PÜ BH 2011/249
PÜ BH 2011/249
2011.09.01.
Az egykori tanács szerveinek kezelésében lévő állami ingatlanok a vonatkozó törvény hatálybalépésének napján ex-lege önkormányzati tulajdonba kerültek; az önkormányzat tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme nem tekinthető az ingatlannal való rendelkezésnek, ezért e kérelemmel az elbirtoklás nem szakad meg [Ptk. 112. és 124. § (1) bek. b) pontja, 1990. évi LXV. tv. 13. és 107. § (2) bek.].
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a k.-i belterületi 544. hrsz.-ú, természetben K. város M. K. u. 4. szám alatti ingatlanon az alperesnek fennálló 2/4 tulajdoni hányadát egymás közt egyenlő arányban elbirtoklás címén megszerezték.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, az elbirtoklás együttes feltételei fennállásának hiányára hivatkozással. Vitatta a felperesek sajátjakénti birtoklását. Hivatkozott arra, hogy az elbirtoklási idő a 2002. szeptember 11-i, tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmével megszakadt, ezért az elbirtokláshoz szükséges 15 év a kereset benyújtásáig nem telt el.
Az ügynek a jogvita elbírálása szempontjából lényeges, irányadó tényállása a következő:
Az I. rendű felperes és egykori házastársa 1971 májusában kötött adásvételi szerződést H. L.-lel, akitől megvásárolták a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát. Korábban az I. rendű felperes gondozta az eladó jogelődeit, akikkel megállapodott abban, hogy gondozás fejében az ingatlan tulajdonjogát meg fogja szerezni. Az ingatlan további 1/2 tulajdoni hányada H. L. mint örökhagyó életében nem került rendezésre, ezért leszármazók hiányában annak tulajdonjogát az állam mint szükségbeni örökös szerezte meg. A kezelő szerv a K.-i Községi Tanács lett. Az I. rendű felperes 1961 óta, míg a II. rendű felperes születése, azaz 1962 óta lakik az ingatlanban, amelyet közművesítettek, felújítottak, bővítettek, karbantartják, fizetik annak terheit. Az állam mint tulajdonostárs a beruházásokhoz anyagilag nem járult hozzá.
Az alperes az 1990. évi LXV. törvény 107. § (2) bekezdése szerint a törvény hatálybalépése napján, a törvény erejénél fogva megszerezte az állam 2/4 tulajdoni hányadát, majd 2002. szeptember 11-én nyújtott be tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet a G.-i Körzeti Földhivatalhoz, amelynek teljesítésére 2002. szeptember 16-án került sor. A felperesek 2008-ban írásban kérték a K.-i Városi Önkormányzattól az ingatlanon fennálló tulajdoni hányaduk „méltányos áron való átengedését, az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezését”. A képviselőtestület 2008. május 20-án hozott határozatával az önkormányzat 1/2 tulajdoni hányadát 3 000 000 forintért kínálta vételre a felpereseknek, akik azt nem fogadták el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helytadott. Indokolásának jogi okfejtése szerint az alperes a jogszabály erejénél fogva, jogszabályon alapuló jogutódlással 1990. szeptember 30-án szerzett tulajdonjogot. Az a körülmény, hogy a tulajdonjogát később bejegyeztetni kérte az ingatlan-nyilvántartásba, nem tartozik a Ptk. 112. §-ában felsorolt rendelkezési jog gyakorlásának körébe. Ennek hiányában a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bejegyzés iránti kérelem az elbirtoklási időt nem szakította meg. A Legfelsőbb Bíróság PK 4. számú állásfoglalását is figyelembe véve úgy foglalt állást, hogy a felperesek részéről a sajátjakénti szakadatlan birtoklás megvalósult. A II. rendű felperes részéről az édesapja elbirtoklási idejét is hozzászámítva a sajátjához (figyelemmel a PK 6. számú állásfoglalásra) a felperesek egymás közt egyenlő arányban megszerezték az alperes 2/4 tulajdoni hányadát. 1991. június 9. napjától számítva az elbirtoklás időtartamát, az ahhoz szükséges 15 év elteltével, 2006. június „10-én” az elbirtoklás bekövetkezett, ezért az alperes azt követően tett igénybejelentésének nincs jogi jelentősége.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, azonban eltérő jogi következtetésre jutott. Megítélése szerint a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat helyesen alkalmazva az alperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme olyan tulajdonosi rendelkezés volt – Ptk. 112. § –, amely az elbirtoklást megszakította, ugyanis a rendelkezési jogot nem lehet szűken, csupán a dolog átruházására, birtoklásának átengedésére és megterhelésére leszűkítve értelmezni, figyelemmel arra, hogy a bejegyzéshez számtalan jogkövetkezmény fűződik. Mivel az elbirtoklás megszakadt, 2002. szeptember 11-én az elbirtoklás újrakezdődött, azonban a perindításig a 15 év nem telt el. Utalt a megyei bíróság arra is, hogy a felperesek által 2008-ban az alperes felé tett vételi ajánlat a sajátjakénti birtoklás szubjektív elemének fennálltát önmagában kizárja.
A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakból téves jogi következtetést vont le, amikor úgy foglalt állást, hogy az alperes bejegyzés iránti kérelme a Ptk. 112. §-ában felsorolt olyan rendelkezési jognak minősül, amely az elbirtoklást megszakította. Érvelésük szerint az alperesre a tulajdonjog az államról a törvény erejénél fogva, 1990. szeptember 30-án szállt át; a tulajdonjog-bejegyzés deklaratív, nem pedig konstitutív hatályú. A bejegyzési kérelem ezért nem tekinthető a rendelkezési jog gyakorlásának. Következésképpen az elbirtoklás nem szakadt meg, ezért 2006-ban az alperesnek az ingatlanon fennálló tulajdonjogát elbirtokolták. Hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg: 2008-ban vételi ajánlatot tettek az önkormányzatnak, mivel állításuk szerint kizárólag az ingatlan tulajdoni helyzetének perenkívüli rendezése érdekében fordultak az alpereshez.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia a felülvizsgálati kérelem elbírálása kapcsán, hogy a másodfokú bíróság helytállóan, a jogszabályoknak megfelelően állapította-e meg, hogy az alperesnek a földhivatalhoz benyújtott tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme az elbirtoklást a Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontja értelmében megszakította.
A Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontja szerint az elbirtoklás megszakad, ha a tulajdonos a dologgal rendelkezik (112. §). A törvény maga utal a rendelkezési jog tartalmát meghatározó Ptk. 112. §-ra. Ennek megfelelően, ha a tulajdonos a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedi, a dolgot biztosítékul adja, vagy más módon megterheli: a dologgal rendelkezik. Végül a dologgal való rendelkezés, ha a tulajdonos a tulajdonjogát másra átruházza.
A rendelkezési jog a legtágabb értelemben a tulajdonosnak az a joga, hogy a dologra nézve polgári jogviszonyokat létesíthessen, vagy a tulajdonjogot ezen kívül is megszüntethesse. A rendelkezési jog leglényegesebb eleme a tulajdonjoggal való rendelkezés, amely a dolog átruházására, illetőleg a tulajdonjoggal való felhagyásra vonatkozik. A Ptk. szerint a tulajdonjog átruházással történő megszerzésének a feltételei a következők:
– tulajdonjogot átruházó személy csak a dolog tulajdonosa lehet [Ptk. 117. § (1) bekezdés],
– a tulajdonjog megszerzéséhez szükség van átruházásra irányuló szerződésre vagy más jogcímre [Ptk. 117. § (2) bekezdés], továbbá ingatlan esetén a tulajdonváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére [Ptk. 117. § (2)–(3) bekezdés].
Az adott esetben nem megalapozott az a megállapítás, hogy a rendelkezési jog gyakorlását nem lehet szűken értelmezni, másrészt a másodfokú bíróság jogszabályt sértett, amikor úgy foglalt állást, hogy az alperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme a tulajdonos Ptk. 112. §-a szerinti rendelkezésének minősül, amely az elbirtoklást megszakította. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy az alperes tulajdonszerzésének időpontja az Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 13. §-a értelmében a törvény hatálybalépésének napja, nem pedig a deklaratív hatályú földhivatali bejegyzés időpontja.
Az Ötv. 107. § (2) bekezdése szerint a tanács szervei kezelésében lévő állami ingatlanok a törvény erejénél fogva a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek a törvény hatálybalépése napján. Az adott esetben jogszabályon alapuló jogutódlás következett be.
Az alperes a tulajdonjogot ex-lege, ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől függetlenül, 1990. szeptember 30-án megszerezte. Aki ingatlan-nyilvántartáson kívül szerez tulajdonjogot, igényt tarthat arra, hogy a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse (Ptk. 116. §). A megszerzett tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés útján lesz deklaratív hatályú. Az önkormányzatok a törvény alapján szerezték meg a korábbi állami tulajdonban lévő vagyontárgyakat. Következésképpen az alperes bejegyzés iránti kérelme nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának, s ezért nem alkalmas az elbirtoklás megszakítására. A Ptk. 124. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának az adott esetben ezért nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre figyelemmel – a jogszabálysértő jogerős ítéletet – a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.289/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás