Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

27/E/2011. AB határozat

27/E/2011. AB határozat*

2011.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 2. számú melléklete c) pontja tekintetében az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésére alapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 2. számú melléklete c) pontja tekintetében az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 8. § (1) és (2) bekezdésére alapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 49. § tekintetében a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.


I n d o k o l á s

I.

Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelmeikben az indítványozó szakszervezetek a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997 (III. 19.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. számú melléklete (a továbbiakban: Melléklet) tekintetében alkotmányellenes mulasztás megállapítását kezdeményezték. Az egyik indítványozó a R. 49. §-ának a Mellékletre utaló szabálya vonatkozásában is kérte a mulasztás megállapítását, a kérelem alapjául szolgáló okot azonban nem jelölte meg, semmilyen alkotmányos sérelemre nem hivatkozott.
Mindkét indítványozó azt kifogásolta, hogy a R. Melléklete c) pontja értelmében a Rendőrségen belül a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatósága állományába tartozók különleges bevetési pótlékban részesülnek, a rendőrség megyei csapatszolgálati századainak állománya viszont nem kerül feltüntetésre a különleges bevetési pótlékra jogosultak taxatív felsorolásában. Kifejtették, hogy a 4/1998 (VII. 31.) ORFK Közbiztonsági Főigazgató és ORFK Humánigazgatási Szolgálat Vezetőjének együttes intézkedését módosító 1/2006. (III. 6.) ORFK Közbiztonsági Főigazgató és ORFK Humánigazgatási Szolgálat Vezetőjének együttes intézkedése írta elő a megyei rendőri szervek közrendvédelmi és közlekedésrendészeti állományából a csapaterős rendőri feladatok végrehajtására ideiglenes csapatszolgálati századok felállítását. A megyei csapatszolgálati századok tagjai elsősorban közrendvédelmi területen szolgálatot teljesítő járőrök, járőrvezetők vagy körzeti megbízottak, akiknek a munkaköri leírásában – az indítványozók szerint – a csapaterős feladatokra történő igénybevétel nem szerepelt, így a csapatszolgálatban való részvételükért semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesülnek. Álláspontjuk szerint alkotmányellenes a megyei csapatszolgálati századok tagjainak a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatósága állományába tartozóktól díjazásban való megkülönböztetése az alapján, hogy az adott munkát alapfeladatként vagy eredeti beosztásuk mellett látják el. Mindkét indítványozó hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróságok a R. Melléklete alapján elutasították a különleges bevetési pótlék megállapítására irányuló igényeket. Mindezek alapján az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésének sérelmét állították. Az egyik indítványozó hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, valamint 8. § (1) és (2) bekezdésének sérelmére is, de nem indokolta meg, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezéseit a vizsgálni kért jogszabály miért sérti.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat – tárgyuk azonosságára tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. §-a alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.


II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítványok által érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.”

2. A R. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„49. § (1) A különleges bevetési pótlékra, a díszelgési pótlékra, a nyomozói pótlékra, az ügyeleti pótlékra, a különleges gépjárművezetői pótlékra, a kutyavezetői pótlékra, a veszélyes tűzoltó beosztás pótlékra, a veszélyes katasztrófavédelmi beosztás pótlékra, az egyéb veszélyességi pótlékra, a közterületi pótlékra, a határrendészeti pótlékra, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv állománya belső ellenőrzési pótlékára, valamint a terrorizmust elhárító szerv hivatásos állományának pótlékára jogosító beosztásokat és a pótlék mértékét a 2. számú melléklet tartalmazza.”

3. A R. Melléklet indítványokkal támadott rendelkezései:
„Illetménypótlékok
I. A kormányrendelet 50. §-a értelmében különleges bevetési pótlékra jogosultak:
1. A rendőrségen
a) 150%-os mértékben, aki
– a Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Ellátó Szervek Műveleti Főosztály osztályainál tényleges műveleti feladatok ellátásával,
– a Nemzeti Nyomozó Iroda Bűnügyi Ellátó Szervek Tanúvédelmi Szolgálat Személyvédelmi Osztályán
különleges bevetési pótlékra jogosító tevékenységet közvetlenül ellát.
b) 125%-os mértékben, aki
– a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság Idegenrendészeti Osztály Légitolonc Alosztályán,
– a békefenntartó és nemzetközi rendőri erőknél,
– a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatóság bevetési főosztályainak támogató kommandó alegységeinél
különleges bevetési pótlékra jogosító tevékenységet közvetlenül ellát.
c) 100%-os mértékben, aki
– az a) pontban felsoroltak kivételével a Nemzeti Nyomozó Irodánál,
– az a) és b) pontban felsoroltak kivételével a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatóságán kivéve a Szakmai Gyakorlati Osztályok szakképesítéssel nem rendelkező próbaidős állományát,
– a Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálatok Igazgatósága III. Bevetési Főosztályánál, Pénzkísérő Szolgálatánál,
– a Köztársasági Őrezred Személyvédelmi Főosztályán a Tűzszerész Alosztály kivételével, valamint a Gazdasági Igazgatóság Gépjármű Osztályán (biztonsági gépkocsivezető),
– a megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok bevetési egységeinél
különleges bevetési pótlékra jogosító tevékenységet közvetlenül ellát.”


III.

Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítvány tartalmi követelményeiről az Abtv. 22. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy: „az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia.” Ennek megfelelően – az Ügyrend 21. §-a értelmében – az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az indítványozó állítása szerint, a hivatkozott jogszabályok megsértenek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a R. 49. §-ának a Mellékletre utaló szabálya vonatkozásában az indítványozó nem fejtette ki, hogy az az Alkotmány mely rendelkezéseit és miért sérti. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján a beadványt a R. 49. § vonatkozásában érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványból annak is egyértelműen ki kell tűnnie, hogy mely jogszabályi rendelkezés mely alkotmányos szabállyal, és miért ellentétes. Az indítványban tehát konkrétan meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a kért jogszabály miért és mennyiben sérti. [225/B/2004. AB végzés, ABH 2004, 2127.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, valamint 8. § (1) és (2) bekezdésére alapított kérelmét nem indokolta meg, vagyis nem fejtette ki, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezéseit a vizsgálni kért jogszabály miért és mennyiben sérti.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján a beadványt ebben a vonatkozásában is érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

2. Az indítványozó az Abtv. 1. § e) pontjában foglalt – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló – hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását.
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, „[h]a az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítéséra.” Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg továbbá akkor is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak abban az esetben állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.]
Az Abtv. hivatkozott szabálya és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a jogi szabályozás hiányosságai miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának csak akkor van helye, ha a jogi szabályozás hiánya miatt alkotmányellenes helyzet keletkezett, tehát a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia. [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 508.]

3. A vizsgált ügyben az Alkotmánybíróságnak elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy fennáll-e az indítványozó által állított szabályozási hiány.
Az indítványozók által kifogásolt mulasztás abban áll, hogy a jogalkotó az ideiglenes csapatszolgálati századok létrehozásával egyidejűleg nem rendelkezett a R. Mellékletének módosításáról akként, hogy az ideiglenes csapatszolgálatok állománya is feltüntetésre kerüljön a különleges bevetési pótlékra jogosító beosztások között.
Az Alkotmánybíróság a hivatkozott szabályozási hiánnyal összefüggésben áttekintette a különleges bevetési pótlékra vonatkozó hatályos szabályozást és annak az indítvány elbírálása szempontjából releváns tartalmát az alábbiakban összegzi.
A különleges bevetési pótlékot három jogszabály szabályozza. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 254. § (2) bekezdése meghatározza, hogy a hivatásos állomány tagját – a Hszt. 104. §-ában meghatározott idegennyelv-tudási pótlékon felül – az illetményalap százalékában pótlékok illetik meg. A pótlék mértékére vonatkozóan előírja, hogy azon illetménypótlékoknál, ahol a pótlék mértéke alsó és felső határ között állapítható meg, a pótlék tényleges mértékét az érintett munkakörének az általános munkakörülményektől való eltérősége alapján kell meghatározni. A pótlékok mértéke egy hónapra számítva a különleges bevetési pótlék esetében 100 – 150%. A Hszt. 254. § (3) bekezdése meghatározza, hogy a (2) bekezdés szerinti pótlékok, közöttük a különleges bevetési pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 140/1996. (VII. 31.) Korm. Rendelet (a továbbiakban: Hszt. R) 28. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos állomány tagja akkor jogosult a Hszt.-ben meghatározott illetménypótlékra, ha olyan beosztást tölt be, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel vagy fokozott igénybevétellel, illetve többletkövetelmények teljesítésével jár, továbbá, ha az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerül, és ezeket a követelményeket és körülményeket a beosztási illetményben nem lehet elismerni. A (2) bekezdés meghatározza, hogy az illetménypótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékra jogosító szolgálati tevékenység tényleges kifejtésének, illetve a beosztás betöltésének idejére jár. A (3) bekezdés azt is rögzíti, hogy az egy hónapra számított illetménypótlékok esetében, ha a hivatásos állomány tagja az adott hónapban bármely oknál fogva a munkanapok felénél többet távol van, számára csak az időarányos rész folyósítható. A Hszt. R. 50. § (1) kifejezetten a különleges bevetési pótlék vonatkozásában kimondja, hogy az a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A pótlékra jogosultak körére vonatkozó részletes szabályokat a Hszt. R. 50. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján a R. tartalmazza. A R. 49. § (1) bekezdése a különleges bevetési pótlékra jogosító beosztások és a pótlék mértékének a megállapítását a Mellékletben rendeli szabályozni. A Melléklet a)–c) pontjai a különleges bevetési pótlékra jogosultak körének taxatív felsorolását tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Melléklet kifogásolt c) pontja a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatóságának állománya mellett nem tartalmazza az ideiglenes csapatszolgálati századokat.

4. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseiből levezethető-e a jogalkotó szerv arra vonatkozó jogalkotási kötelezettsége, hogy az ideiglenes csapatszolgálati századok állománya is feltüntetésre kerüljön a R. Mellékletében.
Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, míg a (3) bekezdése a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jogot fogalmazza meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/B. §-a helyes értelme szerint az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása [először: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.].
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki; abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez a jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam – az eltérő élethelyzetekre tekintettel – ne különböztethetne. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga és bizonyos körben kötelezettsége is, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. [Először a 9/1990. AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; összefoglalóan a 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.] A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]
Jelen esetben az a kérdés merül fel, hogy a Rendőrségen belül a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatósága állományába tartozók és az ideiglenes csapatszolgálati századok tagjai a R. Mellékletének a különleges bevetési pótlékra jogosultságot meghatározó rendelkezései szempontjából homogén csoportot alkotnak-e.
A Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet 9. § értelmében a Készenléti Rendőrség az Országos Rendőr-főkapitányság főigazgatójának irányítása alatt önálló feladat- és hatáskörrel, országos illetékességgel önálló szervként részt vesz az előre nem tervezhető, halaszthatatlan beavatkozást és csapaterőt igénylő, a védett vezetőkkel kapcsolatos biztosítási feladatok végrehajtásában, ellátja a különleges szállítmányok őrzésével, valamint a polgári repüléssel kapcsolatos feladatokat. Kizárólagos hatáskörébe tartozik a nemzetbiztonság területén jelentkező tűzszerészeti feladatok ellátása, az Állami Futárszolgálat irányítása, a pénz- és értékszállítás. Részt vesz az országos szintű közbiztonsági, közlekedésbiztonsági és idegenrendészeti fokozott ellenőrzésekben, a személyszállító vonatok kísérésével kapcsolatos feladatot is ellát. Segítséget nyújt a területi és a helyi szervek közterületi szolgálatának és biztosítási feladatainak ellátásához. Biztosítja a rendőri csapattevékenységre történő kiképzést és továbbképzést, gyűjti és elemzi e feladatok eredményes elvégzéséhez szükséges információkat.
Az ideiglenes csapatszolgálati századokat a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (IV. 23.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Csapatszolgálati Szabályzat) alapján a csapatszolgálati századok állományára, az alegységekkel, törzsekkel szemben támasztott követelményekre, az állomány felkészítésének és továbbképzésének rendjére, tematikájára vonatkozó 4/1998. (VII. 31.) ORFK Közbiztonsági Főigazgató és az Országos Rendőr-főkapitányság Humánigazgatási Szolgálat Vezetőjének együttes intézkedésével állították fel.
A Csapatszolgálati Szabályzat meghatározza a csapatszolgálat fogalmát, tartalmát, és rendelkezik a csapaterő szervezetéről. Ennek értelmében a csapatszolgálat a rendőrségi feladatok megoldásához alkalmazott sajátos szolgálati forma, a csapaterőbe szervezett rendőrök szolgálati alkalmazásának összessége. A csapatszolgálat alkotórészei a csapatszolgálati feladat, a csapaterő és a csapattevékenység. A csapatszolgálati feladat azoknak a rendőrség hatáskörébe tartozó bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatoknak vagy egyes eljárási cselekményeknek az összefoglaló megnevezése, amelyek a személyi állomány összevonását, kötelékbe szervezését, egyszemélyi parancsnoki vezetés alá helyezését és sajátos eljárások alkalmazását teszik szükségessé. A csapatszolgálati feladatok körét törvény határozza meg. A csapaterő szervezetére vonatkozóan előírja, hogy csapaterőt ideiglenes szervezettel elsősorban a közrendvédelmi és a közlekedési állomány, valamint a szükséges mértékben a többi szolgálati ág, szolgálat és szakszolgálat erőinek és eszközeinek bevonásával a rendőr-főkapitányságokon kell szervezni. Csapatszolgálati feladatok végrehajtására a rendőrség központi rendeltetésű állandó szervezeti egységként önálló állománytáblázattal, szervezeti és működési szabályzattal (ügyrenddel) rendelkező rendőri szerv is létrehozható. Jogállását, szervezetét, feladatrendszerét a létrehozását elrendelő jogszabály állapítja meg. Az állandó szervezeti egységként működő csapaterő alapvető rendeltetése a külön meghatározott csapatszolgálati feladatok önálló végrehajtása, a rendőr-főkapitányságok megerősítése, valamint központi tartalékként készültségi szolgálat ellátása lehet.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Készenléti Rendőrség speciális feladatokat ellátó szervezeti egység, a Rendőrség állandó csapaterejének bázisa, míg az ideiglenes csapaterő századok – nevükből is következően – ideiglenes, eseti jelleggel kerülnek csapaterőt igénylő feladat végrehajtásában alkalmazásra. Ezért a Rendőrségen belül a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatósága állományába tartozók és az ideiglenes csapatszolgálati századok tagjai a R. Mellékletének a különleges bevetési pótlékra jogosultságot meghatározó rendelkezései szempontjából nem alkotnak homogén csoportot. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a csapaterőnek, mint sajátos rendőrségi fellépési formának az ideiglenes alkalmazása még abban az esetben sem vezet homogén csoport képződéséhez, ha az ideiglenes csapaterő századok és a Készenléti Rendőrség esetenként együtt hajtják végre a csapatszolgálati feladatot.
Az indítvánnyal érintett esetben a jogalkotó a két különböző csoportba tartozó (a Készenléti Rendőrség állományában alaptevékenységként csapaterőt igénylő feladatokat végrehajtó, illetőleg a közrendvédelmi és a közlekedési állomány ideiglenes, eseti jelleggel csapatszolgálati feladatot végrehajtó) munkavállalói körét azért javadalmazza más módon, mert ennek indoka épp az eltérő feltételek melletti szolgálatteljesítés. Az Alkotmánybíróság álláspontja pedig következetes abban, hogy nem sérül az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében rögzített egyenlő munkáért egyenlő bér elve: „ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra.” [1014/B/1997. AB határozat (ABH 1998, 780, 782.; 247/B/2000 AB határozat (ABH 2008, 1693, 1703.]
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésének rendelkezéseiből sem vezethető le a jogalkotó szerv arra vonatkozó jogalkotási kötelezettsége, hogy az ideiglenes csapatszolgálati századok állománya is feltüntetésre kerüljön a R. Mellékletében. Ezen alkotmányi tétel ugyanis az összemérhető minőségű munkák tekintetében tűzi ki követelményként, hogy a jövedelemnek a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez kell igazodnia. [422/B/1993. AB határozat (ABH 1993, 656, 657.; 247/B/2000 AB határozat (ABH 2008, 1693, 1703.] Így jelen esetben – a fentiekben kifejtettek szerint – a két munkavállalói csoport közötti lényeges eltérés (nevezetesen, hogy a csapszolgálati feladatot állandó jelleggel, alaptevékenységként vagy eseti jelleggel, közrendvédelmi területen szolgálatot teljesítőként végzik-e) nem teszi lehetővé, hogy az ily módon különböző munkavégzésért járó díjazás összehasonlíthatóvá, összemérhetővé váljék.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a R. Melléklet c) pontja tekintetében az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésére alapított, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt.

Budapest, 2011. október 3.

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére