KÜ BH 2011/240
KÜ BH 2011/240
2011.08.01.
Emelt díjas hívások esetén nem létező információ, illetve tartalomszolgáltatás esetén nincs mód az emelt díj felszámítására az elektronikus hírközlési szolgáltató által [8/2004. IKM r. 6. §, 164/2005. Korm. r. 1. §].
Az elsőfokú hatóság piacfelügyeleti jogkörében eljárva 2009. március 1-je és 2009. március 31. közötti időszakban az emelt díjas, illetve emelt díjas megkülönböztetett szolgáltatási számok megfelelőségét vizsgálta UTS (univerzális teszter szoftver) mérőrendszer használatával. A 68 db emelt díjas, valamint 37 db emelt díjas megkülönböztetett kapcsolási szám tekintetében 223 db próbahívást bonyolított le, melynek eredményeként megállapította, hogy az emelt díjas kapcsolási számok közül 6 db kapcsolási szám esetében, míg az emelt díjas megkülönböztetett számok közül nyolc esetben a szolgáltatást igénybe venni szándékozó előfizetők nem tudták a szolgáltatást igénybe venni annak ellenére, hogy a felperesi szolgáltató ezen hívások után is olyan díjat számított fel, mintha ezeken a kívánt szolgáltatás ténylegesen elérhető lett volna.
Az érintett emelt díjas számok, illetve különleges számok 300-900 Ft/perc közötti hívásonkénti díj ellenében arról tájékoztatták az előfizetőt, hogy ,,Ezen telefonszámon nincs szolgáltatásunk. Kérdése esetén hívja az ügyfélszolgálatunkat a ........ telefonszámon'', vagy ,,Jelenleg nem vagyok elérhető, kérlek hívj később!'', melyet erotikus tartalmú szövegmondóra kapcsolás követett, vagy ,,Kérjük erre a számra SMS-t küldjön! Köszönjük.'', avagy ,,Kérjük ismételje meg hívását később'', valamint volt olyan eset is, amikor a hívó fél csak a csengetési visszhanggal egyenértékű vonali hangjelzést kapott, majd a több másodperces eredménytelen várakozást követően a hívott fél általi bontás következett be.
Ezen vizsgálati eredmények alapján az elsőfokú hatóság piacfelügyeleti eljárást indított a felperesi szolgáltatóval szemben. A felperes az eljárás során kifejtette, hogy a műszaki fejlesztések folyamatban vannak a probléma kezelésére, és a próbahívások automatikus ellenőrzésének folyamata a szolgáltató tervei szerint 2009 őszén kerül bevezetésre.
Az elsőfokú hatóság 2009. szeptember 28. napján kelt határozatával az emelt díjas, illetve emelt díjas megkülönböztetett szolgáltatások jogsértő módon történő üzemeltetése miatt 2 500 000 Ft bírsággal sújtotta felperest, hivatkozva az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás részletes feltételeiről és műszaki követelményeiről szóló 8/2004. (IV. 20.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM r.) 6. § (1) bekezdésére, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóival kapcsolatos gazdálkodás rendjéről szóló 184/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 5. § (1) bekezdésére, továbbá az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak nemzeti felosztási tervéről szóló 164/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Anft.) 1. számú melléklet 2.9. és 2.10. pontjára, valamint a felperesi szolgáltató általános szerződési feltételeinek (a továbbiakban: ÁSZF) Függelékének III. fejezet 1.28. pontjára.
A felperes fellebbezésében előadta, hogy az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 17. § (2) bekezdése alapján a hatóságnak nem volt hatásköre tartalomszolgáltatók által nyújtott tartalmat vizsgálni, ezért a felperes nem volt felelőssé tehető.
Az alperes 2009. november 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú határozat mindenben helytálló volt, és utalt az elsőfokú hatóság 2008. október 27. napján kelt határozatára is, melyben már felhívta a felperest arra, hogy kizárólag azokban az esetekben számítsa fel a hívás díját, amennyiben az adott számon tartalom vagy információ-szolgáltatás érhető el. Jelen esetben megállapítható volt, hogy a tartalom vizsgálatára nem került sor, kizárólag arra, hogy a felperesi szolgáltató által vállalt tartalom elérésére mód volt-e a vizsgált számokon.
A Fővárosi Bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy az alperesnek volt hatásköre arra, hogy vizsgálja azt, hogy az emelt díjas, illetve az emelt díjas megkülönböztetett szolgáltatások üzemeltetése körében megsértette-e a felperes a hírközlési szabályokat. Ugyanakkor az ítélet azt is megállapította az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Eker. tv.) 8. §-ának (1) bekezdése alapján, hogy a technikai értelemben létrejött próbahívások során valóban sérült az Anft. 1. számú melléklet 2.9. és 2.10. pontja az ASZF Függelék III. fejezet 1.28. pontja és az IHM r. 6. § (1) bekezdése, de ezekért a jogsértésekért felperes nem tehető felelőssé, ezért a tartalomszolgáltató felel.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet megváltoztatása mellett a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra utasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos az alábbi indokok alapján:
Az IHM r. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében a belföldi hívások esetén a telefon-összeköttetés felépülésének a híváskezdeményezés befejezése után 12 másodpercen belül meg kell történnie, és a hívást kezdeményező végberendezésnek a hívott előfizetői hozzáférési pont állapotáról egyértelmű hangjelzést vagy magyar nyelvű szöveges tájékoztatást kell kapnia.
Az Anft. 1. számú melléklet 2.9. 1. pontja értelmében az emelt díjas, díjkorlátmentes szolgáltatás lehetővé teszi a beszédcélú elektronikus hírközlő hálózatból információt, tartalmat nyújtó szolgáltatások elérését.
Az Anft. 1. számú mellékletének 2.10. 1 pontja szerint az emelt díjas, díjkorlátos szolgáltatás lehetővé teszi a beszédcélú elektronikus hírközlő hálózatból az 1/A. §-ának 4. pontjában meghatározott emelt díjas, díjkorlátos szolgáltatások elérését.
A 2.10.3. pont szerint e szolgáltatás tartalmára vonatkozó feltételek betartásáért a számhasználó felel.
A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogszabályhelyek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet megfelelően feltárta a tényállást, de abból téves jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügy jogi megítélésekor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy ugyan a felperesi szolgáltatóval szerződéses jogviszonyban álló tartalomszolgáltató nyújt szolgáltatást az előfizetők felé az emelt díj fejében, de ezen szolgáltatás-nyújtás díjából – a felperesi szolgáltató által történő beszedést követően – a felperest illeti meg a tartalomszolgáltatás eléréséért járó díjrész.
Mivel az Anft. 1. számú melléklet 2.9. és 2.10. pontjai abban az esetben teszi lehetővé az emelt díjas szolgáltatások elérhetőségének nyújtását felperes részére, ha ezáltal az előfizető tartalom- vagy információ-szolgáltatást vehet igénybe, ezért minden olyan esetben, amikor ez az igénybevétel az előfizetőn kívül álló okból, objektíve nem valósulhat meg, mert a hívott szám mögött nincs valós információ-, illetve tartalomszolgáltatás, akkor ezért a felperesi szolgáltató felelős.
Ezen nem változtat az sem, hogy a perbeli időszakban hatályban volt az Eht. 17. §-ának (2) bekezdése szerinti hatásköri szabályok az elektronikus hírközlési szabály megsértésért a felperesi szolgáltatóval szembeni fellépést teszik lehetővé, míg a számhasználó tartalomszolgáltatók szolgáltatásai jogszabálynak való megfelelését nem vizsgálhatja a hatóság. Jelen esetben ugyanis nem az információ vagy tartalomszolgáltatás megfelelőségének vizsgálatára, hanem az Anft 1. számú melléklete 2.9 és 2.10 pontjai szerinti felperesi szolgáltatás megvalósulására vonatkozott a vizsgálat.
Az Anft 1. számú melléklet 2.10.3. pontjának azon része, amely szerint a szolgáltatás tartalmára vonatkozó előírások betartásáért a számhasználó felel, csak a tényleges megvalósuló tartalomszolgáltatás tartalmi követelményeire vonatkozik, de nem értelmezhető arra az esetre, amikor az emelt díjas szolgáltatás eleve nem létezik, az nem érhető el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesi szolgáltatónak a számhasználóval (tartalomszolgáltatóval) emelt díjas szolgáltatásra a szerződést úgy kell megkötnie, hogy az csak létező, valódi tartalomszolgáltatásra vonatkozhat. Valós szolgáltatás-nyújtás hiányában a fent hivatkozott elektronikus hírközlési szabályokra tekintettel, az előfizetővel kötött szerződés szabályaiból következően a felelősség alól nem mentesülhet. Ellenkező értelmezés esetén a felperesi szolgáltató nem válik érdekeltté abban, hogy a fogyasztók számára ne nyújtsanak megtévesztő, nem létező információ-, illetve tartalomszolgáltatásokat az emelt díjak fejében. Nyilvánvaló az is, hogy ebben az esetben a szolgáltató elérésének hiánya miatt az emelt díj felszámítására sincs megfelelő jogi alap.
A Legfelsőbb Bíróság e következtetés levonásakor figyelembe vette a felperesi szolgáltató eljárás során adott nyilatkozatát, amely szerint a nem valós tartalomszolgáltatások szűrése technikailag megoldható. Mindebből következik, hogy a felperes az Anft. 1. számú melléklet 2.9. és 2.10. pontjaira figyelemmel nem módosíthatja úgy az ÁSZF-ét, hogy a technikai értelemben vett hívás létrejöttéért az emelt díjat felszámítsa, abban az esetben, ha ezzel információt, tartalmat nyújtó szolgáltatások elérését ténylegesen nem tette lehetővé. Így arra sincsen mód, hogy ennek kockázatát az előfizetőkre hárítsa a Ptk. 205/B. §-a szerinti eljárással.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és egyben a felperes keresetét elutasította a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.844/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás