KÜ BH 2011/26
KÜ BH 2011/26
2011.01.01.
A bányászati jogot törölni kell, ha a kitermelés megkezdésére rendelkezésre állt 5 éves határidő eredménytelenül telt el [1993. évi XLVIII. tv. 22. §, 26/A. §, 14. §, 50/B. §].
Az elsőfokú hatóság a 2008. február 5. napján kelt határozatával törölte a felperesnek a bányatelekben megnyilvánuló bányászati jogát.
A határozat indokolása rögzítette, hogy a bányatelket megállapító – ezáltal bányászati jogot keletkeztető – határozata 2000. december 14-én jogerőre emelkedett. Az azóta eltelt időben a bányatelek jogosítottja bányanyitásra, feltárásra és kitermelésre vonatkozó műszaki üzemi terv engedélyezését nem kezdeményezte, és a bányászati tevékenység végzését nem kezdte meg.
A kitermelés megkezdésére rendelkezésére álló határidő 2005. december 14-én letelt, a határidő meghosszabbítását a bányavállalkozó nem kezdeményezte.
A határozat jogalapjául a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 26/A. § (6) bekezdés a) pontját jelölte meg.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2008. április 23-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Hivatkozott a Bt.-nek a bányatelek megállapítása időpontjában hatályos 22. § (5) bekezdésére, valamint a Bt.-t módosító 2004. évi XXXVIII. törvény 2005. február 12-étől hatályos rendelkezéseire, ezen belül is a 26/A. § (5) és (6) bekezdésére.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, annak megváltoztatását és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a bányatelek fektetésének feltétele volt az annak megfelelő környezetvédelmi engedély beszerzése; részletezte a környezetvédelmi eljárás elhúzódásának okait.
Álláspontja szerint a környezetvédelmi engedélyezési eljárás ideje nem számítható bele a bányászati jog törlésére megszabott jogvesztő határidőbe. Arra hivatkozott, hogy az ügyintézési határidő elhúzódása teremtette a kft. részére azon sérelmes helyzetet, amely indokolatlanul alapul szolgált a hatóság bányászati jog törlésére vonatkozó eljárásának.
A per során a felperes úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a 2005. február 12. előtt hatályos jogszabályhelyeket kell alkalmazni, abban az esetben a Bt. 14. §-a és 22. § (5) bekezdésének előírásai nem egyértelműek; azok ugyanis a kutatási engedélyről szólnak, illetőleg a koncessziónál alkalmazott határidőre utalnak vissza.
Úgy ítélte meg, hogy nem egyértelmű, hogy a bányatelek- alapításnál a kitermelés megkezdésével hogy függ össze a kutatási engedélyre vonatkozó szabály, illetőleg a koncesszióra alkalmazott határidő; ugyanakkor a hatóság a 2005. február 12-étől hatályos 26/A. § (5) bekezdésére is hivatkozott.
Álláspontja szerint a környezetvédelmi eljárás elhúzódására való hivatkozása a Bt. hatályos, 50/B. § (2) bekezdésére figyelemmel, feltétlenül értékelendő; ez a jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság határozatának indokolásával együtt értelmezendő.
Hivatkozott arra, hogy a Bt.-nek sem a korábbi, sem a módosított szabályai – így különösen az átmeneti rendelkezések – nem egyértelműek; ezért olyan súlyos jogkövetkezményt, mint a bányászati jog törlése, a nem egyértelmű szabályok alapján nem lehet alkalmazni.
A megyei bíróság a felperes keresetét megalapozottnak értékelte, és az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra kiterjedően – hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy osztotta a felperes álláspontját atekintetben, hogy a bányatelek alakításakor hatályos Bt. 22. § (5) bekezdésének alkalmazása a bányatelken kezdendő kitermelés időpontjára vonatkozóan nem egyértelmű.
A Bt. 22. §-a az engedély alapján végzett kutatásra vonatkozik; ezzel összefüggésben utal vissza a koncessziónál előírt határidők (14., 15. §) alkalmazására. Az engedély alapján végzett kutatásokra előírt szabályozásból, illetve határidőből pedig nem következik, hogy a bányatelek hivatalból törlésre kerülhet, amennyiben a kitermelésre a 22. § (5) bekezdésében megállapított öt éves határidő eredménytelenül eltelik.
A Bt. 26. § (9) bekezdése értelmében hivatalból a bányatelek akkor törlendő, ha a külön jogszabályban meghatározott környezetvédelmi engedély iránti kérelmet elutasították. A bányatelek hivatalbóli törlésére más okból nem ad felhatalmazást a Bt.
Rámutatott arra a megyei bíróság, hogy amennyiben – az alperes álláspontja szerint – a 2005. február 12-étől hatályos módosított Bt. szabályait kell alkalmazni (a kitermelés megkezdésére megállapított határidő-módosítás lehetősége), ebben az esetben viszont nem hagyható figyelmen kívül az Alkotmánybíróság határozata, továbbá a Bt. 50/B. §-ának rendelkezései sem.
Idézte a megyei bíróság a Bt.-t módosító 2004. évi CXXXVIII. törvény 10. §-ához fűzött indokolásban foglaltakat. Kifejtette, hogy amennyiben a hatóság a Bt. 26/A. §-át alkalmazta, úgy nem tekinthetett volna el a törvény módosításának indokolásában foglaltaktól sem. Amennyiben pedig a Bt. korábban nem tartalmazott határidőt a kitermelés megkezdésére, úgy nem volt mire beadjon módosítási kérelmet a bányavállalkozó.
A megyei bíróság álláspontja szerint ezen értelmezést támasztja alá egyébként a Bt. 50/B. § (2) bekezdése, amely átmeneti rendelkezésként szabályokat ír elő a rendelkezés hatályba lépése előtt megállapított bányatelkekre.
Mindezek alapján a hatóság a felperes bányászati jogát a kitermelés megkezdésének elmaradása miatt sem a Bt. korábban hatályban volt, 22. § (5) bekezdése, sem pedig a Bt. hatályos, 26/A. §-a alapján hivatalból nem törölhette.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Bt. 22. § (5) bekezdésében, 26/A. § (5) és (6) bekezdésében, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgált határozatokban foglalt jogértelmezésével kapcsolatosan más megyei bíróságok ítéleteire hivatkozott.
Kifejtette, hogy a 2005. február 12. előtt hatályos, Bt. 22. § (5) bekezdése szerinti jogvesztés esetén a bányavállalkozó bányászati joga megszűnik – külön hatósági aktus nélkül, a törvény erejénél fogva –, ebben az esetben viszont rendelkezni kell a jogosított nélküli bányatelek sorsáról, tehát a bányatelek törlésére ezért kerül sor.
A perbeli ügyben azonban – mivel a kitermelés megkezdésére nyitva álló határidő 2005. február 12-ét követően telt el – a bányahatóság alkalmazhatta a Bt. 26/A. § (6) bekezdésének rendelkezését; azaz nem a bányatelket törölte, hanem a felperes bányászati jogát.
Az alperes megítélése szerint a Bt.-nek a 2004. évi CXXXVIII. törvény 5. § (2) bekezdésével módosított 22. § (5) bekezdése és az új rendelkezésként hatályba léptetett 26/A. § (5)–(6) bekezdése nem új jogintézményt (kitermelési határidő) helyezett el a Bt.-ben, hanem a már meglévő rendelkezéseket pontosította.
A megyei bíróság által hivatkozott Bt. 50/B. § (2) bekezdése nem a kitermelési határidővel kapcsolatos rendelkezés, hanem olyan átmeneti rendelkezés, amely biztosítja, hogy a megváltozott bányatelek-megállapítási eljárásra [már a bányatelek-megállapítási kérelemhez kell mellékelni a környezetvédelmi engedélyt a Bt. 26/A. § (3) bekezdés b) pontja alapján]; tekintettel azoknál a már megállapított bányatelkeknél, amelyek nem rendelkeztek környezetvédelmi engedéllyel, de a kitermelést még nem kezdték meg, azoknál az első kitermelési műszaki üzemi terv-kérelemhez kell (kellett) mellékelni a környezetvédelmi engedélyt.
Hangsúlyozta, hogy a bányatörvény 26/A. § (5) bekezdése egyértelműen a bányavállalkozó kötelezettségévé teszi a kitermelés megkezdését.
A 2004. évi CXXXVIII. törvény által bevezetett módosító rendelkezések 2005. február 12. napjától léptek hatályba.
A törvény ezen túlmenően az alkalmazhatóság körében külön rendelkezést nem tartalmazott; így ebből következik, hogy a bevezetett módosításokat a hatályba lépés időpontjától, 2005. február 12. napjától valamennyi folyamatban lévő eljárásban alkalmazni kell.
Hangsúlyozta az alperes, hogy az általa részletesen hivatkozott és idézett megyei bírósági ítéletek – amelyek alakították (megerősítették) a bányafelügyelet kitermelési határidő elmulasztásával kapcsolatos joggyakorlatát, és a tárgyi üggyel hasonló (azonos) tényállás esetén születtek – ellentétesek a megyei bíróság ezen ítéletével.
Az alperes – álláspontja szerint – helyesen alkalmazta a Bt. 22. § (5) bekezdését és 26/A. § (5)–(6) bekezdését, ezek alapján jogszerű döntést hozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, de abból – az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – téves jogkövetkeztetést vont le.
A megyei bíróság álláspontjával szemben a közigazgatási határozatok jogszerűségét a Pp. 339/A. §-a értelmében a határozatok meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kellett megítélni. Az elsőfokú határozat 2008. február 5-én, a másodfokú, ezt helybenhagyó döntés pedig 2008. április 23-án született.
A Bt. ekkor hatályos 26/A. § (5) bekezdése értelmében a bányavállalkozó a bányatelek megállapításától számított öt éven belül köteles a kitermelést, üzemszerű föld alatti szénhidrogén-tárolást megkezdeni.
A bányavállalkozó a bányatelekre vonatkozóan legfeljebb egy alkalommal kérheti a bányafelügyelettől a kitermelés, illetve az üzemszerű tárolás megkezdésére megállapított határidő legfeljebb öt évvel történő meghosszabbítását.
A perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint a bányatelket megállapító, és bányászati jogot keletkeztető határozat 2000. december 14-én emelkedett jogerőre. Ehhez képest a kitermelés megkezdésére előírt öt éves határidő 2005. december 14-én letelt; a felperes nem kérte ezen határidő meghosszabbítását.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperesi hivatkozás szerinti környezetvédelmi engedélyezési eljárás elhúzódása a törvényi szabályozás értelmében nem hosszabbítja meg ezen határidőt, így alaptalan a felperes erre való hivatkozása.
A felperes legfeljebb ezen indokkal kérhette volna az öt éves határidő további – legfeljebb öt évvel történő – meghosszabbítását, erre azonban nem került sor.
A Bt. 26/A. § (6) bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy a bányafelügyelet a bányavállalkozó bányászati jogát törli, ha a kitermelést, illetve az üzemszerű tárolás megkezdésére megállapított határidőt engedély hiányában elmulasztja.
Tekintettel arra, hogy a felperes nem vitásan ezen határidőt elmulasztotta, jogszerűen döntött az alperesi hatóság, amikor bányászati jogát törölte.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben felülvizsgált közigazgatási eljárás során az alperesi hatóság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a bányatelek megállapításától számított öt éven belül megkezdődött-e a kitermelés, vagy sem.
Mivel egyértelműen megállapítást nyert – és azt a felperes is elismerte –, hogy a kitermelés ezen időn belül nem kezdődött meg, jogszerűen alkalmazta a bányászati jog törléséről rendelkező Bt. 26/A. § (6) bekezdését a felperessel szemben.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339/A. § (1) bekezdése értelmében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.829/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás