PÜ BH 2011/311
PÜ BH 2011/311
2011.11.01.
A bíróságnak vagy a jövőre nézve kell elrendelnie a legfeljebb 30 napos megelőző távoltartást, vagy ha a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésének veszélye a határozat hozataláig megszűnt, azt mellőznie kell. Visszamenőleges hatállyal a megelőző távoltartás elrendelésére nem kerülhet sor [2009. évi LXXII. tv. 16. § (1) és (4) bek.].
S. I. bántalmazott és S. Gy. bántalmazó 1994-től kezdődően élettársi kapcsolatban éltek. 2002. április 8-án F., 2003. november 24-én pedig X. utónevű gyermekeik születtek. Utolsó közös lakóhelyük a Ny. község Z. utca 60. szám alatti ingatlan volt, ahová 2007-ben költöztek. Ettől kezdődően többször kialakult közöttük vita, nézeteltérés, nem egyszer történt tettlegesség is. Ennek oka többnyire az volt, hogy a bántalmazó féltékenykedett a bántalmazottra.
2009 őszén a bántalmazott külső kapcsolatot létesített, erről tudomást szerezve a bántalmazó magatartása egyre durvább és agresszívebb lett. 2010. június 15-én egy veszekedést követően a bántalmazott segítséget kért az Ny. Községi Önkormányzat Családsegítő Szolgálatától, ahol elmondta, hogy élettársa veszélyezteti kiskorú gyermekeit, és őt rendszeresen bántalmazza, szidalmazza. A bejelentést követően a jegyző a kiskorú gyermekeket ideiglenes hatállyal az édesanyjuknál, S. I.-nél helyezte el és megállapította, hogy az apa, S. Gy. nevelési joga az ideiglenes hatályú elhelyezés időtartama alatt szünetel.
Ugyanezen a napon a bántalmazott a rendőrség segítségét is kérte. A rendőrség a közös lakásban a bántalmazót nem találta, mivel ő a bántalmazott édesanyjának ingatlanánál jelent meg és ott kiabált.
Ekkor a bántalmazott ideiglenes megelőző távoltartást még nem kezdeményezett. Másnap, 2010. június 16-án a hajnali órákban azonban a bántalmazott ismét bejelentéssel élt a rendőrségen, mivel az élettársa zörgetett az ablakon, szidalmazta a bántalmazottat, megfélemlítette őt és a kiskorú gyermekeket. A bántalmazó a kiérkező rendőrök jelenlétében sem hagyta abba a cselekményt, illetve elismerte: nem egyszer előfordult, hogy az élettársát bántalmazta.
2010. június 16-án a H.-i Rendőrkapitányság V.-i Rendőrőrse határozatával elrendelte a bántalmazóval szemben az ideiglenes megelőző távoltartást. Az eljárás során meghallgatták a bántalmazott rokonait, V. S.-nét és S. J.-nét, akik megerősítették, hogy az utóbbi időben komoly konfliktusok vannak a felek között, a bántalmazó agresszív magatartása a kiskorú gyermekekre is negatívan hat.
Az ideiglenes távoltartást elrendelő határozat kimondta, hogy S. Gy. bántalmazó köteles magát a határozat közlésétől számított 72 óra időtartamra távol tartani S. I. bántalmazottól és rá tekintettel kiskorú S. F., valamint kiskorú S. X. közös gyermeküktől. A fenti időszak alatt velük kapcsolatba nem léphet, szülői felügyeleti joga, illetve a kapcsolattartás joga szünetel, valamint köteles az Ny. község Z. út 60. szám alatti ingatlant elhagyni.
Az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozat meghozatalát követően a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (Hketv.) 14. §-ának (1) bekezdése alapján a rendőrség hivatalból kezdeményezte a városi bíróságon az S. I. bántalmazott és S. Gy. bántalmazó közötti megelőző távoltartás elrendelése iránti nemperes eljárást.
Az eljárásban a bíróság 2010. június 18-án meghozott 2. sorszámú végzésével az eljárást megszüntette a Hketv. 19. § (2) bekezdésére történő hivatkozással, mely szerint a bántalmazó mint volt élettárs nem minősül hozzátartozónak, rá tehát a törvény hatálya nem terjed ki, ellene megelőző távoltartás nem kérhető.
A megyei bíróság ügyészi fellebbezés folytán meghozott, 2010. július 16-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, döntően arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság az érintettek személyes meghallgatását mellőzte, így nem tisztázta, hogy élettársakként együtt élnek-e még vagy a kapcsolatuk végleges jelleggel megszakadt. A bántalmazó és a bántalmazott meghallgatása ezzel összefüggésben nem mellőzhető, csak ezt követően lehet állást foglalni a tekintetben, hogy a Hketv. hatálya alá tartoznak-e vagy sem. Azt ugyanakkor rögzítette a másodfokú bíróság, hogy a Hketv. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében a törvény személyi hatálya az egyenesági leszármazókra, tehát jelen esetben kiskorú S. F.-re és kiskorú S. X.-ra mindenképpen kiterjed.
A megismételt nemperes eljárásban az elsőfokú bíróság a 2010. augusztus 19-én megtartott személyes meghallgatás eredményeként megállapította, hogy a bántalmazott és a bántalmazó között az élettársi kapcsolat 2010. június 14-én végleg megszűnt, ekkor külön költöztek. Erre tekintettel a városi bíróság a 2010. augusztus 19-én kelt végzésével a nemperes eljárást S. I. vonatkozásában megszüntette, figyelemmel arra, hogy a Hketv. 16. §-ának (5) bekezdése értelmében a volt élettárs nem tekinthető a törvény alkalmazásában hozzátartozónak, akinek terhére a távoltartás elrendelését megalapozó magatartást figyelembe lehet venni.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a bántalmazó magatartása a gyermekek érdekeit sértő volt, lelki egészségüket súlyosan és közvetlenül veszélyeztette. Ezért a két kiskorú gyermek vonatkozásában a Hketv. 16. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján 2010. június 16. napjától kezdődően 30 napra megelőző távoltartást rendelt el, melynek hatálya alatt a bántalmazó köteles a kiskorú gyermekeitől magát távol tartani, velük közvetve vagy közvetlenül érintkezésbe nem léphet, telefonon vagy levelezés útján kapcsolatot nem vehet fel, illetve tarthat fenn. Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a bántalmazónak a megelőző távoltartás teljes tartama alatt a szülői felügyeleti joga és a gyermekeivel való kapcsolattartási joga szünetel.
Az elsőfokú végzés elleni fellebbezésében a megyei főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a megelőző távoltartás kezdő időpontját változtassa meg oly módon, hogy a bántalmazóval szemben a végzés meghozatalának időpontjától számított 30 nap időtartamra rendelje el a megelőző távoltartást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az érintettek személyes meghallgatásának időpontjától, illetve a távoltartásra vonatkozó határozat közlésétől kezdődően kellett volna megállapítani a 30 napos távoltartást és nem visszamenőlegesen, a bántalmazás időpontjától.
A másodfokú bíróság 2010. szeptember 15-én kelt jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését akként változtatta meg, hogy a bántalmazóval szemben a megelőző távoltartás kezdő napját 2010. június 18. napjára módosította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a vonatkozó törvény célja, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, esetleg bűncselekmény elkövetése bekövetkezne. A távoltartás elrendelésére ezért az adott időpontban megtörtént cselekményhez kötötten, arra reagálva kell, hogy sor kerüljön. A törvényalkotónak semmiképpen sem lehetett az a célja, hogy a bántalmazóval szemben a megelőző távoltartás elrendelésére okot adó esemény bekövetkezését követő több hónap után, a jövőre nézve rendelje el ezt a súlyos intézkedést, amely a bántalmazó személyiségi jogait, szülői felügyeleti jogát is érinti, korlátozza. A megelőző távoltartás elrendelésének tehát mindig konkrét eseményhez kell kapcsolódnia, adott esetben pedig ez a konkrét esemény 2010. június 16-án történt.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság foganatosította az érintettek személyes meghallgatását. Ennek során S. I., illetve S. Gy. vallomásából nem került felszínre olyan adat, amelyből az lett volna megállapítható, hogy a jelen határozat meghozatalakor is fennállt volna olyan, a gyermekek érdekeit sértő, lelki egészségüket súlyosan és közvetlenül veszélyeztető helyzet, mint ami a június 16-i események kapcsán a megelőző távoltartás elrendelését indokolta volna. Az élettársak kapcsolata 2000 júniusában végleg megszakadt és a bántalmazó – vallomásából kitűnően – már csak a gyermekivel szeretne kapcsolatot tartani.
A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a Hketv. nem tartalmaz ugyan rendelkezést olyan speciális esetre, mint a jelen eljárásbeli, amikor a hatóságok a törvényben előírt soron kívüli eljárásra vonatkozó határidőt betartották, de a korábbi végzés hatályon kívül helyezésére tekintettel mégis sajátos helyzet állt elő. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a törvény ezen hiányosságát a bírói gyakorlat nem pótolhatja oly módon, hogy elvonatkoztat a megelőző távoltartás indokoltságát előidéző eseménytől és attól függetlenül, a mindenkori határozat közlésének időpontjától rendeli el a távoltartást.
A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság csak a távoltartás kezdő időpontját módosította. A Hketv. 16. §-ának (4) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás hatálya a bíróság által elrendelt megelőző távoltartás hatályának beálltával megszűnik. Az (5) bekezdés szerint pedig a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás hatálya akkor is megszűnik, ha a bíróság nem rendeli el a megelőző távoltartást. A fentiekből az következik, hogy amikor az elsőfokú bíróság 2010. június 18-án első ízben határozatot hozott az ügyben és a nemperes eljárást megszüntette, vagyis a megelőző távoltartást nem rendelte el, a rendőrség által elrendelt megelőző távoltartás hatálya ekkor szűnt meg, tehát a megelőző távoltartást 2010. június 18. napjával kellett a bíróságnak elrendelnie.
A jogerős végzés ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint a megelőző távoltartás iránt indult nemperes eljárásban alapvetően azt kell vizsgálni, hogy az érintett személyek között a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére utaló körülmények az ideiglenes megelőző távoltartó határozat meghozatala idején fennálltak-e, a bántalmazás megvalósult-e. A Hketv. megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy meghatározott – adott – időpontban megtörtént cselekményhez kötötten, arra reagálva rendelje el – mintegy azonnali intézkedésként – a megelőző távoltartást, a súlyosabb következmények elkerülése érdekében. Ezt a célt szolgálják a törvényben meghatározott rövid eljárási határidők is. Tekintettel azonban arra, hogy a jogalkotó a fellebbezésre és a fellebbezés elbírálására már nem írt elő speciális, rövid határidőket, a gyakorlatban a jogorvoslati eljárás hosszú hónapokig elhúzódhat, ahogyan az esetleges jogorvoslati eljárás eredményeként folytatott újabb, megismételt elsőfokú eljárás is, amikor a bíróságnak további bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.
Jelen esetben az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a bizonyítási eljárás lefolytatását követően állapította meg végzésében, hogy a kiskorúak részesei voltak a szülők közötti történéseknek, és a bántalmazó apa magatartása a gyermekek érdekeit sértette, lelki egészségüket súlyosan és közvetlenül fenyegette. Ezért az apa, mint bántalmazó távoltartását rendelte el gyermekeitől a Hketv.-ben meghatározott maximális időtartamra, 30 napra. A megelőző távoltartás kezdő időpontját azonban a megyei főügyészség szerint az elsőfokú bíróság törvénysértő módon a hozzátartozók közötti erőszak követlen megvalósulásának időpontjában határozta meg. Hasonlóan törvénysértően járt el a másodfokú bíróság is, amikor végzésében mindössze az ideiglenes megelőző távoltartó határozat hatályának megszűnése időpontjára módosította a megelőző távoltartás kezdő időpontját.
A felülvizsgálatot kérő szerint a határozat közlésének időpontját megelőző időszakra elrendelt távoltartás egyrészt ellentétes a törvény céljával, másrészt végrehajthatatlan, a bántalmazott nem kötelezhető arra, hogy egy már eltelt időszak alatt tartsa magát távol a bántalmazottól. Amennyiben a bíróság az eljárása során úgy ítéli meg, hogy a megelőző távoltartásnak a veszélyeztető cselekménytől függetlenül utólag, mintegy a jövőre nézve történő elrendelése sérti mind a gyermekek, mind pedig a korábbi bántalmazó jogait, úgy lehetősége van a megelőző távoltartás mellőzéséről dönteni. Nem lehet azonban megoldás a távoltartás visszamenőleges, a már eltelt időszakra való elrendelése.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati kérelmet fenntartotta.
A bántalmazó és a bántalmazott észrevételt nem tettek.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Hketv. 14. §-ának (1) bekezdése szerint a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló bírósági nemperes eljárást a rendőrség hivatalbóli kezdeményezi, ha ideiglenes megelőző távoltartást rendel el.
A Hketv. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében a megelőző távoltartást a bíróság akkor rendeli el, ha az eset összes körülményéből, így különösen a bántalmazó és a bántalmazott által előadott tényekből, a hozzátartozók közötti erőszakra utaló jelekből, a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából és viszonyából a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére megalapozottan lehet következtetni. A (4) bekezdés kimondja, hogy a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás hatálya a bíróság által elrendelt megelőző távoltartás hatályának beálltával megszűnik.
Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság, illetve a felülvizsgálati kérelmet benyújtó megyei főügyészség arra, hogy a törvény célja, hogy még azt megelőzően kezelje a családon belüli erőszak jelenségét, mielőtt egy súlyosabb helyzet, esetleg bűncselekmény bekövetkezne. A távoltartásnak mindig egy meghatározott, adott időpontban megtörtént cselekményhez kell kapcsolódnia, oly módon, hogy a rendőrség által elrendelt három napos ideiglenes megelőző távoltartást indokolt esetben, lehetőség szerint megszakítás nélkül kövesse az azt mintegy megerősítő, legfeljebb 30 napos, bíróság által elrendelt megelőző távoltartás.
A fenti célt szolgálja, hogy a Hketv. 15. §-ának (6) bekezdése szerint a bíróságnak a nemperes eljárást a hivatalból indult eljárás esetén a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartás kezdő időpontjától számított 3 napon belül kell lefolytatnia. A (2) bekezdés értelmében a hivatalból indult eljárásban a döntéshozatalnak nem akadálya, ha a meghallgatáson személyesen egyik fél sem jelenik meg, a (4) bekezdés kimondja, hogy az eljárásban hiánypótlásnak csak kérelemre indult eljárásban, rendkívül indokolt esetben van helye, illetve az (5) bekezdés szerint az eljárásban felfüggesztésnek és szünetelésnek nincs helye.
A jogorvoslat során azonban már a Pp. általános szabályai érvényesülnek, a Hketv. nem tartalmaz speciális rendelkezést arra az esetre, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő és ezért a másodfokú bíróság azt hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, így a távoltartásra vonatkozó jogerős végzés meghozatalának határideje több héttel (hónappal) későbbi, mint a rendőrség ideiglenes megelőző távoltartásra vonatkozó határozatának kelte.
Noha – a korábban kifejtettek szerint – optimális esetben a rendőrség által elrendelt ideiglenes megelőző távoltartást közvetlenül követi a bíróság távoltartást elrendelő határozata, huzamossá téve azt, azonban – ahogy jelen esetben is – előfordul, hogy objektív okok miatt a bíróság döntésére csak hetekkel (hónapokkal) az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő rendőrségi határozat megszületését követően kerül sor. Ezzel összefüggésben helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a törvény céljával nyilvánvalóan nem egyeztethető össze, hogy olyan időszakra vonatkozóan állapítsa meg a maximum 30 napos megelőző távoltartást és kötelezze a bántalmazót különböző cselekményekre, illetve cselekményektől való tartózkodásra, ami jóval megelőzi a bírósági határozatának keltét, így az abban foglaltak hatályosulása eleve nyilvánvalóan lehetetlen. Általánosságban is rögzíthető: a bíróság nem hozhat határozatot, nem írhat elő kötelezettséget visszamenőleges hatállyal, oly módon, hogy az abban foglaltak teljesítése, végrehajtása eleve lehetetlen. A bíróságnak a megelőző távoltartásra vonatkozó határozatában vagy a jövőre nézve kell elrendelnie a legfeljebb 30 napos távoltartást, vagy amennyiben a bizonyítási eljárás eredményeként úgy ítéli meg, hogy a bántalmazó és a bántalmazott magatartásából, aktuális viszonyából következően a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésének veszélye a határozat hozataláig megszűnt, a távoltartás elrendelésének mellőzésére kell, hogy sor kerüljön.
Jelen esetben a bizonyítási eljárás iratanyagából megállapítható – erre a másodfokú bíróság ítéletének indokolása is utal –, hogy a 2010. június 16-i, az ideiglenes megelőző távoltartás elrendelését megalapozó bántalmazói magatartás elkövetése óta a bántalmazó, valamint a bántalmazott anya és gyermekek különváltan élnek, a bántalmazó részéről azóta atrocitásra nem került sor. A megelőző távoltartás jövőre nézve történő elrendelésének jogszabályi feltételei tehát már nem állnak fenn. Ez csak abban az esetben lett volna szükséges, illetve indokolt, ha a 2010. június 16-i esemény, tehát a bántalmazottnak a kiskorú gyermekek érdekét sértő, lelki egészségüket súlyosan és közvetlenül veszélyeztető magatartása folyamatában változatlanul megállapítható lett volna. Erre vonatkozó adat azonban a megismételt bírósági eljárás során nem merült fel. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság 2010. szeptember 15-én meghozott határozatával a megelőző távoltartást sem 2010. június 18. napjától kezdődően, sem a jövőre nézve nem rendelhette el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a visszamenőleges hatályú jogerős végzés jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megelőző távoltartás elrendelését mellőzte.
(Legf. Bír. Pfv. II. 22.166/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás