BÜ BH 2011/275
BÜ BH 2011/275
2011.10.01.
A határozat kijavítása szükségességének megítélése a bíróságra tartozik, a kijavítás – elírás esetén is – csupán lehetőség, s nem kötelezettség [Be. 261. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2010. október 20-án kelt végzésével az I. r. vádlott és védője által előterjesztett szabadlábra helyezési kérelmet, illetve óvadék megállapítására irányuló indítványt elutasította.
A végzés ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla a 2010. november 16. napján kelt 4. sorszámú végzésével a bíróság határozatát helybenhagyta.
Az I. r. vádlott két kijavítás iránti indítványt nyújtott be, amelyben sérelmezte, hogy a 4. sorszámú – a vádlott és védője által előterjesztett szabadlábra helyezési kérelmet elutasító – végzés tévesen tartalmazta a V. A.-al folytatott beszélgetést rögzítő okirat számát, mert álláspontja szerint az a nyomozati iratok I. kötet 665. oldalán található és nem a I/1. kötet 261. oldalán.
Második kérelmében sérelmezi, hogy az ítélőtábla a 7. sorszámú – a 4. sorszámú végzést kijavító – végzésében tévesen jelölte meg az előző kijavítási kérelem keltét 2010. december 6. napjában, mert az a dátum az ítélőtáblához érkezés időpontja.
Az ítélőtábla a 2011. február 10. napján kelt 14. sorszámú végzésével mindkét végzés kijavítására irányuló indítványt elutasította.
A végzés ellen az I. r. vádlott jelentett be fellebbezést, amelyet később írásban részletesen megindokolt.
A fellebbezés és annak indokolása szerint téves a kijavítási kérelem elutasítása, ugyanis a Be. 261. §-ában írtak nem tartalmaznak olyan megszorításokat, miszerint csak joghatást kiváltó elírások esetében lenne helye a határozat kijavításának.
Ennek megfelelően a Be. 75. § (1) bekezdésében írtakra hivatkozással kéri az ítélőtábla végzéseinek kijavítását.
Fellebbezésében sérelmezi, hogy az ítélőtábla sorozatosan megsértette a Be. 358. § (1) bekezdés d) pontjában írtakat akkor, amikor elmulasztotta kézbesíteni a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványát, miáltal sérült a Be. 356. §-ában rögzített észrevételezési jogosultsága.
Ezen túlmenően a fellebbezésben a Be. 347. § (1) bekezdés második mondatára hivatkozással indítványozza, hogy a Be. 348. § (1) bekezdésében írtak szerint a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzés meghozatalát megelőző eljárást felülvizsgálva, a vele szemben elrendelt előzetes letartóztatás indokoltságát is vizsgálja felül, különös tekintettel a Be. 263. § (1) bekezdésében, a 275. § (1) bekezdésében, a 358. § (1) bekezdés f) pontjában írtakra. Figyelemmel a Be. 270. § (1) bekezdés szerinti vádtól eltérő minősítés lehetőségére, álláspontja értelmében a terhére rótt bűncselekmények enyhébb megítélés alá esnek, így a kényszerintézkedés további fenntartása indokolatlan, ezért annak megszüntetése indokolt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartva, a határozat helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezés írásbeli indokolásában az I. r. vádlott tévesen hozza összefüggésbe a Be. 75. § (1) bekezdésében a bizonyítás tárgyával és a bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatosan írtakat, a Be. 261. § (1) és (2) bekezdésében rögzített kijavítási lehetőségekkel.
A Be. 75. § (1) bekezdése azt rögzíti, hogy mi képezi a bizonyítás tárgyát, nevezetesen azok az ügyre tartozó, releváns tények, amelyek a büntetőjogi felelősség eldöntését mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból lehetővé teszik. Ebből viszont az következik, hogy a törvényes cél a tényállás alapos, hiánytalan feltárása és a valóságnak megfelelő tisztázása. Ehhez képest a vádlott kijavítási indítványa kívül esik e körön, és a kijavítás megengedhetősége vagy szükségessége szempontjából a bizonyítás tárgyának nincs szerepe.
Kétségtelen, hogy a Be. 261. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan megszorítást, amely szerint kizárólag joghatás kiváltására alkalmas adatok elírása esetén lenne helye kijavításnak. Ugyanakkor viszont a Be. 261. § (1) bekezdése – amikor úgy rendelkezik, hogy nyilvánvaló név-, számelírás, számítási hiba és más hasonló elírás esetén a bíróság a határozat kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti – a kijavítást, csupán mint lehetőséget és nem mint a vádlott – vagy más indítványozó – alanyi jogosultságát fogalmazza meg. A kijavítás szükségességének megítélése tehát a bíróság kompetenciájába tartozó kérdés, amelyből következően az erre irányuló vádlotti indítvánnyal ki sem kényszeríthető.
Az ítélőtábla helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy indokolt-e a szóban lévő 4. és 7. sorszámú végzés kijavítása, vagy sem. Az ezzel kapcsolatos jogi okfejtése minden tekintetben helytálló, azzal a Legfelsőbb Bíróság maradéktalanul egyetértett.
Az I. r. vádlott fellebbezésében sérelmezte, hogy az ítélőtábla sorozatosan megsértette a Be. 358. § (1) bekezdés d) pontjában írt azon kötelezettségét, miszerint a vádlottnak és a védőnek kézbesítenie kell a másodfokú bíróság mellett működő ügyészi indítványt, ezért sérültek a Be. 43. § (2) bekezdés d) pontjában, illetve a 356. §-ában írt jogai.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a fellebbezés ezen részének érdemi felülbírálatát mellőzte, mivel az azokban felhozottak nem képezik a jelen másodfokú eljárás tárgyát.
Az I. r. vádlott ugyanis az ítélőtábla 14. sorszámú végzése ellen jelentett be fellebbezést a kijavítási indítvány elutasítását sérelmezve, így a felülvizsgálat során kizárólag e döntés megalapozottsága bírálható el.
Ezen túlmenően az I. r. vádlott nem jelölte meg beadványában, milyen határidőhöz kötött kötelezettségét mulasztotta el az ítélőtábla, ugyanis a 14. számú végzés – amely ellen az I. r. vádlott fellebbezést jelentett be – nem lehet egyben a kifogás tárgya is.
Fellebbezésében a vádlott kérte azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében írtak szerint a megtámadott végzést megelőző eljárást is felülvizsgálva foglaljon állást a vele szemben elrendelt és fenntartott előzetes letartóztatás szükségességét illetően, és a Be. 275. § (1) bekezdése, valamint a Be. 269. § (1) bekezdése szerint a kényszerintézkedést szüntesse meg.
A Be. 348. § (1) bekezdése alapján azonban erre nincs törvényes lehetőség. A Be. 348. § (1) bekezdése ugyanis kizárólag az alapügyben született ítélet, vagy ügydöntő végzés ellen bejelentett fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság számára írja elő kötelezően a határozat meghozatalát megelőző bírósági eljárás felülbírálatát.
A nem ügydöntő határozat esetében viszont a felülvizsgálat terjedelme kizárólag a fellebbezéssel megtámadott végzés rendelkezéseinek vizsgálatára szorítkozik.
Ebből következően a jelen másodfokú felülvizsgálat tárgya nem a vádlottal szemben fenntartott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés indokoltságának, hanem a kijavítási indítványt elutasító végzés megalapozottságának vizsgálata.
Mindazonáltal az előzetes letartóztatás indokoltságát a bíróság a Be. 132. § (1) és (2) bekezdése szerint hivatalból folyamatosan felülvizsgálja, és a döntése ellen a törvény a vádlott és védő részére jogorvoslati lehetőséget biztosít. Ezen túlmenően annak megszüntetése érdekében önálló indítvány terjeszthető elő, amely határozat ellen ugyancsak jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésre.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokokra tekintettel a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen a fellebbezéssel megtámadott végzést annak helyes indokai alapján, a Be. 371. § (1) bekezdésének megfelelően helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bkf. III. 375/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás