PÜ BH 2011/224
PÜ BH 2011/224
2011.08.01.
I. A végrendelet megsemmisülése vagy eltűnése annak hatályát nem szünteti meg abban az esetben, ha arra nem az örökhagyó akaratából került sor [Ptk. 629. § (1) bek. b) pont, 633. §].
II. Az örökhagyó akaratán kívüli okból – betörés során – eltűnt végrendeletre alapított öröklési igény esetén a felperest terheli annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a végrendelet megfelelt az alaki érvényességi kellékeknek és bizonyítania kell annak tartalmát is [Pp. 164. § (1) bek. és 235. § (1) bek.].
A 2005. szeptember 4-én elhunyt H. I. örökhagyó végrendeleti örököse a felperes, törvényes örökösei az alperesek.
Az örökhagyó 1998. december 12-én kelt saját kezűleg írt végrendeletében akként rendelkezett, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát a vele 16 éve együtt élő élettársa, a felperes örökölje. A végrendelet a keltezés helyét nem tartalmazza.
A hagyatéki eljárásban eljárt közjegyző az alaki hibára figyelemmel az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén az alperesek részére adta át.
A felperes keresetében az örökhagyó 1998. december 12-én kelt végrendelete érvényességének megállapítását kérte. Utóbb e keresetétől elállt és kérte a fénymásolatban csatolt, 1999. február 6-án B.-n kelt írásbeli magánvégrendelet hatályosságának és érvényességének megállapítását.
Módosított keresete alapjául a következőket adta elő:
Az örökhagyó barátjától értesült arról, hogy az örökhagyó korábbi végrendeletét egy ügyvédnek megmutatta, aki közölte, hogy az formailag nem megfelelő, ezért 1999. február 6-án a keltezés helyével ellátott, tanúk által aláírt végrendeletet készített. Az újabb végrendeletből szomszédjának, N. K.-nak egy fénymásolatot adott megőrzésre. Az örökhagyó ezután kórházba került, s a távollétében a lakásukba betörtek. Ennek során pénzt és iratokat vittek el, ami miatt feljelentést tett.
Mindezekre alapítottan arra hivatkozott, hogy a végrendelet eredeti példánya az örökhagyó akaratán kívül álló okból – a betörés során – semmisült meg.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában idézte a Ptk. 633. §-át és kifejtette, hogy a Pp. 164. §-a alapján a felperest terhelte annak bizonyítása: az örökhagyó a birtokában maradt és elő nem került végrendeletet nem semmisítette meg.
A megállapított tényálláson belül kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes előadása szerint az örökhagyó hívta fel figyelmét az iratok és pénz eltűnésére. Ha ez így volt, és az örökhagyó ezt észlelte, nem lett volna akadálya annak, hogy új írásbeli magánvégrendeletet alkosson, ezt azonban nem tette meg.
Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a végrendeletet megsemmisítettnek kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság írásszakértői véleményt is beszerzett. A szakértő megállapítása szerint a csupán fénymásolatban csatolt újabb végrendelet egyértelműen úgy készült, hogy az eredeti, alaki hibában szenvedő végrendeletet lefénymásolták.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés alapján az elsőfokú ítélet indokolását kiegészítette azzal, hogy a per adatai szerint a kereset alapjául szolgáló, fénymásolatban csatolt végrendelet eredeti példánya 1999-ben az örökhagyó birtokában maradt, ezért a Ptk. 633. §-ában írt vélelemmel szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a végrendelet az örökhagyó akaratán kívül álló okból nem volt fellelhető vagy megsemmisült; ezt azonban nem tudta bizonyítani.
Döntését a következőkkel indokolta: Az elsőfokú eljárásban a felperes azt adta elő, hogy az örökhagyótól utóbb tudta meg, hogy az íróasztalból a betörés során irat és pénz tűnt el, feljelentésében ezért nem nyilatkozott azok eltűnéséről. Az ítélet elleni fellebbezésében viszont azt adta elő, hogy az örökhagyónak nem volt módja az iratok eltűnéséről meggyőződni. Ezt azt követően állította, hogy a bíróság jelentőséget tulajdonított az iratok eltűnésének, az észlelését követő magatartásnak. Ebből pedig az következik, hogy a felperes az érdekeihez igazodva változtatta meg tényelőadását, ami annak valóságát alappal teszi kétségessé.
Igazolt tény, hogy az örökhagyó halála előtt a lakásába betörtek. Az azonban, hogy ennek során iratokat, köztük az örökhagyó egyik végrendeletét elvitték, nem bizonyított, mert ezt a felperes a hatóságnak sem a feljelentésében, sem ezt követően nem jelentette be. Keresetmódosításában a felperes az örökhagyó egy végrendeletét említette. Megállapítható volt, hogy az örökhagyó halálakor az 1998. december 12-én kelt, saját kezűleg írt végrendelet megvolt, azt a felperes eredetben csatolta a közjegyzőnek.
A felperes keresetét azt követően módosította, hogy az alperesek a perben alaki hibára hivatkoztak. Az írásszakértő véleménye szerint a módosított kereset alapjául szolgáló végrendeletnek ,,az első keltezést követő örökhagyói aláírásáig terjedő része'' mindenben megegyezik az örökhagyó eredetben rendelkezésre álló végrendeletével, az az 1998. december 12-i végrendelet fénymásolata.
Ebből következő álláspontja szerint két keltezéssel ellátott végrendeletnek olyan példánya nem lehetett, melynek szövege, valamint az első keltezése és aláírása az örökhagyó ,,eredeti'' kézírásával készült.
A másodfokú bíróság a felperes további bizonyítási indítványát elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy az örökhagyónak a betörést követő egészségi állapota a kereset megítélése szempontjából irreleváns. A tanúként bejelentett V. P. – aki önként felfedte, hogy ő tört be az örökhagyóhoz – kihallgatásától sem várható eltérő tényállás megállapítása, mert a rendőrség által felvett jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában nem tudta pontosan megjelölni azt a házat sem, amelybe a bejárati ajtó felfeszítésével behatolt. Mindezek mellett írásba foglalt vallomásából kitűnően egy irattartót vitt el, melyben egyebek mellett egy kézzel írott végrendelet volt. Az volt az álláspontja, hogy miután a felperes keresete alapjául szolgáló végrendeletnek nem lehetett eredeti, kézzel írt példánya, ilyet az örökhagyó lakásából a behatoló nem vihetett el.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet ténybelileg megalapozatlan és a Pp. 235. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontját sérti.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint téves az a hivatkozás, hogy az örökhagyó akadály nélkül alkothatott volna új végrendeletet, valamint az, hogy biztosan tudott az iratai megsemmisüléséről.
Az örökhagyó ugyanis a betörés és halálának bekövetkezte között olyan egészségi állapotban volt, hogy erre már nem lett volna képes és nem tudott arról sem, hogy a végrendelet ténylegesen eltűnt-e. A betörést követően kiderült ugyan, hogy számos iratot eltulajdonítottak, de betegsége miatt arról már nem volt módja meggyőződni, hogy ezek között volt a végrendelet is. Erre nem is volt szükség, mert végrendelete másolatát átadta a szomszédjának.
Érvelése szerint tévesen állapította meg a bíróság, hogy nincs jogi hatálya az olyan végrendeletnek, amely úgy készült, hogy az eredeti, kézzel írt végrendelet fénymásolatát újabb keltezéssel, aláírással és két tanú aláírásával látták el. Ez a végrendelet nem különbözik a gépírással készült – allográf – végrendelettől, megfelel a BH 2003/69. és BH 1992/530. számú eseti döntésekben kimunkált feltételrendszernek. Hivatkozott arra, hogy az alaki hibát az örökhagyó utóbb orvosolta, a tanúként kihallgatott szomszédja által őrzött irat annak tartalmát igazolja. Kiemelte továbbá, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben foglaltak igazolják, a végrendelet nem az örökhagyó akaratából semmisült meg.
Sérelmezte bizonyítási indítványa elutasítását, mert az a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes: a másodfokú bíróság elzárta őt annak bizonyításától, hogy V. P. mit értett a kézzel írt végrendelet fogalmán, ami a tanú kihallgatásával tisztázódhatott volna.
Az I. rendű alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az írásbeli végrendelet – az abban foglaltak szerint – mint okirat rögzíti az örökhagyó végakaratát a halála utáni öröklés rendjére. Az okirat elvesztése, illetve megsemmisülése önmagában nem jár azzal a következménnyel, hogy az abban foglaltak szerinti öröklésre ne kerülhetne sor. A Legfelsőbb Bíróság PK 87. számú állásfoglalása értelmében ugyanis, ha a végrendelkezést tartalmazó irat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg, de létét, tartalmát, valamint azt, hogy a törvényben meghatározott alakiságok megtartásával jött létre, valamennyi érdekelt elfogadja, a hagyaték a végrendeleti örökösnek átadható a hagyatéki eljárásban.
A Ptk. 633. §-ában írtak szerint is az a főszabály, hogy a megsemmisülés vagy eltűnés a végrendelet hatályát nem szünteti meg abban az esetben, ha arra nem az örökhagyó akaratából került sor.
Az adott ügyben a felperes öröklési igényét erre a jogcímre alapította. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján ezért a felperest terheli annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy az örökhagyó olyan végrendeleti formában rendelkezett, amelyben végakaratát érvényesen nyilváníthatta ki, az megfelelt az alaki érvényességi kellékeknek. Bizonyítania kell a végrendelet tartalmát: azt, hogy a javára szóló rendelkezést tartalmazott és azt is, hogy az az örökhagyó akaratán kívül álló okból semmisült meg, vagy veszett el.
A Ptk. 633. §-a arra az esetre vonatkozik, ha az eredeti végrendelet semmisült meg vagy veszett el, mint a perbeli esetben. Jogi hatály ugyanis a végrendelet eredeti példányához fűződik. Az arról készült másolatok osztják az eredeti végrendelet sorsát. Arra szolgálnak, hogy a végrendelet tartalmára nézve adjanak tájékoztatást. Önálló szerepük akkor lehet, ha az eredeti végrendelet az örökhagyó akaratán kívül álló okból megsemmisül. Ilyen esetben a másolat bizonyítékként szolgálhat az eredeti végrendelet létére, tartalmára és arra, hogy az a törvényben meghatározott alakiságok megtartásával jött létre (BH 1999/117.).
A felperes a másodfokú eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdése szerint új bizonyítékot jelölt meg arra vonatkozóan, hogy az eredeti végrendelet az örökhagyó akaratán kívül álló okból veszett el. Bizonyítani kívánta a Ptk. 633. §-ában foglalt törvényi vélelem fennálltának hiányát.
A másodfokú bíróság ítéletében értékelte is a felperes által csatolt rendőrségi jegyzőkönyvben foglaltakat. Az adott bizonyíték értékelése azonban nem teljes körűen történt meg, a másodfokú bíróság a közvetlenség elvét sértette azzal, hogy nem adott módot a felperesnek arra: V. P. tanúkénti kihallgatásával tisztázhassa, mit kell érteni azon a nyilatkozatán, hogy ,,kézzel írt'' végrendeletet vitt el.
Miután a fellebbezési eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdése szerint új bizonyíték előadására került sor, a tanú vallomása nem lett volna kizárható az értékelendő bizonyítékok köréből, ezért a felülvizsgálati eljárásban a megalapozott döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg.
A Legfelsőbb Bíróság emiatt a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A további eljárásra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat hagyja meg: A már kifejtettek szem előtt tartásával a másodfokú bíróság a tanú – közvetlenség elvén alapuló – kihallgatásával adjon módot a felperes számára, hogy bizonyítsa tényállítását. A tanúvallomás függvényében – erre irányuló további bizonyítási indítvány esetén – az írásszakértői bizonyítás teljessé tételével tisztázza azt is, hogy az örökhagyó 1998. szeptember 12-i és a perbeli (1999. február 6-i) végrendelete fénymásolati példányán lévő aláírások az örökhagyótól származnak-e, azaz azok eredeti vagy meghamisított voltát is tárja fel.
A másodfokú bíróság csak az ekként lefolytatott – esetleg kiegészített – bizonyítási eljárást követően lesz abban a helyzetben, hogy a teljes körűen feltárt bizonyítékokat mérlegelhesse és a perbeli igény tárgyában – az eljárásban résztvevők szavahihetőségét az újabb bizonyítékokkal is egybevetve, újból értékelve – a jogszabálynak megfelelő ítéleti döntést hozzon.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.080/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás