PÜ BH 2011/309
PÜ BH 2011/309
2011.11.01.
A végrehajtó mulasztására alapított kárigény esetén, amennyiben a sérelmezett intézkedés ellen volt helye rendes jogorvoslatnak és azzal a károsult nem élt, a kártérítési felelősség általános feltételeinek vizsgálata szükségtelen [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) és (3) bek., Vht. 217. § (1) bek.].
A bíróság ítélete annak tűrésére kötelezte a felperest és feleségét, hogy a v.-i 5290/106 helyrajzi számú, 1/2-1/2 arányban tulajdonukban álló ingatlanukból a bank, mint zálogjog jogosultja egy 2 000 000 forint tőke és járulékai iránti követelést kielégítsen. A végrehajtási eljárást a bank jogutódja, az M. S. Kft. kezdeményezte. A végrehajtási lap az I. r. alperes részére 2000. február 22-én érkezett meg, de szabályszerű kiállítására 2000. május 16-án került sor. A városi bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján a 2003. június 10-én meghozott végzéssel az ingatlan becsértékét lakottan 21 500 000 forintban, beköltözhetően 36 000 000 forintban állapította meg és felsorolta, hogy a becsérték melyik végrehajtási eljárásokban érvényes tekintettel arra, hogy a felperessel szemben több végrehajtási eljárás is indult. Ezek között szerepelt a D. F. által kezdeményezett végrehajtási eljárás is. Az 1997. május 5-én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés szerint D. F. több részletben nyújtott kölcsönöket a felperes részére. A végrehajtási záradék azt tartalmazza, hogy a felperes tartozása 6 680 225 forint és kamatai; a záradék 4/A. pontja szerint a felperesnek végrehajtható követelése áll fenn, a K. Kft.-vel szemben és a vállalkozási szerződésből származó árbevételeiből összesen 4 000 000 forint erejéig árbevételét D. F.-nek engedményezi.
Az ingatlan árverését az I. r. alperes 2004. március 12. napjára tűzte ki, ez ellen a felperes és felesége kifogást terjesztettek elő, amelyet a bíróság elutasított. A kitűzött időpontban megtartott árverésen az ingatlan 25 200 000 forint vételáron elkelt. Az I. r. alperes által 2004. április 30-án készített felosztási tervet a felperes házastársa 2004. május 5-én mindkét fél nevében átvette, a felperes ez ellen végrehajtási kifogást nem terjesztett elő. A befolyt összegből az OTP Bank Rt., az M. S. Kft. és az M. Kft. követelésének teljes, illetőleg részbeni kielégítésére került sor.
A felperes a keresetében az I. r. alperes mulasztásai, hibái miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai, összesen 159 063 063 forint megfizetésére kérte az I. r. alperes kötelezését. Utóbb a keresetét több alkalommal pontosította és II. r. alperesként az I. r. alperes felelősségbiztosítóját is perbevonta.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a kártérítés feltételei nem állnak fenn, az I. r. alperesnek nem volt jogellenes tevékenysége, az okozati összefüggés nem bizonyított és a felperes nem minden esetben vette igénybe a rendes jogorvoslati eszközöket sem.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a kereset egyetlen petítuma esetében sem valósultak meg a kártérítésnek a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében előírt feltételei. A felperes tévesen állította, hogy az I. r. alperes végrehajtható okirat hiányában árverezett. Az I. r. alperes észlelte az eredetileg megküldött végrehajtási lap hiányait és azt a bíróságnak visszaküldte, a végrehajtási lap 2000. május 16-án pedig már szabályszerűen kiállított volt.
A végrehajtási záradék kibocsátását megelőzően engedményezett követelésre tekintettel a végrehajtási eljárás idején a felperesnek már nem volt végrehajtás alá vonható követelése a K. Kft.-vel szemben. E körben a végrehajtó a jogszabályoknak megfelelően járt el. Nem volt jogszabálysértő továbbá, hogy az I. r. alperes nem szerzett be az árverés előtt hat hónapnál nem régebbi adó és értékbizonyítványt, mert a becsérték megállapítása a bíróság által szakértői vélemény alapján történt. A felosztási tervet az I. r. alperes a törvénynek megfelelően elkészítette és megküldte a felperes részére, aki ez ellen nem élt jogorvoslattal. A felperes alaptalanul hivatkozott az M. Kft.-vel szemben fennálló követelésére is, mert a Kft. esetében egy jogerősen megítélt követelésről volt szó, ezzel szemben a felperesnek a Kft.-vel szembeni követelése még csak peresített követelés volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a kártérítési perben mindig azt kell vizsgálni, hogy a kár okozójaként megjelölt intézkedés vagy mulasztás tekintetében kimerítette-e a károsult a kár elhárításához szükséges jogorvoslati lehetőségeket. A másodfokú bíróság szerint a felperes az árverés ténye ellen és a felosztási tervvel szemben kifogást nem terjesztett elő, ebből következően a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerinti speciális feltétel hiányzik. Érdemben a másodfokú bíróság utalt arra, hogy az M. S. Kft. által kezdeményezett végrehajtási eljárásban a végrehajtási lapok a jogerőre emelkedés időpontját tévesen tartalmazták, ennek pontosítása mellett szükséges volt továbbá a jogutódlás megállapítása is, mindezeket figyelembe véve nem két végrehajtási lap kibocsátására került sor, a kibocsátott végrehajtási lap pedig a jogszabályi előírásoknak megfelelt. A becsérték megállapítása körében az adó- és értékbizonyítvány beszerzésére nem volt szükség. A D. F. végrehajtást kérővel szemben végrehajtás korlátozása iránt indított keresetet a bíróság jogerősen elutasította, a 4 000 000 forintos követelést a végrehajtó nem foglalhatta le, mert azt a felperes már D. F.-re átruházta.
A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helyt adó, illetőleg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését sérti, mert a bíróság a bizonyítékok egy részét nem értékelte, illetőleg kirívóan tévesen értékelte és ezzel csorbult a felperesnek a tisztességes eljáráshoz való joga is. A másodfokú ítélet indokolásával szemben a felperes utalt arra, hogy az árverés ellen négy kifogást terjesztett elő 2003. március 31-én, 2004. március 2-án, 2004. március 11-én és 2004. április 6-án. A felperes szerint a felosztási tervet az I. r. alperes sem a felperes, sem a végrehajtást kérő, sem a városi bíróság részére nem küldte meg, így ez ellen a felperes nem is terjeszthetett elő kifogást. A felperes házastársa 2004-ben semmilyen küldeményt nem vehetett át, mert a házastársi életközösség régen megszűnt. A végrehajtási lap kibocsátásával kapcsolatban a jogerős ítéletben megállapítottakat cáfolja a városi bíróság kezelő irodája által 2006. július 3-án kiállított igazolás. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá, hogy a becsértéket megállapító jogerős végzés és az árverés megtartása között mennyi idő telt el, amelyre tekintettel a felperes szerint helye lett volna a forgalmi érték újbóli meghatározásának. Miután a végrehajtó tudott a 4 000 000 forint engedményezéséről, ezt mint megtérült összeget kellett volna figyelembe vennie. Az elsőfokú ítélet tévesen állapította meg, hogy az M. S. Kft.-vel szemben a végrehajtási lap kiállítása 2000. május 16-án szabályszerűen megtörtént. Kifogásolta a felperes az elsőfokú ítéletnek az engedményezéssel kapcsolatos okfejtését, valamint azt, hogy a végrehajtó az árverést a kifogás elbírálása előtt két hónappal megtartotta. Ténybelileg és jogilag is téves a felülvizsgálati kérelem szerint az a megállapítás, hogy az I. r. alperesnek jogellenes magatartása nem volt. A felperes szerint a másodfokú bíróság csak formailag bírálta el a fellebbezést a végrehajtási lap kiállításával és a 4 000 000 forint követelés be nem hajtásával kapcsolatban előterjesztett kifogások tekintetében.
Az I. r. alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelmet megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott kifogás részben az árverés előtti, részben pedig nem az árverés tényére vonatkozott. Az I. r. alperes a jogszabályoknak megfelelően küldte ki a felosztási tervet az érdekeltek részére, a végrehajtási lappal kapcsolatos anomáliákhoz pedig nincs köze. A becsérték megállapítása tekintetében jogerős döntés született, amely a végrehajtóra kötelező volt. A felülvizsgálati ellenkérelem helyesnek tartotta az engedményezéssel kapcsolatban a jogerős ítéletben kifejtetteket és az I. r. alperes utalt arra, a 4 000 000forint követelést a K. Kft. soha nem ismerte el, ezzel a követeléssel kapcsolatban a végrehajtónak nem kellett eljárnia. Az I. r. alperes hivatkozott arra, hogy a végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya a végrehajtásra. Az árverésen pedig a felperes jelen volt, kifogást azonban nem terjesztett elő és csak két évvel később indíttatott eljárást az ügyészséggel. Az I. r. alperes szerint terhére kárt a felperes egyik ügyben sem bizonyított.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a kárigényét az I. r. alperesnek a D. F. és az M. S. Kft. végrehajtást kérők által kezdeményezett két végrehajtási ügyben végzett tevékenységével kapcsolatos mulasztásaira, hibáira alapította. Mindezek miatt az I. r. alperes kártérítő felelőssége akkor állapítható meg, ha a kártérítésnek a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében írt speciális és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében szabályozott általános feltételei együttesen fennállnak. A speciális feltétel, valamint az I. r. alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló kár bekövetkezésének bizonyítása a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest terhelte. Mindezeket figyelembe véve a bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a végrehajtó kifogásolt tevékenységének mely részeihez kapcsolódik rendes jogorvoslat és ezt a károsult igénybe vette-e. Helyes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a bíróság nem általában vizsgálja a végrehajtó felelősségét, hanem csak a kifogásolt cselekmény tekintetében és a Vht.-ben meghatározott jogorvoslat esetében, azok tartalma és keretei között jár el. A Vht. 211-212. §-a szabályozza a végrehajtási lap kiállításával, a Vht. 213. §-a pedig a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatokat. A Vht. 217. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A Vht. 222. §-a pedig megállapítja, hogy a végrehajtó intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya. Amennyiben tehát a sérelmezett intézkedés ellen volt helye jogorvoslatnak és azzal a károsult nem élt, a kártérítési felelősség általános feltételeinek vizsgálata már szükségtelen.
A kereset alapjául megjelölt egyes mulasztásokat, hibákat a bíróságnak külön-külön kellett vizsgálnia. A végrehajtási lap kibocsátása, a jogutódlás megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik, az ezzel kapcsolatos esetleges mulasztásokért, hibákért az I. r. alperes felelősséggel nem tartozik, a végrehajtó azonban a végrehajtást csak szabályszerű végrehajtható okirat alapján kezdheti meg. Az adott esetben ez történt, miként azt a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg.
Az árveréssel kapcsolatos kifogások tekintetében a bíróság a jogerős ítéletben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kártérítési felelősség speciális feltétele hiányzik, mert a felperes az árverés tényét nem kifogásolta. Az általa hivatkozott végrehajtási kifogások nem az árverés elrendelése ellen irányultak, hanem a becsértéket vitatták, illetőleg az ingatlan lakottságának figyelembevételére utaltak. Az egyik kifogást a bíróság a jogerős végzésével el is utasította. A felperes fennálló tartozásaira tekintettel az árverés elrendelése jogszerű volt, az elrendelés ténye önmagában kárt nem okozhatott. A felperes állította: kár érte amiatt, hogy az árverés a ténylegesnél alacsonyabb forgalmi értéken történt, e körben azonban az I. r. alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A Vht. 141. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a hat hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítvány hiányát a felperes alaptalanul kifogásolta, mert az ingatlan becsértékét a bíróság jogerős végzéssel állapította meg. Miután a bíróság a becsérték megállapítása elleni kifogást elbírálta, a jogerős végzés a végrehajtót köti, nem lehet jogszabálysértő, ha az árverést a bíróság által megállapított becsértéken végzi. Ugyanakkor a felperes a tulajdonjogát nem az I. r. alperes tevékenysége miatt, hanem azért veszítette el, mert olyan végrehajtható tartozása volt, amely miatt a jogszabályi feltételeknek megfelelően az árverésre sor kerülhetett.
Az I. r. alperes kártérítő felelősségét nem alapozza meg a felperesnek a felosztási tervvel kapcsolatos kifogása sem. A végrehajtó a felosztási tervet a Vht. 171. §-ában foglaltak szerint elkészítette és a felperes részére történő kézbesítés is szabályszerű volt. A felperes házastársa a kézbesítési szabályok szerint a felosztási terv átvételére jogosult volt, e körben a különélésnek nincs jelentősége, de ezt a tényt a felperes a végrehajtóval nem is közölte. A felosztási terv ellen a felperes végrehajtási kifogással nem élt, ezért a kártérítési felelősség együttes feltételeinek egyike, a speciális feltétel ez esetben is hiányzik.
Nem vitatott tény, hogy a felperes a kölcsönszerződésbe foglalt kötelezettsége biztosítékául a követelést 4 000 000 forint erejéig D. F.-nek engedményezte a K. Kft. és közte létrejött vállalkozási szerződésből származó árbevételeiből. A felperes által az engedményezett követelésre tekintettel D. F. ellen, végrehajtás korlátozása iránt indított perben a V.-i Városi Bíróság a keresetet elutasító jogerős ítéletének indokolásában megállapította, hogy az engedményezett követelés a kölcsön visszafizetésének biztosítéka volt, azt nem a kölcsön részbeni visszafizetésének szánták. A 4 000 000forint követelésről – miként erre a másodfokú ítélet helyesen utal – nem az adós rendelkezik, a végrehajtó pedig csak az adós követelését foglalhatja le, ebből következően a végrehajtót nem terheli mulasztás amiatt, hogy a végrehajtást kérő követelését az engedményezett követeléssel nem csökkentette, illetőleg nem járt el a követelés behajtása érdekében.
Nem sérültek továbbá a felperesnek a tisztességes eljáráshoz fűződő jogai, a bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta és a tényállást a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelésével megalapozottan állapította meg, a kereset alapjául megjelölt hibákat, mulasztásokat pedig egyenként értékelve, egyes esetekben a különös feltétel, más esetben az általános feltétel hiánya miatt helytállóan utasította el a kártérítés iránti keresetet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.534/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás