BÜ BH 2011/273
BÜ BH 2011/273
2011.10.01.
A szolgálatban kötelességszegés vétségének megállapítására – a törvényben tételesen meghatározott elkövetési magatartásokon túl – csak olyan kötelességszegő magatartás adhat alapot, amely a szolgálatellátás alapfunkcióját veszélyezteti. Nem róható fel az őrnek a rendeltetési hely elhagyása, ha az előírt szolgálati feladat ellátása érdekében történt [Btk. 318. § (1) bek.].
A katonai tanács ítéletével a rendőr törzsőrmester vádlottat a Btk. 348. §-ának az (1) bekezdésében meghatározott szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól – a Be. 6. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel – bizonyítottság hiányában felmentette.
Az ítélet ellen a katonai ügyész fellebbezett a vádlott bűnösségének megállapítása és pénzbüntetés kiszabása érdekében.
A másodfokon eljárt ítélőtábla katonai tanácsa ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségében; ezért őt megrovásban részesítette.
Az ítélet ellen a katonai fellebbviteli ügyész súlyosítás – pénzbüntetés kiszabása – érdekében, míg a vádlott és védője – bizonyítékok hiányában – felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A Katonai Főügyészség az ügyészi fellebbezést indokai alapján fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. §-a (1) bekezdésének megfelelően az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a büntetőeljárási rendelkezéseket mind az első-, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul megtartotta.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesnek, ekként a felülbírálat során is irányadónak tekintette.
E tényállást a Legfelsőbb Bíróság túlnyomó részt ugyancsak megalapozottnak találta, azt azonban a Be. 388. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel – az iratok alapján – az alábbiakkal egészítette ki:
A vádbeli napon 6 óra 1 perc és 6 óra 13 perc között, pontosan meg nem állapítható időpontban ment be a vádlott a technikai előtérbe, az ott lévő kapcsolószekrényhez; 6 óra 1 percet követően a bemeneteléig az aulában – a kamera által be nem látott helyen – tartózkodott, ahol 6 óra 9 perckor találkozott a belépő S. P. tanúval. A kapcsolószekrénytől a technikai előtér ablakán át belátta az általa figyelendő területet. Bemenetelét jelentette az ugyancsak őrszolgálatot teljesítő 2. számú őrnek, R. T. rendőr-törzsőrmesternek, aki ezért az ipari kamerán keresztül figyelte a bejáratot és észlelve az ellenőrző elöljáró érkezését, erre figyelmeztette a vádlottat is.
Ezekkel a kiegészítésekkel az egyébként a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállás hiánytalan, összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz; ekként a Be. 388. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel irányadó a harmadfokú eljárásban is.
E tényállásra figyelemmel tévesen vont következtetést a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségére.
A Btk. 348. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés vétségét az a katona követi el, aki őr, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban elalszik, szeszesitalt fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott rendeltetési helye az Alkotmánybíróság épületében a földszinti aulában, felállítási helye ezen belül az ott elhelyezett ellenőrző pult mögött volt. Ehhez kapcsolódóan az aulán belül került kijelölésre a mozgási körzete. A kialakult gyakorlatnak megfelelően, ahogyan erre nézve később a szolgálati utasítás kiegészítésre is került, kötelességei közé tartozott – mozgási körzetének elhagyásával – a technikai előtérben elhelyezett ajtó- és világítás-kapcsolók kezelése is.
Mivel az ellenőrző kamera a vádlott mozgási körzetét csak részben látta be, nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal az, hogy a vádlott 6 óra 1 perckor az aulából is távozott. Annak, hogy már ekkor a technikai előtérhez ment, ellene szól, hogy 6 óra 9 perckor az aulában – a kamera által nem mutatott területen – találkozott a belépő S P. tanúval, ezután pedig jelentette a technikai figyelő őrnek, hogy a kapcsolókhoz megy. Ott tartózkodott, amikor elöljárója – akinek érkezését számára a 2. sz. őr is jelezte – beérkezett. Ezután rövid idő elteltével visszaért a felállítási helyére.
A vádlott azzal, hogy a külső bejárati ajtó állandó zárva tartásának ideje alatt a felállítási helye mellett lévő kanapéra – ahonnan az ajtónyitások szükségességét észlelhette, és észlelte is – leült, legfeljebb fegyelemsértést követett el.
Nem valósított meg szolgálatban kötelességszegést a további magatartásával sem, mivel az ajtó és világítás-kapcsolók kezelése szolgálati feladatai közé tartozott; mozgási körzetének emiatti elhagyása a technikai őr fokozott figyelési kötelezettsége mellett a szolgálati érdekeket nem veszélyeztethette. Az pedig, hogy az ehhez szükséges időt meghaladóan is eltávozott volna, nem nyert bizonyítást, mint ahogy az sem, hogy emiatt a védendő objektum őrizetlen maradt volna.
A másodfokú bíróságnak a bűnösségre levont következtetései a fentiekből kitűnően nem helytállónak.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta és – mivel a bűncselekmény elkövetése nem nyert bizonyítást – a vádlottat az ellene a Btk. 348. §-ának (l) bekezdése szerinti szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja és 331. §-ának (1) bekezdése alapján felmentette.
(Legf. Bír. Bhar. I. 1281/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás