BÜ BH 2011/245
BÜ BH 2011/245
2011.09.01.
Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretén belül marad. A tettazonosság keretei között megállapított tényállás esetén nem sérti a vádelvet, ha a bíróság a lopás miatt emelt vád alapján orgazdaságot vagy más vagyon elleni bűncselekményt állapít meg [Be. 2. §].
A városi ügyészség az I. r. és – a felülvizsgálati indítvánnyal érintett – F. Zs. II. r. terheltekkel szemben jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vádat, amelyet az I. r. terhelt tettesként, a II. r. terhelt felbujtóként követett el.
A városi bíróság ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét a váddal egyezően csalás bűntettében állapította meg, s ezért őt pénzbüntetésre ítélte. Az ő vonatkozásában az ítélet fellebbezések hiányában jogerőre emelkedett. A II. r. terheltet viszont a vádtól eltérően jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettében mondta ki bűnösnek és vele szemben szintén pénzbüntetést szabott ki.
Az ítélet ellen felmentés érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket elbírálva a megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet annak megalapozatlan volta és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt hatályon kívül helyezte, és a II. r. terheltet érintően a városi bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárásban meghozott ítéletével a városi bíróság a II. r. terheltet jelentős értékre elkövetett orgazdaság vétsége miatt 400 napi tétel, napi tételenként 250 forint összegű pénzbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen a terhelt és a védő ismét felmentés érdekében éltek fellebbezéssel.
A megyei bíróság ítéletével a városi bíróság ítéletét a cselekmény megnevezésének orgazdaság bűntettére [Btk. 326. § (1) és (4) bekezdés a) pont] helyesbítésével helybenhagyta.
A tényállást kis mértékben pontosította. Erre is figyelemmel a jogerős történeti tényállás a következőket tartalmazza:
Az I. r. terhelt – mint a P. Kft. ügyvezetője, ismeretlen személyek megbízásából 2005. szeptember 22-én 4 millió forint erejéig kölcsönszerződést kötött a L. Zrt. sértettel egy Mercedes Benz típusú gépkocsi megvásárlása céljából.
A P. Kft. ebben az időben gazdasági tevékenységet nem végzett, bevétellel, vagyonnal nem rendelkezett.
I. r. terheltnek a szerződés megkötésekor sem állt szándékában a törlesztő részletek megfizetése, s erre jövedelmi viszonyainál fogva sem volt reális lehetősége.
A gépkocsit a kölcsönbevételt követően nyomban meg is vásárolták. Az ehhez szükséges okiratokat ismeretlen személyek vették át.
Öt nappal később, 2005. szeptember 27.-én az I. r. terhelt közjegyző előtt aláírt egy „Engedély más tulajdonát képező személygépkocsi használatára” elnevezésű okiratot, amelynek tartalma szerint ő, mint a P. Kft. ügyvezetője engedélyezi a II. r. terhelt részére a személygépkocsi külföldön és belföldön történő használatát.
A II. r. terhelt ekkor a közjegyző irodájában nem volt jelen, ennek ellenére a gépkocsi használatát engedélyező okiraton az ő neve aláírásként szerepelt.
A személygépkocsi ezt követően a II. r. terhelthez került, aki még azon a napon azzal Ukrajnába utazott, a jármű külföldön történő értékesítése céljából.
A gépkocsi törzskönyve a birtokba adáskor nem került átadásra, így azt az ismeretlen személyek nem adhatták át a II. r. terheltnek sem, aki ebből tudomással bírt arról, hogy lízingelt gépkocsiról van szó.
A II. r. terhelttől az ukrán hatóságok a Mercedes gépkocsit 2005. szeptember 28.-án lefoglalták, azzal kapcsolatban ott eljárás indult. Amennyiben a gépkocsit Ukrajnában sikerült volna értékesíteni, úgy a vételárból a terhelt részesült volna.
2006. február 10-én a terhelt a gépkocsival belépett a Magyar Köztársaság területére, tőle a gépkocsit lefoglalták és a hitelező Zrt. részére kiadták, így a sértett kára megtérült.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben benyújtott felülvizsgálati indítványát a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra alapozta.
Az indítvány elsődlegesen a terhelt felmentésére, másodlagosan a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés miatt a támadott ítéletek hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére irányult.
Az anyagi jogsértés kapcsán az indítvány azt fejtette ki, hogy a törzskönyv hiányát nem csak a lízing szerződés léte, hanem bármely más ok is indokolhatta, így ebből a körülményből a terhelt tudattartalmára a gépkocsi tulajdonviszonyait illetően kétséget kizáró következtetést levonni még nem lehet.
Az engedélyező okiraton szereplő aláírásról a terhelt úgy nyilatkozott, hogy az nem tőle származik. Arra vonatkozó adat pedig az eljárásban nem merült fel, miszerint már a gépkocsi átvételekor is tudta volna, hogy az okiraton az aláírását meghamisították. Erről már csak a büntetőeljárás során szerzett tudomást. Ezért a II. r. terhelt terhére a kellő körül tekintés hiánya miatt csak a gondatlan elkövetés róható, amely azonban nem bűncselekmény.
Végül – az indítvány szerint – az ítéletek sértik a vádhoz kötöttség elvét is, mivel a vádirat nem tartalmaz olyan tényt, miszerint a vádlott tudta volna, hogy a gépkocsi bűncselekményből származik, de a vagyoni haszonszerzési célzatra utaló tényállítás sem található a vádiratban.
A Legfőbb Ügyészség részletesen indokolt írásbeli nyilatkozatában az indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a támadott ítéletek hatályukban történő fenntartását indítványozta. Kitért arra, hogy az irányadó tényállás alapján a bűnösség megállapítása anyagi jogszabályt nem sért, a bíróság az indokolási kötelezettségét is teljesítette. A vádirati tényállást pedig az ügyész a bizonyítási eljárás befejezésekor kiegészítette, e részében tehát az indítvány alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság – a legfőbb ügyészi érvekkel egyetértve – a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. E jellegéből következően csak a Be. 416. § (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és csak a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján vehető igénybe.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás az irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
Mindez azt jelenti, hogy a tényálláshoz kötöttség elvéből adódóan a felülvizsgálati indítványban megjelölt anyagi jogi felülvizsgálati oknak is a jogerős ítéleti tényálláson kell alapulnia, és annak fennállását a Legfelsőbb Bíróság is kizárólag a támadott ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja. Ugyanakkor azokat az indítványokat illetve az indítványok azon részeit, amelyekben a tényállás megalapozottságát vitatják vagy attól eltérő tények alapján állítják a jogsértés megvalósulását a Legfelsőbb Bíróságnak – mint a törvényben kizártat, – érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania.
A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében eljárásjogi okból felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság határozatának a meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott ún. feltétlen eljárási szabálysértéssel került sor.
Az itt idézett tételes törvényi felsorolásban – összhangban a tényállás támadhatatlan voltával, és a Be. azon szabályaival, hogy a ténybeli hibák orvoslására másik rendkívüli jogorvoslat, a perújítás szolgál – az ítélet megalapozatlanságát eredményező eljárási szabálysértések, vagyis a Be. 351. §-ában megjelölt hibák, nem szerepelnek.
Ezeket az eljárásjogi rendelkezéseket a felülvizsgálati indítvány érveire vetítve rögzíthető, hogy a védő tartalmilag a tényállás megalapozottságát vitatta, amikor a támadott ítéletek téves ténybeli következtetéseire hivatkozott. A téves ténybeli következtés ugyanis a Be. 351. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott megalapozatlansági ok, ami felülvizsgálatra nem ad alapot.
Az indítványban megjelölt, a Be. 373. § (1) bekezdésének III. pontjában írt abszolút, az ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés csak akkor valósul meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdések, tehát a bűnösség megállapítása, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása tekintetében mulasztja el az indokolást oly mértékben, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, vagy ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
Ilyen mérvű mulasztás azonban – amit egyébként a Be. 423. §-ának (5) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság hivatalból is vizsgálni köteles – a jelen ügyben nem volt megállapítható.
A megtámadott ítélet rendelkező része és indokolása egymással összhangban áll. Az indokolás is tartalmazza mindazt, amit a Be. 258. §-ának (3) bekezdése az indokolási kötelezettség teljesítéséhez előír.
Kétségtelen, hogy a bizonyítékok nem részletező értékelése, [Be. 258. § (3) bekezdés d) pont] a ténybeli következtetések nem kellő megokolása – amire az indítványozó hivatkozott – az ítélet meggyőző erejét és emiatt annak szakmai színvonalát csökkenti.
Az ilyen jellegű indokolásbeli hiba azonban tartalmilag a megalapozottság kérdését érinti, s helytállósága esetén csupán a Be. 375. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ún. relatív eljárási szabálysértés, s mint ilyen, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt felülvizsgálati okok körén kívül esik.
A támadott ítéletek hatályon kívül helyezésére tehát az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt nem volt ok. Nem adott arra alapot a törvényes vád hiánya sem.
Elkerülte ugyanis a védő figyelmét, hogy a megismételt eljárásban az ügyész a vádirati tényállást akként módosította, hogy a II. r. terhelt tudottan csalásból származó gépkocsit vett át Ukrajnában történő értékesítés céljából, és ennek megfelelően a cselekmény minősítését is jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntettére változtatta.
A vádmódosítás tehát tartalmazta a felülvizsgálati kérelemben hiányolt tényállási elemeket.
Mindemellett megjegyzendő: az ítélkezési gyakorlat szerint nem jelenti a vádelv sérelmét az, ha a bíróság határozatában foglalt tényállás nem fedi ugyan teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, s ily módon a tettazonosság keretein belül marad.
Az ügyészség vádiratában pedig szerepel az a releváns tény, hogy a II. r. terhelt olyan gépkocsit kívánt külföldön elidegeníteni, amelyről tudta, hogy csalásból származik (hiszen felbujtóként részt vett a csalásban) s szerepel a jogtalan haszonszerzési célzat is, miután azt a csalás törvényi tényállása magában foglalja.
Tekintve, hogy a vád tárgyává tett tények jogi elbírálásában a bíróságot a vádló (az ügyész) indítványa nem köti, nem sérti a vádelvet, ha a bíróság adott esetben a lopás miatt emelt vád alapján orgazdaságot (BH 1995/504.) vagy hűtlen kezelés helyett csalást (BH 2006/278.) állapít meg, s értelemszerűen az sem ha – mint a jelen esetben – csalás helyett orgazdaság kerül megállapításra.
Mindebből következően hatályon kívül helyezésre a vádelv sérelme sem adott alapot.
Az indítvány az anyagi jogi támadás tekintetében is alaptalannak bizonyult.
Helytállóan hivatkozott az indítvány arra, hogy az orgazdaság szándékos bűncselekmény; az elkövető tudatának át kell fognia, hogy az elkövetési tárgy a törvényi tényállásban felsorolt bűncselekmények valamelyikéből származik.
A szándék megállapítására az elkövetés körülményei alapján kerülhet sor. Ennek során a jó- vagy rosszhiszeműség elbírálásához az elkövetés összes mozzanatát vizsgálni kell. Fennállhatnak olyan körülmények, amelyek önmagukban bizonyítják, az átvett dolog bűncselekményből származik.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt általa is tudottan lízingelt, tehát kölcsöntartozással terhelt, nagy értékű gépkocsit, a lízingszerződés megkötését követő öt nappal, törzskönyv nélkül, nem a tulajdonostól, hanem ismeretlen személyektől az aláírásával már ellátott, ekként hamis használati engedéllyel azért vett át, hogy azt Ukrajnában a saját haszna érdekében is értékesítse. Az eladást az akadályozta meg, hogy az ukrán hatóságok a gépkocsit lefoglalták.
Az elkövetés ilyen körülményei mellett helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a terhelt tudta, hogy az autó vagyon elleni bűncselekményből, csalásból származik; az elkövetés konspiratív jellege a terhelt gondatlanságát egyértelműen kizárja.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak anyagi jogi okból sem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 1005/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás