PÜ BH 2011/247
PÜ BH 2011/247
2011.09.01.
A cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság megszüntetése iránti perben a gondnokság alá helyezés csupán azokban az ügycsoportokban tartható fenn, amelyekben az a felperes érdekeinek védelme céljából szükséges [Ptk. 14. § (4)–(6) bek. és 21. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek.].
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a középiskolát végzett felperes korábban adminisztratív munkakörben dolgozott. Tudathasadásos elmebetegsége (skizofrénia) miatt 1979 óta pszichiátriai gondozott. Emiatt napjainkig 15 alkalommal (esetenként több hétig) kórházi kezelésben is részesült, a köztes időben pedig ambuláns pszichiátria ellátásban.
A felperest a városi bíróság 2006. december 7-én jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. A bíróság a döntése meghozatalánál dr. T. P. igazságügyi elmeorvosszakértő véleményére támaszkodott, mely szerint az alperesnek pszichés állapotából adódóan az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, nagymértékben csökkent. Betegsége miatt magatartását az énbizonytalanság jellemezte, saját érdekeit felmérni, fontosabb döntéseit önállóan meghozni nem volt képes. Annak sem volt tudatában, hogy a lakóhelyéül szolgáló, kizárólagos tulajdonát képező Sz., K. utca 4. szám alatti lakásingatlanát – holtig tartó haszonélvezeti jog alapítása mellett – távoli rokonának értékesítette.
A gondnokság alá helyezést követően e szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt per volt folyamatban. Tekintettel azonban arra, hogy a perben kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértő véleménye szerint a felperes a szerződéskötés időpontjában nem volt cselekvőképtelen állapotú, a bíróság a keresetet elutasította.
A gondnokság alá helyezés következtében a gyámhatóság a felperes részére hivatásos gondnokot rendelt ki. A felperes a mindennapok szintjén a gondnok közreműködését, segítségét nem igényli, a háztartást maga vezeti. Hétközben rendszeresen eljár a helyi gondozási központban működő idősek klubjába, ahol étkeztetése, napi ellátása biztosított. A gondozási központban szervezett programokon részt vesz, együttműködő, elfogadja, illetve igényli, hogy a pszichiátriai betegségére felírt gyógyszereket a gondozási központban adagolják ki számára. Amióta a felperes ennek köszönhetően folyamatosan szedi a gyógyszereit, kórházi kezelésre nem szorult, csak a szakrendelésre jár el, melynek időpontját a gondozási központ dolgozóinak segítségével kéri, beszéli meg.
A felperes állapotában a korábbi időszakhoz képest javulás észlelhető, állapota az utóbbi időben stabil, viselkedése aktívabb, életvezetése önállóbb. Az elmúlt két évben nem voltak olyan tünetei, amelyek zajló elmekóros állapotra utaltak volna, nem fordultak elő hallucinációk, érzékcsalódások. A felperesnél nem volt észlelhető a gondolkodásának szétesettsége, kuszasága. Ezt a jelen perben kirendelt dr. Sz. J. igazságügyi elmeorvosszakértő véleménye is rögzíti, azzal, hogy továbbra is szükséges a rendszeres szakorvosi kapcsolat és ellenőrzés.
A felperes keresetében a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezésének megszüntetését kérte. Előadása szerint az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel maradéktalanul rendelkezik. Ennek igazolására csatolta dr. P. Gy. kezelőorvos orvosi véleményét, mely szerint az alkalmazott kezelés és ellenőrzés mellett a felperes állapota stabil, krónikus mentális betegsége egyensúlyban van, ügyei vitelére képes, a gondnokság alá helyezése már nem szükséges.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés fenntartása továbbra is indokolt. Ennek alátámasztására csatolta dr. R. S.-nek, a dr. B. I. Kórház Pszichiátria Gondozója vezető főorvosának véleményét, mely szerint a felperes betegségére vonatkozó hosszmetszeti kép alapján megállapítható, hogy a felperes a rendszeres pszichiátriai kezelések mellett is időnként kórházi kezelésre szorul, ügyeit csak rokonai segítségével tudja intézni, a gondnokság alá helyezés fenntartása orvosi szempontból továbbiakban is szükséges és indokolt.
A városi bíróság ítéletével a felperes cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezését megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítéletét alapvetően az általa aggálytalannak minősített igazságügyi elmeorvosi szakértői véleményre alapította. Dr. Sz. J. igazságügyi elmeorvosszakértő véleménye ugyanis rögzítette, hogy a felperes állapota az utóbbi időben stabil, nyugtalan, problematikus viselkedésű időszakok nem fordulnak elő, emellett a körülményeihez képest kreatív elfoglaltságokkal tölti az idejét, állapota jelenleg megközelíti vagy eléri azt az életvezetési szintet, ami kora és körülményei alapján átlagosan elvárható.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy a szakértői vélemény szakmai indokolást nem tartalmaz, a levont konkluzió sem a szakértői véleményből, sem a peradatokból nem következik. Ezért a szakértői vélemény kiegészítése, esetlegesen új szakértő kirendelése szükséges.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás kiegészítését rendelte el. Dr. Sz. J. igazságügyi elmeorvosszakértő kiegészítő szakértői véleményében – azt részletesen megindokolva – változatlanul úgy foglalt állást, hogy a gondnokság alá helyezés fenntartása – orvosi szempontból – már nem indokolt. A felperes az utóbbi két évben a korábbiaknál jobb egyensúlyi állapotban van, rendszeresen szedi gyógyszereit, az életkora és korábbi számos gyógykezelése után várható szinten önálló tevékenységet folytat. Egyedül jár a gondozási központba, intézi bevásárlásait. Állapota stabil, megfelelően kooperál, aktívabb, önállóbb mint korábban. Ezt támasztja alá a felperest másfél-két éve kezelő dr. P. Gy. véleménye is. Míg a gondnokság alá helyezés iránti perben kirendelt orvosszakértő megállapítása szerint a felperest az énbizonytalanság jellemezte, saját érdekeit felmérni, fontosabb döntéseit önállóan meghozni nem volt képes, ez – a funkciók a javulásnak köszönhetően – jelen orvosszakértői vizsgálat során már nem volt tapasztalható. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a felperesnél észlelhetőek ún. reziduális, tehát maradványtünetek. Ezek közé sorolható bizonyos mértékű meglassulás, az emlékezési funkcióban meglevő kisebb nehézségek vagy enyhébb hanyatlás.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperesre vonatkozó általános jellegű cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést megszüntette.
Az ítélet indokolása szerint a kiegészített szakértői vélemény és a per egyéb adatai alapján a felperes gondnokság alá helyezése megszüntethető.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes általános jellegű cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés megszüntetését célzó keresetét az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, továbbá az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása körében elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően aggálytalannak ítélte dr. Sz. J. igazságügyi elmeorvosszakértő kiegészített szakértői véleményét, mely szerint a felperes állapota az előző, 2006. évi elmeorvosszakértői vizsgálathoz képest javulást tükröz, a felperes viselkedése rendezett, állapota stabil. Aktívabb, önállóbb mint korábban, kórházi kezelésére 2007 óta nem került sor.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint orvosi szakértelmet igénylő kérdés annak eldöntése, hogy a felperes fennálló betegsége jelenleg milyen szakaszban tart, mennyiben hat ki a felperes belátási képességére.
Nem maradhat ugyanakkor értékelés nélkül, hogy a kiegészített szakvélemény azt is rögzíti, hogy a felperes jelenlegi kiegyensúlyozott állapotának fenntartása érdekében változatlanul rendszeres szakorvosi kapcsolattartásra, ellenőrzésre szorul. Azt is figyelembe kell venni, hogy ennek megszervezésében a felperes a helyi gondozási központ segítségét kéri és gyógyszereit sem önállóan adagolja. Erre tekintettel a másodfokú bíróság indokoltnak ítélte a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés fenntartását az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében.
Emellett egy további ügycsoport, az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog tekintetében is szükségesnek ítélte a cselekvőképesség korlátozásának fenntartását. A kiegészítő szakértői vélemény szerint ugyanis a felperesnél betegsége maradványtüneteként jelenleg is észlelhető bizonyos mértékű meglassulás, az emlékezési funkciókban bekövetkezett enyhébb hanyatlás, amely a korábban hivatkozott, ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötése során is akadályozta a felperest abban, hogy minden szempontból átgondolt, tudatos döntést hozzon. A felperest a lakóhelyéül szolgáló ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. E jog „védelme érdekében” indokolt és szükséges, hogy a felperes a fontosabb vagyoni ügyei intézése során gondnoka közreműködésével járjon el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú bíróság olyan szakkérdésben foglalt állást, amikor két ügycsoport vonatkozásában a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést fenntartotta, amit megalapozottan csak akkor hozhatott volna meg, ha a perben eljárt dr. Sz. J. professzort a tárgyalásra megidézi, meghallgatja vagy felhívja a korábbi szakvéleményének kiegészítésére. A bíróság ugyanis megfelelő szakértelemmel nem rendelkezik, ezért a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, figyelemmel a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Kétségtelen, hogy a perben kirendelt szakértő véleménye szerint a felperes állapota az utóbbi időszakban stabilizálódott, kórházi kezelésre nem szorult és az orvosszakértő szerint a gondnokság alá helyezés fenntartása már nem indokolt, azonban helyesen járt el a másodfokú bíróság – figyelemmel a BH 1987/411. számú jogesetben foglaltakra is – amikor nem hárította át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatát, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét és a felperes betegsége maradványtüneteire tekintettel (bizonyos mértékű meglassulás, az emlékezési funkcióban meglévő kisebb nehézségek, enyhébb hanyatlás) a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést meghatározott ügycsoportok vonatkozásában nem szüntette meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Az (5) bekezdés kimondja, hogy ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozta. A (6) bekezdés sorolja fel azokat az ügycsoportokat, ahol az érintett személy cselekvőképességének korlátozása általában indokolt lehet.
A Ptk. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn.
A felperes kereseti kérelmére tekintettel a perben a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, a bizonyítási eljárás arra irányult, hogy a felperes pszichés állapotában és ennek következtében életvitelében a gondnokság alá helyezésre vonatkozó jogerős ítélet meghozatala óta történt-e olyan kedvező változás, amely indokolttá tenné a gondnokság alá helyezés megszüntetését vagy a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság egyes ügycsoportokra való korlátozását.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy annak megállapítása, hogy a gondnokság alá helyezés, annak megszüntetése vagy módosítása szükséges-e, nem orvosszakértői, hanem jogi kérdés, amelyről a bizonyítási eljárás lefolytatását követően kizárólag a bíróság dönthet. A szakértői vélemény ugyanis csak a betegség fennállását, annak súlyosságát, illetve jellegét igazolhatja. A kiegészített szakértői véleményt e vonatkozásban a perben eljárt bíróságok nem kérdőjelezték meg, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben tehát nem sérült a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy amennyiben a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Semmiképpen sem kötötte ugyanakkor a bíróságot a szakértő azon véleménye, mellyel a gondnokság alá helyezését megszüntetését javasolta. E jogkérdésről ugyanis – a korábban kifejtettek szerint – kizárólag a bíróság dönthet.
A másodfokú bíróság részletesen kifejtette, a Pp. 206. § (1) bekezdésével összhangban álló okszerű indokát adta annak, hogy miért szükséges a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés fenntartása az ítélete rendelkező részében meghatározott két ügycsoport esetében, éppen a felperes érdekeinek védelme céljából.
A korábbi gondnokság alá helyezési per, illetve jelen per adatai alátámasztják, hogy a felperes befolyásolhatóságára is tekintettel az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, illetve az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása az a két terület, ahol a jelenben és a jövőben is szüksége lehet a felperesnek arra a támogatásra, segítségre, védelemre, amit a gondnokság alá helyezés, a gondnoka személye jelent. A mindennapok szintjén ugyanakkor ez nem gátolja a felperest abban, hogy önálló életvitelt folytasson, háztartást vezessen, illetve a gondnokság alá helyezéssel nem érintett ügycsoportok esetében önálló döntést hozhasson.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.779/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás