BÜ BH 2011/330
BÜ BH 2011/330
2011.12.01.
Ha a büntetőtörvény Büntető Törvény Általános Része a bűncselekményre korlátlan enyhítést enged, úgy büntetés kiszabása helyett próbára bocsátás alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha ennek az intézkedésnek a törvényi feltételei (a korlátlan enyhítés lehetőségétől függetlenül) fennforognak; e feltételek hiányában viszont a leszállás lehetősége mindenképpen büntetés kiszabását teszi szükségessé azzal, hogy a büntetés mértéke ilyenkor a legenyhébb büntetési nem Általános Részben meghatározott legkisebb mértékig terjedhet [Btk. 87. § (4) bek., 72. § (1) bek., 238. § (1) bek., 241. § (2) bek.].
A városi bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. r. terheltet a Btk. 238. § (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés szerint minősülő, büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta és bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
A megállapított tényállás szerint a II. r. terhelt 26 éves, nyolc osztályt végzett, szakképzettsége nincs. Alkalmazottként gépi vakolással foglalkozik, havi jövedelme 63 000 forint. Élettársi kapcsolatban él, két kis gyermeke van, vagyona egy 200 000-300 000 forint értékű gépkocsi.
Közokirat-hamisítás bűntette miatt 2007. január 5-én jogerősen 25 000 forint pénzbüntetésre ítélték.
Az I. és a II. r. terheltek 2009 júliusában nagyobb mennyiségű cigarettát szállítottak Olaszországba, amit más személyek illegálisan csempésztek be Magyarországra. Útközben a terheltek megállapodtak abban, hogy a cigaretta ellenértékéül kapott pénzt maguknak megtartják, megbízójuknak pedig azt mondják, hogy ismeretlen személyek őket kirabolták.
N.-re érve, 2009. július 30-án, az ottani rendőrkapitányságon az I. r. terhelt ismeretlen tettes ellen rablás bűntette miatt valótlan tartalmú büntető feljelentést tett. Eszerint aznap reggel az M3-as autópálya h.-i lejárójánál ismeretlen személyek megtámadták őt és a II. r. terheltet; a náluk lévő táskát erőszakkal elvették a benne lévő 6300 euróval, kb. 10 000 forinttal, személyes iratokkal, valamint két mobiltelefonnal együtt.
A feljelentés alapján még ezen a napon a rendőrkapitányság nyomozást rendelt el és ennek során II. r. terheltet tanúként hallgatták ki.
A II. r. terhelt a törvényes figyelmeztetések ellenére az ügy lényeges körülményeire vonatkozóan valótlan vallomást tett, amelyben megerősítette az I. r. terheltnek a rablással kapcsolatos valótlan tényállításait.
A nyomozó hatóság az ügyet illetékességi okból áttette a H. Megyei Rendőrkapitánysághoz, s a folytatólagos tanúkihallgatása alkalmával 2009. augusztus 3-án a II. r. terhelt feltárta a korábbi vallomása valótlanságát. A nyomozó hatóság ezt követően a nyomozást 2009. szeptember 18-án megszüntette.
Ítéletét a városi bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően rövidítetten indokolta. A II. r. terhelt tekintetében a próbára bocsátással kapcsolatban a Btk. 241. §-ának (2) bekezdését hívta fel.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt terhére, a törvényes határidőn belül, a megyei főügyészség élt felülvizsgálati indítvánnyal a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból, mert álláspontja szerint a városi bíróság az ítéletet a Btk. 72. § (1) bekezdésében írt anyagi jogi szabályt megsértve hozta meg.
Indokainak lényege szerint kétségtelen, hogy a városi bíróság által alkalmazott Btk. 241. §-ának (2) bekezdése a büntetés korlátlan enyhítését, sőt különös méltánylást érdemlő esetben még a büntetés kiszabásának mellőzését is lehetővé teszi, ha az elkövető az alapügy jogerős befejezése előtt az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz valótlan voltát az eljáró hatóságnak bejelenti. Azonban a korlátlan enyhítés lehetősége a Btk. 87. §-ának (4) bekezdése értelmében büntetési nemre, éspedig bármely büntetési nem legkisebb mértékére vonatkozik.
A korlátlan enyhítés lehetősége tehát önmagában nem ad alapot büntetés helyett önálló intézkedés, így próbára bocsátás alkalmazására sem. Miután a Btk. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében próbára bocsátás csak vétség, illetve 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetén szabható ki, így a terhelttel szemben alkalmazott intézkedés törvényt sért, hiszen a terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele 5 évig terjedő szabadságvesztés. Indítványozta ezért, hogy a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot változtassa meg, és az elkövetéskor hatályos törvény alapján a II. r. terheltet ítélje pénzbüntetésre.
A Legfőbb Ügyészség – és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője – az indítványt fenntartotta.
A védő méltányos összegű pénzbüntetés kiszabását kérte.
A Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
Az ügyész a terhelt terhére felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult, azt a jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjesztheti elő [Be. 417. § I/a. pont, Be. 418. § (1) bekezdése].
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, s csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott okból és a határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján bírálja felül [Be. 423. § (2) és (4) bekezdés]. A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt ún. feltétlen eljárási szabálysértéseket azonban hivatalból is vizsgálni köteles, de ilyet a jelen ügyben nem észlelt.
A Btk. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában írt okból a törvényes határidőn belül előterjesztett felülvizsgálati indítvány indokainál fogva alapos.
A városi bíróság a Be. 241. § (2) bekezdésében biztosított korlátlan enyhítés lehetőségével élve azért alkalmazott intézkedést, mert a II. r. terhelt vallomásának valótlan voltát néhány napon belül a nyomozó hatóság előtt feltárta.
Ennek során azonban elkerülte a figyelmét a Btk. 87. § (4) bekezdésének a korlátlan enyhítésre vonatkozó szabálya. Eszerint ha a törvény korlátlan enyhítést enged, akkor bármely büntetési nem legkisebb mértéke az, ami kiszabható.
Mindazon esetekben tehát, amikor a törvény korlátlan enyhítésre ad lehetőséget – így a Btk. 241. § (2) bekezdése esetében is – a Btk. 87. §-ának (4) bekezdése csak a büntetési nem és mérték szabad megválasztását teszi lehetővé azzal a megkötéssel, hogy az adott büntetési nemre az Általános Részben írt generális törvényi minimum ilyenkor is irányadó. A korlátlan enyhítés lehetősége azonban önmagában – külön feltételek hiányában – nem alapozza meg büntetés helyett intézkedés, így a próbára bocsátás alkalmazását. (BH 2006/139.)
A Btk. Általános Részében meghatározott törvényi feltételek szempontjából viszont mindig a Különös Részben meghatározott büntetési tétel az irányadó.
A jelen esetben a II. r. terhelt terhére megállapított büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének a büntetési tétele – a Btk. 238. § (4) bekezdésének első tétele szerint – öt évig terjedő szabadságvesztés.
A Btk. 72. § (1) bekezdése viszont (az Általános Részben) akként rendelkezik, hogy a bíróság – ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető – csupán a vétség és a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt halaszthatja el próbaidőre a büntetés kiszabását. Ezt az anyagi jogi szabályt megsértve bocsátotta próbára a városi bíróság a terheltet.
A Legfelsőbb Bíróság ezért e tekintetben a támadott ítéletet a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja alapján megváltoztatta – és az elsőfokú bíróság által is felhívott Btk. 241. § (2) bekezdésére, valamint a Btk. 87. § (4) bekezdésére figyelemmel – a II. r. terheltet pénzbüntetésre ítélte.
Ennek során a Btk. 2. §-ára tekintettel a bűncselekmény elkövetése (2009. július 30.) idején hatályos Btk. 51. § (1) és (2) bekezdését alkalmazta. Eszerint a pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel és egy napi tétel összegét legalább száz, de legfeljebb húszezer forintban kell meghatározni.
Az elbíráláskor (2010. szeptember 22-én) ugyanis már a 2009. évi LXXX. törvénnyel módosított Btk. 51. §-a volt hatályban, amely szigorúbb rendelkezéseket – egy napi tétel összege legalább kettőezer-ötszáz forint, legfeljebb kettőszázezer forint – tartalmazott.
Miután a városi bíróság nagyobb mérvű enyhítésre látott alapot, hiszen törvénysértően ugyan, de büntetés helyett intézkedést alkalmazott – a pénzbüntetés napi tételeinek a számát a Legfelsőbb Bíróság is a törvényi minimum közelében állapította meg. Az a tény ugyanis, hogy a II. rendű terhelt állt már bíróság előtt, miként az elkövetés motívuma is – a terhére szólóan jelentkezett.
Az egy napi tétel összegének meghatározásánál a tényállásban írt jövedelmi, vagyoni viszonyaira és két kiskorú gyermekes családos állapotára volt figyelemmel.
(Legf. Bír. Bfv. I. 310/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás