BÜ BH 2011/272
BÜ BH 2011/272
2011.10.01.
Jogtalan eltulajdonítási célzat hiányában nem állapítható meg lopás bűntettében a föld használójának a büntetőjogi felelőssége, ha a föld megművelésének a költségei és a használó által elvetett, majd elszállított termés tulajdonjogával kapcsolatban a föld tulajdonosával elszámolási vitája keletkezik [Btk. 316. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság a 2009. május 12-én kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] állapította meg és ezért őt 500 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összességében 500 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás szerint a k.-i N. Mezőgazdasági Zrt. (továbbiakban: zrt.) a vádbeli időben is érvényben volt jogszabályi rendelkezések miatt földtulajdont nem szerezhetett, a földtulajdonosokkal haszonbérleti, illetőleg termeltetési szerződést kötött. A Zrt. H. S. tulajdonában volt, a k.-i 0818/3. hrsz. alatt felvett szántó művelési ágú, 6 hektár, 1394 m≥ területű, továbbá az ugyancsak a k.-i 0956/5. hrsz. alatt felvett, 5 hektár, 1132 m≥ területű szántóföldet 1994. évtől művelte.
H. S. és a zrt. között a 2001. szeptember 15-től 2006. november 30. napjáig –, illetőleg ez utóbbi évben a termény betakarításának napjáig – mezőgazdasági termeltetési szerződés volt érvényben. A zrt., mint vállalkozó vállalta, hogy a H. S., mint megrendelő tulajdonát képező földterületeket megműveli, azokon a vetésforgójának megfelelően terményt (árpát, búzát, kukoricát, napraforgót) termel, a megrendelő kockázatára. Ezzel szemben H. S., mint megrendelő, kötelezettséget vállalt arra, hogy a zrt.-nek az ezen munkálatok elvégzésével felmerült költségét a gazdasági év befejeztével, a végelszámoláskor megfizeti. Kötelezettséget vállalt arra is, hogy a földterületeken megtermelt terményt a zrt.-nek, mint vállalkozónak adja el, a betakarításkori piaci áron.
A zrt. a H. S. földjére vetett terményt 2006. évben június hónapban takarította be.
A termeltetési szerződésre tekintettel, a mezőgazdasági termelésre figyelemmel juttatott állami támogatások, így az ún. földalapú támogatás is a föld tulajdonosát, jelen esetben H. S.-t illette. A zrt. 2006. évben úgy határozott, hogy a következő gazdasági évekre a földtulajdonosokkal nem termeltetési, hanem haszonbérleti szerződést köt. Ez esetben pedig az állami támogatások nem a földtulajdonosokat, hanem a haszonbérbe vevőt, jelen esetben a zrt.-t illették meg.
A zrt. a szerződések megkötésére vonatkozóan azt a gyakorlatot folytatta, hogy annak lejárta előtt egy-két héttel írásban küldte meg postai úton, avagy adta át a személyesen jelentkező földtulajdonosoknak a következő évekre vonatkozó szerződési ajánlatát. Ettől a gyakorlattól 2006. évben eltért. A terhelt 2006. november 3. napjára a zrt. székházába hivatta H. S.-t. A megbeszélésen a földtulajdonos megbízottjaként a szülője jelent meg. V. J., a zrt. igazgatója közölte a földtulajdonos megbízottjával, dr. P. T.-val, hogy a zrt. a jövőben nem mezőgazdasági termeltetési szerződést, hanem haszonbérleti szerződést köt. Tudatta a megbízottal azt is, hogy ez esetben az állami támogatás nem a föld tulajdonosát, hanem a zrt.-t illeti. Dr. P. T. erre azt közölte, hogy ő a zrt. ezen szerződési ajánlata felől nem dönthet. Arról, hogy ilyen feltételek mellett a jövőre vonatkozóan szerződést köt-e a zrt.-vel, a föld tulajdonosa dönt majd.
H. S. a zrt.-nek a haszonbérleti szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatát nem fogadta el. Ezt sem ő, sem a megbízottja a zrt.-vel nem közölte. Jóllehet a haszonbérleti szerződés megkötésére a szerződési ajánlatot H. S. megbízottjának nem adták át, azt nem küldték meg H. S.-nak sem. Azt sem határozták meg, hogy a tulajdonosnak mely időpontig kell nyilatkoznia afelől, hogy a zrt. szerződési ajánlatát elfogadja-e.
Annak ellenére, hogy a termeltetési szerződés ekkor már nem volt érvényben, a zrt. 2006. október 30. napján a H. S. tulajdonát képező földterületekre bement, azokat a földtulajdonos tudta és beleegyezése nélkül felszántotta, a 0818/3. hrsz. alatt felvett szántóföldet búzával bevetette. Ezt a tényt a 2006. november 3. napján történt megbeszélésen nem közölték dr. P. T.-val, de nem közölték H. S. földtulajdonossal sem.
H. S. 2006. december 20. napján K. K.-val a k.-i 0956/5. hrsz. alatt felvett földterületre, a 0818/3 hrsz. alatt felvett szántóföldre K. K. a lányával, K. A.-val előszerződést, majd ugyanezen személyekkel 2007. február 27. napján adás-vételi szerződést kötött.
A zrt. az akkor még H. S. tulajdonában levő földek felszántását, az egyik terület bevetését, azután hozta H. S. tudomására, hogy a terhelt megtudta, a földtulajdonos a földek eladására előszerződést kötött. A zrt. tette ezt olyan módon, hogy H. S.-t 2007. év januárjában a tulajdonában levő földterületek felszántásával, az egyik terület bevetésével felmerült költségekre hivatkozással 660 622 forint megfizetésére szólította fel. H. S. arra hivatkozással, hogy a zrt. jogosulatlanul ment a földjére, művelte meg azt, a követelt összeg kifizetését megtagadta.
K. K. sértett az adásvételi szerződésekkel az ő, illetőleg a lánya tulajdonába került földterületeket birtokba vette, 2007. március hónapjában a földet műtrágyázta, azokon a gyomirtást elvégezte. Miután tudomást szerzett arról, hogy a zrt. szintén permetezett a földön, a zrt.-t felszólította, hogy a birtoksértő magatartásával hagyjon fel. A területen táblát helyezett el: magánterület felirattal.
A terhelt a sértett felszólítására azt közölte, hogy a zrt. a földbe vetett búzát a sajátjának tekinti, éspedig azért, mert a munkálatokat a zrt. és H. S. között érvényben volt szerződés lejárta előtt végezték el, s az elvégzett munka ellenértékét a zrt.-nek nem fizették meg. Felszólította egyben K. K.-t, hogy a földjén az általa közöltek figyelembevétele mellett gazdálkodjék.
K. K. sértett 2007. május 11. napján a főjegyzőjénél birtokvédelem iránt kérelmet terjesztett elő. A birtokvédelmet a zrt.-vel szemben arra hivatkozással kért, hogy a zrt. jogellenesen szántotta fel, majd vetette be az ő tulajdonát képező földet, azután pedig, hogy ő a földjén a gyomirtást elvégezte, a zrt. ott ugyancsak permetezett.
A jegyző a 2007. június 8. napján kelt határozatával a birtokvédelem iránt előterjesztett kérelmet elutasította azzal, hogy bíróság dönthet abban a kérdésben, hogy a zrt. a földet valóban jogalap nélkül birtokolja-e.
A zrt. 2007. június 26. napján a K. K. sértett tulajdonát képező földről a búzát learatta. A terhelt és V. J. igazgató a 2007. július 2-i keltezéssel ellátott ún. végelszámolásban H. S.-al tudatta, hogy a learatott búza értéke 939 502 forint, s miután a föld megművelésével felmerült költségeket nem fizette meg, 50 000 forint készpénz felvételére jogosult.
A zrt. a terhelt utasítására aratta le, vette el a K. K. sértett tulajdonát képező búzát. A terhelt ezzel K. K. sértettnek 939 502 forint kárt okozott, a kár nem térült meg.
A másodfokú bíróság, a 2010. március 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a pénzbüntetés napi tételeinek számát 300-ra leszállította, ekként a pénzbüntetés összege 300 000 forint lett, valamint a polgári jogi érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Egyebekben a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványát. Indítványát a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozta és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte. A védő álláspontja szerint a zrt. 2006. október 30-át követően jogcím nélküli birtokos volt, és a learatott búza a számára nem volt idegen dolog. Ebből következően az nem lehetett a lopás tárgya sem. Utalt arra, hogy a másodfokon eljárt megyei bíróság a polgári jogi igény megállapítását sérelmező fellebbezésnek helyt adott, azonban elkövetési értéket nem állapított meg, ennek hiányában pedig a lopás bűncselekménye megállapítására sem kerülhetett volna sor. Utalt emellett az ügyészség korábbi nyomozást megszüntető határozatára, amely szerint a zrt. a termény betakarítását követően el kívánt számolni a tulajdonossal, ezért nem állapítható meg egyértelműen, hogy a betakarítással az idegen dolog eltulajdonítása lett volna a célja, ennek hiányában pedig a lopás elkövetése sem állapítható meg.
A Legfőbb Ügyészség a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaposnak tartotta és a terhelt lopás bűntettének vádja alóli, bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. A legfőbb ügyészségi álláspont szerint a zrt. jogalap nélkül birtokolta és művelte az adott földterületet. A Ptk. 193. § (1) bekezdése értelmében ,,aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.'' A (2) bekezdés szerint pedig ,,a birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatban őt megillető igényeket ki nem elégítik, jogállására a felelős őrzés szabályai az irányadók.'' A Ptk. 194. § (1) bekezdése alapján ,,a birtokos, aki a dolog kiadására köteles, követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését.'' A (2) bekezdés értelmében ,,a birtokos rosszhiszeműsége esetén a jogalap nélküli gazdagodás szerint követelhet megtérítést.''
Az irányadó tényállás alapján a terhelt esetében hiányzik a jogtalan eltulajdonítási célzat, ezért nem valósult meg a lopás bűntette. A terhelt és a sértettek között elszámolási jogviszony jött létre, ami a büntetőjogon kívül esik, erre a fentiekben kifejtettek szerint a polgári jog szabályai irányadók.
A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a Legfőbb Ügyészség által támogatott formájában alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a felülvizsgálati indítványban megjelölt Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, továbbá a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt okból vizsgálta felül. Felülvizsgálata során a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt körbe eső eljárási szabálysértést nem észlelt.
A jogerős határozatot a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján felülvizsgálva megállapította, hogy a jogerős határozatot hozó bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapították meg. Ennek oka pedig az, hogy a lopás Btk. 316. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményének törvényi tényállása teljességére tévesen következtettek, mivel a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból a terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékára egyértelmű következtetés nem vonható.
Az irányadó tényállásban foglaltakból következően H. S. és a zrt. között több évre szóló szerződéses kapcsolat volt, mely a szerződés szerint 2006. november 30. napján, illetve ez évben a termény betakarításakor járt le. Ugyancsak a tényállásból következően megállapítható, hogy mindkét félnek szándékában állt a szerződéses viszony folytatása és az ehhez kapcsolódó felek közötti megbeszélés a 2006. november 30-i időponthoz kötődött. A zrt. képviselője és H. S. képviselője közötti 2006. november 3-i megbeszélésen, illetve annak eredményeként vált világossá H. S. részére is, hogy a zrt. a korábbi szerződési feltételeken módosítani kívánt, amit azonban ő nem tartott elfogadhatónak, ezért kezdte meg a tárgyalásokat földje eladása érdekében, majd adta el azt K. K.-nak. Szándékáról azonban a zrt. képviselőjét nem tájékoztatta, miként a zrt. sem tájékoztatta H. S.-t arról, hogy már a november 3.-i megbeszélést megelőzően, 2006. október 30. napján a H. S. tulajdonát képező földterületet is felszántotta és bevetette búzával. Amikor mindkét fél számára nyilvánvalóvá vált a további szerződéses viszony meghiúsulása, adott helyzetként jelentkezett, hogy a zrt. a kérdéses földterületen már művelési munkát végzett, azt felszántotta, bevetette, ugyanakkor H. S., illetve a földet tőle megvásárló K. K. a helyzet tárgyalásos rendezésétől elzárkózott, a zrt. követelését az elvégzett munkával, illetve a bevetett vetőmaggal kapcsolatban nem ismerte el. Ebben a helyzetben került sor a terhelt rendelkezése alapján a zrt. által a zrt. vetőmagjából kelt búzatermés betakarítására. Az is kiderül a tényállásból, hogy a zrt. a H. S.-al történő elszámolásra törekedett.
A Btk. 316. § (1) bekezdése szerint a lopás célzatos bűncselekmény. Az idegen dolog mástól történő elvétele abban az esetben értékelendő lopásként, ha az elvétel jogtalan eltulajdonítási célzattal történik. A Legfelsőbb Bíróság szerint ebben a zrt. érdekében eljárók részéről ilyen jogtalan eltulajdonítási célzat nem állapítható meg. A zrt. a más tulajdonát képező földön saját munkaerővel és saját vetőmagból történt vetéssel olyan munkát végzett, amellyel kapcsolatban költségei merültek fel, míg a tulajdonosoknak munkával és anyagiakkal nem ellentételezett javai keletkeztek.
Ez a helyzet a zrt. és H. S., illetve K. K. között elszámolási vitát eredményezett, amelynek eldöntése nem büntető, hanem polgári bíróságra tartozó kérdés.
A terhelt eltulajdonítási célzatának a hiánya a bűnössége megállapítását kizárja, ezért a bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megértése miatt került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel, a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta, és a terheltet az ellene lopás bűntette [Btk. 316. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Elrendelte ugyanakkor a terhelt által esetlegesen pénzbüntetés címén befizetett összeg törvényes kamataival történő visszatérítését.
(Legf. Bír. Bfv. II. 517/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás