BÜ BH 2011/219
BÜ BH 2011/219
2011.08.01.
I. A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve az, hogy a ,,büntetőtörvénybe ütköző cselekmény'' leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, amelyből – bebizonyítottságot feltételezve – büntetőtörvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni [Be. 2. § (2) bek.].
II. Nem érinti a vád törvényességét az, ha a jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt emelt vádban – amely egyébkén pontosan körülírja azokat a körülményeket, amelyeknek érdemi jelentősége lehet – szövegszerűen nem szerepel a ,,fontos szolgálati ügy'' kifejezés, mert ez az ügy egyik érdemi jogkérdése [Btk. 350. § (1) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa ítéletével Sz. J. rendőr alezredest bűnösnek mondotta ki a Btk. 350. §-ának (1) bekezdése szerinti jelentési kötelezettség megszegésének vétségében és ezért megrovásban részesítette.
A terhelt személyi körülményei körében azt rögzítette, hogy 1987-től teljesíti rendőri szolgálatát, 1992-től hivatásos tiszt. időközben tanári diplomát szerzett, és rendőrtiszti főiskolát végzett. A megyei rendőr-főkapitányság állományában előbb kiemelt fővizsgáló, majd kiemelt főnyomozó beosztást látott el, ettől kezdve, 2001. október 1-jétől rendelkezési állományba került, és az egyik rendőr szakszervezet főtitkára. A rendőrség állományából vezényelve van ezen szakszervezethez.
Tényállásként tanács az alábbiakat állapította meg.
Sz. J. terheltnek mint kiemelt főnyomozónak közvetlen elöljárója a mindenkori bűnügyi osztályvezető volt.
A terhelt ellen 2006. évben rágalmazás vétsége miatt magánvádas büntetőeljárás indult. Ennek során a városi bíróság 2006. december 18-án, 2007. január 22-én, 2007. március 21-én, valamint május 21-én vádlottként hallgatta meg.
A terhelt sem elöljárójának, sem nem tett írásos jelentést arról, hogy vele szemben magánvádas bűncselekmény miatt bírósági eljárás intézkedés – vádlottkénti kihallgatás – történt.
Fenti magatartásával megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló az elkövetéskor hatályban volt 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 95. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt azon rendelkezést, mely szerint az alárendelt írásban köteles jelenteni elöljárójának, ha bűncselekmény vagy szabálysértés miatt vele szemben bármilyen intézkedés történt. Ezt a rendelkezést egyébként a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló jelenleg hatályos 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 102. § (2) bekezdésének d) pontja változatlan szöveggel fenntartotta.
A katonai tanács ítélete ellen – melyet az ügyész tudomásul vett – a terhelt és védője fellebbezett az eljárás megszüntetése, másodsorban a terhelt felmentése érdekében.
Az ítélőtábla katonai tanácsa végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintette a másodfokú bíróság által a bizonyítékok értékelése körében tett azon ténymegállapítást is, miszerint a terhelt rendelkezési állományba helyezése 2007. július 30-án kelt paranccsal, visszamenőleges hatállyal történt; 2006 december l8. és 2007. május 21. napjai között a terhelt még nem volt rendelkezési állományban.
A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozva a terhelt védője élt felülvizsgálati indítvánnyal, elsősorban a büntetőeljárás törvényes vád hiányában megszüntetése, másodsorban a terhelt felmentése érdekében.
Elsősorban arra utalt, hogy a bíróságok a feltárt bizonyítékokat nem értékelték kellő körültekintéssel. A terhelt védekezésének elfogadásával ugyanis – mivel ennek ellenkezője kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást – tényállásként kellett volna megállapítani, hogy az ellene indult magánvádas eljárásról, amely egyébként jogerősen felmentéssel fejeződött be, a terhelt elöljárójának szóban jelentést tett.
Arra is hivatkozott, hogy a terhelttel szemben előterjesztett vád a törvényes vád követelményének nem felelt meg, miután a cselekmény csupán fegyelmi vétség. Álláspontja szerint ezt megerősíti, hogy az elöljáró a cselekményt fegyelmi vétségként elbírálta, továbbá, hogy a tényállási elemet alkotó fontos szolgálati ügy megjelölést az ügyész sem a vádiratban, sem a perbeszédében nem hívta fel.
Egyébként anyagi jogszabálysértés is történt, mert a cselekmény fontos szolgálati ügyet a fentiekre figyelemmel nem érinthetett. Ezen túlmenően a terhelt ellen rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt magánvádas eljárásban, a szolgálati úton történő idézésekből az elöljáró megfelelően tudomást szerzett arról, hogy a terheltet a bíróság milyen ügyben, mely napokra idézte meg vádlottként. A Szolgálati Szabályzat rendelkezései szerint a rendőr jelentése csak arra terjed ki, hogy vele szemben milyen intézkedés történt. Az intézkedés jelen esetben a vádlottkénti megidézést jelentette. Mindebből következik, hogy hiányzott a cselekményének társadalomra veszélyessége. Mellesleg tévedésben is volt cselekménye (mulasztása) társadalomra veszélyességének felismerésében, miután alappal feltételezhette, hogy a fenti módon történt megidézésre tekintettel elöljárója minden információnak a birtokában van.
A legfőbb ügyész a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyébként pedig – az eljárásjogi és anyagi jogi támadás tekintetében – alaptalannak tartotta, és a támadott jogerős határozat helybenhagyását indítványozta.
A felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott az indítvány azon érveivel, miszerint az elöljáró tudomással bírt arról, hogy a városi bíróság a terheltet rágalmazás vétsége miatt indult ügyben vádlottként többször idézték; továbbá azzal, hogy a terhelt az ellene megindult eljárást szóban jelentette, mindezekre tekintettel az elöljáró a jelentéstételi kötelezettség teljesítésével érintett valamennyi releváns adatnak a birtokában volt, végül azzal sem, hogy a magánvádas eljárás jogerősen felmentéssel fejeződött be.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálatban az a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Az eltérő tényállást helyesnek tartó, és a felülvizsgálati érveket részben erre alapozó indítványok ennyiben törvényben kizártnak tekintendők.
Az elsőfokú bíróság pedig a terhelt védekezésével szemben azt állapította meg, hogy nevezett sem az előírtaknak megfelelően írásban, sem esetlegesen szóban a kérdéses eljárással kapcsolatos intézkedésekről jelentést nem tett. Olyan tényt sem rögzített, hogy idézésekre az elöljáró útján szabályszerűen került sor, illetőleg azzal kapcsolatban sem tett megállapítást, hogy a magánvádas eljárás miként zárult le.
Felülvizsgálatának eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az indítványt sem eljárásjogi, sem anyagi jogi okból nem találta alaposnak.
Téves az indítványozónak az a hivatkozása, hogy a bíróság törvényes vád hiányában [Be. 2. §-ának (2) bekezdése] járt el.
A törvényes vád fogalmát és a vád tárgyát a Be. 2. §-a (2)–(4) bekezdésének rendelkezései határozzák meg. A vád törvényességének alaki feltétele, hogy a bírósági eljárás lefolytatását vádlói jogosultsággal rendelkező személy kezdeményezze.
A (2) bekezdés szerint elengedhetetlen tartalmi eleme hogy meghatározott személy ellen irányuljon és pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. Ugyanakkor nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény az l978. évi IV. törvény (Btk.) szerinti minősítése. A bíróság pedig a (4) bekezdés szerint nincs kötve a vádló által indítványozott jogi minősítéshez, attól belátása szerint eltérhet.
A vádirat, amelyet az ügyész perbeszédében maradéktalanul fenntartott, tartalmazta a Btk. 350. §-ának (1) bekezdése szerinti jelentési kötelezettség megszegése vétségének törvényi tényállási elemeit alkotó tényeket. A vádban szövegszerűen valóban nem szerepelt a fontos szolgálati ügy kifejezés. Ez azonban nem jelentheti a vád hiányosságát, mivel ez az ügy egyik érdemi jogkérdése. Ugyanígy nem érinti a vád törvényességét, hogy a vádemelést megelőzően a cselekményt az elöljáró fegyelmi vétségnek tekintette, és amiatt fegyelmi joghátrányt alkalmazott. Ez, amint az elsőfokú bíróság is rámutatott, a többszöri eljárás tilalmának sérelmét sem jelenti.
Az anyagi jogszabálysértésre hivatkozás sem alapos.
A Btk. 350. §-ának (1) bekezdése szerint jelentési kötelezettség megszegésének vétségét követi el az a katona [Btk. 122. § (1) bekezdése] ,,aki fontos szolgálati ügyben kellő időben nem tesz jelentést, vagy valótlan jelentést tesz''.
A fegyveres szervek, így a rendőrség feladatai is az elöljárók parancsain, intézkedésein, utasításain, illetve a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezéseiken keresztül valósulnak meg. Jelentős érdek fűződik ezért ahhoz, hogy a rendelkezések kiadására jogosultak minden olyan, a szolgálattal összefüggő eseményről, vagy körülményről tudomást szerezzenek, amely intézkedésüket igényli, vagy parancsaik kiadásánál őket befolyásolhatja. A vonatkozó szabályzatok és utasítások ezért kötelezik a katonákat, hogy a szolgálatuk ellátásával kapcsolatos minden jelentős eseményről elöljáróiknak nyomban jelentést tegyenek.
E jelentési kötelezettség megszegése csak fontos szolgálati ügy kapcsán lehet oly fokban társadalomra veszélyes, ami bűncselekmény megállapítását indokolhatja. A törvény keretrendelkezést tartalmaz, a fontos szolgálati ügyek felsorolását nem adja meg. Az, hogy mi tekinthető fontos szolgálati ügynek, csak az eset összes körülményének figyelembevételével ítélhető meg (lásd: a Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, HVG-ORAC Kiadó Budapest, 2010, a Btk. 350. §-ához fűzött magyarázata).
Iránymutató azonban az alárendeltek jelentési kötelezettségére vonatkozóan a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló, a cselekmény idején hatályos 3/1995 (III. 1.) BM rendelet (továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 95. § (2) bekezdés b) pontja, amellyel egyébként azonos rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályos Szolgálati Szabályzat 102. §-a is, miszerint – más jelentendők mellett – az alárendelt írásban jelenti elöljárójának, ha bűncselekmény vagy szabálysértés miatt vele szemben intézkedés történt.
A bírói gyakorlat a bűncselekmény miatt történt intézkedést széleskörűen fogja fel. Mind a közvádas ügyekben gyanúsítottként történő első meghallgatás, majd a vádemelés, illetve a magánvádas ügyekben a feljelentettként vagy vádlottként meghallgatás, mind pedig a nem jogerős, majd a jogerős határozat meghozatala, mint lényeges körülmény a jelentéstételi kötelezettség által érintett körbe tartozik.
A katona ugyanis a vonatkozó szabályok szerint szolgálaton kívül is köteles a hivatásos állomány tagjához és beosztásához méltó magatartást tanúsítani [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 68. §-a (1) bekezdésének g) pontja]. Ekként a fentebb felsorolt intézkedések a konkrét szolgálatellátásra vonatkozó alkalmasság megítélésén túl, indokolttá tehetik fegyelmi vagy méltatlansági eljárás megindítását, ennek keretében akár a katona szolgálatból történő felfüggesztését is.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az írásban történő jelentés kötelezettsége alól a szóbeli jelentéstétel nem mentesít. Az elöljáró által kézbesítendő idézések pedig, még ha azokban az ügy tárgya és az idézett katona eljárásjogi helyzetének feltüntetése, – vádlottként vagy tanúként, pótmagánvádlóként stb. megidézése – szerepel is, szűk körben tartalmaznak adatokat. Az idézés tényének és az abban feltüntetett adatoknak az elöljáró általi ismerete tehát nem mentesítheti a katonát az ügyre vonatkozó megfelelő részletességű, tartalmi jelentéstételi kötelezettsége alól. Más kérdés az, hogy a fegyelmi stb. eljárás megalapozott kezdeményezéséhez szükséges lehet, hogy a jelentéstétel után az elöljáró az illetékes hatóságtól további adatokat szerezzen be.
A terhelt cselekményét a fentieknek megfelelően vizsgálva, az maradéktalanul tényállásszerű.
Az sem merülhet fel, hogy az ellene indult eljárás magán vádas voltára tekintettel, a cselekmény társadalomra veszélyessége [Btk. 10. §-ának (2) bek.] hiányozna. Társadalomra veszélyességben tévedésre pedig a konkrét elkövetési körülmények között a terhelt annál kevésbé hivatkozhat, mivel elöljárójának éppen a jelentéséből kellett volna megfelelően tudomást szereznie a vele szemben rágalmazás vétsége miatt indult, majd folyamatban lévő bírósági eljárásról, hiszen az irányadó tényállás szerint a jelentendő körülményekről még az idézések ténye tekintetében sem volt tudomása.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 1036/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás