BÜ BH 2011/215
BÜ BH 2011/215
2011.08.01.
A kóros elmeállapot és az erős felindulás mellett lehetőség nyílik az emberölés enyhébben minősülő esetére, valamint a kóros elmeállapotra vonatkozó büntető anyagi jogi szabályok együttes alkalmazására [Btk. 167. §-a, 24. § (2) bek.].
A megyei bíróság a 2009. november 9-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében (Btk. 167. §). Ezért őt 2 év börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2010. június 17-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét emberölés bűntettének [Btk. 166. § (1) bek.] minősítette.
Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – érdemben – helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által kiegészített – tényállás lényege a következő.
A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt korlátozott, vagy kizárt. A cselekményt olyan, a szokványos indulatvezérelt állapotot meghaladó, robbanásszerű, indulatilag kórosan beszűkült tudatállapotban követte el, amely kapcsán a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében, és e felismerésnek megfelelő cselekvésben, közepes fokban korlátozva volt.
A cselekmény idején a sértettnek 1,61 ezrelék, a terheltnek pedig 1,40 ezrelék volt a véralkohol-koncentrációja. A terhelt esetében az általa előzőleg elfogyasztott alkohol mennyisége szubjektív tüneteket nem okozó ittassággal járt, a kórosan beszűkült tudatállapot kialakulásában nem játszott szerepet.
A terhelt 1977-ben, édesapja, a sértett 1941-ben született.
A családban a terhelt és testvére gyermekkorát végigkísérte a sértett folyamatos, egyre súlyosabb mértékű alkoholizáló életvitele. Az ittasan agresszív, kötekedő sértett magatartása rendszeresen fizikai bántalmazásba torkollott, aminek leggyakrabban felesége, de gyermekei is szenvedői voltak. A sértett fizikai sérüléseket okozott feleségének, életvitele miatt pedig a család anyagi gondokkal küszködött.
A terhelt 17–18 éves korában szembeszállt a sértettel, megvédte édesanyját. Időközben a terhelt testvére elköltözött, a sértettől pedig felesége elvált, aki azonban továbbra is együtt élt a családdal. A sértett a már fizikai erőfölényben lévő terheltet nem merte bántalmazni.
2007 tavaszán a terhelt külföldre ment dolgozni, és amikor havonta hazajött tapasztalta, hogy édesanyja egészségi állapota – a sértett brutalitása, agresszív magatartása miatt – fokozatosan romlik.
2008 végén a terhelt édesanyja önmaga ellátására képtelen fekvőbeteg lett, a sértett azonban nem ápolta, saját életvitelén sem változtatott. A terhelt feladta külföldi munkáját, hazaköltözött, itthon vállalt munkát. Ápolta, gondozta édesanyját, ez viszont meghaladta erejét. Ezért is kérelmezte a szociális otthonba helyezést, ami 2008. december 4-én megtörtént, másnap azonban édesanyja meghalt.
2009. januárban a terhelt úgy határozott, hogy a sértettel marad. Felelősséget érzett iránta állapota, életvitele miatt, azonban gyűlölte édesanyja elhanyagolása miatt, a kettőjük közötti viszony pedig rendkívül eldurvult volt.
A terhelt a sértettet ellátta, ennivalójáról, lakhatásáról, megélhetése alapjairól gondoskodott, a házimunkát elvégezte. A sértett viszont naponta leittasodott, ezért rendszeres volt a veszekedés, vita, amitől a terhelt olyan idegfeszültségben élt, hogy sokszor enni sem tudott.
2009. március közepén a sértett már egész nap ivott, viselkedése lekezelő, gúnyos, agresszív volt. Ezért a terhelt kérelmezte szociális otthonba helyezését, 2009. március 20-án ez ügyben beszélni kívánt a szociális otthonnal.
2009. március 21-én délelőtt a terhelt bevásárolt, megbeszélte a sértettel, hogy készítsen ételt, majd elment társadalmi munkát végezni. Napközben 7-8 pohár fröccsöt ivott, és 17 óra körül tért haza.
Ekkor a sértett erősen ittas állapotban, a szobában az ágyon ült, cigarettázott, megbeszélt teendőit nem végezte el.
A terhelt elkeseredésében, fokozott indulati állapotban felelősségre vonta a sértettet, felrótta italozó életvitelét, annak elviselhetetlen következményeit.
Erre a sértett azt válaszolta, hogy ,,ne pofázz'', ,,takarodj ki''.
A terhelt egyre idegesebb lett, feszültségtől keze, lába remegni kezdett, és arra utalt, hogy édesanyját is a sértett italozó életvitele, viselkedése juttatta sírba.
Erre a sértett azt mondta, hogy ,,leszarom''.
Ekkor a terhelt kiabálva szidalmazni kezdte a sértettet, s eközben a ,,szarházi'', ,,senkiházi'' kifejezéseket is használta.
A feszültség fokozódott és – 19 óra körül – a terhelt a vita hevében azt mondta a sértettnek, hogy ,,agyon kéne őt ütni, mert nem volna kár érte''.
Erre a sértett azt válaszolta, hogy ,,te ahhoz kevés vagy, ugyanolyan hitvány, semmirekellő vagy, mint az anyád volt'', és hozzátette, hogy ,,takarodjál ki a kurva anyádba, mert beléd baszom a kést''.
Ezután az addig egyhelyben ülő sértett felállt az ágyról, és a néhány lépésnyire lévő hűtőszekrény mellett álló terhelt felé tett lépéseket.
A hűtőszekrényen volt egy 13 cm pengehosszúságú, hegyes, éles konyhakés. Mielőtt a sértett a kés felé nyúlhatott volna, a terhelt a kést a jobb kezébe ragadta, és balkezével a közelébe érő apját visszalökte az ágyra.
Ettől a sértett a heverőre hanyatlott, félig ülő, félig fekvő testhelyzetbe került. A terhelt utána lépett és önuralmát elvesztve, indulatának robbanásszerű kitörése nyomán a jobb kezében tartott késsel – melynek pengéje a hüvelykujj felé hagyta el az öklét – a sértettet a nyakán több, pontosan nem számszerűsíthető, nagy erejű szúró, és kaszaboló mozdulattal megsebezte.
A bántalmazás során a sértett a következő sérüléseket szenvedte el:
1. az áll alatti tájékon, a középvonaltól indulóan, 5 cm hosszúságú felületes karcolás,
2. ezen sebzéstől felfelé egy 2 cm-es felületes hámsérülés,
3. a nyakon haránt irányban, 8 cm-es hosszúságú, felületes, ténylegesen a hám felső rétegeire terjedő sebzés,
4. a nyak bal oldalán, 6 cm hosszan kivehető karcolásos jellegű, hámsérülés,
5. a nyak bal oldalán, a fejbiccentő izom felső része közelében és közvetlenül annak területében elhelyezkedve egy – a test hossztengelyéhez viszonyítva vízszintes helyzetű – éles szélű, mélyre hatoló, szúrt sebzés,
6. ettől 0,5 cm-es ép bőrfelülettel elválasztottan egy ugyancsak vízszintes helyzetű, éles szélű, szúrt sebzés,
7. a fejbiccentő izom kulcscsonti tapadásától felfelé mintegy 5–6 cm-re elhelyezkedve, egy előzőekhez hasonló szúrt sebzés,
8. a nyak bal oldalán, a fejbiccentő izom distalis harmada felett 8 mm-es szúrt sebzés,
9. ettől a test mellső felszíne felé és kissé felfelé irányulóan egy szintén vízszintes elhelyezkedésű, éles szélű szúrt sebzés,
10. ettől a test mellső felszíne és középvonala felé elhelyezkedve egy 10 mm-es szúrt sebzés,
11. a nyak mellső felszínén, a bal oldali fejbiccentő izomtól jobbra indulóan egy éles szélű, egészen a nyak jobb oldaláig húzódó, igen mélyre hatoló sebzés, valamint
12. a homloktájon felületes bőrsérülés.
A 11. pont szerinti sebzés érintette a gégeizmokat és a pajzsporc alatti légcsövet, azokat haránt irányban átmetszette, olyan mélységben, hogy a nyaki gerinc mellső felszíne szabad szemmel is láthatóvá vált.
A szúrt sebzések balról jobbra érték a testet, és a test középvonala felé haladó szúrcsatornában folytatódó és mélybe terjedő sérülések voltak. A kaszaboló, metsző sérülések a nyakon többszörös, felületes folytonosság-megszakítást, és balról jobbra haladó, a nyak lágyrészeinek teljes mélységéig terjedő, éles szélű metszett, folytonosság-megszakítást, valamint a mélyre hatoló durva, a nyakmetszés síkjába, illetve területébe esően a nyaki verőeret, a bolygóideg, a légcső és nyelőcső átmetszését, és a nyak baloldalán a közös fejverőér és torkolati visszér szúrt sebzését okozták.
A sértett halála legfeljebb 10 percen belül bekövetkezett. Életét az azonnali orvosi segítség sem menthette volna meg.
A terhelt cselekménye után értesítette a rendőrséget és testvérét.
A halál oka a többszörös nyakszúrás és a nyak átmetszése során létrejött érsérülésekből származó heveny külső elvérzés, valamint az ezekkel társuló vérbelehelés miatti fulladás volt. A többszörös szúrt sebzés és a nyakmetszés egyébként külön-külön is halált okozott volna.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt cselekménye, a váddal egyezően erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősül. A cselekményt magas fokú robbanásszerű indulat alatt, kórosan beszűkült – közepes korlátozottságot eredményező – tudati állapotban követte el.
Jogos védelmi helyzet megállapításának nincs helye. A sértett késelésre vonatkozó kijelentése és terhelt felé indulása alapján a terhelt nem következtethetett arra, hogy életellenes cselekmény fenyegeti. A sértett ugyanis elsősorban távozásra szólította fel, és csak ezt követte a késelés kilátásba helyezése. Ehhez képest a kölcsönös szóbeli vita konfliktus abbahagyására irányult, reális fenyegetést nem tartalmazott.
A terhelt ijedtségéről sem lehet szó, menthető felindulás pedig csak a támadás közvetlenebb jellege esetén merülhet fel. A terhelt – meg sem várva az erősen ittas sértett szándékának közvetlenebb megnyilvánulását – maga támadott, és a már a taszításától ágyra rogyó, fenyegető magatartást végképp nem tanúsító sértettre sújtott a kezében lévő késsel.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának azonban minden feltétele adott.
Igazolható, hogy a terhelt és a sértett között régóta, tartósan, negatív érzelmi tartalmú állapot állt fenn, ami – a sértetti magatartás következtében – a terhelt fokozódó indulati állapotához, végül robbanásszerű indulatkitöréséhez vezetett; ez pedig ún. rövidzárlati cselekményként értékelhető. Az indulat foka és mértéke megbontotta a terhelt belső egyensúlyát, és a kóros elmeállapot közepes szintjét elérő tudatállapotot eredményezett. Ezáltal a terhelt tiszta tudata elhomályosodott, és akadályozva volt az egyébként szokásos meggondolás, megfontolás megtartásában.
Másrészt a terhelt ezen, éplélektani alapon kialakult intenzív indulati állapota a sértett súlyosan kifogásolható magatartása, életvitele miatt igazolható és menthető. Bár a sértett a cselekmény napján ugyanazt tette, mint évek óta, azonban – az előzmények ismeretében – a terhelt javára méltányolható ok a sértett agresszív és a terhelt édesanyját gyalázó magatartása. Az ilyen magatartás bármely – nem befolyásolt tudatú emberből – jogosan válthatott volna ki haragot és nagyfokú indulatot.
Végül kétségtelen, hogy a cselekmény végrehajtása az indulat hatása alatt, annak tetőfokán, rögtönösen történt.
A másodfokú bíróság szerint a bűnösségre vont következtetés törvényes, a jogi minősítés viszont téves.
Előzetesen utalt arra, hogy a cselekmény elkövetése és elsőfokú elbírálása között, 2009. augusztus 13-ától kezdődő hatállyal megváltozott a Btk. 29. § (2) bekezdése szerinti, jogos védelemre, majd a másodfokú elbírálásig, 2010. május 1-jétől kezdődő hatállyal a Btk. 89. § (1) bekezdése szerinti, a 2 évet meg nem haladó szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés is. Ehhez képest – a Btk. 2. §-a alapján – az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazandó.
Egyetértett azzal, hogy a terhelt nem volt jogos védelmi helyzetben, tekintve, hogy nem állapítható meg jogtalan támadás, vagy annak közvetlen fenyegető veszélye. A sértett, miután őt a terhelt visszalökte az ágyra, olyan testhelyzetbe került, amiből elesettsége folytán azonnal felállni sem volt képes.
A terhelt cselekménye azonban nem a Btk. 167. §-ába ütköző erős felindulásban elkövetett emberölés, hanem a Btk. 166. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének minősül.
A terhelt ugyanis nem szenvedett a beszámítási képességét állandó jelleggel hátrányosan érintő kóros elmeállapotban. Cselekménye elkövetésekor fennálló, patológiás eredetű, pillanatnyi tudatborult állapotát az okozta, hogy robbanásszerűen eluralkodott rajta a több éve tartó frusztrált élethelyzet és elkeseredettség.
Következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha az indulat patológiás (ami szakkérdés), tehát a tudatborulást eredményező érzelmi fellobbanás kóros elmeállapotra vezethető vissza, akkor a Btk. 166. § alapesete valósul meg, és a 24. § (2) bekezdés szerint korlátlan enyhítésnek van helye.
Ha az indulat fiziológiás (ami jogkérdés), tehát éplélektani alapon bomlik meg az elkövető belső egyensúlya, akkor a Btk. 167. § szerinti privilegizált eset valósul meg.
Kivételesen – korábbi eseti döntések nyomán (BJD 2967., 4079., 7460., 8898.) – lehetőség van a Btk. 167. §-a esetében is a 24. § (2) bekezdés alkalmazására, ha a méltányolható okból való indulat kifejlődésében az elkövető kóros személyiségszerkezete is szerepet játszott. E körben azonban közös – jelen esettől viszont eltérő – sajátosság, hogy az elkövető beszámítási képességének korlátozottsága állandóan fennáll, tartós és visszafordíthatatlan.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.
Az indítvány szerint az elbíráláskor már hatályos Btk. 29. § (1)–(3) bekezdése alapján – jogos védelmi helyzet miatt – büntethetőséget kizáró ok állapítható meg.
Indokai szerint a sértett magatartása – az ítélkezési gyakorlattal is egyezően és szemben az eljárt bíróság álláspontjával – eleget tesz a támadás fogalmának. A sértett magatartásának szándéka – s ekként a támadás – jogtalansága pedig kétségtelen.
A sértettnek a terhelt felé intézett, késelést tartalmazó válasza ugyanis egyértelműen élet, testi épség elleni támadásra vonatkozó kijelentés; aminek lehetősége is adott volt, mivel közelben volt a kés. A sértett kijelentését aktív magatartás követte, minthogy a terhelt felé tett lépéseket és a kés felé nyúlt, csak ebben a terhelt megelőzte. A sértett verbális és tevőleges magatartása összhangjának eredményeként alakult ki a terheltben az a meggyőződés, hogy a sértett őt meg akarja szúrni.
Mindemellett a támadás közvetlenül fenyegető veszélye is megállapítható, ami szintén jogos védelmi helyzetet létesít.
Tehát nem arról van szó – szemben az eljárt bíróság álláspontjával –, hogy a sértett magatartása mögött meghúzódó szándék kizárólag a kölcsönös vita lezárására irányult, a terhelt pedig nem várta be az ezen túlmutató sértetti szándék kézzelfogható megnyilvánulását.
Nincs szó időbeli túllépésről, megtorlásról sem, mivel a tényállás alapján térben, időben nem határolható el a sértett fellépése és a terhelt elhárító magatartása.
A szükségesség kapcsán az indítvány kifejtette, hogy az adott, zárt helyen objektíve – és a 29. § (3) bekezdése folytán szubjektíve is – kizárt volt a kitérés, így a terhelt magatartásának szükségessége megalapozott.
Kétségtelen, hogy a terhelt elhárító magatartása túllépte a támadás, illetve a védekezés mértékét, azonban ennek indokát adták az igazságügyi orvosszakértői vélemények.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Kifejtette, hogy a sértettnek a terhelt támadásakor megállapítható helyzete jogos védelmi pozíciót nem alapozott meg. A terhelt ugyanis a sértett elől megszerezte a kést és azzal támadott a sértettre, akinek fellépésétől ekkor már nem kellett tartania.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a terhelt és védője felszólalásában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. A védő azon túlmenően kifejtette, hogy a Btk. 29. § (2) bekezdésének az elbíráláskor hatályos rendelkezése alkalmazásával – ekként büntethetőséget kizáró okból – van helye felmentésnek. Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta és azzal egyezően szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe. Felülvizsgálati okot – a törvényi meghatározásból is kitűnően – valamely konkrét, mérlegelést nem tűrő szabály megsértése képez, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
Ezzel összefüggésben a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által rögzített tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].
A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor.
Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor az irányadó tényállás alapján, jogos védelmi helyzet hiányában a terhelt bűnösségét megállapította.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy bár az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény valóban számos helyen eltér az elkövetéskor hatályostól, azonban a jogos védelem szabályozásának jelen ügyben jelentőséggel bíró – figyelembe veendő – rendelkezései nem változtak.
Másfelől a Btk. 2. §-a értelmében nyilvánvalóan nem absztrakt módon, hanem adott terhelt vonatkozásában és a konkrét – alkalmazandó, alkalmazni kívánt – rendelkezések összhatása alapján kell az időbeli hatály kérdésében állást foglalni.
A Btk. 2. §-a szempontjából közömbös a büntetőtörvény olyan rendelkezése, illetve annak megváltozása, melynek alkalmazása kizárt. Ehhez képest pedig indokolatlan a másodfokú bíróságnak a Btk. 2. §-ára figyelemmel és az elbíráláskori törvény alkalmazása mellett kifejtett álláspontja, aminek azonban érdemben nincs kihatása.
A Btk. 29. § (1) bekezdésének – elkövetéskor és elbíráláskor egyező szöveggel hatályos – rendelkezése szerint nem büntethető, akinek cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Btk. 29. § (2) és (3) bekezdése, valamint 29/A. §-a szerinti – 2009. augusztus 9-étől hatályos – új rendelkezés a támadás utáni elhárító magatartásra, illetve támadás megelőzését célzó védelmi eszközre vonatkozó szabályozást tartalmaz.
Nem változott azonban, hogy a jogos védelem, illetve az adott, bűncselekményt megvalósító magatartás jogszerűségének kérdése csak akkor merülhet fel, ha már megindult, folyamatban levő jogtalan támadás, vagy jogellenes támadás közvetlenül fenyegető veszélyének leküzdésére irányul.
Ez pedig elsődlegesen – egyébként a ,,jogtalan támadás'' törvényi feltételéből önmagában és alapvetően is következően – két objektív jellegű körülmény, a történések időbeliségének és tartalmának vizsgálatát jelenti.
A jogos védelmi helyzet ugyanis a jogtalan támadó, illetve jogtalan támadással közvetlenül fenyegető és az elhárító magatartás viszonya, aminek kezdetét a jogtalan támadó, illetve jogtalan támadással közvetlenül fenyegető magatartás határozza meg.
Szintén objektív jellegű, de már tartalmi feltétel, hogy a jogtalan támadás (illetve annak közvetlen veszélye) az elhárítótól idegen legyen. A támadás ugyanis értelemszerűen, célzott, egyoldalú – nem kölcsönös – és fizikai összeütközést kezdő magatartás.
A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelv III. pontjában foglaltak értelmében a történés folyamatának egészét figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető csak meg, hogy a véghezvitel időpontjában jogos védelmi helyzet fennállott-e.
Az irányadó tényállás alapján azonban – szemben az indítvánnyal, viszont az eljárt bíróság és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően – nem állapítható meg terhelt elleni támadás, vagy azzal való közvetlen fenyegetés, illetve ennek a terhelt cselekményével fennálló viszonya.
Az irányadó tényállás szerint a sértett és a terhelt egy helyiségen belül tartózkodott, ahol a hűtőszekrényen volt egy kés, a terhelt pedig a hűtőszekrény mellett állt. Kétségtelen, hogy a sértett késelésre, késsel való támadásra tett – ekként a terhelt testi épségét fenyegető – kijelentése után megmozdult és a kés irányába indult.
A terhelt hallotta a kijelentést, látta a felé induló sértettet és látnia kellett a kést is (mivel mellette állt) és azt előbb ő fogta meg. Mindebből reálisan gondolhatott arra, hogy ha a sértett a kést eléri, akkor azt megfogja és kijelentését beváltva, ellene fordítja.
Ezen a ponton valóban – a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján – megállapítható olyan, a sértett általi támadással fenyegetés, amely a terhelt személye ellen intézett és jogtalan. Közvetlennek azonban nem tekinthető, mivel a kés nem volt a sértettnél, ahhoz – az irányadó tényállásból következően – éppen a terhelt volt közelebb.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az irányadó tényállás – az indítvánnyal ellentétben – nem tartalmazza, hogy a sértett a késért nyúlt, így az erre hivatkozás felülvizsgálat tárgyát sem képezi.
Valójában tehát – szemben az indítvánnyal – a sértett verbális magatartása önmagában nem jelentette a késsel támadás bekövetkezésének közvetlen veszélyét.
A terhelt – bűncselekmény törvényi tényállását meg nem valósító – válaszmagatartása pedig ezt a veszélyhelyzetet is kiküszöbölte, megszüntette. A sértett elérni kívánt célját kiiktatta, előle – és nem tőle – a kést magához vette, ezáltal annak kockázatát megszüntette. Egyidejűleg pedig a sértettet visszalökte oda, ahonnan indult. Semmi leküzdendő nem maradt számára abból, amivel megelőzően a sértett fenyegette. Eleve nem volt támadott, legfeljebb fenyegetett helyzetben lehetett, ami azonban megszűnt.
A terhelt ezt követő magatartása ennek a cselekménysornak már nem része. Az irányadó tényállás szerint ekkor kezében volt a kés, az általa ellökött sértett pedig félig ülve, félig fekve az ágyra hanyatlott.
Innen a terhelt magatartása kifejezetten támadó, ami lehet törlesztés, megtorlás, vagy a sértett jövőbeni esetleges fellépésének megelőzése. Kétségtelen azonban, hogy jogellenes és nem függvénye a sértett fenyegető kijelentésének. A terheltnek nem volt mit elhárítania.
Mindez egyben azt is jelenti, hogy (szemben az indítványban foglaltakkal) nem csupán a Btk. 29. § (1), hanem a (2) bekezdés – akár elkövetéskor, akár elbíráláskor hatályos – rendelkezésére hivatkozás sem alapos, és az irányadó tényállás alapján a (valójában a tévedés körébe tartozó) vélt jogos védelmi helyzet feltevésének sincs helye.
A 15. számú Irányelv III/6. pontja szerint a jogos védelem körében kifejtett cselekmény értékelése – amint azt az eljárt bíróság is tette – megelőzi az erős felindulásban elkövetett emberölés miatti felelősség megállapítását.
Az elsőfokú bíróság a terhelt cselekményét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének, a másodfokú bíróság viszont – e vonatkozásban lényegében változatlan tényállás mellett – emberölés bűntette alapesetének minősítette.
A Be. 423. § (4) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot – a hivatalból is vizsgálandó 416. § (1) bekezdés c) pontja kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
A felülvizsgálati indítvány pedig kétségtelenül a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okból támadta a jogerős határozatot.
Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján sem lenne helye felülvizsgálatnak. Ez okból ugyanis az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés), illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő. Jelen ügyben pedig erről nincs szó.
Mindazonáltal rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy alkalmazható a Btk. 167. §-a, amennyiben az elkövető indulatának forrása nem kizárólag éplélektani vagy kóros, hanem egyidejűleg és egyedül a cselekmény időpontjában mindkét forrásból fakad, s maga nemében mindkettő korlátozó hatása bizonyított.
Ilyenkor a Btk. általános [24. § (2) bek.] és különös (167. §) szabályának együttállásáról van szó, ami nem vezethet az enyhébb különös szabály helyett a súlyosabb [166. § (1) bek.] alkalmazásához.
Akinek kóros elmeállapota miatt beszámítási képessége kizárt vagy korlátozott, egyben nem jelenti, hogy ne lehetne valamely külső ok hatásaként létrejött méltányolható körülményből származó erős felindulása, illetve ne lehetne ilyet a javára megállapítani.
Ehhez képest a kóros elmeállapot és az erős felindulás együttállása keletkezhet a korábban (állandóan) meglévő kóros elmeállapothoz társuló (de maga nemében bizonyított) erős felindulással, vagy az erős felindulás mellett kialakult (pillanatnyi, de szintén bizonyított) kóros elmeállapottal. Ilyenkor egyaránt lehetőség van a Btk. 167. § és vele együtt a 24. § (2) bekezdésének alkalmazására.
Az ítélőtábla által hivatkozott eseti döntések is valójában ezt támasztják alá. [BJD 8898., 7460., 4079.]
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 858/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás