BÜ BH 2011/269
BÜ BH 2011/269
2011.10.01.
A jogos védelem a cselekmény társadalomra veszélyességét kizárja. Formailag a garázdaság bűncselekményének törvényi tényállásába illeszkedő cselekményben sem állapítható meg a testi épsége ellen intézett jogtalan támadás ellen – a jogos védekezés kereteit túl nem lépve – védekező személy bűnössége [Btk. 22. § f) pont, 29. § (1) bek., 271. §].
A katonai tanács ítéletével bűnösnek mondta ki M. N. polgári személy V. r. terheltet társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében. Ezért őt 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte és egyben elrendelte a korábbi büntetőügyében kiszabott – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – 6 hónapi börtönbüntetése végrehajtását.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla végzésével az elsőfokú ítéletet – az V. r. terhelt tekintetében – helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által sem változtatott – tényállás lényege a következő.
2003. szeptember 23. napján 22 óra körüli időben az – egymás társaságában ittas állapotba került – I., II. és III. r. terhelt együtt haladt a város egyik forgalmas útján. A II. r. terhelt bement az egyik üzlethelyiség melletti kapualjba, ahol vizelni kezdett. Egyidejűleg az üzlethelyiség bejáratánál tartózkodott a IV. és az V. r. terhelt, valamint V. L. és az üzlet két alkalmazottja, M. Gy. és M. Zs.
A II. r. terhelt vizelés közben rákérdezett az V. r. terheltre, hogy ,,mit nézel?'', mire az V. r. terhelt azt válaszolta, hogy ,,nem nézek semmit, de mi a probléma?''. Ezt követően a II. r. terhelt az V. r. terhelt felé indult, akit mellbe rúgott. Ők ketten dulakodni kezdtek, melynek során az V. r. terhelt a kezével leszorította a II. r. terhelt fejét. Majd kölcsönösen egymást tettleg bántalmazták, a II. r. terhelt egyszer ököllel megütötte az V. r. terhelt arcát, aki kétszer ököllel fejen ütötte, illetve jobb térdével nagy erővel a testén megrúgta a II. r. terheltet.
Időközben a földre került verekedőkhöz odaért az I. és a III. r. terhelt, akik bekapcsolódtak a verekedésbe. Ennek során a III. r. terhelt ököllel többször megütötte és megrúgta az V. r. terheltet, aki ugyancsak megütötte és megrúgta a III. r. terheltet. Mindezek láttán M. Zs. rendőrért kiáltott, és a verekedők szétválasztásához M. Gy.-t hívta segítségül. Az I. r. terhelt M. Gy.-t ököllel kétszer megütötte, aki ettől földre került, ahol őt az I. r. terhelt kétszer megrúgta.
Ekkor a IV. r. terhelt is bekapcsolódott a verekedésbe és – az V. r. terhelttel verekedő – III. r. terheltet egyszer fejbe rúgta, a II. r. terheltet pedig kólás üveggel leütötte. Ezután a IV. r. terhelt a helyszínről elfutott és az őt üldöző I. és III. r. terhelt elől elrejtőzött. Időközben a II. r. terhelt is távozott a helyszínről, a kiérkező rendőrök az I. és a III. r. terheltet feltartóztatták.
A terhelteknek az éjszakai órában, nyílt utcán tanúsított erőszakos jellegű, verekedő magatartása alkalmas volt arra, hogy más személyekben megbotránkozást, riadalmat keltsen. A verekedés során
– az I. r. terheltnél testi sérülés nélkül, mindkét állkapocs szögletének és rágóizomzat tájékának nyomásérzékenysége;
– a II. r. terheltnél 8 napon belül gyógyuló a tarkó tájékán 3 cm-es zúzott bőrsebzés és vérömleny formájában jelentkező lágyrész duzzanat;
– az V. r. terheltnél 8 napon belül gyógyuló bal arcfelének duzzanata és lágyrész zúzódása, a felső fogsor két metsző fogának traumás eredetű meglazulása következett be.
Az első fokon eljárt bíróság jogi értékelése szerint az V. r. terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett mindaddig, amíg az őt különösebb ok nélkül megrúgó és megütő II. r. terheltet a további bántalmazás elkerülése érdekében leszorította. Az V. r. terhelt ezt követő azon cselekvőségét azonban, miszerint a földön a II. r. terhelttel dulakodott, őt a fején két alkalommal megütötte, illetve testét a jobb térdével nagy erővel megrúgta, továbbá a III. r. terheltet szintén megütötte és megrúgta, kihívóan közösségellenes, riadalmat keltő erőszakos magatartásnak értékelte a bíróság, mellyel az V. r. terhelt a garázdaság bűntettét megvalósította.
A másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság álláspontjával egyetértve, az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva – kifejtette, hogy az egymást kölcsönösen bántalmazók nem hivatkozhatnak jogos védelmi helyzetre, mivel valamennyien a jogtalanság talaján állnak. Miután pedig az V. r. terhelt az általa elhárított jogtalan támadást követően is folytatta a verekedést, ezért e cselekvősége tekintetében a jogos védelmi helyzet, mint büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az V. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt felmentés érdekében. Az indítvány álláspontja szerint az eljárt bíróságok anyagi jogszabályt sértettek, amikor nem állapították, meg, hogy az V. r. terhelt végig jogos védelmi helyzetben cselekedett.
Az indítvány – a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvére és eseti döntésekre hivatkozó – álláspontja szerint a jogos védelem megítélésénél egy több mozzanatból álló cselekménysorozat esetén nem a részmagatartásokat, hanem az egész cselekményt összefüggéseiben kell vizsgálni. Az indítvány szerint az V. r. terhelt nem lépett a jogtalanság talajára, viszont a támadói egyértelműen a jogtalanság talaján álltak. Ehhez képest az irányadó tényállás szerinti történtek során az V. r. terhelt nem volt kezdeményező, őt – ok és előzmény nélkül – megtámadták, majd megtámadása folytatódott és az ittas támadóival szemben próbált védekezni.
Az indítvány kifejtette, hogy az V. r. terhelt legelőször a II. r. terhelt váratlan és jogtalan támadását próbálta kivédeni; majd amikor eközben földre került a III. r. terhelt a már II. r. terhelt által megkezdett jogtalan támadást folytatta vele szemben. Ekkor az V. r. terhelt már a III. r. terhelt támadását próbálta kivédeni, elhárítani, és testi épségét menteni. E támadásokkal szemben az V. r. terheltnek folyamatosan védekeznie kellett, amit az eljárt bíróságok tévesen értékeltek támadó cselekvőségnek.
Az V. r. terhelt esetében tehát a II. r. terhelt általi első támadás után nem szűnt meg a jogos védelem szükségessége, hiszen a III. r. terhelt a földön lévő V. r. terheltet többször megütötte és megrúgta, így a testi épségét sértő, folytatódó támadás veszélye továbbra is fennállt. Az V. r. terhelt akkor is védekezésben volt, amikor a segítségére sietők is a dulakodás részesei lettek és ennek során az őt támadó személyt megütötte.
Az indítvány – Btk. 29. §-a (1) bekezdésére hivatkozó – álláspontja szerint, miután az V. r. terheltnek a II. r. terhelttel szembeni magatartása nem vált támadó jellegűvé, így a garázdaság megállapításának sincs helye.
A Katonai Főügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
Szerinte a felülvizsgálati indítvány az irányadó tényállást kifogásolva sérelmezi az V. r. terhelt bűnösségének megállapítását, ami törvényben kizárt. Az ítélkezési gyakorlatra utalva – kifejtette, hogy miután a II., III. és V. r. terhelt egymást kölcsönösen bántalmazták, így valamennyien a jogtalanság talaján álltak, ezért az V. r. terhelt esetében nem lehet jogos védelmi helyzetre hivatkozni.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Az eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy az V. r. terheltet – a II. r. terhelt részéről – testi épsége ellen irányuló jogtalan támadás érte, melynek elhárításához kifejtett cselekménye jogos védelemnek értékelendő. Tévedtek azonban, amikor azt állapították meg, hogy az V. r. terhelt jogos védelmi helyzete – a történések közben, magatartása következményeként – megszűnt, illetve abból az V. r. terhelt kikerült.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a 15. számú Irányelv III. pontjában foglaltak értelmében minden ügyben a történések egész folyamatát figyelembe véve, a cselekménysor összefüggő vizsgálata alapján ítélhető meg, hogy a cselekmény véghezvitelének időpontjában a jogos védelmi helyzet fennállott-e, illetve az mikor szűnt meg. E tekintetben pedig abból kell kiindulni, hogy a támadás-elhárítás – mint cél – szabja meg a védekezés határát. A jogos védelmi helyzetbe került személy magatartásának a támadás-elhárítás célját kell követnie és ezen cél keretei között kell maradnia, ezt túl nem lépheti.
Az irányadó tényállás szerinti eseménysort elemezve nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a II. r. terhelt által intézett támadás a II. r. terhelt fejének V. r. terhelt általi leszorításával befejeződött. Erre adatot és megállapítást az irányadó tényállás nem tartalmaz. Azt azonban az irányadó tényállás tartalmazza, hogy ezt követően a II. r. terhelt társaságából az I. és III. r. terhelt – a II. r. terhelt oldalán, az V. r. terhelt ellenében – ugyancsak bekapcsolódott a verekedésbe. Következésképpen az V. r. terhelt szempontjából a testi épsége ellen irányuló – a II. r. terhelt által megkezdett – támadás, változatlanul a testi épsége ellen irányulva folytatódott.
Ekként pedig az V. r. terhelt jogos védelmi helyzete – az ellene folytatódó támadás miatt – nem szűnt meg. Az V. r. terhelt által a folytatódó, folyamatos támadás során kifejtett fellépés annak elhárításához szükséges volt és a védekezéshez szükséges mértéket túl nem lépve, aránytalan sérelmet sem okozott.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a garázdaság bűncselekményét az ítélkezési gyakorlat szerint halmazatban kell megállapítani a testi sértés bűncselekményével. Bár a halmazat megállapítása a jogerős ítéletben nem történt meg, a felülvizsgálati indítvány terjedelme folytán, annak elbírálása során ez nem volt érinthető, s kizárólag a garázdaság bűntette képezte a vizsgálat tárgyát.
Ugyanakkor nyilvánvaló, a jogos védelem az V. r. terhelt részéről a testi épséget sértő cselekvőség kapcsán merült fel. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti jogos védelem a Btk. 22. §-ának f) pontja alapján büntethetőséget kizáró ok, s ennek értelmében a jogos védelmi helyzetben kifejtett – formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásába illeszkedő – cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége. Az ilyen cselekmény a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésére tekintettel nem bűncselekmény.
Közömbös az, hogy az ilyen magatartás valamely bűncselekmény tényállási elemének – így például garázdaság esetében a kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartás – megállapítására alkalmas.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat az V. r terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az V. r. terheltet a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerinti minősülő garázdaság bűntettének vádja alól a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján – a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerinti okból, bűncselekmény hiányában – felmentette.
(Legf. Bír. Bfv. III. 1084/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás