PÜ BH 2011/336
PÜ BH 2011/336
2011.12.01.
Ha a büntetőbíróság több bűncselekményre irányuló megalapozott gyanú alapján elrendeli a gyanúsított előzetes letartóztatását, majd egyes cselekményekre a nyomozást büntethetőséget megszüntető okból megszünteti, a megmaradt többi cselekményre pedig a vádlottat teljes körűen felmenti, a büntetőeljárás egysége és ebből következően a kártalanítás feltételéül szolgáló teljesség követelménye megvalósult, és jár a kártalanítás [1998. évi XIX. tv. 580. § (1) bek. II.a) pont, Ptk. 355. § (1) és (4) bek.].
A felperes ellen több rendbeli csalás bűntette és egyéb bűncselekmények alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult és 2006. augusztus 2-ától 2007. május 2-áig előzetes letartóztatásban volt. A büntetőeljárás tartama alatt több bűncselekménnyel kapcsolatban a Btk. 17. §-ának (3) bekezdésére utalással nyomozást megszüntető határozat született, végül 10 rendbeli csalás bűntette – amely 3 esetben kísérlet – és 1 rendbeli lopás bűntette miatt emeltek vádat ellene. A bíróság a 2008. május 14-én jogerőre emelkedett ítéletével az ellene emelt vád alól felmentette.
A felperes a 2008. augusztus 28-án indított keresetében a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 580. §-a (1) bekezdésének II.a) pontja alapján 2 192 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az előzetes letartóztatás súlyos hátrányt okozott a meglévő emberi kapcsolataiban, az előzetes letartóztatás ideje alatt az élettársa elhagyta, és a kapcsolatuk csak hosszabb idő után állt helyre. Az előzetes letartóztatás ideje alatt a munkáltatója felmondta a munkaviszonyát, és a bankkölcsön igénybevételével vásárolt gépkocsiját – amellyel taxisofőrként dolgozott – a kölcsön fizetésének elmulasztása miatt a bank – élve a vételi jogával – eladta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes ellen indult nyomozást több bűncselekménnyel kapcsolatban büntethetőséget megszüntető ok miatt a nyomozóhatóság megszüntette, így ezekkel a cselekményekkel kapcsolatban kiállt előzetes letartóztatás miatt kártalanítás nem jár. Másodlagosan a kártalanítás összegének 1 000 000 forintban való megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés és 2007. május 15-étől járó késedelmi kamata megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Indokolásának lényege szerint a Be. 580. §-a (1) bekezdésének I.d) pontja és II.a) pontja szerint kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért, ha a nyomozást azért szüntették meg, mert büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, illetőleg ha a bíróság a terheltet felmentette. A Btk. 17. §-ának (3) bekezdésében írt okok a büntethetőséget kizáró egyéb okok közé tartoznak, így a kártalanításnak a Be. 580. §-a (1) bekezdésének I.d) pontjában és II.a) pontjában írt feltételei is fennállanak. Az alperes kártalanítás fizetésére köteles, amelynek mértékét a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának (3) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság azzal a pontosítással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja 2008. május 15. napja. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a Btk. 17. §-ának (3) bekezdésében meghatározott ok – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – büntethetőséget megszüntető, és nem kizáró ok, de ennek azért nem tulajdonított jelentőséget, mert a felperes a kártalanítási igényét nem a Be. 580. §-a (1) bekezdésének I.d) pontjára, hanem az 580. §-a (1) bekezdésének II.a) pontjára alapította. Kifejtette, hogy a felperes ellen több bűncselekmény alapos gyanúja miatt rendelték el a nyomozást, amelyek közül egyesek tekintetében a nyomozást megszüntették, míg a vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában felmentő ítélet született. Nyilvánvaló, hogy az előzetes letartóztatást valamennyi bűncselekmény alapos gyanúja miatt rendelték el, de a kártalanításnak nem előfeltétele, hogy valamennyi cselekmény miatt felmentsék, illetőleg a nyomozást teljes körűen megszüntessék. A felperes a Be. 580. §-a (1) bekezdésének II.a) pontjára alapította a keresetét, így az 580. § (1) bekezdésének I.d) pontjában foglalt feltételeket az elsőfokú bíróság nem is vizsgálhatta volna. Ettől függetlenül a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokat helyesen, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint értékelte, így a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a kártalanításra való jogosultság vizsgálatánál nem lehet kiragadni a büntetőeljárásból azokat a cselekményeket, amelyek miatt vádat emeltek, és amelyekkel kapcsolatban felmentő ítélet született. A felperes a Be. 580. §-a (1) bekezdésének II.a) pontjára alapította a keresetét, de ez nem jelent jogcímhez való kötöttséget is. A felperes az előzetes letartóztatás miatt kért kártalanítást, tehát vizsgálni kellett a kártalanításnak a Be. 580. §-a (1) bekezdésének I. pontját is. A jogerős ítélet ettől eltérő álláspontja sérti a Pp. 215. §-ában foglaltakat.
Kifejtette az alperes, hogy a büntetőeljárás során a felperessel szemben alkalmazott személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések elrendelésére, illetőleg meghosszabbítására nem kizárólag azon bűncselekmények gyanúja miatt került sor, amelyek vonatkozásában később vádat emeltek ellene, majd a bíróság felmentette. Azt helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperessel szembeni nyomozás megszüntetésének oka büntethetőséget megszüntető ok volt, de tévesen figyelmen kívül hagyta, hogy a nyomozás ilyen ok miatti megszüntetése esetén kártalanítás nem jár. Ha ugyanis a terhelt büntetőjogi felelősségre vonása – az elévülés esetét kivéve – akárcsak részben is büntethetőséget megszüntető ok miatt marad el, kártalanítás nem jár.
A büntetőeljárás egysége és a Be. 580. §-a (1) bekezdésének taxatív rendelkezése miatt – helyes jogértelmezés alapján – a kártalanításnak nincs jogalapja.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felmentésével zárult büntetőeljárásban 2006. augusztus 2-ától 2007. május 2-áig előzetes letartóztatásban volt. A bíróság az előzetes letartóztatását valamennyi bűncselekményre irányuló megalapozott gyanú, és a megalapozott gyanú tárgyát képező cselekmények szabadságvesztéssel való fenyegetettsége miatti feltételek megléte alapján rendelte el, majd hosszabbította meg. Tény, hogy több bűncselekménnyel kapcsolatban a büntetőeljárás tartama alatt nyomozást megszüntető határozat született, de azokkal a bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyekre fennálló alapos gyanú miatt az előzetes letartóztatás ugyancsak kiterjedt, és amelyek miatt végül az ügyész vádat emelt, a bíróság jogerős ítéletével a felperest az ellene emelt vád alól teljes körűen felmentette. Arra helyesen hivatkozik a felülvizsgálati kérelem, hogy kártalanítás általában akkor jár, ha valamennyi, a kényszerintézkedés elrendelésének (fenntartásának) alapjául szolgáló bűncselekmény tekintetében a Be. 580. § (1) bekezdésében meghatározott módon kerül sor a büntetőeljárás befejezésére.
Az adott ügyben egyes esetekben büntethetőséget megszüntető okból került sor a nyomozás megszüntetésére, amely valóban nem alapoz meg kártalanítást.
Ugyanakkor a büntetőeljárás egysége, és ebből következően a kártalanítás feltételéül szolgáló teljesség követelménye megvalósult. A megszüntetés után megmaradt valamennyi cselekmény esetében ugyanis teljes körűen történt meg a felmentés, így fennáll a kártalanításra való jogosultság; a felperes a felmentés miatt alaptalanul szenvedte el a kényszerintézkedést.
A Be. 580. §-a (1) bekezdésének II.a) pontja kártalanítási kötelezettséget ír elő, ha a bíróság a terheltet felmentette. A büntetőeljárás egysége a kártalanításnál az említett követelményt támasztja, a felperes igényének elbírálásánál pedig a kérelemhez és jogcímhez kötöttség kérdése fel sem merülhet, és a Pp. 215. §-ának sérelme nem állapítható meg.
A felperes a Be. 580. §-a (1) bekezdésének II.a) pontjára alapítottan kért kártalanítást, miután előzetes letartóztatásban volt azokkal a bűncselekményekkel kapcsolatban is, amelyekben vádat emeltek ellene, majd a bíróság felmentette. A Be. 584. §-ának (4) bekezdése szerint a kártalanítást az állam köteles megfizetni, a módjára és a mértékére pedig a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkra való felelősségre vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A bíróság a kártalanítás mértékének megállapításához szükséges bizonyítást lefolytatta, és a tényállást a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyesen állapította meg. A felperes 2 192 000 forintban megjelölt kártalanítási igényéből 1 500 000 forintot tartott alaposnak, az ezt meghaladó keresetét elutasította, és a döntését kellően megindokolta. A megállapított tényállás alapján megítélt nem vagyoni kártérítés összege alkalmas a felperest a vádemelés folytán, de a felmentésével zárult bűncselekmények miatt kiállt előzetes letartóztatással okozati összefüggésben ért nem vagyoni hátrány kiküszöbölésére [Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint – tárgyaláson kívül hozott határozatával – a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.341/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás