BÜ BH 2011/305
BÜ BH 2011/305
2011.11.01.
A perújítás esetében nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lennie, ehhez képest ugyanaz a bizonyíték, de más forrásból, más bizonyítási eszköz révén: nem új bizonyíték [Be. 408. § (1) bek. a) pont.].
Az ítélőtábla a 2011. március 11-én meghozott végzésével a III. r. terhelt védője által benyújtott perújítási indítványt, mint alaptalant elutasította.
Az alapügy jogerős ítélete a III. rendű terhelttel szemben társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. a), c) pont, (7) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt – halmazati büntetésként – 4 év 6 hónapi börtönbüntetést, a közügyektől 5 évi eltiltást, 100 000 forint pénzmellékbüntetést szabott ki, és 20 844 822 forint vagyonelkobzást rendelt el.
Az ítélőtábla indokai szerint a perújítási indítványhoz mellékelt, ideg-elmegyógyász főorvos által kiállított átirat nem új bizonyíték, nem alkalmas a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontjának 1. alpontja szerinti joghatás kiváltására.
Az alapeljárásban a másodfokú bíróság előtt ugyanis a védő már csatolt orvosi iratokat és indítványozta a III. r. terhelt elmeorvos-szakértői vizsgálatát. Bizonyítási indítványát azonban a másodfokú bíróság elutasította, annak részletes indokát adta, illetve megalapozottnak tartotta az elsőfokú ítélet tényállásának a III. r. terhelt személyi körülményeit érintő részét. A becsatolt orvosi iratok alapján pedig a tényállást kiegészítette azzal, hogy a III. r. terhelt jelenleg bipoláris affektív zavar miatt orvosi kezelés alatt áll, amit enyhítő körülményként értékelt.
Mindazonáltal – az ítélőtábla szerint – a III. r. terhelt elkövetéskori elmeállapotának esetleges korlátozottsága sem jelentene perújítási okot. Az ugyanis – figyelemmel a másodfokú bíróság büntetéskiszabásnál kifejtett álláspontjára – nem eredményezné a büntetés lényeges enyhítését.
A végzés ellen az indítványozó – a III. r. terhelt védője – jelentett be fellebbezést.
Indokai szerint a perújítási indítványhoz mellékelt – 2011. január 13-i keltezésű – okirat új bizonyíték. Annak tartalma ugyanis lényegesen eltér az alapügy másodfokú eljárásában becsatolt, 2010. november 5-i keltezésű ambuláns laptól.
Az alapügy elsőfokú eljárásában nem vetődött fel a III. r. terhelt kóros elmeállapotával kapcsolatos tény, és ezirányú bizonyíték beszerzésére sem került sor. A másodfokú eljárásban becsatolt – 2010. november 5-i keltezésű – ambuláns lap folytán merült csupán fel az a tény, hogy a III. r. terhelt az elkövetéskor kóros elmeállapotú lehetett.
A 2010. november 5-i ambuláns lap, mint okirati bizonyíték azonban kizárólag annak bizonyítására volt alkalmas, hogy a III. r. terhelt az ambuláns lap kiállításakor az adott diagnózisú betegségben szenved.
A perújítási indítványhoz csatolt, 2011. január 13-i dátummal ellátott okirat, orvosi vélemény szerint viszont a III. rendű terhelt az elkövetés időszakában, 2003-2004. évben beszámítási képességet befolyásoló betegségben szenvedett. Ezt a fellebbezéshez csatolt 2011. március 17-i keltezésű orvosi irat is alátámasztja.
Következésképpen az alapügyben eljárt másodfokú bíróság nem ismerhette, így nem is értékelhette a perújítási indítványhoz csatolt, a perújítás alapját képező okirat tartalmát. Ehhez képest pedig az – szemben az ítélőtábla álláspontjával – új, az alapeljárásban nem értékelt bizonyíték.
A fellebbezés szerint az ítélőtábla tévesen hivatkozik az alapügy másodfokú ítéletében és perújítási indítványt elutasító végzésében is arra, hogy az alapügy másodfokú eljárásában előterjesztett és elutasított indítvány bizonyítási indítvány volt. A nyilvános ülés eljárási rendje szerint ugyanis a tárgyalástartás iránti kérelmet megelőzően bizonyítási indítvány nem tehető.
Az alapügyben eljárt másodfokú bíróság a nyilvános ülésen a tárgyalás tartása iránti indítványt, egyben a bizonyítás felvételére irányuló indítványt utasította el. Tehát nyilvános ülésen folytatta le az eljárást, bizonyítást nem vett fel; viszont a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással kiegészítette az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást. A kiegészítés Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételei azonban nem álltak fenn, az jogszabállyal ellentétes, így kérdéses, hogy a másodfokú bíróság nyilvános ülést vagy tárgyalást tartott.
Ehhez képest a nyilvános ülés keretei között maradva a másodfokú bíróság a 2010. november 5-i keltezésű okirati bizonyítékot – mivel bizonyítást nem vett fel – nem okirati bizonyítékként kezelte, hanem csupán a tárgyalástartás iránti kérelmet alátámasztó iratként értékelte. Ítéletében mégis mint bizonyítékra hivatkozott, tartalmát enyhítő körülményként értékelte.
A fellebbezés szerint mivel a felhozott bizonyítéknak csupán valószínűsítenie kell a perújítási törvényi célját, így az ítélkezési gyakorlattal, valamint a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontjával ellentétes az a megállapítás, hogy a III. r. terhelt kóros elmeállapota a másodfokú bíróságnak a büntetés kiszabás körében kifejtett álláspontja miatt nem eredményezhetné büntetése lényeges enyhítését.
A Legfőbb Ügyészség átiratában – egyetértve az ítélőtábla indokaival és jogi álláspontjával – a fellebbezést alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.
Kifejtette, hogy az alapügyben az ítélőtábla elutasította a védő tárgyalás tartása és bizonyítás felvétele iránti indítványát, melyek alátámasztását szolgálta okirati bizonyítékként a 2010. november 5-i ambuláns lap.
A Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja pedig nem zárja ki, hogy a bíróság a terheltet kihallgassa, és az ítélkezési gyakorlattal sem ellentétes a terhelt személyi körülményeire vonatkozó, bírósághoz becsatolt okirat, irat nyilvános ülésen történő felolvasása.
Következetes ítélkezési gyakorlat viszont az is, hogy a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett és elutasított indítvány szerinti bizonyíték a perújításban nem új bizonyíték.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla a perújítási indítványban foglaltakat részletesen megvizsgálva, alapvetően helytálló érvekkel fejtette ki, hogy az indítvány indokai miért nem adnak alapot a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontjának 1. alpontja szerinti perújítás elrendelésére.
Ez okból akkor rendelhető el a perújítás, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni.
Ehhez képest a cselekményt elbíráló jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogásnak – a megállapított tényállás vitatásának – akkor van helye, ha
– új bizonyítékot hoznak fel; a bejelentett bizonyíték akkor új, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de az eljárt bíróság nem értékelte;
– az ekként újnak tekintendő bizonyíték a Be. 75. § (1) bekezdése értelmében vett bizonyítandó tényre vonatkozik, és alkalmas ilyen tény jogerős határozattól eltérő, vagy abból hiányzó megállapítására, s végül
– az újnak tekintendő bizonyíték, az eltérő, illetve új tény megállapítására alkalmassága folytán perdöntő jellegű, egyben valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre, vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell – egyenként és minden új bizonyítékként felhozott körülmény kapcsán – az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a további vizsgálata már szükségtelen. A három feltétel ugyanis konjunktív, csak együttes fennállásuk esetén rendelhető el perújítás.
Bizonyíték a bizonyítási eszközből megismerhető tény, amiből következtetés vonható a bizonyítandó – adott ügyben a büntető anyagi vagy eljárási jogszabály alkalmazása szempontjából jelentős [Be. 75. § (1) bek.] – tényre.
A bizonyíték a bizonyítandó tény bizonyítója, a bizonyíték forrása (a bizonyíték megismerésének biztosítója) pedig a bizonyítási eszköz.
Bizonyítási eszköz tehát a tanú vallomása, a szakértő véleménye, bizonyíték pedig a vallomás, a szakvélemény tartalma.
Következésképpen nem a bizonyítási eszköznek, hanem a bizonyítéknak kell újnak lenni. Ugyanaz a bizonyíték, más forrásból, más bizonyítási eszköz révén, nem új bizonyíték.
Mindez jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyítási eszköz az alapügy másodfokú eljárásában, valamint a perújítási indítványhoz csatolt irat, bizonyítékot pedig azok tartalma képezhet.
Az iratokból kitűnően a védő által
– az alapügyben, a másodfokú bíróság 2010. november 16-i nyilvános ülésén csatolt, 2010. november 2-i keltezésű, ideg-elmegyógyász által kiállított ambuláns lap szerint a III. r. terheltnél megállapított diagnózis bipoláris affektív zavar, mániás epizód pszichotikus tünetekkel; az egyidejűleg csatolt 2010. november 15-i keltezésű (más egészségügyi intézményben kiállított) igazolás diagnózist nem rögzít;
– perújítási indítványhoz csatolt, 2011. január 13-i keltezésű, ugyanazon ideg-elmegyógyásztól származó levél szerint 2010. november 2-án szakrendelésen a III. rendű terhelt maniaspsychosis tüneteivel jelentkezett, aminek 2003-2004. évben is ki lehetett téve;
– fellebbezéshez csatolt, 2011. március 17-i keltezésű, ugyanazon ideg-elmegyógyász által kiállított ambuláns lap szerint a III. rendű terheltnél megállapított diagnózis bipoláris affektív zavar, mániás epizód pszichotikus tünetekkel; az ambuláns lap a védő kérdésére adott válaszként rögzíti, hogy ez a diagnózis elmeműködés kóros állapotát képes eredményezni, a III. rendű terhelt 2003-ban és 2004-ben már mániás zavarban lehetett, megbetegedése 2003, 2004 óta korlátozhatta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje.
Következésképpen az alapügy másodfokú eljárásában és a perújítási indítványhoz, valamint a fellebbezéshez csatolt orvosi iratok – egyébként ugyanazon ideg-elmegyógyásztól származó – megállapítása, diagnózisa ugyanaz. Az alapügyben eljárt másodfokú bíróság pedig a 2010. november 16-i nyilvános ülésen meghozott végzésével kifejezetten a védő ezirányú bizonyítási indítványát elutasította, aminek indokát az ügydöntő határozatban megadta.
Ekként az orvosi iratok ezen tartalma új bizonyítéknak nem tekinthető. A perújítási indítvány valójában ugyanazon bizonyító tény (ugyanazon bizonyíték) alapján ugyanazon bizonyítandó tény (a terhelt elmeállapota) peresítését, illetve újraperesítését célozta.
A fellebbezésben foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bíróság nem a bizonyíték forrása, létrehozója, viszont mérlegeli a bizonyítékot, szakértői vélemény esetében is [Be. 78. § (2)–(3) bek., 125. §]. Ebből következően – értelemszerűen – dönt arról, hogy adott ügyben mi bizonyítandó tény, és ehhez képest annak bizonyítéka (bizonyító ténye) igényel-e szakértői bizonyítást.
Az alapügyben eljárt másodfokú bíróság erről döntött, amikor akként foglalt állást, hogy a III. rendű terhelt eljárás alatti állapota, valamint a becsatolt orvosi irat alapján nem valószínűsíthető, hogy eldöntendő kérdés a III. rendű terhelt kóros elmeállapota; s így annak vizsgálata sem szükséges.
A másodfokú bíróság az alapügyben ezáltal kétségtelenül értékelte azt a bizonyítékot, amit a perújítási indítvány felhozott.
Ezen túlmenően pedig a perújítási indítványhoz, illetve a fellebbezéshez csatolt (2011. január 13-i és március 17-i keltezésű) orvosi iratok valójában csupán általános és feltételező megfogalmazást adnak:
– egyrészt, hogy a III. rendű terhelt a tüneteknek 2003-2004. évben is ki lehetett téve;
– másrészt, hogy az adott diagnózis az elmeműködés kóros állapotát képes eredményezni, a III. rendű terhelt megbetegedése 2003, 2004 óta korlátozhatta abban, hogy cselekménye következményeit felismerje.
Ezeknek a III. rendű terhelthez lehet köze, azonban a vád szerinti cselekményhez nem feltétlenül.
A Btk. 24. §-a viszont nem általánosságban, hanem kifejezetten a konkrét (felrótt) bűncselekmény viszonyában rendelkezik a kóros elmeállapot beszámítási képességet érintő (korlátozó vagy kizáró) hatásáról. Erre tekintettel az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről szóló 14. számú módszertani levele is egyértelművé teszi, hogy a tüneteknek a konkrét cselekménnyel összefüggő – a vádbeli, vagy ítéleti tényállásával összevetett – vizsgálata alapján tisztázható a felismerési képesség kérdése.
Következésképpen a perújítási indítványhoz, illetve fellebbezéshez csatolt orvosi iratra hivatkozás eleve nem új bizonyíték, mivel ténybeli tartalmát – amint az ítélőtábla és a Legfőbb Ügyészség is kifejtette – az alapügyben a bíróság értékelte, azon túlmenően pedig valójában bizonyítékot sem képeznek, csupán bizonyítási eszközt, aminek ugyan perújítást célzó, ám csupán feltételezett tartalmat tulajdonít az indítvány (illetve fellebbezés).
Megjegyzi továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy – szemben a védő álláspontjával – az alapügyben eljárt másodfokú bíróság a Be. szabályainak betartásával egészítette ki nyilvános ülésen a III. r. terhelt állapotára vonatkozó adattal a tényállást, és vette figyelembe azt a büntetéskiszabás során mérlegelendő körülményként.
A Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján megalapozatlanság [Be. 351. § (2) bek.] esetében a hiánytalan, illetőleg helyes tényállás megállapítható az iratok tartalma, ténybeli következtetés alapján vagy a felvett bizonyítás útján. Következésképpen az iratok tartalmán és a ténybeli következtetésen alapuló korrekció nem feltétlen jár együtt bizonyítás felvételével, ennélfogva az nem csupán tárgyaláson történhet.
A Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésre akkor kerülhet sor, ha nem kell tárgyalást tartani [nem kell bizonyítást felvenni; 363. § (2) bek.], viszont az ügy tanácsülésen [a 360. § (1) bekezdésében kimerítően meghatározottak szerint] nem intézhető el.
Ezzel összhangban a Be. 361. § (2) bekezdés a) pontja azt biztosítja, hogy nyilvános ülésen lehetőség legyen a megalapozatlanság kiküszöbölésére az iratok tartalma, illetve ténybeli következtetés útján.
Tehát a nyilvános ülésre kitűzésből nem következik az, hogy az ügyben megalapozatlansági ok áll fenn, sem pedig az, hogy az esetleges megalapozatlanság kiküszöbölése eleve nem lehetséges. A Be. alapján a bizonyítás a tárgyalás kizárólagos tartalma, viszont meghatározott módon és mértékben a tényállás nyilvános ülésen is megváltoztatható, ekként bizonyítás felvétele nélkül bizonyíték számba vehető és értékelhető, s dönteni lehet a bizonyítási indítványról is. Az alapügyben ez történt.
Helytálló a fellebbezésnek az a kifogása, ami sérelmezte a perújítási indítványt elutasító végzés azon álláspontját, mely szerint az esetleges kóros elmeállapot egyébként is közömbös lenne, mivel nem eredményezné a büntetés lényeges megváltoztatását.
Ha a perújítással célzott joghatás (törvény erejénél fogva) büntethetőség kizárása vagy a büntetés korlátlan enyhítése (mint kóros elmeállapot esetében, Btk. 24. §), akkor ez általában valószínűsíti a jogerős határozatban kiszabott büntetés lényeges megváltozását. Jelen ügyben az ezzel ellentétes álláspont az ítélőtábla részéről olyan feltételezés, ami nem éri el a valószínűsítés szintjét.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 414. § (2) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a megtámadott határozatot a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bkf. III. 462/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás