BÜ BH 2011/274
BÜ BH 2011/274
2011.10.01.
I. Az előzetes letartóztatás megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha az elrendelés alapjául szolgáló ok vagy okok megszűntek, vagyis a további fenntartás törvényes alapja hiányzik. Mindez az előzetes letartóztatás büntetőeljárási törvényben tételesen felsorolt okai alapján vizsgálandó.
II. A terhelt egészségi állapota miatt szükséges műtéti beavatkozás, illetve azt követő utógondozás, mint a kényszerintézkedés megszüntetését eredményező ok nem tartozik e törvényi okok közé, ezért ilyen döntés meghozatalának alapjául sem szolgálhat [Be. 129. § (2) bek. a)–d) pont; 136. §, 327. § (2) bek., 5/1998. (III. 6.) IM rendelet].
Az I. r. vádlottat az elsőfokú bíróság a 2010. március 1. napján kelt ítéletével társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 10 évi fegyházbüntetésre, 10 évi közügyektől eltiltásra és 2 millió forint pénzbüntetésre ítélte.
Az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott előzetes letartóztatását végzésével a másodfokú eljárás befejezéséig fenntartotta.
Az ítélőtábla a végzést 2010. június 23-án kelt határozatával helybenhagyta, majd a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontjában írtaknak megfelelően eljárva, a kényszerintézkedés indokoltságát felülvizsgálta, és az I. rendű vádlott előzetes letartóztatását a 2010. szeptember 20-án kelt végzésével, a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjára is hivatkozással, a Be. 327. § (2) bekezdése alapján továbbra is fenntartotta.
Ezt a végzést a Legfelsőbb Bíróság a 2010. október 26-án kelt határozatával helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésekre figyelemmel, az ügy az ítélőtábla előtt másodfokon van folyamatban.
Az I. r. vádlott védője a vádlott egészségi állapotára figyelemmel szabadlábra helyezési kérelmet nyújtott be, amelyet az ítélőtábla a 2010. március 7. napján kelt végzésével elutasított.
A végzés ellen az I. r. vádlott és védője írásban indokolt fellebbezést jelentett be, az előzetes letartóztatás megszüntetése és lakhelyelhagyási tilalom elrendelése érdekében.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A védő fellebbezésében védence egészségi állapotának – orvosi dokumentumokkal és szakértői véleménnyel alátámasztott – ismertetését követően arra a megállapításra jutott, hogy ,,az orvosszakértői véleményben rögzített feltételek melletti igen (mármint a vádlottnak a szívműtétbe való esetleges beleegyezése) kizárja az előzetes letartóztatás fenntartását, hiszen börtönkörülmények mellett nemcsak a műtét, de maga a rehabilitáció is lehetetlen''.
Ez az okfejtés azonban annyiban téves, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésének és fenntartásának okai, és a vádlott egészségi állapota miatt szükséges műtéti beavatkozás, illetve az azt követő utógondozás, mint a kényszerintézkedés megszüntetésének indoka nem kapcsolható össze.
A Be. 129. § (2) bekezdésnek a)–d) pontjai tételesen felsorolják az előzetes letartóztatás elrendelésének okait, amelyből egyértelműen következik, hogy a kényszerintézkedés megszüntetésére is akkor kerülhet sor, ha az elrendelés alapjául szolgáló ok vagy okok megszűnnek, vagyis a további fenntartás törvényes alapja hiányzik.
Jelen esetben azonban erről szó sem lehet, ugyanis a Be. 327. § (2) bekezdésére alapított előzetes letartóztatás minden szempontból törvényes és indokolt, mivel a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamából, az állandó külföldi lakóhellyel rendelkező vádlott esetében alappal kell következtetni a szökés, elrejtőzés veszélyére.
Ettől külön kell vizsgálni a vádlott kétségtelenül súlyosan megromlott egészségi állapotát, a műtéti beavatkozás, illetve az azt követő utógondozás feltételeit és körülményeinek biztosítását.
Az ítélőtábla e körben helyesen hivatkozott az 5/1998. (III. 6.) IM rendeletre (a továbbiakban: R.), és indokolása is helytálló.
A fellebbezésben írtakkal szemben nem annak van jelentősége, hogy az I. r. vádlott miért, és milyen indokok alapján nem egyezett bele a műtétbe, és hogy hol, milyen körülmények között lehet a szükséges műtéti beavatkozást elvégezni, hanem annak, hogy az ítélőtábla által is hivatkozott rendelet erre milyen lehetőséget biztosít.
A rendelet előírja, hogy abban az esetben, ha a fogva tartott egészségi állapota indokolja, sürgősen a ,,megfelelő ellátást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani'' [R. 12. § (2) bekezdés]. Rendelkezik arról is, hogy ,,halasztást nem tűrő esetben'' a fogva tartottat a szükséges szakellátást biztosító fekvőbeteg-gyógyintézetben kell elhelyezni [R. 17. § (2) bekezdés].
A rendelet szerint a tartós ápolásra szoruló fogva tartottakat utókezelő részlegben kell elhelyezni, és számukra saját magatartási és kapcsolattartási szabályokat kell megállapítani.
Összességében tehát a fellebbezésben írtakkal szemben az I. r. vádlott gyógykezelése és műtéti ellátása, illetve rehabilitációs utókezelése indokolt esetben, nem büntetés-végrehajtási körülmények között, hanem a rendeletben írtak szerint a szükséges feltételekkel, és megfelelő körülményekkel rendelkező polgári gyógyintézetben biztosított.
A házi őrizet elrendelésére már csak azért sincs lehetőség, mivel az előzetes letartóztatással elérni kívánt cél – a Be. 327. § (2) bekezdésében írtakra figyelemmel, az esetleges szökés, elrejtőzés magakadályozása – enyhébb kényszerintézkedéssel nem biztosítható.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla minden tekintetben törvényes végzését, annak helyes indokai alapján, a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen, a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bkf. III. 374/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás