BÜ BH 2011/303
BÜ BH 2011/303
2011.11.01.
Ha a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével való fenyegetés célja nem a félelemkeltés, hanem a bántalmazás közbeni indulat levezetése, a zaklatás vétségének felrovására nincs lehetőség, a terhelt terhére kizárólag a megvalósult élet vagy testi épség elleni bűncselekmény állapítandó meg [Btk. 176/A. § (2) bek. a) pont].
A városi bíróság a 2009. március 18-án meghozott – és a megyei bíróság ítélete folytán 2010. április 15-én jogerőre emelkedett – ítéletével a terheltet a Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdésébe ütköző zaklatás vétsége és a Btk. 170. §-ának (2) bekezdése szerinti testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 1 év 4 hó börtönbüntetésre, valamint 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyidejűleg elrendelte a korábban kiszabott 10 hó – eredetileg 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés végrehajtását is.
A tényállás a következőket tartalmazza:
A megelőzően – a 2007. december 12-én jogerőre emelkedett ítélettel – 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntette miatt 10 hó, 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt terhelt 2008. szeptember 25-én ittas állapotban szóváltásba keveredett az ugyancsak ittas élettársával, a jelen ügy sértettjével. A vita oka az volt, hogy a terhelt italra kért pénzt, ám ennek teljesítését a sértett megtagadta. A terhelt kiabált, szidalmazta, s azzal fenyegette a sértettet, hogy megöli, megfojtja, sőt egy alkalommal pofon is ütötte őt. A sértett – tartva a bántalmazástól – kihívta a rendőröket, akik csitították a terheltet, majd eltávoztak a helyszínről. A terhelt azonban folytatta a fenyegetőzést, ezért a sértett ismét rendőri segítséget kért. Az újból kiérkező rendőrök a terheltet intézkedés alá vonták. A pofonütés következtében a sértett nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Emiatt és a zaklatás vétsége miatt a sértett magánindítványt terjesztett elő.
A testi sértés tekintetében az ügyész elállt a vád képviseletétől, így a cselekményt a bíróság elkülönítette, ezt követően pedig megszüntető rendelkezést hozott.
2008. október 3-án kora délután az ekkor is ittas terhelt – szóváltást követően – egy akácfa karóval a testén, a nyakán, mellkasán, alkarján, bal kezén és jobb combján több alkalommal megütötte a sértettet. Ennek következtében a sértett a megtámadott testfelületeken, nyolc napon belül gyógyuló horzsolt, zúzott, hámfosztásos sérüléseket szenvedett. Az ütések nyomán a sértettet nyolc napon túli gyógytartamú töréses sérülések is érhették volna, amelyek elmaradása nem a terhelten múlott.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, sérelmezve bűnösségének a zaklatás vétségében és a súlyos testi sértés bűntettének kísérletében történt megállapítását. Álláspontja szerint ugyanis e cselekmények elkövetése nincs tisztázva.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a zaklatás vétségével kapcsolatosan – az irányadó tényállást tekintve – a bűnösség megállapítását törvénysértőnek látta. Álláspontja szerint ugyanis nem valósult meg a rendszeres és tartós háborgatás, minthogy az elkövetés személyes indítékból fakadt, s hiányzik a célzat, a megfélemlítés is.
Mindezekre figyelemmel a terheltnek a zaklatás vétsége alóli a zaklatás vétsége alóli felmentését, a fennmaradó súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt pedig pénzbüntetés kiszabását indítványozta.
A nyilvános ülésen a védő elsődlegesen a terhelt felmentését kérte, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány részben, az alábbiak szerint alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében felsorolt anyagi és eljárásjogi okokból kerülhet sor azzal a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglalt megszorítással, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, az – megalapozatlanságra, a bizonyítékok értékelésének téves voltára hivatkozva – nem támadható. Ebből következően a tényállás tisztázatlansága mellett felsorakoztatott érvek nem képezhetik felülvizsgálat tárgyát.
Az irányadó tényállást alapul véve pedig nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét a súlyos testi sértés bűntettének kísérletében megállapították. A terhelt ugyanis felismerte, hogy az akácfa karóval a fejre, nyakra, mellkasra, alkarra mért közepes erejű ütések nyomán a sértett töréses, nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedhet, ám ebbe – a szerencsés véletlennek köszönhetően végül is elmaradt – következménybe belenyugodva cselekedett.
A Be. 176/A. §-ának (2) bekezdésében írt zaklatás vétségének felrovására viszont a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Az idézett törvényhely első bekezdésének az elkövetés időpontjában hatályos szövege – szubszidiárius bűncselekményként – a megfélemlítési vagy a magánéletbe, illetve életvitelbe történő beavatkozási célzattal véghezvitt rendszeres vagy tartós nyugtalanítást, háborgatást megvalósító magatartásokat rendeli büntetni. Ebben az esetben tehát visszatérő, ismétlődő behatásokról van szó, amelyek önmagukban nem, vagy nem feltétlenül lennének félelemkeltők, azzá a rendszerességüktől, folyamatosságuktól válnak.
A zaklatásnak a Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdéséből írt fordulata viszont nem szubszidiárius bűncselekmény, és ismétlődést sem kíván meg. Egyetlen súlyos – erőszakos, vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény – elkövetésével történő fenyegetéssel is megvalósítható akkor, ha az elkövetőt félelemkeltési célzat vezeti. A zaklatás lényege ilyenkor abból fakad, hogy a kilátásba helyezett súlyos következménnyel való fenyegetettség nyugtalanságot kiváltó lelki teherként nehezedik a sértettre.
Más azonban a helyzet, ha a fenyegetések egy nézeteltérés nyomán kialakult düh indulatban, a testbántalmazási szándék verbális kifejezésre juttatásaként hangzanak el, s az elkövető bántalmazza is a sértettet. Ekkor a célzat nem a rémületben tartás, a félelemkeltés, hanem az indulat levezetése, következésképpen – a cselekménysort természetes egységként kezelve – csak a megvalósult élet vagy testi épség elleni bűncselekmény állapítható meg.
Ehhez képest tehát a tényállás I. pontjában részletezett cselekménnyel a terhelt a zaklatás vétségének törvényi tényállását nem merítette ki. Tevőlegessége a könnyű testi sértés vétségének megállapítására lett volna alkalmas, a bíróság azonban – mivel az ügyész elállt a vád képviseletétől – a cselekménysort kettébontotta, s az elkülönített könnyű testi sértés tekintetében az eljárást megszüntette, mert a magánvádló vádat ejtett.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság – helyt adva a felülvizsgálati indítványnak – a Be. 427. §-ának (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat akként változtatta meg, hogy a terheltet a Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdése szerinti zaklatás vétségének vádja alól a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése értelmében felmentette.
Minthogy e változtatás folytán a halmazati büntetés kiszabásának indoka megszűnt, a terhelt terhére fennmaradó súlyos testi sértés bűntette kísérletének tárgyi súlyát figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy szabadságvesztés alkalmazására – a terhelt kifogásolható előélete ellenére – nincs szükség. Ekként az elkövetéskor irányadó anyagi jogi szabályokból kiindulva a Btk. 87. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásával, a Btk. 51. §-ának (2) bekezdése alapján a terheltet 400 napi tétel, napi tételenként 500 forint pénzbüntetésre ítélte, amelybe az előzetes fogvatartásban töltött időt a Btk. 99. §-ának (1) bekezdése értelmében beszámította.
Egyidejűleg mellőzte a terhelt korábbi – eredetileg felfüggesztett – szabadságvesztése végrehajtásának elrendelését, tekintve, hogy annak előfeltételei már nem állnak fenn.
Az alapügyben hozott jogerős határozat egyéb rendelkezéseit a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 639/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás