BÜ BH 2011/332
BÜ BH 2011/332
2011.12.01.
I. Internetes hirdetéssel megvalósított csalás esetén az elkövetési magatartás – a megtévesztés – akkor (és ott) valósul meg, amikor (és ahol) a sértett megnyitja a honlapon megtévesztési szándékkal közzétett eladási ajánlatot [Btk. 318. § (1) bek.].
II. A Be. 20. §-a sem zárja ki – értelemszerűen egyéb törvényi feltételek betartása mellett – olyan bíróság kijelölésének lehetőségét, amely nem részese az illetékességi összeütközésnek. Ennek korlátja csupán az, hogy a kijelölésről döntő bíróság illetékessége alá tartozzon az így kijelölendő bíróság is.
A vádlottal szemben 2009. november 12-én a városi ügyészség a vádiratával 3 rb. csalás bűntette miatt emelt vádat [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont].
A vádirati tényállás szerint a vádlott álnéven és valótlan lakcímet megadva regisztrálta magát egy adásvételi lehetőséget biztosító internetes oldalon. Célja a jogtalan haszonszerzés volt oly módon, hogy telefont kínált megvételre, anélkül azonban, hogy azt – a vételár kifizetése ellenére – szándékában állt volna elküldeni vagy átadni.
Ezt követően, miután az adásvételről megegyeztek, a vádlott bankszámlájára átutaltak az alábbiak szerint:
2008. szeptember 8-án R. R. sértett édesapja 46 000 forint vételárat;
2008. szeptember 11-én Cs. K. sértett 26 000 forint vételárat és 500 forint szállítási költséget;
2008. szeptember 3-án T. K. sértett 23 800 forint vételárat.
A vádlott egyik esetben sem küldött telefont a vevőnek, ez eleve nem is állt szándékában.
A K.-i Városi Bíróság a 2009. november 17-én (az első intézkedéseként) meghozott és 2009. december 22-én jogerős végzésével megállapította illetékessége hiányát, és az ügyet áttette a kerületi bírósághoz.
Indokai szerint a csalás elkövetési helye a tévedésbe ejtés helye. A tévedésbe ejtésre pedig a budapesti cég által üzemeltetett internetes honlapon került sor, pénzfelvétel a bankszámláról B.-n történt, és a vádlott b.-i lakóhellyel rendelkezik.
A kerületi bíróság a 2011. február 21-én meghozott és március 7-én jogerős végzésével megállapította illetékessége hiányát és az ügyet áttette a Z.-i Városi Bírósághoz.
Indokai szerint a csalás elkövetése nem az internetes honlapot üzemeltető cég székhelyén, hanem a honlap közvetítésével ott történt, ahol az adott sértett a honlapot megnyitotta.
A sértettek közül legkorábban – 2008. szeptember 3-án – T. K. részéről történt meg a pénzátutalás. Ezért az eljárásra a Z.-i Városi Bíróság az illetékes.
A kerületi bíróság – a BH 2009/317. számú eseti döntésre hivatkozó – álláspontja szerint a csalás esetében a károkozó magatartás kifejtésének helye is megalapozhatja a bíróság illetékességét.
A vádlott lakóhelye és tartózkodási helye pedig a kerületi bíróság illetékességét nem teremti meg, s annak a Be. 17. § (2)–(8) bekezdése szerinti egyéb oka sincs.
Ezt követően 2011. március 24-én a kerületi bíróság intézkedett az iratoknak a fellebbviteli főügyészség útján az ítélőtáblához történő felterjesztéséről. 2011. március 31-én a fellebbviteli főügyészség megküldte az iratokat az ítélőtáblának azzal, hogy azokat terjessze fel a Legfelsőbb Bírósághoz.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a K.-i Városi Bíróság kijelölését indítványozta.
Álláspontja szerint a csalás elkövetése – a sértett megtévesztése – ott történt, ahol a sértett az adásvételt közvetítő honlapot megnyitotta. A sértettek közül az ügyben először a k.-i lakos sértett tett feljelentést. Ezért az eljárás lefolytatására a K.-i Városi Bíróság illetékes.
A Legfőbb Ügyészség indítványa alapos.
Kétségtelen, hogy a különböző ítélőtáblához tartozó K.-i Városi Bíróság és a kerületi bíróság között illetékességi összeütközés merült fel. A K.-i Városi Bíróság ugyanis a kerületi bíróságot tartotta illetékesnek, utóbbi viszont szintén illetékessége hiányát állapította meg.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ügyben alapvetően az időszerűség szempontját tartotta szem előtt. Ehhez képest közömbösnek vette, hogy a két bíróság nem egymást, hanem közülük csupán az egyik tartja a másikat illetékesnek. Ha ugyanis jelentősége lenne annak, hogy az első bíróság által illetékesnek tartott bíróság – jelen esetben a kerületi bíróság – egy további (harmadik) bíróságot tart illetékesnek, akkor nyilván utóbbi is megtehetné ezt. Ez pedig addig hátráltatná az ügy érdemi elintézését, amíg valamely bíróság nem tartja az őt megelőzőt illetékesnek.
Az illetékesség kérdése akkor is eldöntendővé válik, ha két bíróság egyaránt illetékessége hiányát állapítja meg, viszont ezáltal nem kölcsönös a másik illetékesnek nyilvánítása, csupán az egyik tartja a másikat annak. A Be. 20. §-a sem zárja ki – értelemszerűen egyéb törvényi feltételek betartása mellett – olyan bíróság kijelölésének lehetőségét, amely nem részese az illetékességi összeütközésnek. Ennek korlátja csupán az, hogy a kijelölésről döntő bíróság illetékessége alá tartozzon az így kijelölendő bíróság is.
A Be. szerint az általános illetékességi ok az elkövetés helye [17. § (1) bek.]. Az általános illetékességi ok mellett kisegítő illetékességi ok a megelőzés.
A megelőzés elve dönt,
– ha egy bűncselekmény elkövetése több bíróság területét érinti;
– ha nem állapítható meg az elkövetés helye; amennyiben viszont az a tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, akkor indítványra az aszerint illetékes bíróság jár el [Be. 17. § (2) bek.];
– ha több terhelt esetében a terheltek szerint több az illetékes bíróság [Be. 17. § (4) bek.];
– ha egy terhelt több bűncselekménye esetében (amelyek nem tartoznak a Be. 17. § (5)–(6) bekezdése alá), a bűncselekmények szerint több az illetékes bíróság [ami a 17. § (4) bekezdéséből értelemszerűen következik].
Elsődlegesen mindig azt kell eldönteni, hogy megállapítható-e az elkövetés helye. Az elkövetés helye alapvetően a bűncselekmény véghezvitelének helye. Lehetséges, hogy csalás esetében az elkövetési magatartás, a károkozó magatartás kifejtésének és az eredmény (a kár) bekövetkeztének helye eltérő.
Jelen esetben azonban nem erről van szó. A vádirat szerinti megtévesztés ugyanis akkor történt, amikor az adott (konkrét) sértett az interneten szembesült a vádlott megtévesztő szándékkal internetre feltett és azáltal közvetített eladási ajánlatával. Ehhez képest a károkozó magatartás kifejtése (a pénzátutalás) és az eredmény (a kár) bekövetkezte is értelemszerűen a sértett lakóhelyén történt. Ekként valamennyi esetben ez (az adott sértett lakóhelye) az elkövetés helye.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az internetes szolgáltató (mint közvetítő) székhelye, valamint jelen ügyben a vádlott lakó-, illetve tartózkodási helye és bankszámlájának helye közömbös.
Kétségtelen tehát, hogy egyetlen elkövetési hely sincs a kerületi bíróság illetékességi területén, az egyik viszont a K.-i Városi Bíróság területén található (amelyik bíróság előtt egyébként az ügyész vádat is emelt).
Ehhez képest pedig téves a K.-i Városi Bíróság – illetékességének hiányát megállapító, és a kerületi bíróságot illetékesnek tartó – álláspontja. A K.-i Városi Bíróság illetékessége a Be. 17. § (4) bekezdésén alapul. Ennek értelmében ugyanis egy terhelt több bűncselekmény esetében az egyik bűncselekményre illetékes bíróság a többi bűncselekmény miatt is eljárhat, feltéve, ha hatáskörét nem haladja meg. Utóbbi kizáró feltételről jelen ügyben nincs szó, mint ahogy jelen esetben a Be. 17. § (4) bekezdésének zárómondata is közömbös.
Megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy az iratokból kitűnően
– 2010. január 21-én érkezett a kerületi bírósághoz az áttett büntetőügy;
– 2010. február 9-én a kerületi bíróság intézkedett a vádirat kézbesítéséről, amit 2010. február 18-án megismételt;
– 2010. november 8-án a kerületi bíróság kitűzte a 2011. január 19-i tárgyalásra a határnapot, amire a vádlottat, a sértetteket, a tanúkat idézte, az ügyészt értesítette; 2010. november 17-én az egyik sértettre lakcímfigyelőt bocsátott ki;
– 2011. január 19-én a kerületi bíróság a tárgyalást megnyitotta, de mivel megkezdeni nem tudta, azt 2011. március 3-ára elhalasztotta, amire a jelenlévőket szóban, a távolmaradókat írásban idézte, az ügyészt pedig értesítette;
– 2011. február 17-én a 2011. március 3-i határnapot elhalasztotta azzal, hogy új határnapot hivatalból tűz ki.
Mindezek után hozta meg a kerületi bíróság az illetékessége hiányát megállapító határozatot.
Kétségtelen, hogy e bíróság illetékességének nincs oka, ennélfogva az egy évet meghaladó tartamú ügyintézése megelőzésnek nem vehető, minthogy a tárgyalást nem kezdte meg, az áttételről dönthetett [Be. 308. § (1) bek.]. Miután pedig van megállapítható elkövetési hely, így a Legfelsőbb Bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az eljárásra azt a bíróságot jelölje ki, amely az ügyben anyagi jogi kihatással is bíró [Btk. 35. § (1) bek.] ügyintézést végzett.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 20. § (2) bekezdése c) pontjának zárófordulata alapján eljárva, a Be. 17. § (4) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 15. §-ára – a vádlott ügyében való elsőfokú eljárásra a K.-i Városi Bíróságot jelölte ki.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése kizárja.
(Legf. Bír. Bkk. III. 473/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás