KÜ BH 2011/292
KÜ BH 2011/292
2011.10.01.
Az új kisajátítási törvény alapján indított eljárásokban a kisajátítási hatóság előtti eljárásban a tényállás tisztázásának részét képezi – az érintett ez irányú kérelme és megfelelő adatok előterjesztése esetén – annak vizsgálata, hogy a közérdekű célt az adott ingatlanon szükséges-e megvalósítani, vagy annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna-e. Ennek igazolására önmagában nem elegendő, hogy az adott cél megvalósítására hatósági engedélyt adtak ki [2007. évi CXXIII. tv. 4. §, 2004. évi CXL. tv. 50. §].
A II. rendű alperes a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) rendelkezései, továbbá a megyei jogú város külterületének, valamint egyes belterületi területrészeinek Helyi Építési Szabályzatáról és Szabályzási Tervéről szóló 7/2004. (II. 24.) Önkormányzati Rendelete, és az annak mellékletét képező Szabályozási Tervlap alapján kisajátítás iránti kérelmet terjesztett elő a B.-i Repülőtérhez vezető bekötő út építése közérdekű célra.
Ebben részben kisajátítani kérte a VI. rendű felperes tulajdonában álló, sz.-i 020415/16 hrsz.-ú, 1 ha 9434 m2 területű, szántó művelési ágú külterületi ingatlant, a területkimutatás és a kisajátítási terv szerint.
Az I. rendű alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) határozatával a kérelemnek helyt adott, és az ingatlant megosztotta úgy, hogy a megosztást követően létrejött 020415/63 hrsz.-ú, 1 ha 8870 m2 területű, szántó művelési ágú ingatlan a VI. rendű felperes tulajdonában visszamarad, míg a sz.-i 020415/64 hrsz.-ú, 564 m2 területű, szántó művelési ágú ingatlan Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzata (a II. rendű alperes) javára kisajátításra kerül.
A II. rendű alperes azonos indokokra hivatkozással kisajátítási kérelmet nyújtott be a VII. rendű felperes tulajdonában álló, sz-i 020415/15 hrsz.-ú ingatlanrész kisajátítása érdekében, melyre nézve az I. rendű alperes határozatával a kérelemnek helyt adva a 020415/15 hrsz.-ú, 2 ha 4459 m2 területű, szántó művelési ágú ingatlant megosztotta a 030415/61 hrsz.-ú, 2 ha 3759 m2 nagyságú ingatlanra, valamint a 020415/62 hrsz.-ú 700 m2 területű ingatlanra, és azt a II. rendű alperes javára terület- és településrendezés közérdekű célra kisajátította.
Az I. rendű alperes – ugyancsak a II. rendű alperes kérelmére – azonos közérdekű célból a VII. rendű felperes tulajdonában álló, 020415/17 hrsz.-ú, 1 ha 7157 m2 területű, szántó művelési ágú külterületi ingatlan egy részének kisajátításáról is döntött a 03/1045-27/2008. számú határozatával olyképpen, hogy azt megosztotta a 020415/65 hrsz.-ú, 1 ha 7141 m2 területű szántó művelési ágú, valamint a 0204 15/66 hrsz.-ú, 116 m2 területű ingatlanra, és ez utóbbit terület- és településrendezés közérdekű célra a II. alperes javára kisajátította.
A kisajátításról szóló határozatok meghozatala során figyelemmel volt a Közép-Dunántúl Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 25123/2005. számú – a B.-i Repülőtér létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó – környezetvédelmi engedélyére, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-dunántúli Regionális Igazgatósága építési engedélyt adó határozatára, a Közlekedésfejlesztés Mérnöki Iroda Kft. tervdokumentációjára is.
A határozatokkal szemben előterjesztett keresetükben a felperesek vitatták azok jogszerűségét, mert álláspontjuk szerint a kisajátítás jogalapja nem állt fenn.
A felperesek – nem vitatva azt, hogy a kisajátítás közérdekű célra történik – előadták, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjával összefüggő alkalmazása, azaz a döntéshozatalhoz szükséges tényállás teljes körű tisztázása elmaradt.
Hivatkoztak arra, hogy a B.-i Repülőtér – melynek megközelítése céljából a II. rendű alperes kérelmére eljárt I. rendű alperes a határozatokat meghozta – jelenleg is megközelíthető két, a lakott területet nem érintő útról.
A hatóság – felperesek szerint – az erre vonatkozó felperesi nyilatkozatot figyelmen kívül hagyta, nem kísérelte meg tisztázni – az ügyfél által előadottakra figyelemmel –, hogy valóban fennállnak-e a kisajátítás törvényi feltételei, nem szólította fel az ügyfelet, hogy pontosítsa nyilatkozatát, és nem folytatott le bizonyítási eljárást e tény tisztázása érdekében.
Így a meghozott határozatok nem felelnek meg a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt azon feltételnek, mely szerint a közérdekű célt az adott ingatlanhoz szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna.
Azzal, hogy az I. rendű alperes azt az álláspontot foglalta el, hogy a Szabályzási Tervben meghatározott nyomvonal célszerűségének vizsgálata nem tárgya a közigazgatási eljárásnak és nincs lehetőség annak megváltoztatására, az I. rendű alperes nem vizsgálta, hogy a Kstv.-ben megjelölt célok és feltételek együttesen fennállnak-e.
Rámutatott, hogy a repülőtér megközelíthető a 62-es főút felől a 20 m nyomvonalú, 024 hrsz.-ú útról és az ugyancsak 20 m nyomvonalú, 20319 hrsz.-ú útról, továbbá a 63. sz. főút felől a 020433 hrsz.-ú útról.
A kereset folytán eljárt megyei bíróság jogerős közbenső ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kisajátítás jogalapjának hiánya tekintetében a felperesek keresete nem volt megalapozott.
Hangsúlyozta, hogy a kisajátítási eljárást megelőzte a repülőtéri bekötőút és a kapcsolódó létesítmények építési engedélyezése, és az erre irányuló eljárásban kellett vizsgálnia a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak, hogy a kérelmező II. rendű alperes által benyújtott építési engedély iránti kérelem a jogszabályi feltételeknek megfelel, az annak alapjául szolgáló tervdokumentáció alapján az engedély megadható-e.
A meghozott építési engedély-határozatot a Nemzeti Közlekedési Hatóság valamennyi érintett ingatlan tulajdonosának kézbesítette, és amennyiben a nyomvonallal a tulajdonosok nem értettek volna egyet, a rendelkezésükre álló jogorvoslati határidő alatt fellebbezéssel élhettek volna. Ilyet nem nyújtottak be, így a határozat jogerőre emelkedett, és – az eljárt megyei bíróság álláspontja szerint – ettől az időponttól kezdődően a továbbiakban már nem lehet vita tárgya a Sz.-B. repülőtéri bekötőút, és a kapcsolódó létesítmények nyomvonala.
A bíróság álláspontja szerint a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja szerinti azon feltételt, mely szerint célját az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-Dunántúli Regionális Igazgatóságának említett számú jogerős építési engedély-határozata támasztja alá.
A felpereseknek – amennyiben a bekötőút tervezett vonalvezetésével nem értettek volna egyet – az út-építési, engedélyezési eljárásban kellett volna ezt az igényüket érvényesíteni, mert kisajátítási eljárásban a tervezett út nyomvonala már nem vizsgálható; az erre vonatkozó szakértői bizonyítás iránti felperesi kérelmet is ebből az okból utasította el a bíróság.
A bíróság megállapította, hogy ez eljárt I. rendű alperes megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdését és ezzel összefüggésben a 72. § (1) bekezdés ea) pontjában foglaltakat, mert a határozatból nem derül ki, hogy az alperes vizsgálta volna a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjának fennállását atekintetben, hogy az ott megfogalmazott célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, és határozatában nem adta indokát annak sem, hogy a felperes által a kisajátítási tárgyaláson felvetett más nyomvonal szükségessége a kisajátítási eljárás során miért nem vizsgálható. Ugyanakkor azt is megállapította az eljárt megyei bíróság, hogy az alperesi jogszabálysértés a perbeli esetben jelentősnek nem volt tekinthető, a döntés érdemére nem hatott ki, ezért a bíróság csak a jogszabálysértés tényét állapíthatta meg, a Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalása alapján.
A jogerős közbenső ítélettel szemben a VI. és VII. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben – annak hatályon kívül helyezése mellett – a keresetüknek helyt adó, új határozat meghozatalát kérték.
Állították, hogy a jogerős közbenső ítélet a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontját, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, továbbá az Európai Emberi Jogi Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyvében foglaltakat sértik.
Rámutattak, hogy a Ket. 50. § (1) bekezdését a közigazgatási eljárás során megsértették, mert nem vizsgálták a kisajátítás alapjául szolgáló feltételeket tartalmazó Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjának rendelkezéseit, mégis a kérelmüket elutasító határozat született.
A Kstv. 28. § (1) bekezdése, valamint a Ket. 50. § (4) bekezdésének és 58. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az eljárt I. rendű alperesnek vagy a kisajátítási kérelem elutasításáról, vagy a szakértő kirendeléséről kellett volna döntést hoznia. Megítélésük szerint az ügy érdemére is kihatott a felperesek által javasolt eltérő, alternatív útvonalak érdemi vizsgálatának mellőzése is.
Ismételten hangsúlyozták, hogy a 62. és 63. számú főút felé megfelelő szélességű nyomvonallal meglévő utak vezetnek.
Állították, hogy a létező 17 m nyomvonal-szélességi út kiszélesítése kisebb tulajdoni sérelemmel járna, mint egy új, 22 m szélességű út megépítése; ráadásul – megítélése szerint – a plusz 5 m-es nyomvonal-szélesség csak a vasúti pálya közelsége miatt szükséges.
E körülmények figyelmen kívül hagyása, illetve nem megfelelő értékelése a közbenső ítéletnek a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmével történt meghozásához vezetett.
Arra is hivatkoztak, hogy a jogerős közbenső ítélet nem indokolta meg, hogy az útépítési engedéllyel szembeni fellebbezés elmulasztása miképpen, és milyen okból hat ki a kisajátítási ügyben hozott határozatokra. Az indokolás erre vonatkozó hiányossága a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat sérti, rámutatva arra, hogy az útépítési, engedélyezési eljárásban a rá vonatkozó szabályok szerint nem értékelik a Kstv. kisajátítás feltételeként előírt szigorú szabályait.
Egyebekben előadták azt is, hogy az építési engedély 3 éves érvényességi ideje 2010. március 30-án lejárt, és az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 15/2000. (XI. 16.) KÖVIM rendelet 13. §-a szerint az építési engedély iránti kérelem elbírálása során a hatóság azt vizsgálja, hogy a kérelemben és mellékleteiben foglaltak megfelelnek-e a jogszabályokban, a szabványokban előírt szakmai és tartalmi követelményeknek; az előírt mellékletek rendelkezésre állnak, de az itt előírtak alapján a közlekedési hatóság nem vizsgálja, hogy a tervezett létesítményt az adott nyomvonalon szükséges-e, vagy indokolt-e megépíteni, erre vonatkozó vizsgálati, tényállás-megállapítási előírást a Kstv. említett rendelkezései tartalmaznak.
Hivatkoztak még arra, hogy a bírósági határozat írásba foglalásának módja és kézbesítése a Pp. 219. § (2) bekezdését sértette, az előírt határidő be nem tartása okán.
A II. rendű alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására és a jogerős közbenső ítélet hatályban való fenntartására irányult.
Előadta, hogy az egyes nyomvonal-alternatívákat a tervezés során mérlegelték, és ennek következtében a végleges tervet adták csak be.
A II. rendű alperes is hivatkozott arra, hogy az út építési engedélyét a tulajdonosok egyike sem fellebbezte meg. A meghozott és jogerős útépítési engedély folytán az út nyomvonalának célszerűsége már nem vizsgálható, az építési engedély a kisajátítási eljárásban nem vizsgálható felül.
Az I. rendű alperes ellenkérelme is a jogerős közbenső ítélet hatályban való fenntartására és a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A kisajátítás részletes feltételeit és eljárásrendjét a Kstv. szabályozza. E törvény a korábban hatályban volt, a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ktvr.) rendelkezéseihez képest számos tekintetben részletesebb szabályokat rögzít, így a Ktvr.-hez képest a kisajátítás feltételeit részletesebben és szigorúbban határozza meg.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a még a Ktvr. szabályainak értelmezése alapján kiadott, és a perben hivatkozott KGD 2008.121. számon közzétett eseti döntésében foglaltakat jelen eljárásban irányadónak nem tekinthette, hasonlóan a Kfv. IV. 37.977/2010/10. számon meghozott ítéletéhez.
E feltételek szerint szükséges annak vizsgálata, hogy a kisajátítási cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet-e sor, illetve – amennyiben a hatóság meggyőződött róla, hogy nem csak ezen az ingatlanon valósítható meg a cél, azaz a megvalósításra több ingatlan is alkalmas – vizsgálnia kell azt, hogy annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna-e.
Mindez abból is következik, hogy egy mű létrehozásához több különböző megvalósítást tartalmazó építési engedély is kiadható.
Azt is megjegyezte a Legfelsőbb Bíróság, hogy e lehetőség fennállta nem terheli egyúttal az alperest olyan kötelezettséggel, hogy a más szerv által kiadott építési engedélyben foglaltakon kívül egyéb megvalósítási lehetőségek tárgyában hivatalból is vizsgálódjon.
Ahhoz, hogy a hatóság a kizárólagosság hiányát értékelhesse, meghatározott adatokra, tényekre van szüksége, melyeket a felpereseknek kell előtárni, vagy legalábbis valószínűsíteni.
Jelen ügyben – hasonlóan a már említett Kf. IV. 37.977/2010/10. számon meghozott felülvizsgálati ítélethez – megállapítható volt, hogy az eljárt I. rendű alperesi hatóság a felperesek erre irányuló kérelme ellenére nem vizsgálta, hogy a tervezett összekötő út kizárólag a felperesi ingatlanokon keresztül valósítható-e meg.
Az, hogy az út megvalósítására, illetve a konkrét nyomvonalra a közlekedési hatóság engedélyt adott és az jogerőre emelkedett, nem azt jelenti, hogy az kizárólag ezen az útvonalon valósítható meg, hanem azt, hogy ezen az útvonalon engedélyezhető, és az engedély alapján megvalósítható.
A Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt – a 3. § (1) bekezdés c) pontjával összefüggésben álló – kisajátítási feltétel szerint terület- és településrendezés céljából (többek között) akkor lehet ingatlant kisajátítani, ha a célt az adott ingatlanon szükséges megvalósítani, vagy más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna.
Ilyen körülmény vizsgálatát az utak építésére és engedélyezésére vonatkozó rendelet az útépítési engedélyezési eljárásra nézve nem ír elő, ezért az ilyen eljárás jogerős határozattal történő lezárása nem jelenti azt, hogy abban a közigazgatási eljárásban a Kstv.-ben írt, és említett szigorú feltételt vizsgálták volna.
Tévedett tehát az eljárt megyei bíróság a jogerős közbenső ítélet meghozatalakor, amikor a felperesek ez irányú keresetét elutasította.
Amint a közbenső ítélet is megállapította, az I. rendű alperes nemcsak nem vizsgálta a tényállás Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kötelező és lényeges elemét – nevezetesen azt, hogy az adott ingatlanokon szükséges-e megvalósítani a közérdekű célt –, hanem az erre irányuló vizsgálat, és az ezzel összefüggő tényállás megállapítás mellőzéséről a határozat a Ket. rendelkezései megsértésével nem is adott számot.
Mindezt az eljárt megyei bíróság a közbenső ítéletében az ügy érdemére ki nem ható – és ezért az alperesi határozat hatályon kívül helyezését nem eredményező – eljárási szabály megsértésének tekintette.
Felhívja a Legfelsőbb Bíróság a figyelmet arra, hogy a KK 31. számú állásfoglalás a 6/2010. (XI. 25.) Közigazgatási jogegységi határozat rendelkező része b) pontja értelmében 2010. november 25-től, így a jelen felülvizsgálati eljárásban a közbenső ítélet meghozatalakor már nem volt alkalmazható. Az eljárási szabály megsértésének a megítélésekor a Ket. 111. § (1) bekezdésének volt jelentősége.
Eszerint a közigazgatási határozat felülvizsgálatát végző bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén az eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi, kivéve az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértése esetén.
A tényállás tisztázásának kötelezettsége, és az erre vonatkozó legfontosabb információknak a határozat indokolásában való megjelenítése, vagyis az erre vonatkozó Ket.-beli szabályok megsértése nem tekinthető az ügy érdemére ki nem ható, kisebb súlyú szabálysértésnek.
Ráadásul a tényállás tisztázatlansága jelen esetben a kisajátítás egyik alapvető törvényi feltételére vonatkozott.
A tényállás tisztázatlansága, annak teljes körű meg nem állapítása eljárási szabálynak az ügy érdemre is kiható megsértése volt.
Ezért a közbenső ítéletben az alperesi határozatokat az eljárt megyei bíróságnak – már az általa megállapított jogszabálysértésre tekintettel is – hatályon kívül kellett volna helyeznie. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak vizsgálatának mellőzése egyben a kisajátítás törvényi feltételei részletes vizsgálatának elmulasztása folytán, anyagi jogi jogszabálysértést is jelentett, amely az alperesi határozatok hatályon kívül helyezésére kellett, hogy vezessen.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket megsértő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és helyette a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával új – a keresetek folytán az alperesi határozatokat hatályon kívül helyező – közbenső ítéletet hozott.
Az alperesi határozatok hatályon kívül helyezése folytán a II. rendű alperesi kisajátítási kérelmeket az I. rendű alperesnek ismételt új eljárásban kell elbírálnia, és a tekintetben új határozatokat kell hoznia.
Az új eljárás során körültekintően kell vizsgálnia a Kstv. 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján az alternatív nyomvonalak kérdését, a felperesek által felvetett, meglévő nyomvonalak igénybevételének lehetőségét, valamint azt, hogy ezeken a más nyomvonalakon – és az azokkal érintett ingatlanokon – való megvalósítása a tulajdonban nagyobb sérelemmel járna-e.
Ennek a vizsgálata nélkül a II. rendű alperes kisajátítás iránti kérelmeiről megalapozott és törvényes határozat – a Kstv. szigorúbb szabályaira tekintettel – nem hozható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 38.039/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás