KÜ BH 2011/326
KÜ BH 2011/326
2011.11.01.
A bevándorlási engedély iránti kérelem alapján indult eljárásban hamisított okirat csatolása – a benne foglalt adat valóságtartalmától függetlenül – hamis adatközlésnek minősül [2007. évi II. tv. 37. §, 1993. évi LXXXVI. tv. 19. §].
A felperes kínai állampolgár bevándorlását a megyei rendőr-főkapitányság az 1996. szeptember 19. napján kelt határozatával engedélyezte.
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Regionális Igazgatósága 2008. augusztus 8. napján elrendelte a felperes bevándorlási engedélyének felülvizsgálatát, amelynek során az 1996. augusztus 21-én benyújtott bevándorlási kérelemhez mellékelt okiratok vizsgálatára is sor került.
A vizsgálat során a „közjegyzői igazolás büntetlenségéről” irat okmányszakértői vizsgálata is szükségessé vált.
Az okmányszakértő megállapította, hogy a vizsgálatra küldött irat nem származhat az annak kiállítására jogosult – és azon kiállítóként feltüntetett – F. Közjegyzői Hivatalától; az irat nem hivatalos irat, hanem a közjegyző igazolás utánzata. Az irat nem tartalmazza sem a Kínai Népköztársaság Külügyminisztériumának, sem a Magyar Köztársaság Pekingi Külképviseletének felülhitelesítését.
Minderre tekintettel az elsőfokú hatóság a 2008. november 11. napján kelt határozatával a felperes bevándorlási engedélyét visszavonta, és kötelezte, hogy a Magyar Köztársaság területét 30 napon belül hagyja el.
A felperes fellebbezett, amelynek elbírálása során az alperes a 2009. január 9. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy haladéktalanul intézkedett a közjegyzői irat beszerzése iránt – amelynek érdekében Kínába utazott – és az eredeti irat kézhezvételét, illetőleg magyar nyelvre történő fordítását követően azt becsatolta a másodfokú eljárásban; ennek ellenére az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes álláspontja szerint méltánytalan egy 12 éve becsatolt irat miatt a bevándorlási engedély visszavonása; különösen úgy, hogy 1996-ban az irat beszerzése iránt meghatalmazással a felperes egy családtagja intézkedett, a felperesnek az irat hamis voltáról tudomása sem volt.
Hivatkozott továbbá arra, hogy valótlan adatot, hamis tényt nem közölt az engedélyt kiadó hatósággal, hiszen – amint a fellebbezés mellékleteként becsatolt, büntetlenségére vonatkozó iratból is kiderül – a felperes nem volt büntetve; mely tény az engedély iránti kérelem benyújtásakor valótlan okirat alapján került igazolásra ugyan, azonban a hamis irat valótlan adatot nem tartalmazott a büntetlenség vonatkozásában; ennek alapján a felperes bevándorlási engedélyét visszavonó határozat jogszerűtlen.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 19. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a csatolt iratok alapján megállapítható, hogy a felperes részéről a kérelméhez mellékelt iratról utóbb a bevándorlási engedély felülvizsgálati eljárásban derült ki – okmányszakértő bevonásával –, hogy hamisított.
Megállapította a megyei bíróság, hogy a közigazgatási eljárásban a másodfokú hatóság határozatának meghozatalát megelőzően a felperes 2008. december 2. napján kiállított – 2008. december 2. napjáig Kínában büntetlen előéletet igazoló – okiratot csatolt, amelyet azonban az alperes a döntés meghozatalakor arra tekintettel nem vett figyelembe, hogy nem az eredetileg csatolt okirat tartalmára, hanem annak formai hiányosságára figyelemmel alkalmazta a jogszabályi előírást.
A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harm. tv.) 37. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak idézését követően a megyei bíróság rögzítette, hogy a hatóság részéről ezen jogszabályi előírás alapján került sor az engedély visszavonására.
A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes jogértelmezése téves. Tényszerűen megállapítható, hogy a bevándorlási engedélyezési eljárásban becsatolt, büntetlen előéletet igazoló okirat hamisítvány volt.
A felperes által jelen eljárásban becsatolt – 2008. december 2. napján kiállított, büntetlen előéletet igazoló – okirat valótlanságára, hamisítottságára adat nem merült fel. Ezen irat úgyszintén büntetlen előéletet igazol 2008. december 2. napjáig azzal, hogy ezen időszak alatt Kínában bűnügyi nyilvántartásban a felperes nem szerepelt.
Mindezekből a megyei bíróság azt találta megállapíthatónak, hogy – bár a felperes a bevándorlási engedélyezési eljárásban egy formailag nem megfelelő, hamisított okirattal valós tényt, adatot közölt, melynek valóságtartalmát igazolja a jelen közigazgatási eljárásban becsatolt, 2008. december 2. napján kiállított okirat – a felperes büntetlen előéletével kapcsolatosan a hatósággal hamis adatot, valótlan tényt nem közölt.
A megyei bíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy az engedélyezési kérelem során formailag nem megfelelő okirattal igazolta a felperes büntetlen előéletét, ez utóbb a felülvizsgálati eljárásban – jogszabályi feltétel hiányában – nem eredményezheti a bevándorlási engedély visszavonását, a jogszabály ugyanis nem a formai hiányosság, hanem a valótlan, hamis adattartalom, tény közlése esetén rendeli el az engedély visszavonását, mint jogkövetkezményt, alkalmazni.
Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság megállapította, hogy az alperesi hatóságok téves jogértelmezés alapján rendelték el a felperes bevándorlási engedélyének visszavonását, a határozatok ezért jogszabálysértőek.
A hatályon kívül helyezés mellett új eljárás lefolytatására nem kötelezte a megyei bíróság a hatóságot, mivel nem merült fel olyan adat, egyéb körülmény, amely indokolná a felperes bevándorlási engedélyének visszavonását.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 339. § (1) bekezdését, továbbá a Harm. tv. 37. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
Kifejtette, hogy a Harm. tv. 37. § (2) bekezdés a) pontja kógens törvényi előírást tartalmaz, ezzel szemben azon körülményt a jogorvoslati eljárásban a felperes javára nem tudta értékelni, hogy utólag csatolt egy 2008. december 2. napján kiállított, büntetlen előéletet igazoló okiratot, hiteles fordítással ellátva. Ezen igazolást ugyanis a kérelem benyújtásakor kellett volna mellékelni 1996-ban, nem az engedély visszavonására irányuló eljárásban. A visszavonásra nem a dokumentum tartalma okán került sor, hanem arra tekintettel, hogy a külföldi által mellékelt igazolás nem hivatalos irat, az a közjegyzői igazolások utánzata, nem felel meg a Tv. 19. § (1) bekezdés c) pontjában előírtaknak; vagyis nem a felperes lakóhelye szerint illetékes hatóság által került kiállításra.
Hangsúlyozta az alperes, hogy azon okiratot, amelyről az okmányszakértői vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem származhat annak kiállítására jogosult, és azon kiállítóként feltüntetett, közjegyzői hivataltól, a felperes a bevándorlás engedélyezése iránti kérelméhez maga mellékelte, vagyis ezen eljárásban személyesen használta fel; ezáltal hamis okirattal kívánta igazolni büntetlen előéletét.
A felperes a valótlan adatra vonatkozó tájékoztatást aláírásával vette tudomásul, így tudnia kellett a hamis adat, és valótlan tény szolgáltatásának jogi következményeiről.
Kiemelte az alperes, hogy – álláspontja szerint – a hamis okiratban szereplő adatot nem lehet másként értékelni, mint hamis adatnak és ténynek; ezen tény alapján a felperes jogszerűtlenül jutott hozzá a bevándorlási engedélyhez.
Ez a körülmény megalapozza az engedély hatóság által történő visszavonását, mivel a felperes a hamis okirattal a hatóságot – büntetlen előélete vonatkozásában – megtévesztette.
Az alperes kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban – az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – téves jogi következtetést vont le.
A Tv. 19. § (1) bekezdése taxatíve sorolja fel azon okiratok körét, melyet a bevándorlás engedélyezése iránti kérelemhez mellékelni kell.
A c) pont tartalmazza a külföldi lakóhelye szerint illetékes hatóság által hat hónapon belül kiállított, büntetlen előéletet igazoló dokumentumot.
Jelen perben a bevándorlási engedély felülvizsgálata iránti eljárás során megállapítást nyert, hogy a felperes 1996. augusztus 21-én előterjesztett bevándorlási kérelméhez csatolt, büntetlen előéletet igazoló okirat – az okmányszakértői vélemény alapján – egyértelműen nem származhat az annak kiállítására jogosult, és azon kiállítóként feltüntetett, a fordítás szerinti – Fuiyan – közjegyzői hivataltól. A kérdéses irat nem hivatalos irat, az a közjegyzői igazolások utánzata.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azon alperesi állásponttal, hogy a hamis okiratban szereplő adatot nem lehet másként értékelni, mint hamis adatnak és ténynek.
A felperes bizonyítottan hamis okirat alapján kapott bevándorlási engedélyt, ezért – az engedély felülvizsgálata során – megalapozottan értékelte az alperesi hatóság a Harm. tv. 37. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazási körébe tartozónak ezen körülményt.
Kétségtelen, hogy a felperes a másodfokú eljárás során benyújtott egy 2008. december 2. napján kiállított, büntetlen előéletet igazoló okiratot, hiteles fordítással. Ezen okirat azonban a bevándorlási engedély felülvizsgálata iránti eljárásban már nem volt értékelhető és vizsgálható, azt 1996. augusztus 21-én a bevándorlási kérelméhez kellett volna a felperesnek mellékelnie, az abban foglalt tartalom a most felülvizsgált eljárásban már nem volt alkalmas arra, hogy a bevándorlás engedélyezésének jogszerűségét visszamenőlegesen alátámassza.
A Harm. tv. 37. § (2) bekezdés a) pontja a bevándorlási, vagy letelepedési engedélyhez kapcsolódó hamis adatközléshez fűzi azt a jogkövetkezményt, hogy a bevándorlási, vagy letelepedési engedélyt vissza kell vonni; ezért a felperes arra történő hivatkozása, amely szerint a fellebbezési eljárásban becsatolt okirattal azt igazolta, hogy adatai a korábbi hamis okiraton szereplő adatokkal megegyeztek, és ezért a hamis adatközlés nem valósult meg, nem helytálló, és az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévesen alapozta döntését a megyei bíróság azon érvelésre, miszerint a felperes egy hamisított okirattal valós tényt közölt, amelynek valóságtartalmát a bevándorlási engedély felülvizsgálata iránti másodfokú eljárásban becsatolt okirattal igazolta. A bevándorlási engedélyezési eljárásban becsatolt hamis okirat ugyanis nem pusztán formai hiányosságot jelentett, hamis adatközlésnek is minősült, amely a Harm. tv. 37. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített intézkedés megtételének kötelezettségét vonta maga után.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes megalapozatlan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.580/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás