229/B/2011. AB határozat

229/B/2011. AB határozat^*

2011.04.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 34. § (2) bekezdés d) pontja és a 34. § (4) bekezdése, továbbá a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 8. § (4)–(7) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I n d o k o l á s

Az indítványozó a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 34. § (2) bekezdés d) pontja és a 34. § (4) bekezdése, továbbá a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 8. § (4)–(7) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll indítvány keretében.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések azért sértik a jogbiztonság követelményét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], mert a munkáltató által megvalósított szabálytalan foglalkoztatásért – „amire a munkavállalónak semmilyen ráhatása nincs” – a munkavállaló is szankcionálható. Emellett véleménye szerint az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1) bekezdése is sérelmet szenved. Ennek indokaként azt adta elő, hogy a munkaügyi hatóság az általa feltárt szabálytalanságok esetében értesíti a jegyzőt, akinek a Szoctv.-ben foglalt szankciókat kell alkalmaznia. Míg, ha a vizsgálatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal folytatja le, és szabálytalanságot fedez fel, erről nem kell értesítenie a jegyzőt, ezért ő arról nem szerez tudomást, így nem is alkalmazhat semmilyen jogkövetkezményt. A munkavállalók szankcionálása tehát az indítványozó szerint azon múlik, hogy mely szerv előtt indul meg az eljárás, amit alkotmánysértőnek tart.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

2. A Met.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:

„8. § (4) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott álláskeresési ellátásokra, illetőleg a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben meghatározott aktív korúak ellátására való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából a munkaügyi hatóság hivatalból eljárva, havi rendszerességgel, elektronikusan adatot szolgáltat az állami foglalkoztatási szerv részére azokról a munkavállalókról, akik tekintetében a foglalkoztató részéről

a) e törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések [Munka Törvénykönyve 76. § (2) bekezdés] megsértését,

b) e törvény 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértését

jogerős és végrehajtható közigazgatási határozattal megállapította.

(5) A munkaügyi hatóság által a (4) bekezdés alapján átadott adatok tartalmazzák

a) a jogsértés tényét megállapító jogerős határozat számát és a határozat jogerőre emelkedésének időpontját,

b) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések [Munka Törvénykönyve 76. § (2) bekezdés], valamint a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség [az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bekezdés a) pont] megsértésével érintett munkavállaló nevét, anyja nevét, születésének helyét, idejét, lakcímét és a jogsértéssel érintett állapot időtartamát, továbbá

c) – amennyiben azt a munkaügyi ellenőrzés során tisztázni lehetett – a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések, valamint a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértésével érintett munkavállalók TAJ-számát.

(6) A munkaügyi hatóság a (4) bekezdésben foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében nyilvántartást vezet a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések, valamint a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértésével érintett munkavállalókról és az (5) bekezdésben meghatározott személyi adatokról.

(7) A munkaügyi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a bejegyzés alapjául szolgáló határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válásának napjától számított két év elteltével törli.”

3. A Szoctv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:

„34. § (2) Meg kell szüntetni az aktív korúak ellátására való jogosultságát annak a személynek

(…)

d) akire vonatkozóan az aktív korúak ellátására való jogosultság fennállása alatt a munkaügyi hatóság a jogellenes munkavégzés tényét két éven belül ismételten jogerősen megállapította, vagy

(…)

„(4) A jegyző a jogellenesen munkát végző aktív korúak ellátására jogosult személy ellátásának folyósítását – a munkaügyi hatóságnak a jogsértés tényét első ízben megállapító jogerős és végrehajtható határozata alapján, a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés megérkezését követő hónap első napjától – egy hónap időtartamra felfüggeszti.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó szerint a jogbiztonság követelménynek sérelméhez vezet az, hogy a munkáltató által elkövetett foglalkoztatási szabálytalanság miatt a jegyző a munkavállalót szankcionálja.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálva a támadott jogszabályi rendelkezést megállapította, hogy az indítvány téves értelmezésen alapul.

A Met. és a Szoctv. támadott rendelkezései egymásra tekintettel, együttesen értelmezendők és azok nem általánosságban a szabálytalan munkavégzésre, hanem az alábbiakban bemutatott speciális esetre vonatkoznak.

A Szoctv. értelmében aktív korúak ellátására az jogosult, aki a Szoctv. 33. § (1) bekezdésének a)–g) pontjaiban foglalt feltételeknek megfelel, továbbá saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított, és kereső tevékenységet – a törvényben meghatározott szűk kivételtől eltekintve – nem folytat.

A Met. 8. § (4) bekezdése alapján a munkaügyi hatóság az aktív korúak ellátására való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából adatot szolgáltat az állami foglalkoztatási szerv részére azokról a munkavállalókról, akik tekintetében a foglalkoztató részéről megvalósult szabályszegést jogerős és végrehajtható közigazgatási határozattal megállapította. A Met. szerint ilyen szabályszegés lehet a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések megszegése, illetve a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség megsértése.

Emellett párhuzamosan a Szoctv. 34. § (2) bekezdés d) pontja úgy rendelkezik, hogy meg kell szüntetni az aktív korúak ellátására való jogosultságát annak a személynek, akire vonatkozóan az aktív korúak ellátására való jogosultság fennállása alatt a munkaügyi hatóság a jogellenes munkavégzés tényét két éven belül ismételten jogerősen megállapította.

A fenti rendelkezéseket együttesen értelmezve megállapítható, hogy az aktív korúak ellátási jogosultsága abban az esetben áll fenn, amennyiben az abban részesülő személy kereső tevékenységet nem folytat. E szabály tehát – a közfoglalkoztatás, az egyszerűsített foglalkoztatás és a háztartási munka eseteit kivéve – kizárja, hogy az aktív korúak ellátására jogosult jogalany kereső tevékenységet folytasson.

Tekintettel arra, hogy a kereső tevékenység folytatása a munkavállaló tudta nélkül kizárt, ezért nem helytálló az indítványozó hivatkozása, hogy kizárólag a munkáltató szabályszegése vezet szankcióhoz (az aktív korúak ellátásának felfüggesztéséhez, illetve megszüntetéséhez). Az ellátásban részesülő személy tudja, hogy az ellátás folyósításának tartama alatt kereső tevékenységet nem folytathat, illetve amennyiben ilyen tevékenységet végez, akkor az ellátásra való jogosultsága megszűnik. Mindebből az következik, hogy nem önmagában a munkáltató szabálytalansága vezet a jogkövetkezmény alkalmazásához, hanem ahhoz az aktív korúak ellátásában részesülő személy közrehatása is elengedhetetlenül szükséges.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésben a jogbiztonság sérelme nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

2. Az indítványozó szerint az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1) bekezdése is sérelmet szenved. Ennek indokaként azt adta elő, hogy a munkaügyi hatóság az általa feltárt szabálytalanságok esetében értesíti a jegyzőt, akinek a Szoctv.-ben foglalt szankciókat kell alkalmaznia. Míg, ha a vizsgálatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal folytatja le, és a szabálytalanságot fedez fel, erről nem kell értesítenie a jegyzőt, ezért ő arról nem szerez tudomást, így nem is alkalmazhat semmilyen jogkövetkezményt.

Az indítvány ebben az esetben is téves jogértelmezésen alapul.

A Met. 8. § (3) bekezdése értelmében a munkaügyi hatóság tevékenysége során együttműködik a tevékenységével érintett más hatóságokkal.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bekezdésében meghatározott adatok közül az Art. 16. § (6) alapján az állami adóhatóság a munkáltató, kifizető azonosítására szolgáló adatokat, a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot, valamint ezek bejelentése időpontját, illetve az adózó valamennyi általa ismert pénzforgalmi jelzőszámát haladéktalanul elektronikus úton megküldi a munkaügyi hatóságnak. Azaz nem helytálló az indítványozó azon érvelése, hogy az állami adóhatóság a munkaügyi hatóságot nem értesíti. A munkaügyi hatóság a szabálytalan foglalkoztatásról a fentiek alapján tudomást szerez, ezt követően az adatokat az állami foglalkoztatási szervhez továbbítja, mely szükség esetén a jegyzőt értesíti. E tekintetben tehát az eljárások lefolytatása között az indítványozó által vélt különbség nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

Budapest, 2011. április 18.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
				előadó alkotmánybíró			alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek