KÜ BH 2011/295
KÜ BH 2011/295
2011.10.01.
Önkormányzat perindítási jogosultsága fennáll a fokozottan érzékeny területen a csatornázás elmaradásával létesített építkezés kapcsán [1990. évi LXV. tv. 8. §, 1952. évi III. tv. 327. §, 27/2004. (XII. 25.) KvVM r. 1. §, 219/2004. (VII. 21.) Korm. r. 10. §].
Az alperesi beavatkozók részére E. Város Jegyzője, mint elsőfokú építésügyi hatóság a 2005. május 3-án kelt határozatával építési engedélyt adott a 0912/177 helyrajzi számú ingatlanon lakóépület építésére. Előírta az építési engedély feltételeként a P. Lakópark Kft., mint a területén lévő szennyvízcsatorna hálózat tulajdonosa és kezelője hozzájáruló nyilatkozata alapján a szennyvízcsatorna háló-zatba történő csatlakozást, valamint a szomszédos ingatlan tulajdonosainak hozzájárulása folytán az ivóvízvezetékre való csatlakozást. A határozatban felhívta az építtetők figyelmét arra, hogy az építési engedélytől és az ahhoz tartozó építészeti-műszaki tervdokumentációtól csak újabb jogerős és végrehajtható építésügyi hatóság határozata alapján szabad eltérni.
A lakóház felépítését követően az alperesi beavatkozók használatbavételi engedélykérelmet nyújtottak be. A rendelkezésre álló közigazgatási iratok szerint az ivóvíz-ellátást a 2008. április 5-én kiállított nyilatkozattal igazolták, mely szerint a szomszédos ingatlan vízellátását biztosító vezetékre kötöttek rá. A felelős műszaki vezető 2008. április 7-én kiállított nyilatkozata szerint az építési munkát az építési engedélynek és a jóváhagyott építészeti-műszaki tervdokumentációnak megfelelően végezték el, valamint kitöltésre került egy statisztikai adatlap is – amely a 45/1997. (XII. 29.) KTM rendelet melléklete –, amelyben a felelős műszaki vezető az épület közműellátottságáról úgy nyilatkozott, hogy tartályos gáz van, a közüzemi vízellátás lakáson belül megoldott, házi csatorna (derítő) van.
Az építésügyi hatóság a 2008. november 19-én kelt határozatával megállapította, hogy a kérelem és mellékletei megfelelnek a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 37. §-ában foglalt követelményeknek. Az építési tevékenységet az építési engedélynek, az ahhoz tartozó építészeti-műszaki tervdokumentációnak, továbbá az engedélyezett eltérésnek megfelelően végezték el. Az építmény a rendeltetésének megfelelő és a biztonságos használatra alkalmas. Az eljárásban részt vevő közműszolgáltatóként rögzítette az E. Ügyfélszolgálati Kft.-t és az É. Zrt. Vízmű Üzemét. A beszerzett nyilatkozatok között azonban csak az E. Ügyfélszolgálati Kft. és a K. Kft. szakhatósági nyilatkozatát említette.
Mindezek alapján az elsőfokú építésügyi hatóság a lakóépületre a használatbavételi engedélyt végleges jelleggel megadta.
Az elsőfokú építésügyi hatóság 2009. augusztus 13-án az ingatlanon helyszíni szemlét tartott és a helyszíni szemlét követően a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a vízközmű ellátására vonatkozó, az építési engedély feltételeként előírt kötelezettségüknek az alperesi beavatkozók nem tettek eleget, a szennyvízcsatorna hálózatra nem kötöttek rá. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 44. § (1) és (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. § (1) bekezdése alapján a használatbavételi engedélyt adó határozat jogsértő, ezért a 2009. szeptember 18-án kelt határozatával a használatbavételi engedélyt adó határozatát visszavonta, kötelezte az alperesi beavatkozókat az építési engedélyben előírt közművekre vonatkozó előírások teljesítésére. A határozatban utalt arra, hogy az alperesi beavatkozók a használatbavételi engedélyezési eljárásban csak egy zárt szennyvíztároló vízzáróságára vonatkozó jegyzőkönyvet csatoltak, de nem kérték az építési engedély módosítását a derítő megépítésére. Az építési engedélyben megfogalmazott előírás szerint a P. Lakópark Kft. szennyvízcsatorna hálózatára történő rákötéssel kellett volna biztosítani a szennyvízelvezetést.
A határozat ellen az alperesi beavatkozók fellebbezést nyújtottak be és az alperes jogelődje, a Regionális Államigazgatási Hivatal a 2009. november 16-án kelt határozatával az elsőfokú, visszavonásról rendelkező határozatot megsemmisítette azzal, hogy a Ket. – a határozat meghozatala idején hatályos – 114. § (3) bekezdése alapján a használatbavételi engedélyt adó határozat nem vonható vissza, mert az épületet ténylegesen használatba vették, a határozat visszavonására az alperesi beavatkozók jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira tekintettel nincs mód. Az építésügyi hatóság az építmény rendeltetésszerű használatával kapcsolatosan a közművek miatt építésügyi kötelezési eljárásban járhat el és teheti meg a szükséges intézkedést.
A felperes az alperes határozatának felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be. Keresetindítási jogát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdésére alapította azzal, hogy a települési önkormányzat feladata többek között a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás. Esztergom – és így a perbeli ingatlan is – a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területen levő települések besorolásáról szóló 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-a szerint fokozottan érzékeny, illetőleg kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség védelmi területen levő település, amelyre vonatkozik a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 10. § (2) bekezdése, amely rendelkezés szerint tilos a szennyező anyagnak a felszín alatti vízbe történő közvetlen és közvetett bevezetése, azaz a kommunális szennyvíz szikkasztása. Hivatkozott továbbá a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 46. § (1) bekezdésének rendelkezésére is, amely szerint a települési önkormányzatnak a környezet védelme érdekében biztosított a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtása és a hatáskörébe utalt hatósági feladatok ellátása. A felperes álláspontja mindezek alapján az volt, hogy keresetindítási joga a Ket. 15. § (1) bekezdésére tekintettel fennáll, az ügyféli jogok megilletik. Egyebekben keresetében támadta az alperesi határozatot érdemben is, vitatta a Ket. 114. § (3) bekezdésének alkalmazhatóságát, az alperesi beavatkozók jóhiszeműségét is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal, hogy az önkormányzat az adott ügyben hatóságként járt el, ezért a felperesre a Ket. 15. § (1) bekezdésében felsorolt ügyféli jogállás nem vonatkoztatható és kiterjesztően sem alkalmazható, ezért a felperes a Pp. 327. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján sem jogosult a per megindítására. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azok a jogszabályi rendelkezések amelyek a települési önkormányzatok számára fellépést biztosítanak a környezet védelme érdekében, sem teremtik meg sem az Ötv., sem a Kvt. rendelkezései alapján a felperes perbeli legitimációját, perindítási jogosultságát, mert ezek a rendelkezések nem értelmezhetőek olyan széles körben és oly mértékben kiterjesztően, amelynek alapján a perindítási jog megalapozott lenne.
Mindezek alapján a felperes keresetéről a 3/2006. KJE jogegységi határozat alapján ítélettel rendelkezett és a perindítási jogosultság hiánya miatt a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes ,,az ügyben eljáró hatóság'' volt. Az elsőfokú építésügyi hatóság a 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r. 1.) 1. §-a szerint a települési önkormányzat jegyzője volt. A települési önkormányzat építési hatósági ügyekben nem járhat el, az építésügyi hatósági jogköröket a jegyző gyakorolja az Ötv. 7. §-ára is tekintettel. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Ötv. 8. § (1) bekezdését, a Kvt. 46. § (1) bekezdését, az R. 1. §-át, a Korm. r. 10. § (2) bekezdését, valamint a 2/2004. KJE jogegységi határozatban foglaltakat. A Ket. 15. § (1) és (4) bekezdése alapján tévesen állapította meg, hogy a települési önkormányzatot a fokozottan érzékeny területen a felszín alatti víz védelme érdekében az ügyféli jogok nem illetik meg. Állította, hogy a települési önkormányzat feladatkörét az ügy érinti, ezért az ügyféli jogállása megállapítható, a perindítási jogosultsága fennáll. Eltúlzottnak tartotta az alperesi beavatkozóknak megállapított elsőfokú perköltséget a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperesi beavatkozók felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes által a per első tárgyalásán hivatkozott 2/2004. KJE jogegységi határozatot. E jogegységi határozat 1. pontja értelmében az Ötv. 1. és 8. §-ában előírt feladataik körében a helyi önkormányzatokat megilleti – a Ket.-et megelőzően hatályban volt – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. § (4) bekezdésében meghatározott ügyféli, valamint a Pp. 327. § (1) bekezdésében szabályozott perindítási jogosultság.
A jogegységi határozat 2. pontja értelmében a helyi önkormányzat perindítása esetén is az igényérvényesítési jogosultság (kereshetőségi jog) fennállásának megállapítása a jogvita érdemére tartozó kérdés, a kereshetőségi jog hiányában a kereset ítélettel való elutasításának van helye.
A jogegységi határozat idején hatályos Pp. 327. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján a jogegységi határozat kimondta, hogy közigazgatási perben a perindítási jogosultság feltétele a fél jogképessége, továbbá, hogy az eljárás alapjául szolgáló ügy a fél jogát, vagy törvényes érdekét érintse. A fél érintettsége a kereshetőségi jogban (perbeli legitimációban) valósul meg. A kereshetőségi jog közvetlen érintettséget, meghatározott érdekeltségi kapcsolatot feltételez. Az önkormányzat ügyfélképességét akkor indokolt elismerni, ha a közigazgatási ügy az önkormányzat feladatkörét, annak jogszerű gyakorlását közvetlenül érinti.
Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen tekintette a felperesi önkormányzatot az építési ügyben eljáró hatóságnak, ugyanis az építésügyi hatóság a Korm. r. 1. 1. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében nem a települési önkormányzat, hanem a jegyző. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladatkörébe tartozik többek között a vízrendezés, a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, amely feladatok az önkormányzatot terhelik. A csatornázás önkormányzati feladatkörbe tartozik, ezért a fokozottan érzékeny területen a szennyvízelvezetés módja tekintetében az önkormányzat érintettsége fennáll, a feladatkörét érintő ügyben az ügyfélképessége megállapítható. Kiemelendő, hogy az E. település az R. 1. §-a alapján fokozottan érzékeny, illetve kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség védelmi területen lévő település, ezért a felszín alatti vizek védelmére vonatkozó, a Korm. r. 10. § (2) bekezdése a) és b) pontjában foglalt tilalom érvényesítése folytán a felperest megilleti az ügyféli jogállás a perbeli esetben, arra is figyelemmel, hogy az építési engedély kikötései között szerepelt a szennyvízbekötés előírása, amelynek nem vitásan az alperesi beavatkozók nem tettek eleget, mert a Korm. r. 10. § (2) bekezdés b) pontjába ütközően derítőt építettek és ezen a területen tiltott szikkasztást végeznek.
Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesnek az ügyben való közvetlen érintettsége a 2/2004. KJE jogegységi határozat értelmében megállapítható, így a Pp. 327. § (1) bekezdés a) pontja alapján a perindítási jogosultsága fennáll.
Mivel az elsőfokú bíróság a perindítási jogosultság hiányát tévesen állapította meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 37.843/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás