3/2011. (I. 19.) AB határozat
3/2011. (I. 19.) AB határozat1
2011.01.19.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 78/2009. (III. 20.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 78/2009. (III. 20.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
A kezdeményező – aki nem azonos a kifogástevővel – 2009. február 24-én országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Akarja-e Ön, hogy az országgyűlési választásokon az egyéni választókerületi jelölés módja megváltozzon úgy, hogy a jelenlegi legalább hétszázötven helyett, csak legalább kétszáz választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlására legyen szükség?”
Az OVB megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tett, ezért annak mintapéldányát hitelesítette. Az OVBh. az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-án, és – a jogorvoslatról szóló tájékoztatás tekintetében – a Ve. 130. § (1) bekezdésén alapul. Az OVB kifogással támadott határozata a Magyar Közlöny 2009. évi 35. számában 2009. március 20-án jelent meg, a kifogást 2009. április 3-án – a törvényi határidőn belül – terjesztették elő az OVB-nél.
A kifogástevő azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB kifogással támadott határozatát, és utasítsa új eljárásra az OVB-t. A kifogástevő szerint az OVB-nek meg kellett volna tagadnia a kérdés hitelesítését, mert az nem egyértelmű, sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdését. Érvelése szerint a kérdés „nyelvtanilag – értelemzavaró módon – hibás”, mivel a mondat végéről hiányzik az, hogy a „jelöltté váláshoz” szükséges a legalább 200 ajánlás. A kérdés nem tartalmazza, hogy mi az összefüggés az ajánlások és a jelöltté válás között, holott – a kifogástevő szerint – a választópolgárok többsége nincs tisztában a választási eljárás szabályaival, nem világos számára az, hogy mihez szükséges az ajánlás.
II.
A kifogás elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:
1. Az Nsztv. figyelembe vett rendelkezései:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
(...)
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, (...)”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
2. A Ve. érintett rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.
Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tett, ezért a kérdést hitelesítette.
A kifogástevő szerint az OVB-nek azért kellett volna megtagadnia az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés hitelesítését, mert az nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság korábban már számos határozatában értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt, a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni (választópolgári egyértelműség).
Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.].
Az Alkotmánybíróság korábban már azt a kérdést is vizsgálta, hogy a népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdésben található értelemzavaró nyelvtani hiba hogyan hat ki a kérdés hitelesítésére. A kifogástevő által is felhívott 24/2006. (VI. 15.) AB határozatban ezzel összefüggésben a következőkre mutatott rá: „[a]z Alkotmánybíróság eddig a normakontrollra irányuló eljárásokban szembesült a nyelvtani, helyesírási hibák kérdésével. Az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy nem feladata »az elíráson alapuló nyelvtani hibák«, a »megfogalmazás nyelvtani és stiláris helyességének megítélése«. [56/1992. (XI. 4.) AB határozat, ABH 1992, 401, 404.; 682/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 764, 767.] A normavilágosság és a népszavazásra szánt kérdések egyértelműségének vizsgálata nem azonos. Ugyanakkor abban megegyeznek, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálja az elíráson alapuló nyelvtani hibákat, amennyiben azok egyéb, lényeges okból nem aggályosak. (Például értelemzavaró nyelvtani hiba a népszavazási kérdésben, alkalmazhatatlan vagy tartalmi okból alkotmányellenes norma.) Vagyis a népszavazási kérdések vizsgálatakor nem önmagában a nyelvtani, helyesírási hibáknak van jelentősége, hanem annak, hogy a kérdésben értelemzavaró hiba van-e.” (ABH 2006, 358, 360.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés nem tartalmaz értelemzavaró nyelvtani hibát; a kérdés világos, kizárólag egyféleképpen értelmezhető a választópolgárok részéről „igen”-nel vagy „nem”-mel megválaszolható. Az, hogy a kérdés a mondat végén nem tartalmazza a „jelöltté váláshoz” kitételt, nem tekinthető értelemzavaró nyelvtani hibának, a kérdés tartalma a választópolgárok részéről ennek hiányában is aggálytalanul megállapítható.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy a választópolgárok a kifogástevő megítélése szerint nem ismerik az ajánlás és a jelöltté válás közötti összefüggést, csupán a kifogástevő véleménye, amelyet az eddigi választási gyakorlat nem támasztott alá. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve – a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért az OVBh.-t az abban foglalt indokok helyességére figyelemmel helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 420/H/2009.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás