KÜ BH 2011/294
KÜ BH 2011/294
2011.10.01.
Az internetes weboldalon ,,üdülési csekket keresek'' szövegű apróhirdetés nem valósít meg gazdasági reklámot. A közvetítő szolgáltató felelőssége a jogsértő tartalmú apróhirdetésért fennáll, ha a jogsértésről való tudomásszerzést követően annak eltávolításáról nem rendelkezik. Az üdülési csekk névre szólóan kibocsátott utalvány, meghatározott, hogy milyen szolgáltatásra váltható be, ettől eltérően jogellenes átruházásra irányuló vételei szándékot megfogalmazó hirdetés jogsértő [2008. évi XLVIII. tv. 3. §, 2001. évi CVIII. tv. 2. §, 7. §].
Az alperesi beavatkozó üzemelteti azt a weboldalt, ahol 2008. szeptember 7-én ,,üdülési csekket keresek, hívj, vagy küldj e-mailt'' szövegű hirdetés került közzétételre.
A felperes a 2008. október 6-án kelt és a fogyasztóvédelmi hatósághoz 13-án érkezett bejelentésében eljárás kezdeményezését kérte az alperesi beavatkozó ellen a hirdetés jogszabályba ütközése miatt. A bejelentésben a felperes előadta, hogy az alperesi beavatkozó által üzemeltetett hirdetési oldalon 2008. évben több alkalommal talált üdülési csekk eladására vonatkozó hirdetéseket és ezt a tényt a szolgáltatónak korábban többször, így 2008. február 19-én és május 14-én is jelezte, kérve a jogsértés megszüntetését. Ennek ellenére 2008. szeptember 7-én ismételten jogsértő hirdetés jelent meg a weboldalon, amely még 2008. október 6-án, a bejelentéskor is látható volt.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Közép-magyarországi Regionális Felügyelősége 2008. október 22-én az eljárás megindításáról értesítette az alperesi beavatkozót, aki nyilatkozatot nem tett.
Az elsőfokú hatóság a hirdetések tanulmányozása során megállapította, hogy a honlapon közzétett üdülési csekk eladását, vételét kínáló hirdetések ellentétesek a hatályos jogszabályokkal, ezért a 2009. január 23-án kelt határozatával kötelezte az alperesi beavatkozót, hogy a honlapon közzétett üdülési csekkek adásvételére vonatkozó hirdetéseket távolítsa el. Felhívta egyúttal arra, hogy a megtett intézkedésről írásban tájékoztassa a hatóságot és figyelmeztette arra, hogy a jogsértés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség nem teljesítése esetén eljárási bírság szabható ki.
A határozat indokolása szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 1. számú melléklet 8.3. pontja értelmében nem lehet az üdülési csekket átruházni. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 3. § d) pontjába ütköző gazdasági reklám került közzétételre, amelynek közzétételét a Grtv. 10. §-a tiltja. Mivel internetes reklámfelületen jelent meg a reklám, a reklám közzétevőjének felelősségére az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ektv.) 7. § (2) és (3) bekezdését, 10. § a) és b) pontját kell alkalmazni. A hatóság ezért a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (1) bekezdés c) pontja alapján rendelkezett a jogsértés megszüntetéséről.
A felperes fellebbezett az elsőfokú határozat ellen. Az alperesi beavatkozó a 2009. március 9-én érkezett levelében bejelentette, hogy az elsőfokú határozatban foglaltaknak eleget tett.
Az alperes a 2009. április 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette. A határozata indokolása szerint az üdülési csekk vételére irányuló szándéknak a honlapon való közzététele nem minősül gazdasági reklámnak, ezért a Grtv. 10. §-ának megsértése sem állapítható meg. A gazdaszámítógépet biztosító szolgáltató meghatározott mértékű digitális tárhelyet bocsát a felhasználó – azaz a hirdetést feladó személy – rendelkezésére, a tárhelyen a felhasználó a maga által megválasztott információt helyezi el és teszi közzé. A szolgáltatónak (hostnak) rendszerint nincs tudomása az elhelyezett információ tartalmáról, szolgáltatása passzív jellegű, ezért csak akkor mentesül a felelősség alól az Ektv. 10. § b) pontja alapján, ha értesül a jogellenes információról, de haladéktalanul nem intézkedik az információ eltávolításáról. Mindebből következően az alperesi beavatkozó kötelezésére csak jogsértés következményeként kerülhet sor, ezt azonban meg kell előzze egy olyan felszólítás, amely őt az Ektv. 10. § b) pontjában foglaltak teljesítésére hívja fel. Amennyiben ezt követően sem történik intézkedés a jogellenes információ eltávolításáról, akkor kerülhet sor az alperesi beavatkozóval szemben szankció kiszabására.
A felperes a Pp. 327. § (1) bekezdés a) pontja alapján keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott eljárási jogsértések közül a szignalizációs kötelezettség megsértését, a védjegybitorlás megtörténtének megállapítását és a további jogsértéstől való eltiltásra vonatkozó rendelkezés megsértését nem állapította meg. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor megállapította a másodfokú eljárásban az ügyintézési határidő túllépését, azonban ez okból az alperes határozatának hatályon kívül helyezését nem találta indokoltnak, mert az eljárási jogsértés nem hatott ki az ügy érdemére.
Az anyagi jogsértések tekintetében az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, mert álláspontja szerint ,,az üdülési csekket keresek'' mondat vételi szándékot kifejező közlés volt, a reklám birtokba vehető, forgalomképes ingó dologra vonatkozott és a közlés célja a termék értékesítésének előmozdítása volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gazdasági reklámnak a Grtv. 3. § d) pontjában meghatározott három fogalmi eleme megvalósult, ezért az üdülési csekk vételére irányuló szándékot tartalmazó közlés gazdasági reklámnak minősült. Az elektronikus hirdetés útján közzétett gazdasági reklámra a Grtv. 23. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt utaló szabály folytán alkalmazandóak az Ektv. rendelkezései. Az Ektv. 2. § l/lc) pontja szerint a felperes a tárhely szolgáltatás végzése folytán közvetítő szolgáltató lenne, ezért a felelősségére az Ektv. 8-12. §-ait alkalmazni kellene. Az elsőfokú bíróság osztotta azonban a felperesnek azt az álláspontját, hogy az alperesi beavatkozó az Ektv.-ben meghatározott tevékenységeken túlmenően más – az oldalszerkesztést, a hirdetésekkel szembeni kritériumok állítását – szolgáltatást is végzett, ezért a felperes nem tekinthető közvetítő szolgáltatónak. Az alperesi beavatkozó tevékenysége túlmutat a tárhelyszolgáltatási, az információtárolás technikai jellegű, passzív tevékenységén, attól minőségileg különbözik, ezért a tárhelyszolgáltatás az egyéb tevékenység eszköztevékenysége volt, az alperesi beavatkozó nem tekinthető közvetítő szolgáltatónak, ezért mint a Grtv. 3. § k) pontja szerinti reklám közzétevőjének a felelősségére a Grtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott, de nem konkretizált tagállami bíróságok ítéleteit a jogvita elbírálásánál nem vette figyelembe utalva arra is, hogy a bíróság a jogszabályi rendelkezéseknek van alárendelve, más tagállam ítélkezési gyakorlata irreleváns.
Az elsőfokú bíróság mindezek alapján azt állapította meg, hogy az alperes jogsértően járt el, amikor az alperesi beavatkozót közvetítő szolgáltatónak tekintette és a felelősségére az Ektv. rendelkezéseit alkalmazta a Grtv. szabályai helyett. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásra adott iránymutatása szerint vizsgálni kell, hogy a kifogásolt gazdasági reklám megsértette-e a Grtv. valamely rendelkezését, a beavatkozó felelőssége a Grtv. alapján megállapítható-e és szankció a Grtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt utaló szabály alapján az Fgytv. alapján kiszabható-e.
A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmeket nyújtottak be. Az alperes és az alperesi beavatkozó egyaránt kérte jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Grtv. 3. § d) pontját, az Ektv. 2. § l/lc) pontját és az Ektv. 10. § b) pontját. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében kifejtettek szerint az ,,üdülési csekket keresek'' tartalmú hirdetés nem minősül gazdasági reklámnak, a gazdasági reklámfogalom a célzatok között az áru értékesítésének előmozdítását megfogalmazza, azonban a vételi szándékot kifejező közlés nem az áru értékesítését célozza, mert az áru értékesítése és az áru megvétele egymást kiegészítő folyamatok. Nem feleltethető meg egymásnak az értékesítés előmozdítása és a vételi szándék kinyilvánítása. A gazdasági reklámfogalom szerinti másik célzat az áru más módon történő igénybevételének előmozdítása kizárólag olyan magatartással valósítható meg, amely arra ösztönöz, hogy valamely áru használata érdekében történjen meg egy meghatározott áru megszerzése. Ez a hirdetésben közölt felhívás nem az üdülési csekk igénybevételét mozdítja elő, hanem azt fejezi ki, hogy a közlés közzétevője, a közlés tevője üdülési csekket vásárolna. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az alperesi beavatkozót nem tekintette tárhelyszolgáltatónak az egyéb tevékenységre figyelemmel. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a beavatkozó által üzemeltetett oldal szerkesztését. A hirdetések honlapon történő közlésére menürendszerben, illetőleg egy szerkesztett küllemű weboldalon kerül sor. Ez nem teszi a tevékenység végzőjét a közvetítő szolgáltatáson túlmenő más tevékenység végzőjévé. A peres eljárásban nem volt bizonyított, hogy a közölt hirdetéseket még a megjelenítés előtt az alperesi beavatkozó szerkesztette, tartalmilag módosította. A hirdetések tartalmi kritériumának meghatározása csak arra irányult, hogy segítsen a felhasználónak a hirdetések típusaiban eligazodni. A tárhelyszolgáltatás pusztán technikai jellegű szolgáltatás, abból áll, hogy a szolgáltató lehetőséget ad arra, hogy a regisztrált felhasználó egy adott virtuális helyen elhelyezze az általa közölni szánt tartalmat. Az Ektv. 10. § b) pontja alapján a tárhelyszolgáltató felelőssége akkor áll fenn, ha a jogsértő információ eltávolításáról a tudomásszerzést követően nem gondoskodik, nem intézkedik.
Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértés megjelölése nélkül sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott más tagállami bírósági ítéletekre és joggyakorlatra alapította az ítéletét. Kifogásolta továbbá, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazza a keresetben írt konkrét kérelmekről való döntést, amely – álláspontja szerint – súlyos eljárási jogsértés. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem reagált a peres felek összes kérelmére és nyilatkozatára.
Hivatkozott a Grtv. 3. § d) pontjának megsértésére azzal, hogy a weboldalon közzétett, kifogásolt közlés nem esik a Grtv. rendelkezéseinek hatálya alá, nem minősül gazdasági reklámnak. A weboldalon apróhirdetés közzétételére került sor, ezért reklámszolgáltatónak sem tekinthető. Sérelmezte továbbá, hogy az Ektv. 2. § l/lc) pontját az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta, amikor nem tekintette a tevékenysége alapján közvetítő szolgáltatónak. A tárhelyszolgáltatáson kívüli tevékenységet nem végzett. Szerkesztői tevékenységet nem végez, csak a tárhelyszolgáltatás alapvető működési kereteit alakítja ki, a hirdetés feladás menetét, a weboldal design-ját és az egyes apróhirdetési kategóriákat dolgozza ki. A felhasználó tájékoztatására – a felhasználási feltételekben – kizárólag a törvényi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében kerül sor: a hirdetésekkel kapcsolatban előzetesen csak technikai jellegű kritériumokat állít, a szolgáltatás igénybevételének feltételeiről tájékoztat és felhívja a felhasználók figyelmét a jogsértő tartalmak elhelyezésének tilalmára. A hirdetések előzetes ellenőrzésére nincs módja. Moderációt végez, azaz utólag szúrópróbaszerűen ellenőrzést folytat a jogellenes tartalmak kiszűrésére, de az Ektv. 7. § (3) bekezdése értelmében, mint közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információkat. Téves ezért az ítéletnek az a megállapítása, hogy az információtárolás csak eszköztevékenységnek minősül. A konkrét hirdetés feladásától elváló tárhelyszolgáltatásért fizetnek a felhasználók. A hirdetés nyomán esetleges létrejövő tranzakciók után nem keletkezik semmiféle díjfizetési kötelezettség. Mivel közvetítő szolgáltatóként a felelősségére az Ektv. 8-12. §-aiban meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni, ezért téves az elsőfokú bíróságnak a Grtv. rendelkezéseinek alkalmazására tett megállapítása, az új eljárásra adott iránymutatása.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes és az alperes beavatkozó felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálhatja felül, a konkrétan megjelölt jogszabálysértések tekintetében. Az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértés megjelölése nélkül hivatkozott eljárási jogsértésekre, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatott. A Legfelsőbb Bíróság csupán megjegyzi, hogy az alperesi beavatkozó az ítélet 11. oldal negyedik bekezdésében foglaltakkal ellentétben kifogásolta más tagállamok ítélkezési gyakorlatának figyelembe vételét, ugyanis az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott külföldi ítéletek és joggyakorlat figyelembevételét mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a perben vitatott hirdetést gazdasági reklámnak minősítette. A Grtv. 3. § d) pontja alapján a vételi szándék közlése nem tekinthető a reklámfogalom körébe tartozó közlésnek, annak célja nem a termék értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítása, csupán apróhirdetés keretében a vételi szándék közlése, így a felperes által vitatott, az alperesi beavatkozó által működtetett honlapon közzétett apróhirdetés nem tartozik a Grtv. hatálya alá, az nem tekinthető reklámnak.
Az apróhirdetés az alperesi beavatkozó által működtetett honlapon került közzétételre. Az apróhirdetés a szövege szerint üdülési csekk vételére irányult. Az üdülési csekk a Szja.tv. 69. § (1) bekezdés g/ga) pontja és az 1. melléklet 8.3. pontja értelmében a felperes által névre szólóan kibocsátott utalvány, meghatározott, hogy milyen szolgáltatásra váltható be. Az üdülési csekk ebből következően annak a személynek a részéről használható fel, akinek a nevére azt kiállították és csak meghatározott szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésére szolgálhat. Az üdülési csekk vásárlására vonatkozó közlés a fenti rendelkezések szerint jogellenes átruházásra, megszerzésre irányuló akaratot, ügyletet tükröz, így az tartalmánál fogva nem tehető jogszerűen közzé.
Mivel ennek az apróhirdetésnek a közzétételére internetes honlapon került sor, vizsgálni kell az Ektv. rendelkezései alapján, hogy az alperesi beavatkozó az Ektv. 2. § l/lc) pontja alapján tárhelyszolgáltató, közvetítő szolgáltató, a felelőssége fennáll-e az apróhirdetés közzétételéért, a közzététel lehetővé tételéért, az adatátviteléért.
Az alperes és az alperesi beavatkozó helytállóan hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy az alperesi beavatkozó közvetítő szolgáltatónak, ezen belül tárhelyszolgáltatónak minősül. Az alperesi beavatkozó által megszabott felhasználási feltétel a weblap működtetésével összefüggésben, meghatározott méretű digitális tárhely rendelkezése bocsátására vonatkozik, ahol a felhasználó a maga által megválasztott információt helyezi el és teszi azt hozzáférhetővé. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a tárhelyszolgáltatáson túlmutató, egyéb tevékenységek végzését állapította meg és erre tekintettel az alperesi beavatkozót nem tekintette közvetítő szolgáltatónak. Az elsőfokú bíróság a weboldal szerkesztését, a hirdetések tartalmi kritériumának állítását, mint további tevékenységek végzését tévesen állapította meg, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy ezek a további, egyéb tevékenységek túlmutatnak a tárhelyszolgáltatáson. Az alperes és az alperesi beavatkozó is helytállóan hivatkozott arra – és ezt az alperesi beavatkozónak a weboldal használatára vonatkozó felhasználási feltételei is alátámasztják –, hogy a weboldal szerkesztése nem a közzétett tartalomra vonatkozik, hanem a tárhelyszolgáltatás működési kereteinek kialakítására, a hirdetés feladás menetének és az oldal design-jának biztosítására, az egyes apróhirdetési kategóriáknak a kidolgozására, használatára. A hirdetés közzététele, a hirdetésfeladás folyamata az alperesi beavatkozó által nem kontrollált, abban semmilyen szerepet nem vállal és nem is szerkeszti a hirdetéseket és tartalmilag nem is ellenőrzi azokat a feladás előtt. A felhasználói feltételekben szereplő tájékoztatások, figyelmeztetések, figyelemfelhívások, továbbá az előzetes technikai jellegű kritériumok állítása, pl. a karakterek számát tekintve, a szolgáltatás igénybevételének feltételeiről való tájékoztatásnak minősül és nem a hirdetés tartalmi szerkesztésének vagy az oldal olyan tartalmú szerkesztésének, amelyek a hirdetések tartalmára is kiható szerkesztést jelentene. A felperes tárhelyszolgáltatói tevékenysége csupán információs és technikai jellegű, passzív tevékenység, ezért helytállóan állapította meg az alperes, hogy a felperes közvetítő szolgáltató, tárhelyszolgáltató, így a felelősségére az Ektv. 10. § b) pontja szerinti rendelkezést kell alkalmazni.
Az Ektv. 7. § (3) bekezdése értelmében a közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információt. Az alperesi beavatkozó felelőssége az Ektv. 10. § b) pontja alapján akkor áll fenn, ha az igénybevevő által biztosított információ jogellenességéről tudomást szerzett és nem intézkedik haladéktalanul az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférés biztosításának kizárásáról.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes megalapozott határozatot hozott, amikor az Ektv. 10. § b) pontja szerinti felelősség megállapításához előírta az előzetes felszólítást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontja megfelelő alkalmazásával és a szankció alkalmazhatóságát csak arra az esetre helyezte kilátásba, ha a felszólítás ellenére a jogsértés megszüntetéséről az alperesi beavatkozó nem gondoskodik. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperes keresetének helyt adva az alperesi határozat jogsértését megállapította és a Grtv. szerinti felelősség megállapításának vizsgálatát írta elő. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesnek az eljárási jogsértések körében az elsőfokú bíróság által elutasított kereseti kérelmeire tekintettel a teljes egészében alaptalannak talált keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 37.803/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás