterjesztett érdemi ellenkérelemben pedig nem lehet vitatni az alperesi eljárást és határozatot, illetve a jogerős ítéletbe foglalt döntést.
A Legfelsőbb Bíróság – a hatáskör elvonás tilalma miatt – érdemben nem vizsgálhatta meg, hogy alapos-e vagy sem a felperes anyagi jogszabálysértésre alapított kereseti érvelése mivel az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontjából következően kizárólag eljárási jogszabálysértések tekintetében vizsgálódott, és érdemben nem bírálta el a felperesi keresetben hivatkozott 32. Cikk (1) bekezdésére, 44. Cikk (1) bekezdésére alapított érvelést.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.426/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás