28/2011. (IX. 6.) BM rendelet

1. § Létesítményt, építményt létesíteni – ideértve a tervezést, az átalakítást, illetve rendeltetésének módosítását is – valamint a létesítményt, építményt, gépet, berendezést, eszközt és anyagot – a robbanó és robbantó anyagok, valamint a pirotechnikai termékek kivételével – használni, technológiát alkalmazni az e rendeletben meghatározott tűzvédelmi szabályok, tűzvédelmi műszaki követelmények betartásával lehet.

2. § (1) E rendelet alkalmazásában:

(2) E rendelet alábbi rendelkezései alól eltérés nem engedélyezhető: 1–8. §, 9–43. §, 288–318. §, 319–322. §, 331. § (1)–(3) és (6)–(7) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 357–358. §, 364. § (4) bekezdés, 429. §, 435. §, 436. § (1)–(4) bekezdés, 444. § (2)–(4) bekezdés, 445. § (1), (2), (3), (5) bekezdés, 446. § (1) bekezdés, 463. § (2)–(3) bekezdés, 479. § (1) bekezdés, 480–482. §, 484–485. §, 486–503. §, 504.–507. §, 510. §, 546. §, 547–552. §, 558–562. §, 563. § (1)–(3) bekezdés, 565. § (1) bekezdés, 567–570. §, 571. § (4) bekezdés, 572. § (1) bekezdés, 577. § (4) bekezdés, 578. § (2) bekezdés, 579. § (1), (2) bekezdés, 580. §, 590. § (2) bekezdés, 591. § (3) bekezdés, 592. § (3) bekezdés, 600. § (1)–(2) bekezdés, 606. § (1) bekezdés.

(3) A 2. § (1) bekezdésben említett rendelkezésektől kérelemre – más, legalább azonos biztonsági szintet nyújtó előírások megtétele esetében – eltérés engedélyezhető.

(4) A vonatkozó műszaki követelmény előírásától eltérő, de azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó műszaki megoldásokat a BM OKF bírálja el.

(5) Típusterv esetén eltérés abban az esetben engedélyezhető, ha az eltéréssel érintett vonatkozó műszaki követelmény előírásától eltérő műszaki kialakítás, megvalósítás a szomszédos építményre, szabadtérre, gépre, berendezésre, eszközre nincs negatív hatással.

(6) Az eltérési engedély kérelem az alábbiakat tartalmazza:

3. § Az e rendeletben meghatározott technikai jellegű előírásoknak nem kell megfelelnie az olyan termékeknek, amelyeket az Európai Unió valamely tagállamában vagy Törökországban állítottak elő, illetve hoztak forgalomba, vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes valamely EFTA-államban állítottak elő, az ott irányadó előírásoknak megfelelően, feltéve, hogy az irányadó előírások az emberi egészség és élet védelme, valamint a közbiztonság tekintetében az e rendeletben meghatározottal egyenértékű védelmet nyújtanak.

4. § E rendelet alkalmazásában:

5. § E rendelet alkalmazásában:

6. § E rendelet alkalmazásában:

7. § E rendelet alkalmazásában:

8. § E rendelet alkalmazásában:

9. § E fejezet alkalmazásában:

10. §¹² Tűzoltó készülék karbantartást kizárólag a jogszabályi feltételeknek megfelelő, a hatóság által nyilvántartásba vett karbantartó szervezet, vagy az ilyen karbantartó szervezettel szerződéses jogviszonyban álló felülvizsgáló végezhet.

11. § (1)¹³

(2) A ciklusidők számítása alapkarbantartás esetében a legutolsó karbantartástól, első alapkarbantartás esetén a gyártási, vagy végellenőrzési időponttól, közép- és teljes körű karbantartás esetében a tűzoltó készüléken feltüntetett gyártási időponttól történik. Ha gyártási időpontként csak az év van feltüntetve, az adott év január 31., ha a gyártás éve és negyedéve van jelölve, az adott negyedév első hónapjának utolsó napja a gyártási időpont.

12. § Tűzoltó készülék karbantartást az arra vonatkozó, érvényes tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvánnyal rendelkező karbantartó személy végezhet.

13. § (1) A készenlétben tartó vagy képviselője a rendszeresen, legalább negyedévente ellenőrzi, hogy a tűzoltó készülék

(2)¹⁶ A vizsgálatot a jogszabályi feltételeknek megfelelő, a hatóság által nyilvántartásba vett karbantartó szervezet, vagy az ilyen karbantartó szervezettel szerződéses jogviszonyban álló felülvizsgáló is végezheti.

(3) Ha a készenlétben tartó az ellenőrzés során hiányosságot észlel, gondoskodik azok megszüntetéséről.

14. § (1) A készenlétben tartó gondoskodik a készenlétben tartott tűzoltó készülékek 1. melléklet 1. táblázatban meghatározott időközönkénti karbantartásáról, a részben vagy teljesen kiürült (kiürített) tűzoltó készülékek újratöltéséről.

(2) A 13. § (1) bekezdésben meghatározott időszakot tűzvédelmi hatóság döntése esetén 1 hónapra kell lerövidíteni, ha azt környezeti körülmény vagy egyéb veszély indokolja.

15. §¹⁷ Karbantartás idején a készenléti helyeken a karbantartás alatt álló, a helyszínen nem karbantartható, és a selejt tűzoltó készülék pótlásáról a készenlétben tartó gondoskodik.

16. § (1) A tűzoltó készülék szétszerelésekor a karbantartást végző személy működési próbával győződik meg arról, hogy a tűzoltó készülék tartályában vagy szerelvényében van-e nyomás.

(2) A tűzoltó készülék szétszerelésekor a gyártó által előírt befogó szerkezetet kell alkalmazni, majd az elsütőfejet vagy a szelep szerkezetet lassan meglazítani, és amíg a nyomásleeresztő hornyon hajtóanyag távozik, addig tilos a szerelvényeket teljesen kicsavarni.

(3) A tűzoltó készülék szétszerelésekor, ha a tűzoltó készülékben visszamaradt túlnyomást nem sikerül megszüntetni, tilos a további szerelést folytatni, amíg a gyártó által kiadott biztonsági intézkedéseknek nem tettek eleget.

(4) A szén-dioxiddal oltó vagy egyéb nagy nyomással működő tűzoltó készülékek és a hajtóanyag palackok szelepei befogás nélkül nem távolíthatók el.

(5) Szén-dioxiddal vagy gázzal oltó tűzoltó készülékek karbantartása kizárólag jól szellőztetett környezetben történhet.

(6) A tűzoltó készülékek szétszerelésekor a karbantartó személy gondoskodik arról, hogy a tűzoltó készülékről esetleg elszabaduló alkotóelemek, szerelvények sérülést ne okozzanak.

17. § (1) A szén-dioxiddal oltó és a hajtóanyag palack kivételével a tűzoltó készülékek és alkatrészek élettartama nem haladhatja meg a 20 évet.

(2) A 25 kg és az annál nagyobb töltettömegű tűzoltó készülék a gyártást követő 20 év után a tűzvédelmi szakértői névjegyzékben tűzoltó készülék szakértői területen szereplő személy által kiadott szakvélemény birtokában tartható készenlétben. Az élettartam a 20. évtől számítva kétszer öt évvel hosszabbítható meg.

18. § A tűzoltó készülék nem vehető át karbantartásra, ha

19. § A karbantartó személynek írásban kell értesítenie a készenlétben tartót, ha a tűzoltó készülékek karbantartása nem végezhető el.

20. § (1)¹⁸ A selejtezésről a tulajdonos gondoskodik.

(2) A selejtezendő oltóanyag, alkatrészek kezelése a környezetvédelmi előírások betartásával történik.

21. § (1) A karbantartás elvégzését a karbantartást igazoló címke és az OKF azonosító jel felragasztása jelöli, melyek a gyártó jelöléseit nem takarhatják el.

(2) Az OKF azonosító jelet úgy kell felragasztani, hogy a karbantartást igazoló címkét részben fedje át, de az adatokat ne takarja el. Az OKF azonosító jel kizárólag a karbantartást igazoló címkével együtt és csak egyszer használható fel.

(3) A karbantartás során a korábban használt karbantartást igazoló címkék eltávolítása – a legutolsó közép- vagy teljes körű karbantartást és gyártói végellenőrzést, vagy újratöltést igazoló címkék kivételével – az OKF azonosító jellel együtt történik.

(4) A karbantartást igazoló címke tartalmazza

(5) A karbantartást igazoló címke

(6) A vonatkozó műszaki követelménynek nem megfelelő tűzoltó készülékek esetében a nyomáspróba adatait (év, hónap, a nyomáspróbát végző jele) a tűzoltó készülék tartályán és hajtóanyag palackján maradandóan és jól látható módon, a tartályon adattáblával, a hajtóanyag palackon beütéssel kell feltüntetni.

22. § (1)²⁴ A karbantartó szervezetnek a karbantartó műhelyében rendelkeznie kell a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi általános és speciális felszereléssel, műszaki útmutatással, technológiát tartalmazó leírással.

(2)²⁵ A karbantartó műhely helyiségeinek száma, alapterülete és kialakítása tegye lehetővé a különböző munkafázisok elvégzését, a munkaegészségügyi szabályok betartását. Az oltópor tárolása, átfejtése és a vizes technológiát igénylő műveletek ugyanabban a helyiségben nem végezhetők.

(3) A karbantartó szervezet által használt mérő- és ellenőrző eszközöknek, felszereléseknek a mérések műszaki igényeinek és a joghatású mérésre vonatkozó jogszabályoknak kell megfelelniük. A karbantartó szervezet rendelkezik

(4)²⁶

23. § (1)²⁷ A karbantartás a karbantartó szervezet karbantartó műhelyében, a 22. § szerint felszerelt mozgó szervizben, vagy a készenlétben tartó által rendelkezésre bocsátott helyiségben is elvégezhető, ha a 22. §-ban előírt feltételek adottak.

(2) A karbantartó személy ellenőrzi, hogy a tűzoltó készülék minden szempontot figyelembe véve használatra alkalmas, és nem tartozik a 18. §-ban felsorolt tűzoltó készülékek közé.

(3) A karbantartó személy a tűzoltó készüléket készenlétben tartásra alkalmatlannak minősíti, ha

(4)²⁸ Ha a tűzoltó készüléken a hiba a helyszínen nem javítható ki, a karbantartó személy a tűzoltó készüléken jól látható helyen a karbantartást végző szervezet adatait, a dátumot és a „KARBANTARTÁSRA SZORUL” feliratot tartalmazó címkével látja el, és írásban tájékoztatja a készenlétben tartót.

(5)²⁹ A nem karbantartható, vagy a 18. §-ban felsoroltak közé tartozó tűzoltó készüléket a karbantartó személy „SELEJT” felirattal látja el, és erről írásban tájékoztatja a készenlétben tartót.

24. § (1) A karbantartást követően a felhasználásra alkalmas tűzoltó készüléket a karbantartó személy a karbantartást igazoló címkével látja el.

(2) Ha a karbantartás a készenléti helyen történik, a karbantartó személy a tűzoltó készülék rögzítését és egyéb felszereléseit is megvizsgálja.

(3) A karbantartó személy a tapasztalt hibáról, sérülésről a készenlétben tartót írásban tájékoztatja.

25. § (1) Az újratöltött tűzoltó készüléken a karbantartó személy legalább alapkarbantartást végez, vagy a soron következő fokozat (közép- vagy teljes körű karbantartás) műveletei is elvégezhetőek.

(2) A karbantartó személy a részlegesen használt tűzoltó készüléket teljesen kiüríti, és az oltóanyagot selejtezi.

(3) A tűzoltó készülék újratöltése a gyártó által megadott eljárások és utasítások szerint történik.

(4) Az újratöltött tűzoltó készüléken fel kell tűntetni az újratöltés időpontját.

26. § Alkatrészek pótlásakor és újratöltés esetén kizárólag a gyártó által megadott, jóváhagyott vagy szállított alkatrészek és oltóanyag használható fel. Ha a gyártó megszűnt és az eredeti alkatrészek nem állnak rendelkezésre a forgalmazási engedéllyel forgalomba hozott tűzoltó készülékek esetében az OKF, tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvánnyal forgalomba hozott tűzoltó készülékek esetében a tanúsító szervezet engedélyezi a helyettesítő alkatrészek és oltóanyag felhasználását.

27. § (1) Azok a műveletek, melyek során az oltópor a légköri levegővel érintkezik csak olyan helyiségben végezhetők, ahol a relatív páratartalom legfeljebb 70%, és a helyiség hőmérséklete legalább 15 °C.

(2) Az oltóport érintő műveletek megkezdése előtt a karbantartást végző személy biztosítja, hogy az (1) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek.

(3) Az oltópor típusoknak egymáshoz vagy a szennyező anyagokhoz való keveredésének megakadályozása érdekében egyidejűleg csak azonos típusú oltóport tartalmazó tűzoltó készülékek szerelhetők szét.

(4) A megbontott csomagolású, de teljesen fel nem használt oltóporokat a környezeti levegőtől elzárva kell tárolni.

28. § A halon, HCFC, HFC, és a környezeti elemekre, különösen a légkörre káros töltetű tűzoltó készülék a légkörbe nem üríthető ki. A töltési és lefejtési műveletek az oltóanyag visszanyerésére alkalmas, zárt rendszerű eljárás alkalmazásával történik, szükség esetén az ilyen oltóanyag regenerálásával vagy ártalmatlanításával.

29. § Az alapkarbantartás műveleteit az 1. melléklet 2. táblázata tartalmazza.

30. § A középkarbantartáskor a karbantartást végző személy – az alapkarbantartás keretébe tartozó műveleteken túl –

31. § (1) A teljes körű karbantartáskor a karbantartást végző személy – az alap- és középkarbantartás keretébe tartozó műveleteken túl –

(2) Amikor a tűzoltó készülékek teljes körű karbantartása esedékes, akkor az újratöltésre vonatkozó és a gyártó által megadott előírások is irányadók.

(3) Ha a karbantartást végző személy vizet alkalmaz a különböző eljárásoknál, a tűzoltó készüléket az újratöltést megelőzően teljesen kiszárítja.

32. § (1) A tűzvédelmi szabályzat készítésére kötelezett készenlétben tartó a tűzoltó készülékekről nyilvántartási naplót vezet. A nyilvántartási napló tartalmazza

(2) A nyilvántartási napló formanyomtatványát a 2. melléklet tartalmazza.

(3)³¹ A nyilvántartási naplót a tűzvédelmi szabályzathoz csatolva kell tárolni. A tűzvédelmi szabályzat készítésére nem kötelezett készenlétben tartóknak – legfeljebb 5 db készenlétben tartott tűzoltó készülék esetén – nem kell nyilvántartási naplót vezetni, 5-nél több készenlétben tartott tűzoltó készülék esetén a nyilvántartási naplót a tűzvédelmi oktatási dokumentációhoz csatolva kell tárolni.

33. § A tűzoltó-vízforrások üzemképességéről, megközelíthetőségéről, fagy elleni védelméről, az előírt rendszeres ellenőrzések, karbantartások, javítások és nyomáspróbák (e fejezet vonatkozásában a továbbiakban együtt: felülvizsgálat) elvégzéséről az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik.

34. § (1)³² A felülvizsgálatot – a falitűzcsap-szekrényeknek a felelős személy általi szokásos ellenőrzését kivéve – tűzoltó vízforrások felülvizsgálatára vonatkozó érvényes tűzvédelmi szakvizsga bizonyítvánnyal rendelkező személy végezheti.

(2) A felülvizsgálat alapján feltárt hiányosságok megszüntetéséről az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik, amely a meghibásodott tűzoltó-vízforrások és azok szerelvényeinek javítására, szükség esetén cseréjére azonnal intézkedik.

(3) Az oltóvíz hálózat üzemben tartásáért felelős szervezet a tűzoltó-vízforrásokról nyilvántartással rendelkezik. A nyilvántartás vezetése a felülvizsgálatot végző személy kötelessége.

(4) A tűzoltó-vízforrásokról vezetett nyilvántartás tartalmazza

35. § A tűzoltó-vízforrások felülvizsgálata során a felülvizsgálatot végző személy minden esetben

36. § A falitűzcsap-szekrények felülvizsgálata feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

37. § (1) Száraz felszálló vezetékkel kialakított fali tűzcsapot és szekrényt (a továbbiakban: száraz tűzivíz-vezeték rendszert) legalább félévenként kell felülvizsgálni és ötévenként nyomáspróbázni.

(2) A száraz tűzivíz-vezeték rendszer féléves felülvizsgálata során a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi

(3)³³ A felülvizsgálatot végző személy a tapasztalt hiányosságok esetén írásban értesíti a tűzoltó vízforrás üzemben tartásáért felelős szervezetet, vagy a hiányosságot azonnal megszünteti.

(4) A tűzcsapszekrényből az oda nem illő tárgyakat a felülvizsgálatot végző személy eltávolítja.

(5) A teljes száraz tűzivíz-vezeték rendszer nyomáspróbája 5 évenként vízzel történik, a próbanyomás értéke – a betápláló csonknál mérve – 1,5 MPa, a nyomáspróba alatt az elzáró szerelvényeknél minimális csepegés megengedett.

(6) Talajszint alatti, és nehezen megközelíthető területek védelmére kialakított száraz tűzivíz-vezeték rendszer féléves felülvizsgálata során a felülvizsgálatot végző személy az általános feladatokon felül ellenőrzi a tűzvédelmi hatóság által előírt csatlakozási lehetőségek meglétét, megfelelőségét.

38. § (1)³⁴ Föld alatti és föld feletti tűzcsapok esetében (a továbbiakban: tűzcsapok) az épületek, építmények használatba vételi eljárása során a kérelem benyújtása előtt legfeljebb fél évvel korábban készült, a legkedvezőtlenebb fogyasztási időszakban végzett, a tűzcsapok vízhozamának méréséről felvett vízhozam mérési jegyzőkönyvvel igazolni kell az előírt oltóvíz mennyiség meglétét. A mérést az épület, építmény 100 m-es körzetén belüli tűzcsapok egyidejű működésével kell elvégezni. Ha az oltáshoz szükséges oltóvíz víztározóról és vízhálózatról együttesen került biztosításra, akkor a vízhozam mérés csak a vízhálózatból kiveendő vízmennyiségre vonatkozik.

(2) A tűzcsapokat legalább félévenként a gyártó előírásai és a 35. §-ban meghatározott általános feladatok alapján kell felülvizsgálni, és évenként teljes körű felülvizsgálatot kell végezni.

(3) A föld feletti tűzcsapok éves teljes körű felülvizsgálata során a féléves felülvizsgálat feladatain felül a felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi

(4) A föld alatti tűzcsapok féléves felülvizsgálatakor a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy elvégzi

(5)³⁶ A föld alatti tűzcsapszekrények esetében a nyitott fedél nem akadályozhatja a tűzcsap működtetését.

(6) A föld alatti tűzcsapok éves teljes körű felülvizsgálata során a féléves felülvizsgálat feladatain felül a felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi

39. § (1) A szerelvényszekrények és szerelvényei (tartozékai) legalább félévenkénti felülvizsgálatáról, és évenként teljes körű felülvizsgálatáról az üzemben tartásért felelős szervezet gondoskodik.

(2) A felülvizsgálat gyakoriságának megállapítása a kérdéses szekrény környezeti körülményei, a tűzveszély és kockázat figyelembevételével történik. A legalább félévenkénti felülvizsgálat a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon túl kiterjed arra, hogy

(3) A felülvizsgálatot végző személy ellenőrzi a tárolt szerelvények (tartozékok) és a szerelvényszekrény sérülésmentességét, a tartozékként elhelyezett vízzáró lapos tömlőket áthajtogatja, az áthajtogatás során szemrevételezéssel ellenőrzi a tömlő állapotát, és a korrodált vagy sérült szerelvényről (tartozékról) írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

(4) Az éves teljes körű felülvizsgálat során a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon és a (2)–(3) bekezdésekben előírt féléves feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy

40. § (1) A szerelvényszekrények azon szerelvényeit (tartozékait), amelyek a használat során nyomásnak vannak kitéve 5 évenként nyomáspróbának kell alávetni.

(2) A szerelvényszekrényben elhelyezett tömlőszerelvények nyomáspróbája, és annak jelölése feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

41. § (1) A föld alatti tűzcsaphoz elhelyezett állványcsövön az öt évenkénti nyomáspróba alkalmával illeszkedési próbával ellenőrizni kell a csatlakozó menet épségét, a föld alatti tűzcsap kifolyócsonkjával egyező csonkra függőleges helyzetben felszerelt állványcsövön a szerelvények zárt állásában 1,0 MPa túlnyomású vízzel tömítettségi próbát kell végezni, a vizsgálat eredményes, ha 2 perc vizsgálati idő alatt a kiömlő ágakon és az állványcső egyéb részein szivárgás nem tapasztalható.

(2) A szerelvényszekrények szerelvényei (tartozékai) felülvizsgálata és annak dokumentálása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) A szerelvényszekrények szerelvényei (tartozékai) felülvizsgálata ideje alatt a tűzvédelmi szabályok feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

42. § (1) Medencék, tartályok (a továbbiakban együtt: víztárolók) és egyéb vízforrások félévenkénti felülvizsgálatáról, ötévenkénti teljes körű felülvizsgálatáról az üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik. Továbbá gondoskodik azon tartozékok nyomáspróbázásáról, amelyek a használat során nyomásnak vannak kitéve.

(2) A féléves felülvizsgálat során a 35. §-ban meghatározott általános feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy megvizsgálja az oltóvíz mennyiségét, az utántöltésre való szerelvények állapotát, a szívóvezeték állapotát, a lábszelep működőképességét, fűtött víztárolók esetén a fűtési rendszer működőképességét.

(3) Szükség esetén a felülvizsgálatot végző személy az oltóvíz algásodásáról, iszaposodásáról, nagymértékű szivárgás észlelése esetén a szivárgás tényéről írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

(4) Szükség esetén a felülvizsgálatot végző személy a fémből készült tartályoknál a korrózió elleni védelem szükségességéről írásban értesíti az üzemben tartásért felelős szervezetet.

43. § (1) Víztárolók esetében az ötéves teljes körű felülvizsgálat során az általános és féléves feladatokon felül a felülvizsgálatot végző személy elvégzi

(2) A szívóvezeték nyomáspróbája a szívókosár nélküli, lezárt szívóvezetéken vízzel történik, a próbanyomás értéke 1,5 MPa, időtartama 5 perc, a nyomáspróba alatt a szerelvényeknél szivárgás nem megengedett.

(3) Egyéb víztároló (víztornyok, vízművek tárolói) esetén a szívócső megléte, karbantartottsága, a tűzoltásra tartalékolt (előírt) víz megléte és a vízvételezés céljára kialakított kifolyócsonk megközelíthetősége félévenkénti ellenőrzéséről a fenntartó gondoskodik.

(4) A természetes vízforrások (pl. folyó, patak, tó) mint tűzoltó-vízforrások felülvizsgálatakor az előírásokat értelemszerűen kell alkalmazni.

44. § (1) E fejezet nem vonatkozik a műanyag alapanyagú tűzoltó kapcsokra.

(2) A tűzoltó kapocs a felhasználástól és a rendeltetéstől függően lehet

(3) A tűzoltó kapcsok méret szerinti csoportosításánál

(4) Az (3) bekezdés a)–c) pontokhoz tartozó táblázataiban található adatoktól eltérő méretű tűzoltó kapocstípusok a vonatkozó jogszabályok alapján egyedi engedélyezésre kötelezettek.

45. § A tűzoltó kapcsok kapocstestén jól olvasható és maradó módon fel kell tüntetni a gyártó nevét vagy jelét, és a tűzoltó kapocs méretjelét a 44. § (3) bekezdés előírásainak megfelelően.

46. § (1) A tömlőkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 4. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 1. ábrája szemlélteti.

(2) A csonkkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 5. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 2. ábrája szemlélteti.

(3) A kupakkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 6. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 3. ábrája szemlélteti.

(4) A kupakkapcson az elveszés elleni biztosítás lehetőségét kell kialakítani.

(5) Az áttétkapcsok megengedett legnagyobb tömegét a 3. melléklet 7. táblázata tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 4. ábrája szemlélteti.

47. § A csatlakozó fej és a tömítőgumi kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

48. § A 110-A és 125-A jelű tűzoltó kapcsok üzemi nyomása legalább 1,2 MPa, a 38-H jelű kapcsok üzemi nyomása legalább 4,0 MPa, a többi méret esetében az üzemi nyomás legalább 1,6 MPa.

49. § (1) Az 1,2 MPa és 1,6 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok anyagválasztása feleljen meg az ötvözött alumíniumra, ötvözött alumínium öntvényre vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. A 38-H jelű tűzoltó kapcsok anyagát a szilárdsági követelmények figyelembevételével a gyártó határozza meg.

(2) Az alumíniumötvözetek megengedett rézszennyezettsége nem haladhatja meg a 0,05% mértéket.

(3) A megmunkált felületek érdessége legfeljebb Ra < 25 μm, a tűzoltó kapcsok felületén balesetveszélyt jelentő és sérülést okozó éles élek és sarkok nem lehetnek.

(4) A megmunkálatlan felületek hibáinak mérete az adott felületre vonatkozó tűrésmező 50%-át nem haladhatja meg.

(5) A rögzítőgyűrű a korrózió ellen felületvédelemmel rendelkezik.

(6) A tűzoltó kapcsok szerkezeti kialakítása lehetővé teszi a tűzoltó kapcsok össze- és szétkapcsolhatóságát az e fejezet előírásainak megfelelő tűzoltó kapcsokkal a 3. melléklet 8. táblázatban rögzített forgatónyomatékkal.

50. § A tűzoltó kapcsok a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő kapocskulccsal kapcsolhatók.

51. § A tűzoltó kapcsok nyomásállóságának meghatározásakor az 1,2 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok csatlakozási tömörségének vizsgálata 1,8 MPa, szilárdságának vizsgálata 3,6 MPa próbanyomáson, az 1,6 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok csatlakozási tömörségének vizsgálata 2,5 MPa, szilárdságának vizsgálata 4,5 MPa próbanyomáson, a 4,0 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok csatlakozási tömörségének vizsgálata 6,5 MPa, szilárdságának vizsgálata pedig 10,0 MPa próbanyomáson történik.

52. § A nyomó kivitelű tömítőgumi 60±5 Shore „A” keménységű, a szívó-nyomó kivitelű tömítőgumi pedig, 55±5 Shore „A” keménységű, legalább mérsékelten vegyszerálló gumi lehet.

53. § A tömítőgumi 60%-os, 30 percig tartó összenyomás hatására maradó alakváltozást nem szenvedhet.

54. § Az 1,2 MPA üzemi nyomású tűzoltó kapcsok vizsgálata a 1,8 MPa tömörzárási és a 3,6 MPa szilárdsági, az 1,6 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok vizsgálata a 2,5 MPa tömörzárási és a 4,5 MPa szilárdsági, a 4,0 MPa üzemi nyomású tűzoltó kapcsok vizsgálata a 6,5 MPa tömörzárási és a 10,0 MPa szilárdsági próbanyomáson 2 percen keresztül tart. A szilárdsági nyomáspróba alatt a tömítőguminál a vízgyöngyözés megengedett.

55. § A tűzoltó kapcsok vákuumtömörségének vizsgálata 0,08 MPa légritkításnál 5 percen keresztül tart. A vákuumcsökkenés nem haladhatja meg a 0,005 MPa értéket.

56. § (1) A tömítőgumi 53. § szerinti összenyomhatóságának vizsgálata párhuzamos lapok közötti összenyomással történik. Az összenyomás alatt a vizsgálatot végző személy a tömítőgumi magasságát három, egymáshoz viszonyítva 120°-ra levő helyen megméri. Induló méretként a három mérés számtani középértékét veszi fel.

(2) A 30 percen keresztül tartó 60%-os magassági méretre való összenyomás után 15 perccel maradó alakváltozás nem megengedett.

57. § A műanyag alapanyagú kupakkapcsok (e fejezetben a továbbiakban: műanyag kupakkapocs) megengedett méretsorát és legnagyobb tömegét a 3. melléklet 9. táblázat tartalmazza, kialakítását a 4. melléklet 5–6. ábrái szemléltetetik.

58. § (1) A műanyag kupakkapocs készülhet tömítéses vagy tömítés nélküli kivitelben.

(2) A műanyag kupakkapocs anyagában piros vagy tartósan pirosra festett lehet.

(3) A műanyag kupakkapcson az elveszés elleni biztosítás lehetőségét kell kialakítani.

59. § A gyártáshoz felhasznált műanyag a műanyag kupakkapocs legalább 10 éves élettartamát biztosítja.

60. § (1) A műanyag kupakkapcsok és a tömítőgumik kialakításának és méreteinek meghatározása feleljen meg a 44–56. § szerinti műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A tömítőgumi kialakítása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

61. § A műanyag kupakkapocs üzemi nyomása legalább 1,0 MPa, az üzemi nyomás alatti zárást a kapocs –20 és +40 °C hőmérsékleti tartományban biztosítja.

62. § A műanyag kupakkapcsok felületén balesetveszélyt jelentő és sérülést okozó éles élek és sarkok nem lehetnek.

63. § (1) A műanyag kupakkapcsok szerkezeti kialakítása lehetővé teszi a kapcsok össze- és szétkapcsolhatóságát a 44–56. § előírásainak megfelelő tűzoltó kapcsokkal a 3. melléklet 10. táblázat szerinti forgatónyomatékkal.

(2) A műanyag kupakkapcsok a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő kapocskulccsal kapcsolhatók.

64. § A műanyag kupakkapocs szilárdságának és a csatlakozás tömörségének vizsgálata 1,6 MPa próbanyomáson történik. A szilárdsági és tömörzárási vizsgálat során tömítőguminál a vízgyöngyözés megengedett.

65. § (1) A műanyag kupakkapcsok szilárdságának és tömörzárásának vizsgálata az etalon kapocshoz csatlakoztatva 2,2 MPa próbanyomáson 2 percen keresztül tart (statikus szilárdsági vizsgálat). A vizsgálati hőmérséklet

(2) A műanyag kupakkapcsokat a vizsgálatot végző személy vizsgálat előtt a vizsgálati hőmérsékleten, 24 órán keresztül temperálja.

66. § (1) A dinamikus szilárdsági vizsgálathoz, a vizsgálatot végző személy az etalon kapocshoz csatlakoztatott műanyag kupakkapcsot ciklikusan terheli. A próbanyomást legfeljebb 2,0 MPa/min változási sebességgel 0-ról 1,6 MPa ra emeli, majd 0-ra csökkenti. A mérést szobahőmérsékleten folyamatosan 100-szor megismétli.

(2)³⁹ A vizsgálatot végző személy a mérési sorozat elején és végén a fő méreteket ellenőrzi.

(3) A dinamikus szilárdsági vizsgálat során maradandó alakváltozás nem megengedett.

67. § A műanyag kupakkapcsok kapocstestén jól olvasható és maradó módon fel van tüntetve

68. § A műanyag kupakkapcsok a legfeljebb 1,0 MPa megengedett legnagyobb nyomású vízhálózatoknál alkalmazhatóak.

69. § (1) E fejezet alkalmazásában:

(2) E fejezet alkalmazásában az üzemi nyomás, próbanyomás és repesztő nyomás azonos a gumi- és műanyag tömlők és tömlőszerelvények szakkifejezései gyűjteményére vonatkozó műszaki követelményben megadottal.

(3) E fejezetben minden megadott nyomást túlnyomásnak kell tekinteni.

70. § (1) Az e fejezetben előírt követelmények kizárólag azokra a vízzáró lapos nyomótömlőkre (e fejezetben a továbbiakban: tömlők) vonatkoznak, amelyeket minimálisan –20 °C környezeti hőmérsékletre, vagy a hidegebb éghajlati állapotok esetén –30 °C legkisebb hőmérsékleten szándékoznak használni.

(2) Külön előírások vonatkoznak a tömlőszerelvényekre, valamint a magasnyomású tömlőkre.

71. § Az e fejezetnek megfelelő tömlő tömlőkapcsai feleljenek meg a 44–56. § szerinti műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

72. § (1) Az agresszív környezetben elhelyezett, a vonatkozó műszaki követelmény előírásainak megfelelő tűzcsapszekrényekben az e fejezet szerinti 3-as, vagy 4-es osztályú tömlők alkalmazhatók.

(2) E fejezet követelményeinek megfelelő, 1–4-es osztályú tömlők alkalmazhatók a normál környezetben elhelyezett, a műszaki követelmény előírásainak megfelelő falitűzcsap-szekrényekben, a föld alatti és föld feletti tűzcsapok szerelvényszekrényeiben is.

73. § Az e fejezet szerinti tömlőkre vonatkozó követelményektől eltérő műszaki megoldás megfelelősségét az OKF állapítja meg.

74. § (1) Általános osztályozás esetén a tömlő megfelel a felépítés és teljesítmény szerint megkülönböztetett négy osztály egyikének. Minden tömlő osztályban a bélés a lehető legsimább, hogy minimálisra csökkenjen a súrlódás. A tömlő gyártója szövi a tömlő köpenyt, és állítja össze a béléssel.

(2)

(3) 2. osztály (tömlő külső bevonattal vagy bevonat nélküli tömlő kiegészítő láncfonallal) rétegrendje

(4) 3. osztály (tömlő vékony külső bevonattal) rétegrendje

(5) 4. osztály (tömlő vastag külső bevonattal) rétegrendje:

75. § (1) A tömlő belső átmérője és tűrése megfelel a 6. melléklet 1. táblázatban megadott értéknek. A hosszegységre vonatkoztatott tömeg legalább a tömlő 2 m hosszúságú, kapcsok nélküli darabján mért adat és nem haladhatja meg a 6. melléklet 1. táblázatában megadott értéket.

(2) A tömlő névleges hossza 20 m, a hossztűrés ±1% lehet.

76. § (1) Üzemi nyomás alatt a tömlő mérettartása megfelel a 6. melléklet 2–3. táblázatokban megadott követelményeknek, a csavarodási vonal az óramutató járásával megegyező.

(2) Az induló vizsgálati nyomás 0,07 MPa. A vizsgálati végnyomása megfelel a 6. melléklet 4. táblázatban megadott értéknek.

(3) Azokra a tömlőkre, amelyek normál üzemi nyomása magasabb, mint a 6. melléklet 4. táblázatban megadott érték, a magasnyomású lapostömlők előírásai vonatkoznak.

77. § A tömlő próbanyomás alatti deformáció vizsgálata esetén a nyomástartási vizsgálat három, egyenként 1 méter hosszúságú mintán történik a 6. melléklet 4. táblázatában meghatározott nyomáson. A vizsgálat során a mintadarab nem mutathat szivárgást, repedést, hirtelen vetemedést, torzulást vagy egyéb hibára utaló jelet.

78. § (1) A tömlő minimális repesztő nyomás vizsgálata során a vizsgálatot végző személy három darab, egyenként 1 méter hosszúságú mintát repesztő nyomásnak teszi ki. Egyetlen mintadarab sem repedhet alacsonyabb nyomáson, mint a 6. melléklet 4. táblázatában megadott minimális repesztő nyomás érték.

(2) Ezen követelményben szereplő tömlők üzemi nyomás értékeit a 6. melléklet 4. táblázata adja meg, de ez nem vonatkozik a magasnyomású lapostömlőkre.

79. § Törési nyomás vizsgálat esetén a vizsgált mintadarab szemrevételezéses vizsgálattal ellenőrizve nem repedhet, vagy mutathat hibát a 6. melléklet 4. táblázatában megadott nyomás értéken történt vizsgálat előtt, sem azt követően.

80. § (1) A tömlő bevonat vastagság vizsgálata optikai nagyító berendezésen, 0,01 mm osztású skálával történik.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlőből egy gyűrű alakú mintát vág és megméri a szálak teteje és a borítás felülete közötti távolságot a gyűrű egymástól négy egyenlő távolságra eső pontján körbe az optikai nagyító segítségével. A mért értékeket átlagolni kell. Ahol a bevonat változó vagy bordázott, a mérést a legvékonyabb ponton végzi el.

81. § (1) Törési nyomás vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlő szivárgását vagy sérülését vizsgálja, a nyomás alatt tartott, megtört vizsgálati darabon.

(2) A vizsgálati darab egy 2,0 m hosszúságú tömlő. A vizsgálathoz használt nyomásfokozó szivattyú képes, vízzel, mint vizsgáló közeggel a 6. melléklet 4. táblázatában meghatározott vizsgálati nyomás fenntartására.

(3) A vizsgálatot végző személy a mintadarabot összekapcsolja a nyomásfokozó szivattyúval, feltölti vízzel, és légteleníti, mielőtt a tömlő szabad végének lezárása megtörténne. A vizsgálati darabban fenntartja 0,07 MPa nyomást, miközben hozzávetőleg a közepénél 180°-ban visszahajtja a hossza mentén, majd a szabad véget hozzáköti a tömlőhöz olyan szorosan rögzítve, ahogy csak lehet, úgy hogy éles törés alakuljon ki, miközben biztosítja, hogy a kötés ne akadályozza meg a vizsgálati darab átmérőjének további növekedését. Emeli a nyomást a vizsgálati darabban, amíg a vizsgálati nyomás 60 s alatt nem éri el a 6. melléklet 4. táblázatában meghatározott nyomás értéket és a nyomást 1 percig fenntartja, majd megvizsgálja a mintadarabot, szivárgást vagy nyomásvesztést okozó sérülésre utaló jelet keresve.

(4) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

82. § (1) Tapadás vizsgálatakor a vonatkozó műszaki követelmény 1 típusú vizsgálata szerinti mérés során a tapadás a bélés és a köpeny között nem lehet kevesebb, mint 1,0 kN/m, a bevonat és a köpeny között nem lehet kevesebb, mint 1,6 kN/m.

(2) A mintadarab szélessége minden esetben 25±0,5 mm és a tömlő hossztengelyére merőlegesen kivágott. A gyűrűt keresztben fel kell vágni és kinyitni, úgy, hogy szalagot képezzen.

(3) A tapadás meghatározásánál a motorhajtású befogók mozgási sebességét úgy kell megválasztani, hogy a rétegek elválasztásának sebessége elérje az 50±5 mm/min értéket.

(4) Ha a tapadás értékének megállapítása nem lehetséges a nagy tapadás miatti szakadás következtében, úgy azt megfelelőnek kell elfogadni.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy minden tapadást megkísérel megmérni és az eredményt dokumentálja.

83. § (1) A gyorsított öregítés vizsgálat során a vizsgálatot végző személy négy, egyenként 1 m hosszúságú vizsgálati darabot vizsgál. A vizsgálati minták a tömlő eredeti repesztő nyomás és tapadás vizsgálati darabjával szomszédos részéből származnak.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(3) Gyorsított öregedés vizsgálatakor a mindhárom, repesztő nyomás hatásának kitett mintadarab megfelel a 78. §-ban meghatározott követelményeknek. A repesztő nyomás eredmények átlagértéke nem csökkenhet jobban, mint a 78. §-ban meghatározott induló átlagos repesztő nyomás érték 25%-a.

(4) A tapadás a feltekert mintadarab bélése és a köpenye között nem lehet kevesebb, mint 0,9 kN/m és a feltekert mintadarab a bevonata és a köpenye között nem lehet kevesebb, mint 1,4 kN/m.

84. § (1) A dörzsállósági vizsgálat csak a gyártó, forgalmazó és a felhasználó közös megegyezése esetén kerül végrehajtásra.

(2) Az 1. és 2. osztályú tömlők felületi dörzsállóságuk szerint kategóriába soroltak. A felületi dörzsállósági kategóriákat a 6. melléklet 5. táblázata tartalmazza.

(3) A vizsgált tömlő abba a kategóriába tartozik, amelyhez tartozó fordulatokat alkalmazva az ötből legalább négy mintadarab nem reped ki. C kategóriájú a tömlő, ha a maximális fordulatot követően ötből legalább négy mintadarab nem reped ki a 6. melléklet 4. táblázatában megadott üzemi nyomás érték mellett.

(4) A felületi dörzsállósági vizsgálat öt, egyenként 0,35 m hosszúságú vizsgálati darabon történik.

85. § (1) A dörzsállósági vizsgálati berendezés a nyomás alatt álló, forgatható vizsgálati darab felületének a koptatásához oldalirányban mozgó, folyamatosan megújuló koptató szalaggal rendelkezik.

(2) A forgatott kapocs tengelyirányban rögzített, a másik kapocs vezető mentén elmozdulhat tengelyirányban.

(3) A koptató kar forgatható himba alakban tengely körül elfordulhat felfelé és a kar súlya olyan, hogy 105 N erővel hat a vízszintesen beállította vizsgálati darabra. Ez a vizsgálati kar alternáló mozgást végez a tömlő tengelye mentén 18–20 mm/s sebességgel, 80 mm-es tartományban, a lehúzás irányában automatikusan váltakozva. Az irányváltások holtideje nem lehet több mint, 0,1 s.

(4) A koptató kar hordozza a koptató szalagot, amely 4 mm-t mozog a tömlő hossza mentén minden kettős löketre, és a vizsgálati darabot hosszában alulról síkgörgő támasztja alá.

(5) Legalább 2 literes légtartály kapcsolódik a berendezéshez, a nyomás megtartása érdekében vízveszteség esetére.

(6) A koptató anyag egy tekercs csiszolóvászon, amely 50 mm széles és 50±2 m hosszú. A a koptatásra használt anyag jó minőségű zsugorított alumínium oxid (Al₂O₃), legalább 70 m% Al₂O₃ tartalommal, amely a vonatkozó műszaki követelmény által meghatározott 60P szemcse méretű.

86. § (1) A dörzsállósági vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(2) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

87. § (1) A 3. és 4. osztályú tömlők pontszerű dörzsállóságuk szerint kategóriába soroltak. A felületi dörzsállósági kategóriákat a 6. melléklet 6. táblázata tartalmazza. A vizsgált tömlő abba a kategóriába tartozik, amelyhez tartozó kettős löketeket alkalmazva az ötből legalább négy mintadarab nem reped ki.

(2) A pontszerű dörzsállóság vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlő öt, egyenként 1 m hosszú vizsgálati darabját vizsgálja. A pontszerű dörzsállóság meghatározásához a tömlőn körbe öt egyenlő távolságra lévő helyen minden egyes vizsgálati darabot megjelöl az öt helyzet valamelyikénél, az egyik felületet használva kiindulási pontként.

88. § (1) Az 5. melléklet 1. ábra szerinti pontszerű dörzsállóságot vizsgáló berendezés a vizsgálati darab felszínének pontszerű koptatására szolgál alternáló mozgás révén. A vizsgálatot végző személy a koptató szalagot egy hordozóra rögzíti, amely 45° szöget zár be a vizsgálati darab vízszintes tengelyével és 20° szöget a vizsgáló berendezés alternáló mozgásának irányával.

(2) Az alternáló mozgás frekvenciája 50–60 kettős löket percenként és egy löket hossza 230 mm.

(3) A berendezés lefelé, a vizsgálati mintára kifejtett ereje 15,5 N.

(4) Egy a vizsgáló berendezésre helyezett légfúvóka folyamatos légáramot hoz létre a hulladéknak a dörzsölt területről történő eltávolítására.

(5) A koptató anyag 25 mm × 300 mm méretű csiszolóvászonból áll. A koptató anyaghoz használt koptató jó minőségű zsugorított alumínium-oxid (Al₂O₃), idegen anyagoktól mentes, legalább 93 m% Al₂O₃ tartalommal, amely a vonatkozó műszaki követelmény által meghatározott 50P szemcse méretű.

(6) A vászon jó minőségű pamut, amelynek láncfonal irányú minimális szakító szilárdsága 1,392 N és a vetülék irányú szakító szilárdsága minimum 431 N. A koptató szalag minden egyes próba után kicserélésre kerül.

89. § (1) A pontszerű dörzsállósági vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a vizsgálati darabot elhelyezi a tartón, megakadályozva a csavarodását és csatlakoztatja a nyomó szivattyúhoz, majd feltölti vízzel, kiszorítva minden levegőt. Amikor a nyomás elérte a 0,7 MPa értéket ellenőrzi, a koptató kar vízszintes helyzetét és elindítja a pontszerű dörzsállóságot vizsgáló berendezést, és kirepedésig koptatja a vizsgálati darabot, közben feljegyezi a repesztésig megtett kettős löketek számát. A maradék négy vizsgálati darabon a vizsgálatot megismételni.

(2) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

90. § (1) Alacsony hőmérsékletű hajlékonyság vizsgálat esetén minden tömlőosztály belső bélése és a bevonatos 3. és 4. osztályú tömlők külső bevonata nem törhet, vagy válhat le a köpenyről 15 ciklust követően.

(2) A standard vizsgálati hőmérséklet –20±2 °C, a hideg klimatikus körülmények között használt különleges vizsgálati hőmérséklet –30±2 °C.

91. § (1) Az alacsony hőmérsékletű hajlékonyság vizsgálat során a vizsgálatot végző személy minden tömlőből két vizsgálati darabot vizsgál, amelynek mérete a 25 mm belső átmérőjű tömlők esetében 80 mm × 40 mm, a többi tömlőnél 100 mm × 40 mm a téglalap nagyobbik oldalát az egyik 0,3 m hosszúságú tömlő hosszából veszi vetülék irányban.

(2) A vizsgálati mintát nem kell kondicionálni.

(3) A vizsgáló berendezésben az 5. melléklet 2. ábra által megadott méretű két befogó pofa tartja a vizsgálati mintát a vizsgálati helyzetben. Az egyik befogó pofa rögzített, a másik mozgatható, a pofák közötti rés zárt helyzetben az 5. melléklet 3. ábra szerint háromszorosa a tömlő teljes vastagságának, beleértve a bordákat is, ahol ez értelmezhető.

(4) A pofák közötti rés nyitott helyzetben a vizsgálati darab kiegyenesített hosszának 50 mm-rel növelt értéke a tömlő hosszanti nyújtására, amely a mozgatható pofa által kifejtett 250 N húzóerőt eredményez. A mozgatható pofa 10 mm/s sebességű alternáló mozgást végez. A berendezés jellemző méreteit az 5. melléklet 4. ábrája mutatja.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

92. § (1) Forró felülettel szembeni ellenállás vizsgálatakor

(2) A vizsgálat során a vizsgálati darab a mintatömlő 0,5±0,05 m hosszúságú darabja. A vizsgálati darab megjelölése 4 helyen, egymástól azonos távolságra a kerület mentén úgy történik, hogy 2 jelölés egybeessen a tömlő sík élével. Kialakítását az 5. melléklet 5. ábrája szemlélteti.

(3) A vizsgálathoz használt, az 5. melléklet 6–7. ábrák szerinti berendezés egy izzószál rúd, amely egy elektromosan fűtött 80±5 Ω ellenállású spirál vezeték, amely egy 21 mm átmérőjű kerámia csőre van tekerve és ezt egy legalább 95 m% SiO₂ (szilícium-dioxid) tartalmú kvarc cső foglalja magába.

(4) A berendezés rendelkezik

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

93. § (1) Hajlítási töréssel szembeni ellenállóság vizsgálat során a tömlő belső átmérőjének 10-szeresének megfelelő hajlítási sugarat alkalmazva, vizuális megfigyelés alapján a tömlő nem mutathat törést.

(2) A vizsgálati darab kapcsokkal együtt legalább 15 m hosszú.

(3) Az 5. melléklet 8. ábrája szerinti vizsgáló berendezésben két fa vagy fém lap akadályozza a nyomás alá helyezett tömlő kifelé történő elmozdulását. Az egyik oldal rögzített, a másik elmozdítható és az előzőtől megadott távolságon rögzíthető.

(4) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(5) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

94. § (1) Nyomásveszteség vizsgálatakor az egy méter tömlőhosszra eső nyomásveszteség nem haladhatja meg a 6. melléklet 7. táblázatában megadott értéket a hozzátartozó térfogatáram mellett.

(2) A nyomásveszteség vizsgálat kiszűri azokat a tömlőket, amelyeknek magas a súrlódási vesztesége vagy durva a belső bélése.

(3) A vizsgálati darab két különböző hosszúságú tömlőből áll, az egyik kapcsolt hossza 1±0,1 m és a másik 20±0,2 m, mindkettő kapcsokkal készre szerelve. A kapcsok megfelelnek a 44–56. § előírásainak.

(4) Az eljáráshoz használt berendezés rendelkezik

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

95. § (1) A tömlők olajszennyeződéssel szemben ellenállását mindegyik osztályba tartozó tömlőn meg kell vizsgálni. A 82. §-ban megadott módszer szerinti vizsgálat során megállapított eredő tapadás érték csökkenésének mértéke az olajszennyeződés hatás vizsgálat következtében nem lehet nagyobb, mint 60%.

(2) Az olajszennyeződés vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a mintadarab keresztirányú mintáját úgy alakítja ki, hogy a tömlő hossztengelyére merőleges irányban levág abból egy 25±0,5 mm széles gyűrű alakú darabot, majd a gyűrű felvágása után a kapott szalag egyik végétől 20 mm-re a folyadékzáró réteget felfejti a szövetszerkezettől 25±5 mm szakaszon. A hosszirányú minta esetében a tömlő hossztengelye irányában egy 110±10 mm de minimum 2rπ hosszúságú és 25±0,5 mm széles darabot vág ki. A keresztirányú mintához hasonlóan ennél is 25±5 mm hosszan fejti fel a folyadékzáró réteget.

(3) A vizsgálathoz általános motorolajt kell használni, amelynek minősége SAE 15W40.

(4) A vizsgálathoz használt berendezés egy hozzávetőlegesen ∅100 mm átmérőjű és legalább 50 mm falmagasságú üveg edény.

(5) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(6) A vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza

96. § Azoknál a lapostömlőknél, amelyeket a 6. melléklet 4. táblázatában megadott üzemi nyomásnál magasabb nyomáson használnak, a gyártó által megengedett üzemi nyomás, a vizsgálati nyomás és a repesztő nyomás egymáshoz viszonyított arányai nem lehetnek kisebbek, mint 1:1,5:2,25. Ha az itt megadott aránnyal számított érték alacsonyabb, mint a 6. melléklet 4. táblázatában megadott megfelelő nyomás érték, úgy az adott tömlőnek legalább a 6. melléklet 4. táblázatában feltüntetett értéket el kell érnie.

97. § (1) A magasnyomású lapostömlők megfelelnek minden, a tömlő szerkezet szerinti osztályára vonatkozó követelményének.

(2) A hidrosztatikai követelményeket minden tömlő esetében úgy kell meghatározni, hogy a kezdeti vizsgálati nyomás 0,07 MPa, azon tömlőknél, amelyek üzemi nyomása kisebb, mint 2 MPa, a végnyomás 1,0 MPa, a 2 MPa-nál magasabb üzemi nyomású tömlőknél pedig, 2,0 MPa.

(3) A magasnyomású lapostömlők tömegére és a hajlítási sugárra nincs korlátozás azoknál a tömlőknél, amelyek üzemi nyomása magasabb, mint 2,0 MPa.

(4)⁴⁰ A 38 mm névleges belső átmérőjű, és min. 4,0 MPa megengedett üzemi nyomású lapostömlő jele: 38-H. A tömlőt 38-H jelű tömlőkapoccsal kell szerelni.

(5) Az (1)–(4) bekezdés előírásaitól eltérő paraméterű magasnyomású lapos tömlő forgalomba hozatalát a hatályos jogszabálynak megfelelően engedélyeztetni kell.

98. § A tömlő mindkét végén, a bekötéstől 2 m távolságra, jól olvashatóan és maradandó módon fel van tüntetve

99. § A tömlő megnevezése tartalmazza

100. § (1) Abban az esetben, ha a tömlőkapcsokat a tömlő gyártója szereli fel, a tömlőszerelvény biztonságosságát a gyártó vizsgálattal ellenőrzi a forgalmazó, felhasználó felé történő kiszállítás előtt. Eszerint nem lehet semmilyen szivárgásra utaló jel, valamint a tömlő és tömlőkapocs egymástól nem mozdulhat el.

(2) Ha nem a tömlő gyártója szereli tömlőkapcsokkal a tömlőt, úgy a forgalmazó, vagy ha a tömlőt a felhasználó kötötte be, akkor a felhasználó gondoskodik a tömlőszerelvény biztonságosságának vizsgálatáról.

101. § (1)⁴¹ A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy a tömlőszerelvényt a tűzoltó kapcsokkal együttesen egy vizsgálati darabként használja.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(3) A statisztikai alapú mintavételi terv használható annak bizonyításául, hogy az adott tétel megfelel ennek a követelménynek.

102. § A tömlő tömlőkapcsai feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

103. § A használatba vett tömlőszerelvény felülvizsgálatáról az üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik minden olyan használati alkalmat követően, amikor sérülés gyanítható, vagy javítás után, valamint a gyártó által megadott gyakorisággal, de legalább két évenként. Az üzemben tartásáért felelős szervezet gondoskodik arról is, hogy időszakosan nyomáspróbának vessék alá a tömlőszerelvényt.

104. § (1) A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba során a vizsgálatot végző személy a tömlőszerelvényt tisztítás után szemrevételezéssel ellenőrzi, a sérült köpenyű, a tömlőkapocs bekötéseknél erősen kopott tömlőt javítja vagy selejtezi, ellenőrzi a tömlőn és a tömlőkapcsokon a jogszabály által előírt feliratok meglétét, az előírt jelölések hiányában a tömlőszerelvény biztonságossági okokból nem nyomáspróbázható.

(2) A szemrevételezéssel megfelelőnek minősített tömlőszerelvényt időszakos nyomáspróbának veti alá, a nyomáspróba értékeit a 6. melléklet 8. táblázat tartalmazza, ha a 75 mm névleges belső átmérőnél nagyobb belső átmérőjű tömlőszerelvények gyártó által megengedett üzemi nyomása nagyobb a 6. melléklet 8. táblázatában megadott értéknél és a tömlőszerelvények alkalmazási körülményei ezt indokolttá teszik, a felülvizsgálat a gyártó által megadott üzemi nyomáson történik.

(3) A tömlőszerelvény megfelelő, ha a vizsgálati idő alatt a tömlőkapcsoknál, bekötéseknél és a tömlő köpenyén szivárgás, valamint a tömlő köpenyén repedés, rendellenes deformáció nem észlelhető. A nem megfelelő tömlőt javítani vagy selejtezni kell.

(4) A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba után a fenntartó gondoskodik a tömlőszerelvényen a gyártó által meghatározott, a tároláshoz előírt karbantartási műveletek elvégzéséről.

(5) A felülvizsgálat és az időszakos nyomáspróba elvégzése a tömlőszerelvényen a gyártói jelölés után kerül jelölésre. A jelölés legalább tartalmazza a felülvizsgálat évét, hónapját és a felülvizsgáló nevét, védjegyét, vagy jelzetét.

(6) A felülvizsgálat és időszakos nyomáspróba dokumentálása feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

105. § (1) A vizsgálatot végző személy a vizsgálathoz önműködő nyomáskapcsolóval, és túlnyomás elleni biztonsági szeleppel ellátott, vizsgálati nyomás előállítására alkalmas nyomásfokozó berendezést használ. A berendezés egy vagy több, a 44–56. § előírásainak megfelelő csonkkapoccsal rendelkezik. A berendezés és tartozékai biztosítják a vízzel feltöltött tömlők légtelenítését, és a nyomás legfeljebb 2 MPa/min nyomásfelfutási sebességgel történő egyenletes növelését.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy

(3) A nyomáspróba során a tömlőszerelvények nem kapcsolhatók sorba.

(4) A vizsgálat során a tömlő szabad hosszirányú nyúlását és csavarodását biztosítani kell.

106. § (1) A gyártás során a gyártó gondoskodik a tömlőn, és a tömlőszerelvényen a 6. melléklet 9. táblázat szerinti tétel és gyártásvizsgálatok elvégzéséről és dokumentálásáról.

(2) A gyártó tétel vizsgálat során a gyártó egy tömlőn, vagy minden legyártott tételből származó minta tömlőn elvégzi vizsgálatokat.

(3) A gyártó a gyártás vizsgálat során minden egyes legyártott tömlőn elvégzi a vizsgálatokat.

107. § (1) A föld feletti (a továbbiakban: ff.) tűzcsap feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A gyártói előírás szerint telepített ff. tűzcsap felső kifolyócsonkjai középvonalának magassága a talajszinttől mérve 650 és 900 mm között van.

(3) A tűzcsap szelepe a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó ff. tűzcsapkulccsal működtethető.

(4) A ff. tűzcsapok kifolyócsonkjai a 44–56. § szerinti csonkkapoccsal van szerelve. A csonkkapocs meglazulás, elfordulás ellen biztosítva van.

(5) A közterületen telepített ff. tűzcsapok legalább 2 db, a 44–56. § szerinti 75-B méretű csonkkapoccsal van szerelve.

108. § (1) A csonkkapcsok elveszés ellen biztosított kupakkapoccsal vannak lezárva.

(2) A kupakkapocs anyaga 1,6 MPa üzemi nyomásig alkalmazott tűzcsapok esetében szilárdságilag feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) A legfeljebb 1,0 MPa üzemi nyomásig alkalmazott tűzcsapok az 57–68. § szerinti műanyag kupakkapoccsal is lezárható.

(4) A kupakkapcsok 44–56. § előírásitól eltérő kialakítása estén, és a műanyag kupakkapcsok 57–68. § előírásitól eltérő kialakítása estén biztosítani kell, hogy a kapocskulccsal a kupakkapocs biztonságosan nyitható és zárható legyen.

109. § (1) A ff. tűzcsap ellátható biztonsági házzal vagy házakkal. A házat úgy kell kialakítani, hogy a ff. tűzcsapkulccsal biztonságosan nyitható és zárható legyen, a tűzoltó nyomótömlők csatlakoztatását és a csatlakoztatáshoz használt kapocskulcsok használatát ne akadályozza.

(2) A száraz típusú ff. tűzcsapokat önműködő víztelenítő rendszerrel kell ellátni.

(3) A ff. tűzcsap talajszint feletti részét piros színű bevonattal kell ellátni. A jól láthatóság érdekében a fejrész alatt 50 mm-re egy 100 mm szélességű fehér csík legyen.

(4) A korrózióálló acélból és a horganyzott acélcsőből készült tűzcsapházakat nem kell bevonattal ellátni, de a piros fejrész alatt közvetlenül körben egy 100 mm széles fehér és alatta egy 50 mm széles piros kombinációból álló jelölés legyen.

(5) A ff. tűzcsap forgalmazásakor mellékelni kell a magyar nyelvű telepítési utasítást.

110. § (1) A föld alatti (a továbbiakban: fa.) tűzcsap és tűzcsapszekrény feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A fa. tűzcsap csatlakozó fejszerelvénye menetes, minimális menethossz 45 mm. A fejszerelvény homlokfelületén tömítés felfekvésére alkalmas sík felület van. A fa. tűzcsap csatlakozó fejszerelvényének kialakítása a 4. melléklet 7. és 8. ábrája szerint történik.

(3)⁴² Az orsómenet megfelel a 4. melléklet 8. ábrájának (1)-gyel jelölt leírásnak.

(4) A fa. tűzcsapon a szeleporsó nyitható a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon készített fa. tűzcsapkulccsal. A szeleporsó csatlakozó méretei megfelelnek a 4. melléklet 9. ábrája előírásainak.

(5)⁴³ A fa. tűzcsap fejszerelvénye szennyeződés bejutása ellen záró-, vagy védősapkával ellátott. A záró- vagy védősapka a fa. tűzcsapkulccsal nyitható, vagy szerszám nélkül eltávolítható.

(6) A fa. tűzcsapszekrény fa. tűzcsapkulccsal nyitható, a nyitott szekrény fedele a tűzcsap rendeltetésszerű használatát nem akadályozza.

111. § (1) A tűzoltó mászóöv (e fejezetben a továbbiakban: öv) tervezésében, konstrukciójában, anyagfelhasználásában, a fém alkatrészek korrózióvédelmében feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) A vonatkozó műszaki követelményben meghatározott munkahelyzet beállító rögzítő kötél és járulékos elemei elhagyhatóak.

(3) Az övet legalább 180 mm-es méretű, a bal oldali „D” csathoz kapcsolt zárkapoccsal kell ellátni. A zárkapocs feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(4) A zárkapocs az övről szerszám nélkül nem távolítható el. A zárkapocs nyitóeleme lehetővé teszi egy legalább 40 mm átmérőjű hengeres testre való rákapcsolást. A zárkapcsot önreteszelő biztonsági zárral kell ellátni.

(5) A zárkapocs hordhelyzetben oldalra rögzíthető.

112. § (1) A deréktámasz párnázása mind a zárkapocs használati helyzetében, mind a két „D” csat egyidejű alkalmazása során (kétcsatos kikötés) biztosítja a gerinc védelmét.

(2) A csatoló hevederen a névleges mérethez képest minimum ±50 mm állítási lehetőség van. A heveder szabad végét úgy kell kialakítani, hogy a csatból ne lehessen kifűzni és helytelen csatolás esetén se csúszhasson szét, továbbá a hevedervég viselje el a teljes próbaterhelést. A méretre húzott heveder szabad része az övön rögzíthető.

(3) Az öv bal oldalán tűzoltó bontóbalta tok rögzítésére csatos hevedertartót és tömlőtartó-kötél tartó kapcsokat kell elhelyezni.

(4) Egyéb eszközök (különösen lámpa, kézi rádió, munkakés, bicskatok) rögzítésére kétoldalt összesen 1 vagy 2 hevederpántot és akasztókapcsot kell elhelyezni.

113. § A gyártási méretsor legalább 900 mm-től 1200 mm-es névleges méretig terjed, 100 mm-es lépcsőkben.

114. § (1) Az öv statikus szilárdsága feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Az öv dinamikus szilárdsága feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(3) Az öv vizsgálata feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

115. § (1) Az öv használatára és karbantartására vonatkozó utasítások feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(2) A gyártó meghatározza az öv általa szavatolt használati idejét (kihordási idő).

(3) Az övön jól láthatóan és maradandóan olyan eljárással, amely nem károsítja az anyagot fel kell tüntetni

(4) Minden egyes övet nedvességálló csomagolásban kell szállítani.

116. § (1) A negyedéves ellenőrző vizsgálat szemrevételezéssel történik.

(2) A vizsgálat során a vizsgálatot végző személy megállapítja, hogy a teherviselő és egyéb varratoknál nincs-e szakadás, felfeslés, a teherviselő hevedernél sérülés, kezdődő szakadás.

(3) A vizsgálatot végző személy a zárkapocsnál ellenőrzi a deformáció mentességet, a jó zárhatóságot, a biztosító elem megfelelő működését. A mozgó pofának könnyen, a zárási helyzetbe magától visszatérően kell működnie. A biztosító elem nyitását-zárását kézi erővel könnyen el kell tudni végezni.

117. § Az öv használója minden szolgálatváltáskor és a használat után az övet a 116. § szerint szemrevételezéssel ellenőrzi. A teherviselő elem sérülése esetén az övet használatból azonnali hatállyal kivonja.

118. § (1) A legalább évenkénti terhelési próba szemrevételezéssel kezdődik a 116. § szerint. A gyártó ennél rövidebb időközönkénti terhelési próbát előírhat.

(2) A próba során a vizsgálatot végző személy ellenőrzi a gyártási évet. A kihordási idő lejárta után az öv tovább nem használható, a további eljárás (különösen újraminősítés, selejtezés) a gyártó által meghatározott módon történik.

(3) A szemrevételezéssel megfelelőnek minősített öv terhelése a gyártó által előírt módon történik.

(4) Gyártói előírás hiányában a terheléskor a vizsgálatot végző személy

(5) A terhelési próba során az övön maradandó alakváltozás nem keletkezhet.

(6) Az ellenőrző vizsgálatoknál, terhelési próbánál hibásnak minősített övet a készenlétben tartó a használatból azonnal kivonja, és intézkedik az öv javításra vagy selejtezésre.

119. § E fejezet alkalmazásában:

120. § (1) E fejezet rendelkezései az olyan tűzoltó eszközre vonatkoznak, amely

(2) Az (1) bekezdés szerinti tűzoltó eszköz alkalmazása nem helyettesíti az adott objektumra vonatkozó tűzvédelmi előírások által meghatározott tűzoltó készüléket.

(3) A tűzoltó eszköz megnevezését úgy kell megválasztani, hogy az ne legyen összetéveszthető a tűzoltó készülékek leírására használatos megnevezésekkel.

121. § A gyártó gondoskodik a felhasználó tájékoztatásáról a tűzoltó eszköz használatából vagy készenlétben tartásából eredő esetlegesen fellépő veszélyek, és kockázat lehetőségeit illetően.

122. § A tűzoltó eszköz működőképes a következő legalacsonyabb (T_min) és legmagasabb (T_max) hőmérsékletek között:

123. § T_max és T_min hőmérséklethatároknál vizsgálva a tűzoltó eszköz

124. § Az alkalmazott hatóanyag a rendeltetésszerű használat során nem okozhat tartós környezeti kárt vagy egészségkárosodást.

125. § (1) A tűzoltó eszköz névleges töltetmennyiségét a gyártó határozza meg. Az alkalmazott töltet mennyisége az ajánlott használat melletti töltet igénnyel arányos.

(2) A tűzoltó eszköz tényleges töltetmennyisége egyenlő a névleges töltetmennyiséggel ±5% eltérésen belül, kivéve a gáz hatóanyagot, ahol az eltérés +0 – –5% lehet.

(3) Ha a tűzoltó eszköz több tartályos kialakítású, úgy a tényleges töltési eltérés vizsgálata tartályonként történik.

126. § (1) A tűzoltó eszköz szerkezeti elemei feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(2) Ha a tűzoltó eszköz, a hatóanyag tárolására szolgáló edény vagy a tűzoltó eszköz egyéb szerkezeti eleme nyomástartó edénynek minősül úgy a nyomásnak kitett szerelvények rendelkeznek a nyomástartó edényekre vonatkozó hatályos előírásoknak megfelelő dokumentációval és jelölésekkel.

(3) A tömlő nyomásállóságát gyártóművi bizonylat igazolja (20 °C és min. +50 °C-on mért repesztő nyomás értékének feltüntetésével).

127. § Ha a tűzoltó eszközön nyomásjelzőt alkalmaznak, akkor

128. § (1) Ha a tűzoltó eszköz alkalmas feszültség alatt álló berendezés tüzeinek oltására és az oltást kezelő személy végzi, az alkalmazott hatóanyag függvényében (vízalapú oltóanyag esetében mindig) szükséges szigetelésvizsgálat.

(2) A vizsgálat feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

129. § (1) A tűzoltó eszköz kiürítése során kialakuló elektrosztatikus feltöltődés nem akadályozhatja a tűzoltást végző személyt a tűzoltó eszköz rendeltetésszerű használatában és a teljes, megszakítás nélküli kiürítést nem hiúsíthatja meg.

(2) A gyártó a feltöltődésből származó esetleges veszélyekre a címkén figyelmezteti a felhasználót.

130. § (1) Ha a tűzoltó eszköz több, külön-külön működtethető tartályból álló konstrukció, úgy a működési időtartam meghatározása a legnagyobb kiürítési sebesség mellett történik.

(2) A hatóanyag százalékban megadott legnagyobb maradékmennyisége a névleges töltettömeghez képest legfeljebb 10% lehet.

131. § (1) A tűzoltó eszköz oltóképességének megállapítása az adott alkalmazásnak megfelelő feltételek között történik, a felhasználó számára készült ajánlás ellenőrzésével, vagy modellezésével.

(2) A tűzoltó eszköz oltásteljesítménye és tűzoltási kategóriája feleljen meg valamely, a vonatkozó műszaki követelményben előírt tűzobjektumnak, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy a tűzoltó eszköz nem képes eredményes oltásra, úgy a tűzoltó eszköz legalább alkalmas valamely, a kategóriára vagy a működési területére jellemző kezdeti tűz oltására. Ennek kialakítása egyedileg, a tűzoltó eszközre jellemző módon történik.

(3) A vizsgálatok lefolytatása a tűzoltó eszköz alkalmazási feltételeit illetően a hordozható tűzoltó készülékre vonatkozó műszaki követelmény szerint történik.

132. § A tűzoltó eszköz színe RAL 3000 tűzpiros.

133. § (1) A tűzoltó eszközön elhelyezett feliratot úgy kell kialakítani, hogy a tűzoltó eszköz tervezett élettartama és vagy felhasználhatósági ideje alatt maradó módon megőrizze a feltüntetett információt, és magyar nyelven tartalmazza

(2) A tűzoltó eszközön vagy csomagoláson elhelyezett felirat, mellékelt tájékoztató tartalmazza

134. § E fejezet alkalmazásában:

135. § (1) A beépített tűzoltó és tűzjelző berendezés létesítése (tervezés és kivitelezés), üzemeltetése, felülvizsgálata, karbantartása feleljen meg a jogszabályoknak és a vonatkozó műszaki követelményeknek, vagy azokkal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon történjen.

(2)⁴⁴ A vonatkozó műszaki követelmény vagy a tűzvédelmi hatóság által előírt beépített tűzjelző és tűzoltó berendezések tervszerű, részleges vagy teljes üzemszünetét, a kikapcsolás előtt legalább 5 munkanappal írásban, illetve a 48 órán belül el nem hárítható meghibásodást haladéktalanul telefonon jelezni kell a tűzoltósági ügyeletnek.

136. § (1) Beépített tűzjelző/tűzoltó berendezést kell létesíteni a 7. melléklet 1. táblázatban foglalt esetekben, továbbá ahol azt a fennálló veszélyhelyzetre, az építmény nemzetbiztonsági, nemzetgazdasági, műemlékvédelmi vagy adatvédelmi jellegére, az építményben tartózkodók biztonságára, valamint a tűzoltóság vonulási távolságára tekintettel a tűzvédelmi hatóság előírja.

(2) Vegyes rendeltetésű épületek esetében a 7. melléklet 1. táblázat 1–11. pontjában szereplő rendeltetéseknél tűzjelző, vagy oltó berendezést az ott meghatározott követelmények figyelembevételével kell létesíteni.

(3) A tűzvédelmi berendezés létesítésére vagy átalakítására (módosítás, bővítés) műszaki tervdokumentációt kell készíteni melyet – az (1) bekezdésében meghatározott esetekben – a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell. A telepített vagy átalakított berendezések használatbavételét – (1) bekezdésében meghatározott esetekben – a tűzvédelmi hatósággal engedélyeztetni kell. A létesítéshez, használatbavételhez szükséges hatósági engedélyt a létesítésre kötelezettnek (építtetőnek) kell beszereznie.

(4) A tűzjelző és -oltó központok állandó felügyeletéről az üzemeltető köteles gondoskodni.

137. § (1) A tervezés megkezdése előtt, továbbá amennyiben az engedélyezett vagy elfogadott terv alapján történő telepítés nem hajtható végre, egyeztetés során kell tisztázni a tervezett tűzjelző vagy tűzoltó berendezés létesítésével, átalakításával, bővítésével, az engedélyezett vagy elfogadott terv módosításával kapcsolatban felmerülő követelményeket.

(2) Az egyeztetés

(3)⁴⁵

(4) Az egyeztetésről jegyzőkönyvet vagy emlékeztetőt kell készíteni, amely tartalmazza

(5) A tűzvédelmi berendezés működési feltételeit befolyásoló kérdésekben a tervező rendelkezésére bocsátott adatszolgáltatást írásba kell foglalni,

(6) Az adatszolgáltatás módosítását az adatok módosulásának a követelményekre gyakorolt hatását mérlegelve valamennyi érdekelt féllel ismertetni kell.

138. § (1) A tűz- és hibaátjelző berendezés és rendszer feleljen meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtson.

(2) Abban a helyiségben, ahol a tűz- és hibaátjelzést fogadó központot elhelyezték, állandóan, a berendezés kezelésére kioktatott személyzetnek kell tartózkodnia.

(3) A tűz- és hibaátjelző rendszer meghibásodása esetére a szükséges teendőket írásba kell foglalni, azokat a fogadó központ helyiségében hozzáférhető helyen kell tartani.

(4) A tűz- és hibaátjelzést fogadó központban nyílván kell tartani

(5) A tűz- és hibaátjelzést fogadó berendezést folyamatosan üzemkész állapotban kell tartani.

(6) A tűzjelzést adó létesítmény, tulajdonosa, üzemeltetője, kezelője, használója és a felügyeleti központ üzemeltetője közötti szolgáltatói szerződés tartalmazza a téves riasztásokból bekövetkező események (kivonulás, vonulásból való visszahívás) elfogadható számát, és az ezen felül történő eseményekből származó költségek mértékét, megtérítésének felelősségét és módját.

(7) A jelen jogszabály hatályba lépésekor már üzemelő tűz és hibaátjelző rendszereket legkésőbb 2013. március 1-ig kell a hatályos műszaki követelménynek megfelelően átépíteni.

139. § (1)⁴⁶ A beépített tűzjelző vagy tűzoltó berendezés tűzjelzését, az állandó felügyelet mellett, automatikus átjelzéssel kell továbbítani a működési terület szerinti tűzoltóságot riasztó hírközpontba (a továbbiakban: tűzoltósági ügyelet)

(2) A tűzoltósági ügyeleten kívül működtetett tűz- és hibaátjelzés fogadó berendezés tűzoltósági ügyeletre történő tűzátjelzéseit automatikus és felügyelt kapcsolaton keresztül kell megvalósítani.

(3) A (1) bekezdésben előírt tűzátjelzést csak akkor kell kiépíteni, ha a tűzoltósági ügyelet a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő módon képes azt fogadni.

(4)⁴⁸ Amennyiben a tűzoltósági ügyelet helyszíne megváltozik, az új helyszínre 90 napon belül kell az automatikus tűzátjelzést biztosítani, amennyiben a tűzoltósági ügyelet képes azt fogadni, ellenkező esetben a 164. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

(5)⁴⁹ Amennyiben a tűzjelzés az állandó felügyeletről, telefonon, szóban történik, akkor az kizárólag a tűzoltósági ügyelet segélyhívó számára történhet, és a 138. § (4) bekezdése szerint nyilvántartott adatokról a tűzoltósági ügyeletet tájékoztatni kell.

(6) A tűz- és hibaátjelzések bontását egyeztetés során kell meghatározni.

140. § (1) A tervezési, kivitelezési, üzembe helyezési, szerelési, telepítési, felülvizsgálati, javítási és karbantartási tevékenység akkor gyakorolható, ha az érintett személy, vagy szervezet javára tevékenykedők között legalább egy olyan természetes személy van, aki a jogszabályokban meghatározott képesítési, jogosultsági követelményeknek megfelel.

(2) Az üzemeltetést (felügyeletet, kezelést, ellenőrzést) ellátó személyeket a tevékenység végzéséhez szükséges ismeretekről oktatásban kell részesíteni, melyet legalább évente meg kell ismételni.

(3)⁵¹

(4)⁵²

141. § (1) A beépített tűzoltó berendezést csak olyan célra szabad létesíteni, amelyre való alkalmassága a vonatkozó műszaki követelményből következik.

(2) Ha a beépített tűzoltó berendezés alkalmazhatóságát műszaki követelmény nem szabályozza, az alkalmasságát tűzteszt vizsgálat(ok) eredménye(i) igazolják.

(3) Beépített tűzoltóberendezést jogszabály, illetékes tűzvédelmi hatóság előírása által meghatározott helyen a tervező megítélése szerint kell létesíteni, amelybe kizárólag jóváhagyott (megfelelőségi tanúsítvánnyal vagy engedéllyel rendelkező) rendszer elemek és oltóanyagok tervezhetőek és építhetők be, méretezési eljárás, szoftver alkalmazható.

142. § (1) A beépített tűzoltó berendezésről magyar nyelvű, minden munkarészre kiterjedő kivitelezési tervdokumentációt kell készíteni, mely a kivitelezők, szerelők számára a megvalósításhoz szükséges és elégséges minden közvetlen információt, utasítást tartalmaz.

(2) A beépített tűzoltóberendezés tervdokumentációját a vonatkozó műszaki követelménynek és a kivitelezési technológiának megfelelő bontásban és jelrendszerrel kell elkészíteni, melynek része legalább

143. § (1) A beépített tűzoltó berendezés tervdokumentációban egyértelmű jelöléseket, jelkulcsot kell alkalmazni.

(2) Az egyes különálló tervlapokon szerepeltetni kell

(3) Az oltóberendezés terveinek jóváhagyása esetén

144. § (1) A beépített tűzoltó berendezésel védett helyiségben vagy közelében – sprinklerberendezés kivételével – fel kell tüntetni

(2) Az ismert egészségkárosító hatást elérő, vagy meghaladó oltó-, hajtóanyag koncentrációt alkalmazó, a teljes légtér elárasztására tervezett beépített tűzoltó berendezéseknek emberek által bejárható helyiségbe (térbe) történő beépítése esetén

(3) Ha az egészségkárosító hatás határértékét jelentő koncentráció nincs meghatározva akkor is a (2) bekezdés szerint biztonsági megoldások alkalmazása szükséges.

(4) A menekülő útvonalakat úgy kell jelölni, hogy az oltóberendezés működése közben is láthatóak legyenek.

145. § (1) Üzembe helyezés során az üzembe helyező mérnöknek teljes körűen meg kell győződnie arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték, a felhasznált eljárások, anyagok és részegységek megfelelnek jogszabálynak, és a vonatkozó műszaki követelménynek, az engedélyezett/elfogadott tervdokumentációban foglalt követelményeknek, továbbá, hogy a megvalósulási tervdokumentáció szöveges és rajzos elemei, valamint az átadásra kerülő kezelési utasítások a telepített rendszerre alkalmazhatóak.

(2) Az üzembe helyező mérnöknek szemrevételezéssel és üzemi próbák során vizsgálnia és ellenőriznie kell a telepített rendszer helyes működését.

(3) Üzembe helyezés előtt az oltóberendezés nyomásnak kitett részeinek szilárdságát és tömörségét együttesen, vagy szakaszonként, nyomáspróbával kell ellenőrizni.

(4) Működési próbák során

(5) Szivattyúval rendelkező beépített tűzoltó berendezések vizsgálatánál el kell végezni

(6) A használatbavételi eljáráson a tervező, a kivitelező, az üzemeltető megbízottja, illetve ha a berendezés használatbavétele engedélyhez kötött, az I. fokú tűzvédelmi hatóság képviselője legyen jelen.

146. § (1)⁵³ A beépített oltóberendezés üzembe helyezésére csak a kivitelezésért felelős műszaki vezető jogosult. aki az üzembe helyezés tényét az üzemeltetési naplóba kell bejegyezni.

(2) Az üzembe helyezéskor az oltóberendezés legyen üzemkész és ellenőrzött állapotban, és álljon rendelkezésre

(3) Az elkészült berendezésről a kivitelezőnek az átadáskor dokumentálnia kell

147. § (1) Az üzembe helyezési nyilatkozat tartalmazza

(2) Az üzembe helyezési jegyzőkönyv tartalmazza

(3) Az üzembe helyezési nyilatkozat formai követelményeit a 8. melléklet 1. formanyomtatványa tartalmazza.

148. § (1) Az üzemeltető a gyártó (kivitelező) kezelési utasításai és az alkalmazott műszaki követelmény betartásával biztosítja a beépített tűzoltó berendezés biztonságos és hatékony üzemeltetését.

(2) Az üzemeltető kioktatott személyzete

(3) Automatikus működésű vízalapú berendezések üzemeltetői

(4) Az ellenőrzést a személyzet nélkül üzemelő létesítményekben nem szükséges elvégezni, ha a távfelügyelet a (2) és (3) bekezdésben meghatározott paramétereket kontrollálni képes.

(5) Az esetleges hibákat haladéktalanul ki kell javítani.

149. § (1) A berendezés üzemeltetéséről és karbantartásáról naplót kell vezetni, mely tartalmazza

(2) A naplót az utolsó bejegyzéstől számított legalább öt évig meg kell őrizni.

(3)⁵⁵

(4) A kezelést csak az oltóberendezés működésére kioktatott személyek végezhetik. A berendezés kezelési utasítását és az üzemeltetési naplót meg kell őrizni, és a hatóság részére ellenőrzéskor be kell mutatni.

150. § (1) Az üzemeltető köteles legalább évenként a teljes beépített tűzoltó berendezést felülvizsgáltatni és a karbantartását elvégeztetni.

(2) A felülvizsgálat során a gyártói előírások figyelembevételével ellenőrizni kell

(3) A karbantartás során végre kell hajtani a tömítetlen csövek, csőkötése cseréjét, és ha a karbantartó személy a berendezés működésképtelenségét tapasztalja – melyet nem tud kijavítani- írásban értesíti az üzemeltetőt.

151. § E fejezet alkalmazásában:

152. § (1) A tűzjelző berendezés tervezése, kivitelezése és üzemeltetése során biztosítani kell, hogy

(2) A berendezés elemei feleljenek meg a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtsanak.

(3) A tűzjelző berendezés vagyonvédelmi jelzéseket abban az esetben fogadhat, ha a beépített tűzjelző berendezés alkalmazását jogszabály vagy tűzvédelmi hatóság nem írja elő.

153. § (1) Az egyeztetés során tisztázni kell a tűzjelző berendezés tervezésére, telepítésére, üzembe helyezésére vonatkozó követelményeket, figyelembe véve, hogy

(2) Az egyeztetések során tisztázni kell

154. § Az életvédelmi és értékvédelmi szempontok közös megjelenése esetén mindig a szigorúbb követelményeket kell betartani. Az életvédelmi jellegnél legalább a kiürítési útvonalak védelmét ellátó rendszert létesíteni kell.

155. § (1) Az automatikus érzékelők által biztosított lefedettség alapján meg kell különböztetni

(2) Teljes körű védelem esetén az épület valamennyi részének automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket.

(3) Tűzszakasz védelem esetén egy vagy több meghatározott (általában tűzvédelmi szempontból kockázatos) tűzszakasz valamennyi részének automatikus érzékelővel történő lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket. A lefedett területek határait a tűzszakaszok határai képezik.

(4) Kiürítési utak védelme esetén az épület kiürítési útvonalainak automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani, kivéve a védelemből kihagyható tereket.

(5) Helyi (részleges) védelem esetén az épület egyes rendeltetéseinek, helyiségeinek, tűzvédelmi szempontból kockázatos, automatikus érzékelővel való lefedettségét kell biztosítani.

(6) Berendezés védelem esetén a berendezésekben keletkező tüzek korai észlelését és jelzését, a berendezésen belül felszerelt, automatikus érzékelővel kell biztosítani.

156. § (1) A tűzvédelmi szempontból alacsony kockázattal bíró területeken, nem szükséges automatikus érzékelőket elhelyezni.

(2) Az alacsony kockázatú területnek minősül

(3) Álpadló alatti tér alacsony kockázatúnak minősíthető amennyiben

(4) Álpadló alatt kialakított terekben automatikus érzékelőt kell elhelyezni, ha a (3) bekezdés pontjai közül legalább kettő nem teljesül.

(5) Álmennyezet feletti tér alacsony kockázatúnak minősíthető, amennyiben

(6) Álmennyezet felett kialakított terekben automatikus érzékelőt kell elhelyezni, ha az (5) bekezdés pontjai közül legalább kettő nem teljesül.

157. § (1) Teljes körű védelmet kell biztosítani

(2) A műemlék építményekben az örökségvédelmi szempontok teljes körű érvényesülésével kell a tűzjelző berendezést megvalósítani. Amennyiben az örökségvédelmi szempontok érvényesítése során a tűzvédelmi érdekek sérülnének az épületben a tervezett funkció nem engedélyezhető.

158. § (1) Az egyes tűzjelző eszközök dokumentációjában leírt, a rendszer tervezésére vagy kialakítására vonatkozó korlátozások minden esetben irányadóak.

(2) A tervdokumentáció tartalmazza a vonatkozó követelményben megkövetelt, vagy azzal egyenértékű biztonságot nyújtó vizsgálat során feltárt korlátozásokat.

(3) A tűzjelző berendezést úgy kell megtervezni, hogy korlátozza a vezetékek vagy csatlakozások hibáinak hatását.

(4) A tűzjelző berendezés megfelelő, ha bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája, egyszerre nem akadályozza

(5) Egynél több funkciós integrált eszközök használata esetén (kombinált érzékelő és hangjelző), izolátorokat kell beépíteni az eszközök házába az egyszeres vezetékhiba hatásának e fejezet szerinti korlátozására.

159. § (1) A tűzjelző berendezés áramköreit úgy kell kialakítani, hogy egy egyszeres vezetékszakadás vagy zárlat esetén legfeljebb 32 eszköz válhat működésképtelenné, és az eszközöknek azonos zónában, azonos funkciójúaknak kell lenniük.

(2) A tűzjelző berendezés bármely áramkörének egyszeres vezetékhibája nem akadályozhatja

(3) A rendszer megfelelő, ha bármely jelzőáramkör két hibája esetén nem esik ki a védelemből 10 000 m²-nél nagyobb terület vagy több mint 5 tűzszakasz A kisebb értéket kell alkalmazni. A követelmény teljesül, ha egy áramkörre csatlakozó érzékelők nem védenek a megadottnál nagyobb területet, vagy nem védenek a megadottnál több tűzszakaszt.

(4) A tűzjelző berendezést úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy hibajelzés keletkezzen:

160. § (1) Az épületet úgy kell jelzési zónákra osztani, hogy a tűzjelzés helye gyorsan és egyértelműen azonosítható legyen a tűzjelző központ kijelzései alapján. Biztosítani kell a kézi jelzésadókról érkező tűzjelzések azonosíthatóságát.

(2) A zónák kialakításánál figyelembe kell venni

(3) Különös figyelemmel kell kialakítani a zónákat, ha a tűzjelző berendezés más, tűzvédelmi szempontból fontos berendezéseket is működtet.

(4) Az automatikus tűzjelző berendezéssel védett területeken, a terület jelzési zónákra osztását úgy kell elvégezni, hogy

(5) A zónák kialakítása a zónán belüli látási viszonyok, felderítési távolságok, a zónán belüli helyiségek rendeltetésének és elhelyezkedésének figyelembevételével a (4) bekezdésben foglalt követelményektől eltérően is megállapítható az egyeztetés során, amelyeket a tervdokumentációban fel kell tüntetni.

161. § (1) Nem kell riasztási zónákra osztani az épületet, ha az egész épületben azonos riasztás valósul meg és legalább két riasztási áramkört hoznak létre.

(2) Azonos riasztás valósul meg, ha bármely eszközről érkezik tűzjelzés, az épület összes hang-, fényjelzője megszólal és a vezérlések működésbe lépnek.

(3) A riasztási zónák kialakításának összhangban kell lennie azokkal az intézkedésekkel, melyeket tűz esetén végre kell hajtani.

(4) Címezhető érzékelőket kell alkalmazni

162. § Az érzékelők tűzjelzését másodkijelző csatlakoztatásával kell beazonosíthatóvá tenni

163. § (1) A beépített tűzjelző berendezés érzékelőinek, kézi jelzésadóinak elhelyezési helyeit szövegesen tartalmazó zóna-kimutatást kell készíteni és a tűzjelző központ közelében kell elhelyezni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározotton túl, a beépített tűzjelző berendezés érzékelőinek, kézi jelzésadóinak elhelyezési helyeit tartalmazó rajzot (zónatérképet) kell alkalmazni

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározotton túl, számítógépes grafikus felületet (megjelenítés), vagy térképes tablót kell elhelyezni abban a helyiségben, ahol a (fő) tűzjelző központot, vagy annak kezelő, kijelző egységét elhelyezték

(4) A (2) és (3) bekezdéseket a kötelezés alapján létesülő tűzjelző berendezések esetében kell alkalmazni.

164. § (1) Az üzemeltető a beépített tűzjelző berendezés központjának állandó felügyeletét (állapot jelzések, tűzjelzések kezelése) a következő lehetőségek közül legalább egyet választva biztosítja:

(2) A folyamatosan, egy időben felügyeletet ellátó személyek száma legalább két fő, abban az esetben, ha a tűzjelző központ felügyeletén túl más, a helyiség esetleges elhagyását igénylő feladatuk is van.

165. § (1) A tűzjelző központot olyan helyen kell elhelyezni, ahol

(2) Ha a tűzjelző központ egynél több szekrényben helyezkedik el, akkor a szekrények közötti csatlakozások a tűz és a mechanikai károsodástól megfelelően védettek és felügyeltek,

(3) Ha a tűzoltó központ elhelyezésénél nem biztosítható (1) bekezdés a) pontban meghatározott követelmény, akkor a kedvezőtlen elhelyezés ellensúlyozására alkalmazandó intézkedéseket az egyeztetésen tisztázni kell.

(4) Elsődleges ellensúlyozó műszaki megoldás a távkijelző (szükség esetén távkijelző és távkezelő) egység elhelyezése. További megoldás a tűzjelző központhoz vezető út jelölése.

166. § (1) Távkijelző egysége(ke)t kell elhelyezni, ha a tűzjelző központ távol van a tűzoltósági bejárattól, vagy ha az épületben több tűzoltósági bejárat is van.

(2) Ha a tűzjelző központ nem állandóan felügyelt helyen van felszerelve, minden esetben távkezelő és/vagy távkijelző egységet kell az állandó felügyeletű helyen elhelyezni.

(3) A távkijelző egységeket olyan helyeken kell elhelyezni, amelyek megfelelnek a tűzjelző központ elhelyezésére vonatkozó szabályoknak.

(4) Több távkezelő egység esetén, ha a rendszer megengedi a több helyről történő szimultán kezelést, ki kell zárni az ellentétes kezelések különböző helyekről történő egyidejű végrehajtását.

(5) Ha a tűzjelző központhoz a beavatkozó tűzoltók számára egységes kezelői felület csatlakozik, akkor az

167. § (1) Az érzékelők és a kézi jelzésadók, valamint az egyéb eszközök felszerelésénél, illetőleg az épített környezet kialakításánál biztosítani kell, hogy azok a karbantartások, felülvizsgálat vagy javítás során hozzáférhetőek legyenek.

(2) Az eszközök elhelyezési és egymástól való távolsági korlátaira vonatkozó rendelkezések a 10. melléklet 1. és 2. táblázatában találhatók.

(3) Az automatikus tűzérzékelőket úgy kell elhelyezni, hogy a védett területen keletkező bármely tűz tűzjellemzője jelentősebb hígulás, csillapítás vagy késedelem nélkül elérje az érzékelőt, továbbá figyelembe kell venni a gyártó által megadott minden vonatkozó utasítást.

(4) Kézi jelzésadókat kell elhelyezni a kiürítési útvonalakon, a kiürítésre számításba vett lépcsőkre vezető ajtóknál (a külső vagy a belső oldalon) és a szabadba vezető ajtóknál, hogy bárki, aki a tüzet észleli, gyorsan és könnyen használni tudja.

(5) A mozgásukban korlátozott személyek esetén a képességeik figyelembevételével kell a kézi jelzésadókat elhelyezni.

168. § (1) Érzékelők elhelyezésének magassági korlátait a 10. melléklet 1. táblázata tartalmazza.

(2) Érzékelők által védett területen a pontszerű füst- és hőérzékelők számát és elhelyezését úgy kell megválasztani, hogy az a 10. melléklet 2. táblázatban megadott „A” területet ne lépje túl.

(3) A pontszerű füstérzékelők két zónától függő vagy két érzékelőtől függő elrendezése során a 10. melléklet 2. táblázatban megadott maximális ellenőrzési területeket legalább 30%-kal csökkenteni kell.

(4) A pontszerű hőérzékelők két zónától függő vagy két érzékelőtől függő elrendezése során a 10. melléklet 2. táblázatban megadott maximális ellenőrzési területeket 50%-kal csökkenteni kell.

(5) A kétzónás- vagy kétjelzős függőségnél a két egymástól függően működtetett jelző közötti távolság nem lehet kevesebb, mint 2,5 méter, amennyiben ez megvalósítható.

(6) Kettőnél több érzékelő vagy 2-nél több zóna függősége nem megengedett, kivéve a tűzjelzés állapot eléréséhez indokolt eseteket.

169. § (1) Több tűzjellemzőt észlelő érzékelők esetén az ellenőrizendő helyiség magasságától és alapterületétől függően az érzékelőkre a 10. melléklet 2. táblázatában megadott ellenőrzési terület irányadó.

(2) Több tűzjellemzőt észlelő érzékelők nem számítanak integrált kettős jelzésfüggőségnek, mivel a különböző szenzorok helyi szétválasztása nem lehetséges.

(3) Különböző tűzjellemzők detektálására alkalmas jelzők alkalmazása esetén a tűzjelzés állapotáig eltelt idő meghosszabbodhat.

(4) A többszenzoros füstérzékelőt egy füstérzékelőnek kell tekinteni.

(5) A több, kikapcsolható szenzorral rendelkező érzékelőt a nem kikapcsolható szenzorának megfelelő érzékelőnek kell tekinteni.

170. § (1) A legnagyobb (vízszintes) távolság egy pontszerű automatikus érzékelő és a födém egy tetszőleges pontja között az ideális négyzetes felosztástól való eltérés esetén, a tetőhajlás és a maximális ellenőrzési terület figyelembevételével a hőérzékelők esetében a 9. melléklet 3. ábrákról füstérzékelők esetében a 9. melléklet 2. ábráról olvasható le.

(2) Vonali füstérzékelők által védett területet a 10. melléklet 3. táblázat szerint kell kialakítani.

(3) A tető valamint a födém dőlése függvényében az őrizhető szélesség (és ezzel a védett terület) dőlési fokonként 1%-kal, de legfeljebb 25%-kal növelhető.

(4) Egy darab őrzősugár alkalmazható, ha a helyiség szélessége nem haladja meg az őrizhető szélesség 20%-kal növelt értékét.

(5) Aspirációs tűzjelző érzékelő csővezetékét a gyártó által kiadott tervezési segédlet szerint kell kialakítani.

171. § (1) Ha egy helyiség magasságát egy zárt, vagy rácsrostélyként kiképzett pihenő, vagy emelvény osztja meg, úgy ez alatt kiegészítő füst- vagy hő érzékelők beépítése akkor szükséges, ha mind a három meghatározó méret [az emelvény, vagy pihenő (1) hossza, (b) szélessége és az (A) területe], a (h) magasságtól függő, a 9. melléklet 4. ábrája és a 10. melléklet 4. táblázatában megadott határértéket meghaladja.

(2) A rácsos rostélyokat, pihenőket a lehetséges lefedés miatt, zárt szerkezetnek kell tekinteni.

(3) Több egymás fölött fekvő emelvény esetében csak a legalsó szintet kell a pontszerű füstérzékelővel ellátni, ha a fölötte lévő emelvényszintek között csak kis tűzterhelés (kisebb, mint 25 MJ/m²) van.

172. § (1) A vezetékek minden esetben:

(2) A vezetékeknél a jelzőáramkör szigetelési ellenállása (egymás közt és a föld felé) legalább 2 MΩ és a jelzőhálózat vezeték-ellenállása, valamint levezetési ellenállása nem haladja meg a tűzjelző központ által megengedett értéket.

(3) Annak érdekében, hogy a tűz során keletkező hő ne befolyásolja a berendezés alap-, az érzékeléssel, tűzriasztással, vezérléssel tűz- és hibaátjelzéssel kapcsolatos működését, továbbá a tűzoltási és tűzvizsgálati tevékenységet segítő adatszolgáltatást, a vezetékeket alacsony tűzkockázatú területeken kell vezetni.

(4) A vezetékeknek, mint

(5) A vezérlések vezetékei, a hangjelző, és a tűz- és hibaátjelző berendezés vezérlésének kivételével készülhetnek a tűznek nem ellenálló, vagy védelem nélküli kábelekből, ha

173. § (1) A mechanikai sérülés elleni védelem érdekében a vezetékeket a kábeltálcákon kell rögzíteni, vagy csatornákba, vagy csövekbe húzva, falon kívül bilincsekkel vagy klipszekkel rögzítve kell vezetni.

(2) A vezetékek mechanikai szilárdságának összhangban kell lenniük a felszerelés módjával.

(3) Hurokáramkörök tervezésekor ügyelni kell arra, hogy a hurok két ága egyetlen véletlen esemény hatására ne károsodjon. Ha ez a veszély fennáll, akkor ez ellen vagy mechanikai védelemmel, vagy az ágak, megfelelő elkülönítésével kell védekezni.

(4) Elektromágneses zavarok ellen, a károsodások és a téves riasztások elkerülése érdekében a berendezést (beleértve a vezetékezést is) elsősorban olyan helyen kell elhelyezni (vezetni), ahol várhatóan erős elektromágneses zavarok nem lépnek fel. Ha ez nem biztosítható, akkor gondoskodni kell a megfelelő elektromágneses védelemről.

174. §⁵⁶ (1) A tűzjelző berendezés hangjelzői a helyiségben, tűzszakaszban, épületben, építményben tartózkodók számára jól beazonosíthatóan, más jelzésektől elkülöníthetően jelzik a tűzriasztást.

(2) Ahol a rendeltetésből adódóan a hangjelzés érzékelésében hátrányban lévők jelenlétével kell számolni, illetve 120 dB-nél nagyobb hangerőre lenne szükség, a hangjelzőket fényjelzőkkel kell kiegészíteni.

175. § (1) Más rendszereket csak abban az esetben lehet a tűzjelző berendezéshez csatlakoztatni, ha a csatlakoztatás után a rendszer vagy egyes részegységeinek működése mindig a vonatkozó műszaki követelménynek megfelelő részeinél megadott működési határok között marad, és a csatlakoztatott rendszer a tűzjelző berendezésekkel foglalkozó tanúsító testület követelményeinek megfelel.

(2) A beépített tűzjelző berendezés tápegysége kimeneti teljesítményének elegendőnek kell lennie a rendszer maximális igényeinek kielégítésére.

(3) Egyedi tápforrást csak akkor alkalmazható, ha megbízhatósága legalább olyan, mint a nyilvános hálózaté.

176. § (1) A tűzjelző rendszer elsődleges tápforrását el kell látni egy, csak erre a célra szolgáló leválasztó-védő eszközzel.

(2) A leválasztó eszközt jogosulatlan hozzáférést gátló módon kell elhelyezni és a rendeltetésre és a jogosulatlan lekapcsolás tilalmára utaló felirattal kell ellátni.

(3) Több tápegység alkalmazásakor, minden egyes tápegység tápforrása megfelel a fenti követelményeknek.

(4) A segéd tápegységek felügyeletét minden esetben meg kell oldani tápfigyelő relé használatával, melynek kontaktusa hagyományos központ esetén sorba köthető a jelzőáramkörrel, intelligens központ esetén monitor modullal illesztett.

(5) A másodlagos tápforrást akkumulátorokkal kell biztosítani.

177. § (1) Az esetleges hálózat kimaradása vagy hálózat hibája esetén a másodlagos tápforrás biztosítja

(2) Az akkumulátorok öregedéséből származó kapacitás csökkenést úgy kell figyelembe venni, hogy a kiszámolt kezdeti kapacitást 25%-kal meg kell növelni.

(3) A regenerálható energiaforrás szükséges kapacitását K (Ah-ban) a következő képlet szerint kell kiszámolni:

K = 1,25 (I₁ × t₁ + I₂ × t₂)

ahol:

t₁ az áthidalási idő, órákban,

t₂ a riasztási idő, órákban

l₁ az összáram, amelyet a tűzjelző áramkimaradás estén Amperben felvesz,

l₂ összáram, amelyet a tűzjelző a riasztáskor felvesz, Amperben.

(4) Ha az áramkimaradás zavarjelzése késik, a késési időt az áthidalási időhöz kell számítani.

178. § (1) Gondoskodni kell arról, hogy a tűzjelző berendezés minden elemét egyértelműen lehessen azonosítani, továbbá, hogy a központ jelzését könnyen a jelző eszközhöz lehessen kapcsolni.

(2) Az automatikus érzékelők, kézi jelzésadók, hangjelzők, fényjelzők, vezetékágak, elosztók azonosítására feliratozást, valamint címkéket kell alkalmazni.

(3) Az automatikus érzékelők, és kézi jelzésadók jelölésének olyannak kell lenni, hogy az elhelyezett azonosító számok vagy betűk feleljenek meg a tűzjelző központ által kijelzett azonosítóknak.

(4) Az azonosítóknak a padlószintről, létra vagy egyéb segédeszköz használata nélkül is láthatónak kell lenniük.

(5) Rejtett helyre szerelt érzékelők esetén, különösen álmennyezet felett vagy álpadló alatt, duplikált azonosítókat kell alkalmazni, melyek a padlószintről láthatók.

(6) A jelölés legkisebb méretére – elhelyezési magasságtól függően – a 10. melléklet 5. táblázatban foglaltak az irányadók.

179. § (1) A beépített tűzjelző berendezés terve tartalmazza a tervező – külön jogszabályban meghatározott – nyilatkozatát, a műszaki leírást és a rajzokat. A tervezői nyilatkozatot a 8. melléklet 2. formanyomtatványa szerint kell elkészíteni, amennyiben a vonatkozó műszaki követelménytől, tervdokumentációtól a kivitelezés során eltértek, a nyilatkozatnak ki kell térnie az eltérés lényeges elemeire, valamint a dokumentumot, amely alapján az eltérés történt, mellékelni kell. A terv azonosító számot (tervszám) tartalmaz, mely alapján egyértelműen megállapítható a terv részeinek (műszaki leírás, rajzok) készülte és összetartozása.

(2) A terv információt tartalmaz

(3) A műszaki leírás tartalmazza a kiindulási adatokat, melyek

(4) A műszaki leírás tartalmazza a berendezés tervezésének alapelveit, amelyek

(5) A műszaki leírás tartalmazza a berendezés általános adatait, amelyek

(6) A műszaki leírás tartalmazza a berendezés felépítését és működési leírását, amely kiterjed

180. § (1) A tűzjelző berendezés tervdokumentációja az állandó felügyelet, és az automatikus átjelzés leírása vonatkozásában tartalmazza

(2) Az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók (szükség esetén másodkijelzők) elhelyezésének leírása tartalmazza

(3) A riasztás megjelenítő eszközök (hangjelzők, fényjelzők, hangosbemondó) elhelyezésének leírása, mely tartalmazza

(4) A vezetékezés leírása tartalmazza

(5) A vezérlések leírása tartalmazza

181. § (1) A beépített tűzjelző berendezés tervéhez telepítési, bekötési és összefüggési rajzok tartoznak. A telepítési rajzok tartalmazzák a (legalább M=1:200 méretarányú) léptékhelyes alaprajzokat és jellemző metszeteket.

(2) A metszettől abban az esetben lehet eltekinteni, ha a rajzokon lévő adatokat (belmagasság, gerendák helyzete és mérete, födém vagy a tető dőlése, tető felülvilágítók helye) a műszaki leírás félreérthetetlenül, szövegesen már tartalmazza.

(3) A rajzokon a helyiségek megnevezése és alapterülete, továbbá a kábelvezetés, a rendezők helye, a tűzjelző központ, az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, a hangjelzők, a másodkijelzők, és az egyéb eszközök telepítési helyei jelölve vannak.

(4) Az automatikus érzékelők és kézi jelzésadók, a hangjelzők, a másodkijelzők, és az egyéb eszközök telepítési helye mellett, a jelzőáramkör, és zóna számát és a jelzésadó, valamint érzékelő áramköri sorszámát is fel van tüntetve.

(5) A bekötési rajzok tartalmazzák a jelzőáramkörök központba kötésének és lezárásának, továbbá az érzékelők, kézi jelzésadók, és egyéb eszközök bekötésének műszaki paramétereit, megoldásának módját.

(6) Összefüggési rajzokon az érzékelők, kézi jelzésadók, és az egyéb eszközök, továbbá a vezérelt eszközök jelző áramkörönként jelölve vannak. A rajzot nem kell léptékhelyesen készíteni, azonban a védett létesítmény épületeinek, építményeinek, szintjeinek, tűzszakaszainak kiterjedését jelölni kell.

182. § (1) Minden védett helyiségben vagy térrészben legalább egy érzékelőt kell elhelyezni. Pontszerű érzékelők esetén a védett terület bármely pontjának vízszintesen mért távolsága a legközelebbi érzékelőig nem haladhatja meg a 9. melléklet 2. és 3. ábráján megadott értéket. Vonali füstérzékelők esetén a védett terület bármely pontjának vízszintesen mért távolsága a legközelebbi sugártól nem haladhatja meg a 10. melléklet 3. táblázat értékeit.

(2) Elhelyezés és szerelési távolság sík, valamint dőlt mennyezet esetén az érzékelőket nem szabad a mennyezetben süllyesztve elhelyezni, kivéve az ilyen szerelési módra kialakított érzékelőket.

(3) Ha a füst szétterülés magassága valószínűsíthető, akkor a mennyezet közelében elhelyezett érzékelőkön kívül további érzékelőket kell elhelyezni a várható füstrétegződés magasságában.

(4) A pontszerű füstérzékelők felfüggesztésére vonatkozó követelményeket a 10. melléklet 6. táblázat tartalmazza.

(5) A vonali füstérzékelők felfüggesztésére vonatkozóan a 10. melléklet 7. táblázata irányadó, ettől eltérő elhelyezést füstkísérlettel kell igazolni.

183. § (1) Az érzékelőket, az optikai vonali füstérzékelőket kivéve, a falaktól, leválasztásoktól legalább 0,5 m távolságra kell felszerelni a 9. melléklet 5. ábra szerint. Ha a helyiség 1,2 m-nél keskenyebb, akkor az érzékelőt a szélesség középső harmadába kell szerelni.

(2) Az érzékelőket, az optikai vonali füstérzékelőket kivéve, a gerendáktól, leválasztásoktól legalább 0,5 m távolságra kell felszerelni a 9. melléklet 6. ábra szerint. Ha a gerendaköz 1,2 m-nél keskenyebb, akkor az érzékelőt a szélesség középső harmadába kell szerelni.

(3) az alul bordás födémek gerendái, belógása (mélysége) eléri, vagy meghaladja a belmagasság 5%-át, úgy, hogy

(4) Ha a mennyezet 'cellás' szerkezetű, sok kisebb alapterületű kazettával, akkor a 10. melléklet 1. és 2. táblázatában megadott korlátozásokat figyelembe véve, egyetlen érzékelő több cellát is lefedhet. Ilyenkor az egyetlen érzékelővel lefedhető maximális cellatérfogat nem lehet nagyobb, mint:

(5) A cellatérfogat a gerenda magasság (h) és a cella alapterület szorzata. A maximális cellatérfogat az egy érzékelővel védhető, szomszédos cellák térfogatának összege. Álpadló esetén a gerenda magasságát az álpadló felső szintjétől kell mérni.

(6) Amennyiben a polc, tárolt anyag (tárolási egység) valamint gép vagy berendezés 0,30 méternél jobban megközelíti a mennyezetet, vagy annak lelógó szerkezeti elemét, akkor válaszfalnak kell tekinteni. Valamennyi polccal határolt terület védelméről önálló érzékelővel kell gondoskodni. Ha a távolság nagyobb, mint 0,30 méter abban az esetben is ügyelni kell arra, hogy a polc, gép, berendezés, tárolt anyag, ne közelítse meg 0,50 méternél jobban az érzékelőt, a kialakítást a 9. melléklet 7. ábra szemlélteti.

184. § (1) A mennyezethez rögzített, vagy önhordó, azt megközelítő épület-gépészeti elemeket gerendának kell tekinteni, ha azok és a mennyezet között 0,15 méternél kisebb távolság van. Ha ez a távolság nagyobb 0,15 méternél, akkor sem közelítheti meg az érzékelő 0,50 méternél jobban a gépészeti elemet, a kialakítást a 9. melléklet 8. ábra szemlélteti.

(2) Ha a helyiség szellőzése meghaladja a tízszeres légcserét (óránként), akkor a 10. melléklet 2. táblázatában megadottakhoz képest az érzékelők által védhető terület nagyságát, a 10. melléklet 8. táblázat szerinti korrekciós tényezővel csökkentett, valamint a várható füstáramlás irányában kell az érzékelőket elhelyezni.

(3) Amennyiben az érzékelő a perforált álmennyezeten van elhelyezve, a perforált álmennyezeti elemeken keresztül történő befúvás esetében az érzékelők megfelelően korai jelzése érdekében az érzékelők felett legalább 0,6 méter sugarú kör (vagy azt befoglaló négyzet) felületen levegőt, égésterméket, füstöt át nem eresztő borítást kell alkalmazni, kivéve ha a légcsere az óránkénti tízszeres értéket nem éri el.

(4) Mennyezeti befúvás esetén az érzékelőket a befúvó nyílástól legalább 1m távolságra szabad csak elhelyezni, oldalsó befúvás esetén pedig legalább 1,5 m távolságra. Érzékelő a befújt levegő áramlási irányába nem lehet. Tervezésnél fokozotton kell ügyelni a nagyobb légsebességű helyiségek áramlástani viszonyaira (1 m/s felett).

185. § (1) A légcsatorna érzékelő beépítésénél – ha a gyártó másként nem rendelkezik – figyelembe kell venni

(2) A mintavevő csövek minimális hossza és a szükséges nyílások számának, valamint átmérőjének tekintetében a gyártó által megadott utasítások irányadók.

(3) A nyomó ágban elhelyezett légcsatorna érzékelők alkalmasak a ventilátorokban keletkező tüzek gyors és korai észlelésére.

(4) A szívó ágban elhelyezett érzékelők alkalmazása válik szükségessé abban az esetben, ha a helyiségben felső befúvás és alsó elszívás működik egyszerre. A légcsatorna érzékelő önállóan nem alkalmas a terület védelmére.

186. § (1) Ha az álmennyezet perforációja kis méretű és a szellőzés kialakítása nem teszi lehetővé a füst álmennyezet fölé jutását, akkor az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére az érzékelőket az álmennyezet alatt kell elhelyezni.

(2) Ha fennáll a veszélye az álmennyezet felett kialakuló tűznek, akkor az álmennyezet felett érzékelőket kell elhelyezni.

(3) A 4 métert meg nem haladó belmagasságú helyiségben az álmennyezet felett elhelyezett érzékelők akkor használhatók az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére, ha

(4) A 4 métert meghaladó, de 9 méternél kisebb belmagasságú helyiségben az álmennyezet felett elhelyezett érzékelők akkor használhatók az álmennyezet alatt keletkező tüzek észlelésére, ha

(5) A (3) és az (4) bekezdésekben leírt esetekben az álmennyezet alatti érzékelők egyedi elbírálást figyelembe véve elhagyhatók. Az elbírálás során meg kell vizsgálni a perforációk típusát, számát és kiterjedését, az éghető anyag típusát és mennyiségét, valamint azt, hogy a szellőztetés kialakítása lehetővé teszi-e a füst álmennyezet feletti térbe való jutását.

187. § (1) Kézi jelzésadók elhelyezésének tervezésekor, azok számát úgy kell meghatározni, hogy megközelítésük az építmény bármely területéről 30 méteren belül megoldható legyen.

(2) A kézi jelzésadókat a padlószinttől 1,1 és 1,6 m közötti magasságba kell szerelni.

(3) Minden kézi jelzésadó azonosítható, könnyen megközelíthető, továbbá szemből és oldalirányból jól látható.

(4) Az oldal irányú láthatóság biztosított, ha az előlap legalább 15 mm-rel kiemelkedik a fal, vagy burkolat síkjából.

188. § (1) A hangjelzésnek olyan hangerőt kell biztosítani, hogy a tűzriasztás azonnal hallható legyen bármilyen környezeti háttérzaj esetén is. A tűzriasztásra használt hang jellege (mintája) az egész épületen belül azonos.

(2) A tűzriasztásra szolgáló hangerő legalább 65 dB(A) vagy legalább 5 dB(A)–lel nagyobb, mint a területen várható bármely 30 mp-nél hosszabb ideig fennálló zaj, melyet minden olyan ponton biztosítani kell, ahol a riasztás jelzésnek hallhatónak kell lenni.

(3)⁵⁷ Ha a tűzriasztás egyben alvó emberek felébresztésére is szolgál, a hangjelzés minimális hangereje 75 dB(A) az ágy fej felöli oldalánál.

(4) A beltéri alkalmazásoknál a hangjelzőtől mért 1 méter távolságon túl a hangerő nem haladhatja meg 120 dB(A)–t.

189. § (1) A tűzriasztásra használt hang frekvencia energiájának nagyobb része az 500 Hz és 2000 Hz közötti tartományba esik.

(2) A riasztás-jelző hangjelzők számát és típusát úgy kell megválasztani, hogy azok a 188. § (2)–(3) bekezdésekben előírt hangerőt biztosítsák.

(3) Legalább két hangjelzőt kell elhelyezni az épületben.

(4) Tűzszakaszonként, szintenként legalább egy hangjelzőt kell felszerelni.

(5) A tűzriasztáshoz használt hangjelzésnek folyamatosnak kell lennie. Ettől függetlenül frekvenciája és amplitúdója változhat.

190. § (1) Tűzriasztásra alkalmazható hangosító rendszer az, amely megfelel a vonatkozó műszaki követelménynek, vagy azzal legalább egyenértékű biztonságot nyújtó módon van kialakítva.

(2) A tűzjelző berendezés hangjelző eszközeinek vezérlésével gondoskodni kell arról, hogy tűzriasztás ideje alatt minden más hangforrás automatikusan lekapcsolódjon, kivéve a tűzvédelmi mikrofon(oka)t és azokat a beszéd modulokat (vagy ennek megfelelő üzenet generátorokat), amelyek az üzenetet adják.

(3) A tűzjelző berendezés által vezérelt hangjelzők, valamint a hangosító rendszer (szövegbemondás) működése nem történhet egy időben.

(4) A tűzriasztásra szolgáló hangjelzés csak akkor használható más célokra, ha ugyanolyan módon kell reagálni rá, mint tűz esetén, azaz azonnal ki kell üríteni azt a területet, ahol a tűzriasztás szól, mégpedig a tűzriadó tervben megadott menekülési útvonalakon keresztül. Ha máshogyan kell reagálni, akkor a tűzriasztásra szolgáló hangjelzés csak egyéb, magyarázó információkkal együttesen használható.

191. § (1) Tűzriasztásra szolgáló fényjelző eszközöket tűzriasztásra önállóan nem, csak a hangjelzők kiegészítésére lehet használni.

(2) A tűzriasztásra használt fényjelzőknek jól láthatónak és a területen használt egyéb fényjelzőktől jól megkülönböztethetőnek kell lenniük.

(3) Az érzékelőhöz csatlakoztatott fényjelző (másodkijelző) nem minősül tűzriasztásra szolgáló eszköznek.

(4) Fényjelző eszközök alkalmazhatók a tűz helyének azonosítása megkönnyítésére, amely elősegíti a beavatkozást.

(5) A tűz helyének azonosítását szolgáló fényjelzőknek jól láthatók és a területen használt egyéb fényjelzőktől jól megkülönböztethetők.

192. § (1) A tűzjelző rendszer elsődleges céljain kívül, mint tűz érzékelés és riasztás, a rendszer jelei más kiegészítő berendezések működésének indítására is használhatók, így különösen tűzoltó berendezés, füst- vagy tűzgátló ajtók, füstelszívó berendezés, füst- vagy tűzcsappantyúk, szellőztetés leállítás, lift vezérlés, biztonsági ajtók.

(2) Egy kiegészítő berendezés működése vagy hibája nem veszélyeztetheti a tűzjelző rendszer helyes működését, valamint nem akadályozhatja meg egy másik kiegészítő berendezés tűzeseti működtetését.

193. § (1) A berendezés telepítése, szerelése, elhelyezése a részletes, műszaki dokumentációban leírtak szerint történik. A felmerülő ellentmondásokat egyeztetés során kell megoldani. Ha a telepítés során a terv valamely okból nem megvalósítható, akkor minden szükségesnek látszó változtatást a tervezővel egyeztetés során kell tisztázni, és a kiegészítéseket a megvalósulási tervdokumentációba és a kivitelezői nyilatkozatba be kell vezetni.

(2) A berendezés elhelyezésénél és a vezetékek vonalvezetésénél figyelembe kell venni minden olyan különleges veszélyt, amely az épület használata során felmerülhet.

(3) Kábelcsatornák és csövezések méretét úgy kell megválasztani, hogy a kábeleket könnyen be/ki lehessen húzni. Leszerelhető, vagy lenyitható fedeleket kell biztosítani a hozzáféréshez.

(4) A tűzjelző berendezés vezetékeit, kábeleit úgy kell vezetni, hogy elkerülhetők legyenek a káros hatások. A kábelezésnél elsősorban figyelembe kell venni

(5) A berendezés túlfeszültség és villámvédelme megfelel a nemzeti szabályoknak. A zavaró hatások csökkentése érdekében a tűzjelző kábeleket más rendszerek vezetékeitől el kell különíteni, így

(6) A tűzjelző berendezés látható módon szerelt vezetékei, kábelei, védőcsövei, csatornái legalább 2 méterenként azonosító jelzéssel, „tűzjelző” felirattal kell ellátni, kivéve az egyértelműen azonosítható vezetékeket, kábeleket. Egyértelműen azonosíthatónak tekintett az érzékelőhöz, jelzésadóhoz csatlakozó vezetékszakasz, védőcső, kábelcsatorna, valamint a teljes hosszában vörös színű vezeték, kábel.

194. § (1) Ha a tűzjelző áramkörök összekötetéséhez több eres kábelt, flexibilis kábelt vagy flexibilis kábelköteget használnak, akkor minden egyes eret csak tűzjelzési célra lehet használni.

(2) Az egy eres, egyszeres szigetelésű egyedi hurokvezetékek csak védőcsőben, vagy azzal egyenértékű védelem mellett alkalmazhatók.

(3) A kisfeszültségű táp- és jelvezetéket el kell különíteni a többi tűzjelző kábeltől.

(4) A tűzjelző rendszer hálózati tápvezetékét nem kell más kábelektől elkülönítve vezetni.

195. § (1) A tűzterjedés elleni óvintézkedést kell alkalmazni, ha a kábelek vagy egyéb elemek épületszerkezeten (falon, födémen) mennek keresztül. Az áttörést úgy kell elkészíteni, hogy az áttört szerkezet tűzállósága ne csökkenjen.

(2) Az eszközön kívül vezetékek, kábelek nincsenek összekötve amennyiben ez mégis indokolt, akkor a kábel összekötéseket mindig egy megfelelő, hozzáférhető, azonosítható és mással össze nem téveszthető, legalább IP 34 védettségi fokozatú kötődobozban kell megoldani. Olyan kábel összekötési és bekötési eljárást kell alkalmazni, amely a kábel megbízhatóságát és tűzállóságát nem rontja.

(3) A kivitelezői nyilatkozatban fel kell tűntetni a telepítésért felelős személy adatai, így név, beosztás, szakvizsga bizonyítvány száma.

196. § (1) A telepítő a megrendelőt értesíti, amennyiben a terv sérti a vonatkozó műszaki követelményt, továbbá amennyiben a terv szerinti megvalósítás nem, vagy csak részlegesen lehetséges.

(2) A képesítési követelményekkel kapcsolatban nem minősül telepítési tevékenységnek

197. § (1) Az üzembe helyezési eljárás során megállapításra kerül, hogy a telepített rendszer megfelel-e, a vonatkozó jogszabályban megadott követelményeknek és az engedélyezett, elfogadott tervdokumentációnak. Az üzembe helyezést követi az elfogadás, valamint jogszabályban meghatározott esetekben a használatbavétel. Az üzembe helyezésen részt vesz

(2) Az üzembe helyezés csak a telepítés befejezése, az üzembe helyezéshez szükséges ellenőrzések megtörténte, az oktatott felügyelet biztosítása, valamint az üzembe helyezési dokumentáció átadását követően kezdhető meg.

(3) Abban az esetben, ha a vezérelt berendezések a beépített tűzjelző berendezés üzembe helyezésének időpontjában még nem üzemképesek, akkor azok működőképességét később kell ellenőrizni, azonban a vezérlések működését erre megfelelő műszaki eszközzel meg kell vizsgálni.

198. § (1) Az üzembe helyező mérnök teljes körűen meggyőződik arról, hogy a telepítést kielégítő módon végezték, a felhasznált eljárások, anyagok és részegységek megfelelnek a vonatkozó műszaki követelményben és az engedélyezett/elfogadott tervdokumentációban foglalt követelményeknek, továbbá, hogy a megvalósulási tervdokumentáció szöveges és rajzos elemei, valamint az átadásra kerülő kezelési utasítások a telepített rendszerre megfelelőek-e. Az üzembe helyező mérnök szemrevételezéssel és üzemi próbák során vizsgálja és ellenőrzi a telepített rendszer helyes működését.

(2) A tűzjelző központ és kapcsolódó távkezelő, távkijelző egységek, nyomtatók tekintetében az ellenőrzés kiterjed

(3) Üzemi és tartalék áramforrás tekintetében az ellenőrzés kiterjed

(4) Érzékelők, kézi jelzésadók tekintetében az ellenőrzés kiterjed

199. § (1) A rendszer üzembe helyezését az épület normális működési körülményei között, bekapcsolt szellőztető rendszer mellett kell elvégezni.

(2) Hangjelző (fényjelző) eszközök tekintetében az ellenőrzés kiterjed

(3) Az automatikus tűz- és hibaátjelző berendezés tekintetében az ellenőrzés kiterjed, arra, hogy a tűz- vagy hibajelzések a fogadó helyre a tervezett módon átjutnak, az üzenetek megfelelőek és egyértelműek.

(4) Legalább egy tűz és egy hibajelzést az átjelző rendszeren át kell küldeni. Elkülönített, több területre bontott tűzjelzés esetén valamennyi jelzést ki kell próbálni.

(5) A fogadó állomással a beérkezett adatokat egyeztetni kell. Az eredményes próbát követően tájékoztatást kell adni a próba befejezéséről.

(6) A tűz- és hibaátjelző próbája előtt tisztázni kell a fogadó állomással a próba idejét a nem kívánt riasztás és vonulás elkerülése érdekében.

200. § (1) Vezérlések, kapcsoló eszközök tekintetében a vizsgálat során minden vezérlést próba alá kell vetni, próba során ellenőrizni kell, hogy a tűzjelző központ, vagy a vezérlő elem leadja-e a szükséges vezérlőjelet, illetőleg a vezérelt szerkezetek, berendezések végrehajtják-e a feladatukat. A jelzéstől viszonyítva késleltetett vezérléseket a késleltetésnek megfelelő ideig tartó tartalékenergia ellátás mellett kell vizsgálni.

(2) A vezérlés próbája során el kell kerülni az indokolatlan, magas költségkihatással, vagy kárral járó működtetést (oltórendszer elindítása, hő- és füstelvezető patronok kioldása).

(3) Egyéb eszközök, vezetékek tekintetében az ellenőrzés kiterjed

(4) A kivitelezői nyilatkozat tartalmazza, a beépített tűzjelző berendezés telepítése során a vonatkozó műszaki követelmény, hatósági előírás, valamint a létesítéshez kapcsolódó egyeztetés során megállapított követelmények érvényre juttatását a 8. melléklet 3 formanyomtatványa szerint.

(5) A megvalósulási terv tartalmazza a

201. § (1) Az üzembe helyezési nyilatkozat tartalmazza

(2) Az üzembe helyezési jegyzőkönyv tartalmazza

(3) Amennyiben az ellenőrzést követően közös jegyzőkönyv felvétele nem megoldható, a tapasztaltak emlékeztetőben is rögzíthetők.

(4) Az üzemeltetési napló tartalmazza

(5) Az üzemeltetési napló formai követelményeit a 8. melléklet 4. formanyomtatványa tartalmazza.

(6) Az oktatások megtartásáról szóló jegyzőkönyv tartalmazza

202. § (1) Az oktatás kiterjed a tűzjelző központ, a távkezelő távkijelző egység tűz- és hibaátjelző egység kezelésére, a beérkező tűz-, hiba-, téves riasztások kezelésére, a tűz esetén szükséges teendőkre, a tűzvédelmi szabályok megszegésének következményeire vonatkozó előírások és szabályok ismertetésére.

(2) A tűzjelző központ, távkezelő-kijelző egység kezelését, a napi ellenőrzés módját a gyártó ajánlása alapján készült kezelési utasításban kell rögzíteni.

(3) A telepítő átadja a megrendelőnek az e jogszabálynak megfelelő dokumentációt.

(4) A megrendelő megbízza az üzembe helyező mérnököt az üzembe helyezési feladatok végrehajtásával.

(5) A megrendelő a tűzjelző berendezést az üzembe helyező mérnök által elkészített dokumentáció alapján veszi át.

(6) Az elfogadásról szóló jegyzőkönyvet a megrendelő készíti el, a telepítő közreműködésével.

(7) Az üzembe helyező mérnök rendelkezik a berendezéssel kapcsolatos szakismerettel.

203. § (1) Az üzemben tartás során a tűzjelző berendezést állandóan üzemképes állapotban kell tartani, a jelzések folyamatos fogadását biztosítani kell.

(2) A vonatkozó műszaki követelményben meghatározott időszakonkénti ellenőrzést, felülvizsgálatot és karbantartást el kell végezni.

204. § (1)⁵⁸

(2) A téves riasztások elkerülése érdekében az érzékelők tűzjellemzőjére hasonlító hatás idejére az adott zóna, vagy zónák kiiktatása, akkor lehetséges, ha

(3)⁵⁹ A felügyelet kiegészítésére szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés tervszerű (átalakítás, felújítás, bővítés miatt történő) részleges vagy teljes üzemszünetét abban az esetben kell jelezni a tűzoltósági ügyeletnek, ha az meghaladja a 8 óra időtartamot.

(4) A bejelentésnek tartalmazza az üzemszünet kezdetét és végét, a védelemből kieső területek leírását (szükség esetén rajzát) és a kockázat ellensúlyozására teendő intézkedéseket, valamint az ennek végrehajtásáért felelős személyek nevét.

(5) A felügyelet kiváltására szolgáló tűz- és hibaátjelző berendezés meghibásodásának, tervszerű leállításának idejére felügyeletet kell biztosítani.

205. § (1) A beépített tűzjelző berendezés jogszabályban, műszaki követelményben meghatározott dokumentációját a befogadó létesítményben meg kell őrizni, és a történt változásokat át kell vezetni. Meg kell őrízni továbbá

(2) A berendezés üzemeltetője biztosítja a jogszabályban, hatósági előírásban foglalt üzemeltetési feltételeket. A tűzjelző központ felügyeletét ellátó személy a tűz- vagy hibajelzéseket értékelve haladéktalanul jelzi a megfelelő szervezet, személy felé.

(3) A tűzjelző központ felügyeletét ellátó személy a tűzjelző központ kezelésére, az általa elvégzendő ellenőrzésekre, a tűzjelzésre és a tűz vagy meghibásodás esetén szükséges további intézkedésre kioktatásban részesül. Az oktatást a munkába állás előtt, majd rendszeresen, évente megismételt.

206. § (1)⁶¹ Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés központja (távkijelző, távkezelő egység) felügyeletével és kezelésével megbízott személy vagy szolgáltató a berendezés működésének vizsgálata kapcsán naponta ellenőrzi, hogy

(2) Az ellenőrzés célja, hogy megállapítást nyerjen a belső hangjelző, a központ fényjelző és információ-kijelzői megfelelően működik-e.

(3) Az ellenőrzés a gyártó által javasolt módon történik.

(4) Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személy havonta ellenőrzi

(5) Az üzembentartó által a beépített tűzjelző berendezés megfelelő működésének, a személyi, környezeti és műszaki feltételek ellenőrzésével megbízott személy háromhavonta ellenőrzi

(6) A felülvizsgálatok és karbantartások között, rendszeres és rendkívüli felülvizsgálatok vannak. A rendszeres felülvizsgálatok célja a tűzjelző rendszer megfelelő működőképességének normál körülmények között történő ellenőrzése. Rendkívüli felülvizsgálatot kell végrehajtani

207. § (1) Féléves rendszeres felülvizsgálat és karbantartás során, az üzemeltető legalább hathavonta biztosítja, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy

(2) Éves rendszeres felülvizsgálat és karbantartás során, az üzemeltetőnek legalább évente kell biztosítania, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy

(3) A rendkívüli felülvizsgálat és karbantartás során az üzembentartó biztosítja, hogy a felülvizsgálatra és karbantartásra vonatkozó képesítéssel rendelkező személy, az (4)–(5) továbbá a 208. § (1)–(4) bekezdésben meghatározottakat elvégezze.

(4) Tűzeset után

(5) Téves riasztás esetén