PÜ BH 2011/220
PÜ BH 2011/220
2011.08.01.
I. Semmis az a csereszerződés, amely önkormányzati rendeletekbe ütközik, mert mellőzi a versenyeztetésre vonatkozó szabályokat, illetve megsérti az érintett ingatlanban élő bérlők önkormányzati rendeletben biztosított jogát [Ptk. 200. § (2) bek.].
II. Az ügyész – külön törvényben meghatározottak alapján – a semmisség jogkövetkezményeinek levonása nélkül, kizárólag a semmisség megállapítása iránti keresetet is előterjeszthet. Ilyen esetben a bíróságnak az ítélete rendelkező részében határoznia kell a szerződés semmisségének megállapításáról [Ptké. 36/A. §, Pp. 123. §, 213. §, 215. § (1) bek.].
Az ingatlan-nyilvántartásban 29327. hrsz. alatt felvett, természetben B. város A. u. 21. szám alatt található műemlék épület az I. r. alperes korlátozottan forgalomképes vagyonába került. Az I. r. alperes az ingatlant 48 albetétes társasházzá alakíttatta. 2004. május 29-én a II. r. alperes csereajánlattal élt az I. r. alperes képviselőtestületének, amelyben a perbeli ingatlan tulajdonjogának megszerzéséért cserébe – kivéve a 6. számú albetétet, amely már magántulajdonban állt – egy nem lakás céljára szolgáló üzlethelyiség tulajdonjogát kínálta fel. Ez az A. út 4. számú társasház 35. számú albetétje volt. A perbeli ingatlan értékét 406 000 000 forintban, a csereingatlan értékét 111 000 000 forintban jelölte meg és vállalta az értékkülönbözet megfizetését. Továbbá felajánlotta, hogy a csere-üzlethelyiség opciós szerződés alapján történő visszavásárlására egy általa megjelölt cég (a volt III. r. alperes) kötelezettséget vállal.
Az önkormányzat képviselőtestülete a 279/2004. számú határozatával hozzájárult a szerződés megkötéséhez oly módon, hogy a II. r. alperes 295 000 000 forint értékkülönbözetet köteles fizetni. A képviselőtestület ülésén többen kifogásolták, hogy nem történt pályáztatás, a többségi határozat azonban amellett foglalt állást, hogy a csereszerződésre tekintettel nincs szükség a versenyeztetési szabályok alkalmazására.
2004. szeptember 30-án az I–II. r. alperesek a csereszerződést megkötötték, az I. r. alperes pedig a II. r. alperes által kijelölt céggel, amely a jelen perben III. r. alperesként szerepelt, opciós szerződést kötött az üzlethelyiség visszavásárlása tárgyában, amely szerződés a III. r. alperes részére visszavásárlási kötelezettséget írt elő.
A csereszerződésben rögzítették, hogy az ingatlanban a lakás céljára szolgáló albetétekben bérleti jogviszony alapján bérlők laknak. A bérleti jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek a szerződés alapján a II. r. alperesre szálltak át, amely vállalta, hogy az ingatlanban lévő lakások bérleti díját a szerződés aláírását követő egy éven belül kizárólag az önkormányzat rendelete által meghatározott mértékben emeli fel és a bérlők részére biztosítja a választási lehetőséget a bérleti jogviszony folytatására, vagy a bérlemény kártalanítás mellett történő kiürítésére.
Az ingatlan-nyilvántartási hatóság elsőfokú határozatával az I–II. r. alperesek tulajdonjogát a csereszerződéssel érintett ingatlanok vonatkozásában bejegyezte, a per során azonban a földhivatali fellebbviteli eljárásban, majd az ezt követő közigazgatási perben a bíróság az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását rendelte el. A perbeli ingatlan tehát az I. r. alperes tulajdonában áll az ingatlan-nyilvántartás szerint.
A jelen pert I–XIII. r. felperesekként a perbeli ingatlan bérlői indították meg, amelyben a csere- és az opciós szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérték. Emellett elővásárlási jogukkal kapcsolatban más kereseti kérelmeket is előterjesztettek a perben. A Főügyészség a perbe XIV. r. felperesként belépett a Pp. 64. § (3) bekezdése alapján. Keresetindítási jogát a Ptké. 36/A. §-ára alapította. Az ügyészség utalt arra, hogy a Pp. 9. § (4) bekezdése alapján perbelépése esetén a fél jogait gyakorolja abban a perben, amelynek megindítására külön törvény feljogosítja.
Az ítélőtábla előtt folyó másodfokú eljárásban az I–XIII. r. felperesek a kereseti kérelmüktől elálltak, amelyhez az alperesek hozzájárultak. A másodfokú bíróság végzésével az I–XIII. r. felperesek és az I–III. r. alperesek vonatkozásában a pert megszüntette és megállapította, hogy a per felperese a XIV. r. felperes. A végzés tartalmazza azt is, hogy a (XIV. r.) felperesnek a III. r. alperessel szemben nincs kereseti kérelme, ezért a per a III. r. alperes vonatkozásában megszűnt. A kifejtettek alapján a felülvizsgálati eljárás tárgya a (XIV. r.) felperes kereseti kérelme alapján született jogerős ítélet felülvizsgálata.
A felperes keresetében a perrel érintett csereszerződés semmisségének a megállapítását kérte az eredeti állapot helyreállításával. Kérelmét a Ptk. 200. § (2) bekezdésére alapította, utalt arra, hogy a csereszerződés számos jogszabályba ütközik, így az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 108. §-ába, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 79. § (2) bekezdésébe, valamint az I. r. alperes által hozott 38/2000. (XII. 12.) (a továbbiakban: lakásrendelet) és 25/2004. (V. 25.) (a továbbiakban: vagyonrendelet) önkormányzati rendeletek szabályozásába. Közérdekű perlésének indokaként hivatkozott arra, hogy a perrel érintett műemléki ingatlan a világörökség részét képező A. úton található, így az ingatlanok jogi helyzetének rendezettsége közérdek. A felperes a közérdek sérelmét látta abban is, hogy az I–II. r. alperesek a csereszerződés megkötésekor figyelmen kívül hagyták a bérlőket jogszabályban megillető jogokat.
A felperes álláspontja szerint az ingatlan az önkormányzat törzsvagyonába tartozott, korlátozottan forgalomképes vagyontárgy volt, ezért erről az önkormányzat csak meghatározott módon, rendeletalkotás útján rendelkezhetett volna, nem a képviselőtestület határozatával. Emellett az értékesítés során megsértették a vagyonrendelet 16. §-át, valamint az Áht. 108. §-át is azáltal, hogy az értékesítésre nem versenyeztetési eljárással került sor. Az ügylet az önkormányzati rendeletben előírt 200 000 000 forintos értékhatárt jóval meghaladta, ennek ellenére versenyeztetés nem történt. Az Áht. 108. §-a az önkormányzatokra is irányadó. Akkor engedi a versenyeztetés mellőzését, ha önkormányzati vagyon ugyanilyen vagyonra történő cseréje történik, a jelen ügyben azonban az önkormányzat egy magántulajdonban álló üzlethelyiségre cserélte el a perbeli ingatlant. Az önkormányzat alaptalanul hivatkozik a vagyonrendelet 31. § (1) bekezdésére, mert az csak hatásköri szabályt tartalmaz.
A felperes álláspontja szerint a csereszerződés a lakásrendelet 9. §-a (3) bekezdésének h) pontját is sértette, mivel az ingatlant értékesítésre ki kellett volna jelölni és a 10. § (3) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjoga csak akkor szállhatott volna át a cserepartnerre, ha a bérlők bérleti joga megszűnik. Ezzel szemben a csereszerződésben a szerződés hatálybalépését a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulásához kötötték, a bérlők bérleti jogviszonya fennmaradt oly módon, hogy bérleti jogviszonyba a II. r. alperessel kerültek. A csereszerződés sértette a lakásrendelet 8. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakat is, mert a piaci beköltözhető érték helyett lakott forgalmi értéket vettek alapul a lakásoknál az értékkülönbözet kiszámítása során.
Az I–II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes vitatta a felperes közérdekű keresetindítási jogosultságát. Álláspontja szerint az Áht. 109/I. §-a kivette a műemléképületeket a versenyeztetés szabályai alól, a képviselőtestület pedig a versenytárgyalást jogszerűen mellőzte a vagyonrendelet 16. §-ának (4) bekezdése alapján.
A II. r. alperes ugyancsak vitatta a felperes keresetindítási jogát. Az volt az álláspontja, hogy a Pp. 9. §-ában foglalt feltételek nem állnak fenn, és a Ptké. 36/A. §-a által megkívánt közérdek sérelme sem valósult meg. Utalt arra, hogy a versenyeztetési eljárástól a képviselőtestület a vagyonrendelet 16. § (4) bekezdése alapján eltekinthetett. A speciális szabály, az önkormányzati rendelet került alkalmazásra az általános szabállyal, az Áht. rendelkezésével szemben. Az általános szabály a kincstári vagyonra vonatkozik, nem az önkormányzati vagyonra. A versenyeztetési eljárást egyébként álláspontja szerint a csereszerződés ténye kizárta, mert nem lehet összemérni az egyes ajánlatokat. A lakásrendelet 10. §-ának (3) bekezdését pedig úgy kell értelmezni, hogy a lakásonkénti értékesítés kizártságára tekintettel nem kell alkalmazni a tulajdonjog átszállását korlátozó rendelkezéseket sem, hanem ehelyett a vagyonrendelet alkalmazandó.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlanra az I–II. r. alperesek által 2004. szeptember 30-án kötött csereszerződés, illetve a B. város A. út 4. szám alatti ingatlanra az I. és III. r. alperesek között létrejött opciós szerződés semmis. A bíróság annak tűrésére kötelezte az I–III. r. alpereseket, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a jelzett ingatlanokra bejegyzett, az I. r. alperest illető tulajdonjogot, illetve III. r. alperest illető opciós jogot töröljék és az eredeti tulajdoni állapotot helyreállítsák. A felperesek és a IV. r. alperes között a pert megszüntette. Rendelkezett a perköltség viseléséről, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felpereseknek mint bérlőknek a perbeli legitimációja fennáll, az ügyészség esetében pedig a közvagyont képező vagyontárgy elidegenítésére vonatkozó jogszabályok megsértése a közérdek sérelmét jelenti, amely megalapozza az ügyészség perindítási jogát. Ezt követően érdemben vizsgálta a csereszerződésnek a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe ütközését. Kifejtette, hogy a lakásrendelet fontos garanciális szabályokat tartalmaz, amelyeket nem lehet a vagyonrendelet alkalmazásával megkerülni. A két rendeletet egymással összhangban, együttesen kell alkalmazni a vagyonrendelet 2. § (2) bekezdése alapján. Az I–II. r. alperesek által kötött ügylet sérti mind a lakásrendelet, mind a vagyonrendelet szabályait, mert az I. r. alperesnek a perbeli ingatlant értékesítésre ki kellett volna jelölnie és nem tartalmazza a szerződés a bérlők jogait biztosító garanciális szabályokat sem. Ehelyett az I. r. alperes a bérlőkkel történő megállapodást a lakásrendelet 10. §-ának (3) bekezdésébe ütköző módon teljes körűen a II. r. alperesre bízta.
A fentiek alapján az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a csereszerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, így a Ptk. 237. § (1) bekezdésének alkalmazásával az eredeti állapot helyreállításának van helye.
A felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálandó kérdésekre korlátozódva a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek az I–XIII. r. felperesek kereseti kérelmét elbíráló részével nem foglalkozik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek és az I–II. r. alperesek fellebbeztek.
Az I–XIII. r. felperesek a kereseti kérelmüktől a fellebbezési tárgyaláson elálltak, ehhez az alperesek hozzájárultak, ezért a másodfokú bíróság a 20. sorszámú végzésével a pert az I–XIII. r. felperesek és az I–III. r. alperesek között megszüntette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy az I–II. r. alperesek közötti 2004. szeptember 30-i keltű csereszerződés semmisségének megállapítását mellőzte.
A másodfokú bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a felperest a keresetindítási jog megillette-e figyelemmel arra, hogy az I–II. r. alperesek ezt a fellebbezésükben vitássá tették.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Pp. 9. § (4) bekezdése nem a keresetindítás jogát alapozza meg, hanem azt szabályozza, hogy a peres eljárás során az ügyész milyen jogokat gyakorolhat abban a perben, amelynek megindítására külön törvény feljogosította. A Pp. 64. § (3) bekezdése alapján az ügyészségnek joga volt a más által indított perbe belépni, figyelemmel arra, hogy a rendelkezés annak ad ilyen jogot, aki a per megindítására külön jogszabály alapján jogosult.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §-a (1) bekezdésének a) pontja a törlési kereset megindítására az ügyészt minden további feltétel nélkül feljogosítja. A másodfokú bíróság szerint a XIV. r. felperes valójában nem a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján érvényesítette az igényét, hanem e rendelkezés alapján, miután csak az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását kérte, az elszámolásra vonatkozóan keresetet nem nyújtott be. A XIV. r. felperes keresetét tehát a másodfokú bíróság szerint törlési keresetként kellett elbírálnia annak ellenére, hogy a per ideje alatt az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállt. A bíróság ugyanis a döntésekor azt az állapotot vette figyelembe, amely a perfeljegyzéskor fennállt.
Ezt követően a másodfokú bíróság érdemben foglalkozott a felperesnek a Ptk. 200. § (2) bekezdésére alapított érvénytelenségi keresetével. Kifejtette, hogy a Ptk. 685. §-ának a) pontja szerint a Ptk. 200. § (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából jogszabálynak minősül az önkormányzat rendelete is, így az önkormányzati rendeletbe ütközés is megalapozza a semmisséget. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződések jogszabályba ütközésének elbírálása szempontjából nagy jelentősége volt annak, hogy a 2004. szeptember 30-án kötött csere és opciós szerződések valójában milyen jogi minősítésű szerződések. A másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a két szerződés tartalmi elemeinek együttértékelése mellett a felek valójában adásvételi szerződést kötöttek, amelynek során az I. r. alperes, mint eladó a csereingatlanra eső vételárrész megfizetésére fizetési halasztást adott. Ennek a célja az volt, hogy a vagyonértékesítés kikerüljön az I. r. alperes vagyonrendeletének 16. § (1) bekezdésében előírt pályáztatási eljárás alól. A csereszerződés kötése miatt vélték úgy ugyanis, hogy a versenyeztetési szabályokat nem kell alkalmazni. Ezzel szemben a vagyonrendelet 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a vagyonnal való rendelkezésnek minősül a csere is, így ha a szerződés nem adásvétel, hanem csereszerződés lenne, akkor is alkalmazni kellene a versenyeztetési szabályokat.
A másodfokú bíróság szerint tehát az elsőfokú bíróság érdemi döntése megalapozott volt a szerződés érvénytelenségének a megállapítását illetően, így nem látta szükségesnek a felperes által felhozott további érvénytelenségi okok vizsgálatát, ennek ellenére ítéletében ezekre is kitért.
Egyetértett azzal, hogy az értékesítésről való döntéskor az önkormányzat képviselőtestülete formailag nem megfelelően járt el, mert a lakásrendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszabály része az 1. számú melléklet is, amelyben a perbeli felújítandó műemléképület szerepelt. Az önkormányzati rendelet melléklete jogszabály, ezért jogszabály-módosításra lett volna szükség, hogy a képviselőtestület döntése megfelelő legyen. A jogszabályt formához nem kötött képviselőtestületi határozattal nem lehet módosítani. Miután ilyen jogszabály-módosítás – a mellékletből való kivétel – nem történt, az önkormányzat lakásrendeletét a perbeli jogügyletre is alkalmazni kell. A csereszerződés a lakásrendelet 10. § (3) bekezdésébe ütközött, amelynek megsértése miatt a szerződés semmissége szintén megállapítható.
A II. r. alperes védekezésével kapcsolatban a másodfokú bíróság utalt arra, hogy az önkormányzati tulajdonú ingatlanok bérlőinek jogaira vonatkozó szabályokat is megsértették azzal, hogy a jogosultak hozzájárulása nélkül e jogosulti körön kívül eső szerződő partnerrel kötöttek megállapodást. E garanciális jogokat nem diszpozitív szabályok tartalmazzák, így a szerződő felek e szabályok alkalmazásától nem térhettek volna el.
A másodfokú bíróságnak emellett az volt az álláspontja, hogy a semmisség megállapítására csak az ítélet indokolásában kell utalni, a rendelkező részében a semmisség megállapításának tényét, mint jogalapot külön nem kell szerepeltetni, ezért a jogerős ítélet indokolásából kitűnően a semmisség megállapítását csak a rendelkező részből mellőzte.
A jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A II. r. alperes mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra, a tényállás teljes körű feltárására, új határozat hozatalára utasítását kérte. A II. r. alperes szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a Pp. 215. §-ában foglalt korlátokon, illetve megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdését, mivel a felperesnek nem volt olyan kereseti kérelme, amely az opciós megállapodásra vonatkozott volna, nem volt kereseti kérelme a III. r. alperessel szemben és nem volt olyan kereseti kérelme sem, amely a csereszerződést, mint színlelt szerződést jelölte volna meg. A másodfokú bíróság ennek ellenére a csereszerződés színleltségére alapította határozatát azzal, hogy a két szerződés egyetlen adásvételi szerződést leplez. Ugyanakkor ez az álláspont az ítélet rendelkező részéből nem tűnik ki, mert az ítélet rendelkező része helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a semmisséget jogszabályba ütközés miatt állapította meg.
A II. r. alperes szerint a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának véleménye a semmisségi ok hivatalbóli észlelése kapcsán követendő eljárásról nem erre az esetre vonatkozik, másrészt a semmisségi ok fennállásának észlelését követően a másodfokú bíróságnak lehetőséget kellett volna biztosítania a feleknek arra, hogy ezzel kapcsolatban érdemi nyilatkozatokat tegyenek. A másodfokú bíróság az opciós megállapodást is értékelte az ítéletében annak ellenére, hogy ekkor már a III. r. alperes nem is volt fél a perben és a szerződés leplezett voltával kapcsolatos álláspontra érdemi nyilatkozatot tenni nem tudott.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítélet rendelkező részében szerepeltetve állapítsa meg a per tárgyát képező csereszerződés érvénytelenségét. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság mellőzte a rendelkező részből a csereszerződés semmisségének a megállapítását azzal, hogy az elsőfokú bíróságnak az érvénytelenség körében kifejtett megalapozott döntése az ítélet indokolására tartozó kérdés. A felperes sérelmezte továbbá a másodfokú ítélet azon megállapítását, mely szerint a felperes igénye az Inytv. 62. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló, törlési kereset. A felperes szerint a másodfokú határozat ezen megállapítása sérti a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdését, 123. §-át, 213. § (1) bekezdését és a Ptké. 36/A. §-át is. A felperes utalt arra, hogy a Főügyészség a perbelépésekor az igényét a Ptké. 36/A. §-ára alapította. Eszerint az ügyész keresetet indíthat a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerződés semmisségének megállapítása iránt. A per tárgya tehát a szerződés semmisségének a megállapítása volt. Emellett a felperes a keresetében valóban kérte a semmisség jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint a szerződéskötés előtt fennállt helyzet helyreállítását. Ezzel összefüggésben keresetet terjesztett elő a cserével érintett ingatlanokra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási eredeti állapot helyreállítására is. A felperes azonban az Inytv. 62. § (1) bekezdésére kifejezetten nem hivatkozott.
A másodfokú bíróság azért sem határozhatott volna törlési kereset alapján, mert az ítéletének meghozatalakor már a szerződéskötést megelőző állapot szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, nem volt olyan ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, amelyre a törlési kereset irányulhatott volna. A felperes nem vitatta, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján elvileg a felperes keresetét törlési keresetnek is tekinthette a bíróság, a jelen ügyben azonban ez nem volt indokolt, mert kifejezetten az érvénytelenség megállapítására irányuló valódi megállapítási kereset előterjesztésére került sor. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleményének 1. pontja is. Az ügyész nem szerződést kötő fél, így az elszámolási igény előterjesztése az általa indított perben egyébként sem kötelező. A felek maguk sem terjesztettek elő a perben ilyen igényt.
A felperes szerint, amennyiben külön jogszabály kifejezett feljogosítása alapján indítható per a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt, úgy a keresetnek szükségszerűen az érvénytelenség megállapítására kell irányulnia és az ítélet a rendelkező részében ennek kimondása nem mellőzhető. Az ilyen perekben a Pp. 123. §-ában foglalt korlátozó rendelkezés sem érvényesül, minthogy maga a jogszabály engedi meg az adott pertípusra vonatkozóan a megállapítási kereset előterjesztését.
A felperes szerint a szerződés érvénytelenségének a rendelkező részben történő megállapítása azért is indokolt, mert nem a szerződő felek indították egymás elleni jogvitájuk rendezése érdekében a pert, hanem a törvényesség védelme érdekében eljáró ügyész a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében. Így a bíróság határozata nem kizárólag a szerződő felek belső ügye. A közérdek védelmét nem elégíti ki az, hogy a szerződéskötést megelőző állapot a jelen peren kívüli okokra visszavezethető módon helyreállt, hanem a szerződés jogszabálysértő voltának, a felek jogszabálysértő eljárásának tényét a jelen perben született határozatban is rögzíteni kell.
A felperes a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmére benyújtott ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A II. r. alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre ellenkérelmében előadta, hogy a törlési keresetet illetően egyetért a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal.
A felülvizsgálati kérelem indokait tekintve részben megalapozott, de ez a jogerős ítéletben foglalt döntés érdemére nem hat ki. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A felülvizsgálati kérelemben a II. r. alperes elsősorban eljárási szabálysértésekre hivatkozott. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén amikor a III. r. alperes által kötött opciós szerződést is értékelte az ítéletében. Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság egyetért a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal. Abban az esetben, ha a bíróság valamely szerződés érvénytelenségéről dönt, a szerződést kötő feleknek a Pp. 51. § a) pontja értelmében minden esetben perben kell állniuk.
A másodfokú ítélet tartalmából ugyanakkor egyértelműen megállapítható, hogy a másodfokú bíróság által a csere és az opciós szerződések együttes értékelésének, azok adásvételi szerződésnek való minősítésének csak az I–XIII. r. felperesek kereseti kérelme vonatkozásában volt jelentősége, ugyanis elővásárlási joguk és az ehhez kapcsolódó egyéb jogaik gyakorlására csak adásvételi szerződéssel szemben kerülhetett sor. Figyelemmel arra, hogy az I–XIII. r. felperesek vonatkozásában a per megszűnt, a másodfokú bíróságnak kifejezetten csak a felperes kereseti kérelmében foglaltakat kellett volna vizsgálnia, tehát a csereszerződés semmisségéről kellett volna döntést hoznia. A másodfokú bíróság tételesen foglalkozott a felperes által felhozott semmisségi okokkal is és helybenhagyta az elsőfokú bíróság azon döntését, hogy a csereszerződés jogszabályba ütközött, ezért semmis. A másodfokú bíróság döntése tehát a tartalmát illetően megfelelt a jogszabályoknak a Pp. 215. §-ában foglalt szabályok megsértése az ügy érdemének elbírálására nem hatott ki. A cserét az önkormányzat 25/2004. (V. 25.) rendeletének 2. § (1) bekezdés c) pontja elidegenítés megjelöléssel a vagyonnal való rendelkezés körébe sorolta. A 16. § (1) bekezdés pedig a 300 000 000 forint összegű értékhatár feletti vagyontömeg együttes elidegenítése esetére írta elő versenyeztetési eljárás lefolytatását. Önmagában tehát a csereszerződés – függetlenül az opciós szerződéstől – a versenyeztetési eljárás hiánya miatt érvénytelen.
A csatlakozó felülvizsgálati kérelemben kifejtettek alaposak abban a körben, hogy a felperes a másodfokú bíróság ítéletében foglaltakkal szemben nem törlési keresetet terjesztett elő. A felperes keresetének előterjesztésekor az ingatlan-nyilvántartásban még csak széljegyek szerepeltek, így az Inytv. 62. § (1) bekezdésének a) pontja alapján törlési keresetet nem is nyújthatott volna be, hiszen az csak bejegyzett jogokkal szemben érvényesíthető. Az ítélet meghozatalakor pedig már közigazgatási úton, illetve a közigazgatási perben hozott bírósági döntéssel az ingatlan-nyilvántartásban az eredeti állapot helyreállítása megtörtént, így az ítélethozatalkor nem volt olyan bejegyzett jog, amelynek törlésére az ügyészség keresetet kívánt volna előterjeszteni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon állásponttal, hogy a Ptk. 36/A. §-a alapján az ügyészség a szerződés semmisségének megállapítása iránt a Pp. 123. §-ában foglaltaktól függetlenül megállapítási keresetet terjeszthet elő abban az esetben, ha a közérdekben okozott sérelem helyreállítása, orvoslása nem kívánja meg a semmisség jogkövetkezményeinek levonását. A jelen ügyben a kifejtettek alapján az ingatlan-nyilvántartásban már az I. r. alperes szerepelt az ítélethozatalkor ismételten tulajdonosként, így a közérdekben okozott sérelem a per során orvoslásra került. Ugyanakkor helytállóan utal a felperes arra, hogy az adott szerződés jogszabálysértő voltát, semmisségét a jelen perben is köteles a bíróság megállapítani, ha a keresetnek a Ptk. 36/A. §-ában foglalt feltételei fennállnak.
Jogszerűen utal a felperes arra is, hogy a jelen ügyben a csereszerződés semmisségére vonatkozó megállapítást az ítélet rendelkező részéből a másodfokú bíróság nem mellőzhette volna. A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része kifejezetten a szerződés semmisségének a megállapítását mellőzi, amely a szavak nyelvtani értelmében azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság a szerződést nem minősíti semmisnek. Ugyanakkor az ítélet indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy a másodfokú bíróság szerint a szerződés semmis, csak ennek a rendelkező részben történő szerepeltetését nem látja indokoltnak. Ennek technikai módja az lett volna, ha a szerződés semmisségének megállapítását a másodfokú bíróság kifejezetten a rendelkező részből mellőzi. A jelen ügyben azonban ez sem lett volna a jogszabályoknak megfelelő jogi megoldás figyelemmel arra, hogy a felperes valójában a Ptk. 36/A. §-a alapján az ítélet meghozatalakor megállapítási keresetet tartott fenn. A megállapítási kereset esetében az az ítéleti döntés, hogy a bíróság a felperes keresetét elutasítja, vagy a kért megállapítást az ítélet rendelkező részében megteszi. Ilyen esetben az ítélet rendelkező részéből a semmisség megállapítása nem mellőzhető.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet az ügy érdemére kiható módon nem volt jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság az indokolás módosításával a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta annak megállapításával, hogy az alperesek között 2004. szeptember 30-án létrejött, 2005. március 31-én módosított csereszerződés érvénytelen.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 20.424/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás