PÜ BH 2011/250
PÜ BH 2011/250
2011.09.01.
Számlaadási kötelezettség elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítésekor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja [Ptk. 303. § (3) bek.].
Az I. r. alperes tulajdonát képező Ny. város P. u. 13. szám alatti ingatlan felújítása során a felperes elkészítette a tetőszerkezetet és elvégezte a bádogos munkákat. A felperes részére vállalkozói díj kifizetésére nem került sor.
A felperes módosított keresetében 1 870 000 forint vállalkozói díj és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy a felperessel nem kötött vállalkozási szerződést, a testvérével a II. r. alperessel és a sógornőjével a III. r. alperessel kötött az ingatlan felújítására generálkivitelezési szerződést. A II. r. és a III. r. alperesnek összesen 8 330 000 forintot adott át, amely összegből nekik kellett volna a felperes részére járó vállalkozói díjat megfizetni.
A II. r. és a III. r. alperes a kereset elutasítását jogviszony hiányára hivatkozva kérte. Ellenkérelmük szerint a felperessel az I. r. alperes kötött vállalkozási szerződést, ezért őket a felperes felé vállalkozói díjfizetési kötelezettség nem terheli. A II. r. alperes az I. r. alperessel semmilyen szerződést nem kötött, míg a III. r. alperes az I. r. alperessel kötött megbízási szerződésben csupán az építkezés ügyeinek irányítására, az építőanyagok megvásárlására, annak építési területre való szállítására, rakodására, a törmelék elszállítására, és az ezzel kapcsolatos ügyek intézésére, továbbá a vállalkozókkal való kapcsolattartásra vállalt kötelezettséget. A vállalkozókkal történő szerződéskötésre azonban nem terjedt ki az I. r. alperessel kötött megbízási szerződés.
A bíróság jogerős ítéletével 1 769 014 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az I. r. alperest a felperes részére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperessel az I. r. alperes kötött vállalkozási szerződést, ezért a II. r. és III. r. alperes marasztalására irányuló keresetet alaptalannak ítélte. A bíróság az I. r. alperes által beszerzett magánszakértői vélemény alapján – a csatorna anyagköltségénél az I. r. alperes által elismert 254 000 forint nettó összeget elfogadva – a felperest megillető vállalkozói díj összegét 1 769 014 forintban állapította meg, és az I. r. alperest ezen összeg, valamint járulékai felperes javára történő megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével szemben előterjesztett fellebbezését nem vette kellő súllyal figyelembe. Előadta, hogy a fellebbezésében részletesen kitért arra, miszerint az elsőfokú bíróság a peradatokból téves következtetetésre jutott, mivel nem értékelte megfelelően azt a tényt, hogy közte és a felperes között nem jött létre vállalkozási szerződés. Érvelése értelmében a II. r. és a III. r. alperes vállalta az építkezés lebonyolítását. Megismételte, hogy a felperessel nem állt szerződéses kapcsolatban, vele sem a kivitelezés, sem a bekerülési összeg vonatkozásában nem folytatott egyeztetést. Szerinte ezt az állítását bizonyítja a felperes által a II. r. és III. r. alperes részére írt összesítés, a vállalkozási szerződés hiánya, továbbá az, hogy a felperes a fizetési meghagyásban 2 244 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni, tehát maga sem volt vele tisztában, hogy milyen összeg kifizetésében „állapodtak volna meg a felek”. Kifogásolta, hogy a felperes az elvégzett tevékenység ellenértékéről és a követelt összegről számlát sem bocsátott ki.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a per fő tárgya tekintetében alaptalan, míg az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontja vonatkozásában alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettsége kezdő időpontja vonatkozásában sérti a Ptk. 303. § (3) bekezdését, míg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyéb okból nem jogszabálysértő.
A bírói gyakorlat értelmében (BH 2002/490.) a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróság csak a felülvizsgálati- és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, továbbá az ott megjelölt jogszabályok körében vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. A felülvizsgálati kérelemben konkrétan meg kell jelölni a jogszabálysértést, nem elegendő a korábbi beadványokra utalni (BH 1995/99.), ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálhatta csak a jogerős ítéletet, míg az I. r. alperes fellebbezésében felhozott indokokat a felülvizsgálati eljárás során nem vehette figyelembe.
Az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdésében és a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően konkrétan ugyan nem jelölte meg azt a jogszabálysértést, amely alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, azonban a felülvizsgálati kérelméből kitűnően annak megállapítását sérelmezte, hogy közte és a felperes között jött létre a vállalkozási szerződés, és ennek eredményeként – annak ellenére, hogy a felperes számlát nem bocsátott ki – marasztalására került sor.
Alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperes számlaadási kötelezettségének elmulasztása miatt a bíróságnak a keresetet el kellett volna utasítania, ugyanakkor a bíróság jogszabályt sértve állapította meg az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontját.
A Legfelsőbb Bíróság GK 66. számú állásfoglalásának 1. pontja értelmében az ellenszolgáltatás – kivéve, ha a felek külön fizetési határidőben állapodtak meg – a szolgáltatás teljesítésekor (átadásakor) válik esedékessé. A számlaadási kötelezettség elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése az ellenszolgáltatásnak a szolgáltatás teljesítésekor való esedékessé válását nem érinti, jogosulti késedelemként azonban a kötelezett – késedelmi kamatfizetési kötelezettséget előidéző – egyidejű fizetési késedelmét kizárja.
Az I. r. alperes vállalkozói díjfizetési kötelezettsége esedékessé vált az átadáskor – amit a felperes részéről a számlaadási kötelezettség elmulasztása nem érintett – ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg a bíróság az I. r. alperes vállalkozóidíj fizetési kötelezettségét. A felperes jogosulti késedelmére figyelemmel azonban jogszabályt sértve határozta meg a bíróság az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontját, mivel a bírói gyakorlatnak megfelelően kamatfizetési kötelezettség az I. r. alperest csupán a fizetési meghagyás előterjesztésének időpontjától terheli (GK 66. számú állásfoglalás).
Alaptalanul sérelmezte az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése eredményeként a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperessel szerződéses kapcsolatban állt.
A bírói gyakorlatnak megfelelően a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabály megsértéséről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.
A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése alapján az említett hibáktól mentesen, és a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget téve jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy a felperes bizonyította, hogy az I. r. alperessel állt szerződéses kapcsolatban.
Helytállóan hivatkozott a bíróság arra, hogy a felperes és az I. r. alperes közötti szerződéses kapcsolatot támasztotta alá Z. T., B. Cs. érdektelen tanúk vallomása, és az építési naplóba tett bejegyzés. A másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jogszabálysértés nélkül mellőzte az I. r. alperes fellebbezésében megjelölt új bizonyítékok figyelembevételét. Önmagában abból, hogy a fizetési meghagyásban a felperes 2 244 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, majd a keresetét leszállította, nem lehet arra következtetni, hogy a felperes „maga sem volt vele tisztában”, hogy milyen összeg kifizetésében állapodott meg az I. r. alperessel. A jegyzőkönyvbe foglaltaknak megfelelően a kereset leszállítására arra figyelemmel került sor, hogy a felperes a fizetési meghagyásban megjelölt összeggel szemben csupán a nettó érték megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, mivel az általános forgalmi adó befizetésére nem került sor.
A kifejtettek értelmében a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése alapján állapította meg a tényállást. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésének (az ún. felülmérlegelésnek) pedig nincs helye (BH 1999/44.).
Miután a felülvizsgálni kért határozat csupán az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontja tekintetében jogszabálysértő, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – kizárólag ezen rendelkezés tekintetében – a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette ebben a körben a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott, míg egyéb rendelkezések vonatkozásában hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 21.354/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás