PÜ BH 2011/340
PÜ BH 2011/340
2011.12.01.
Az eljáró bíróságnak elsődlegesen azt kell vizsgálnia, a felperesnek jogi érdeke fűződik-e a perindításhoz, és csak ennek megléte esetén vizsgálandó, hogy fennállnak-e a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei. A jogi érdeknek a per során végig fenn kell állnia [Ptk. 234. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek. és 123. §].
A B. város A. út 8. szám alatti ingatlan az I. r. alperes korlátozottan forgalomképes törzsvagyonába tartozó műemléki ingatlan volt. Ezen ingatlan földszinti és pinceszinten lévő 3. számú, nem lakás céljára szolgáló helyiségére az I. r. alperes 2002. június 22-én bérleti szerződést kötött a felperessel vendéglátóipari egység üzemeltetése céljából 2002. augusztus 1. napjától 2032. július 31-ig terjedő határozott időre. A felperes az általa bérelt helyiségre 2003. február 27-én levélben vételi szándékot jelentett be, ezt a szándékát több alkalommal is megismételte. A bérlemény részére történő értékesítése esetére vállalta az épület külső és belső felújítását.
Az I. r. alperes a képviselőtestület határozata alapján a II. r. alperessel 2005. június 30-án versenyeztetés nélkül csereszerződést kötött az A. út 8. és A. út 52. szám alatti ingatlanokban található önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokra. A II. r. alperes az említett társasházakban lévő 34, illetve 36 db társasházi albetétként nyilvántartott ingatlan fejében a tulajdonában álló B. város 11051/5 hrsz.-ú ingatlan, valamint az L. utca 23. alatti társasházban 3 db társasházi albetétet adott csereképpen és értékkülönbözet megfizetését vállalta. A szerződés teljesedésbe ment, a tulajdonjogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzése megtörtént. A II. r. alperes az A. út 8. szám alatti ingatlan felújítását megkezdte, és a bérlőkkel megállapodott a bérlemények kiürítésében.
A felperessel 2002. június 22-én az I. r. alperes által kötött szerződést a felperes és a II. r. alperes a 2006. július 20-án kötött megállapodással megszüntette és elszámolták a felperes által végzett beruházások ellenértékét, melynek során a II. r. alperes 55 800 000 forint + áfa összeget fizetett meg a felperesnek. A felek új bérleti szerződést kötöttek, amelyben megállapították a bérleti díj mértékét. A II. r. alperes 2009. március 16-án a bérleti díj fizetésének megtagadása miatt felmondta a bérleti szerződést. Az ingatlan kiürítése tárgyában a felek között per van folyamatban.
A felperes módosított keresetében elsőként annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között az A. út 8. és 52. számú ingatlanokban található albetéteket illetően létrejött csereszerződés részlegesen érvénytelen, amelynek következtében a felperes álláspontja szerint az egész csereszerződés érvénytelenségét meg kell állapítani. Emellett a felperes a II. r. alperessel 2006. július 20. napján kötött, a 2002. augusztus 22-én létrejött bérleti szerződés megszüntetésére vonatkozó megállapodás, illetve a II. r. alperessel kötött újabb bérleti szerződés érvénytelenségének a megállapítását is kérte.
A felperes a csereszerződés érvénytelenségét a Ptk. 200. § (2) bekezdésére, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 108. § (1) bekezdésére alapította, továbbá hivatkozott az I. r. alperes 25/2004. (V. 25.) ÖK. rendeletének (továbbiakban: vagyonrendelet) és a 38/2000. (XII. 12.) ÖK. rendeletének (a továbbiakban: lakásrendelet) megsértésére is. Előadta, hogy kereshetőségi joga azért áll fenn, mert a csereszerződés érvénytelenségének megállapítása esetén az ingatlan jövőbeni értékesítése során részt vehet az újabb pályázaton. Álláspontja szerint érdekeltsége annak kikényszerítéséhez kapcsolódik, hogy az I. r. alperes a jogszabályoknak megfelelő módon, nyilvános pályázattal értékesítse az ingatlant. Megjelölte azokat a semmisségi okokat, amelyek a csereszerződés érvénytelenségére vezetnek. Álláspontja szerint a bérlői minősége alapján is fennáll az ügyben a kereshetőségi joga.
A II. r. alperessel kötött bérleti szerződése kapcsán előadta, hogy az azért minősül semmisnek, mert a csereszerződés semmissége folytán a II. r. alperes nem vált az ingatlanok tulajdonosává, így bérleti szerződést sem köthetett. A II. r. alperes tehát a Ptk. 227. § (1) bekezdése szerinti lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződést kötött vele.
A felperes az érvénytelenségi keresetét a Pp. 123. §-a alapján megállapítási keresetként terjesztette elő. Előadta, hogy a jogai megóvása érdekében szükség van a kért megállapításra. Ugyanakkor álláspontja szerint az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását nem is kérhetné, mert ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga nincs és nem is volt.
Az I. r. alperes a kereset elutasítására irányuló kérelmet terjesztett elő. A II. r. alperes ugyancsak kérte a kereset elutasítását. Érdemi védekezésében hivatkozott arra, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga és nincs helye megállapítási kereset előterjesztésének sem. A kereshetőségi jog hiányát azzal indokolta, hogy a felperes a II. r. alperessel kötött bérleti szerződése aláírásáig nem volt bérlő, a bérleti szerződése ugyanis 5 év helyett 30 évre szólt, így az önkormányzati rendeletbe ütközött, ezért semmis volt. Bérleti jogviszonya hiányában felperesnek a csereszerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozóan a jogi érdeke hiányzik. Emellett hivatkozott arra is, hogy az ingatlanok teljes egészében kerültek értékesítésre, ugyanakkor a felperes vételi ajánlatot csak az általa használt üzlethelyiség vonatkozásában tett.
A bérleti szerződés érvénytelenségével kapcsolatban a II. r. alperes azt adta elő, hogy a felek között a helyiség kiürítése iránt per van folyamatban, a felperes megóvandó joga vagy jogi érdeke ahhoz a perhez kapcsolódóan áll fenn, azaz érdeke, hogy a felmondás következményeit elhárítsa és az általa birtokolt helyiségből a kiköltözést megakadályozza. Az esetleges semmiségi kifogását védekezésként ott előterjesztheti, így ebben a perben a bérleti szerződés érvénytelenségére vonatkozó külön megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Utalt arra, hogy a Pp. 3. § (1) bekezdése alapján a polgári ügyben kérelmet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő, ha törvény eltérően nem rendelkezik. A felperes tehát a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján a semmis szerződés érvénytelenségére határidő nélkül hivatkozhat, de perindítási joga csak a kereshetőségi jogának igazolása esetén van. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a keresettel támadott szerződés érvénytelenségének megállapításához azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek van-e olyan jogi érdeke, amely a keresetindítást megalapozza. Emellett az elsőfokú bíróság szerint azt is vizsgálnia kellett, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének jogi feltételei a perben fennállnak-e. A megállapítási kereset ugyanis csak akkor terjeszthető elő, ha a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett az szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a jogszabályban biztosított vételi vagy elővásárlási jog a bérlőnek nem biztosít kereshetőségi jogot az ingatlan tulajdonjogának értékesítésére vonatkozó szerződés érvénytelenségének a megállapítására. A bíróság vizsgálta, hogy a felperes az A. út 8. szám alatti ingatlan megvásárlására vételi szándékot jelentett-e be az I. r. alperesnek. Az volt ugyanis az álláspontja, hogy a felperes jogi érdekét az alapozza meg, ha a teljes ingatlan vonatkozásában a vételi szándéka magának is fennállott. Ebben a körben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes valójában az egyik társasházi albetétére vonatkozóan jelentett be vételi szándékot, nem pedig az egész ingatlan értékesítése körében. Miután a tulajdonost megilleti a rendelkezési jog abban a kérdésben, hogy a tulajdonában álló épületet egységként vagy részenként értékesíti, a felperesnek a vételi szándékát a teljes ingatlan vonatkozásában kellett volna bejelentenie. A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a kereshetőségi joga hiányára tekintettel utasította el.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes által előadott eljárási kifogásokat, különösen a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség megsértésével kapcsolatban előadottakat nem tartotta megalapozottnak. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségének, a felperes a fellebbezésében olyan tájékoztatást hiányolt, amely vonatkozásában a per során konkrét nyilatkozatokat tett. Így a 9. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltak szerint maga adta azt elő, hogy csak az általa használt ingatlanhányadot kívánta megvásárolni. Ugyanígy nem volt jogszabálysértő, hogy az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványát mellőzte, amelyet a felperes egyébként is feltételesen adott elő.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kereshetőségi jog kérdésében azt kell vizsgálni, hogy a felperesnek van-e anyagi jogi érdekeltsége a per megindításához. Emellett abban az esetben, ha a felperes megállapítási keresetet terjeszt elő, külön kell vizsgálni, hogy a Pp. 123. §-ában foglalt együttes feltételek fennállnak-e. A felperes tudja-e igazolni a jog megóvási szükségletét. A megóvandó joggal való rendelkezésnek a per során mindvégig fenn kell állnia.
A felperes a jogai megóvásának szükségességéhez két ténybeli alapot jelölt meg. Egyrészt azt adta elő, hogy a szerződés érvénytelensége esetén kiírandó újabb értékesítési pályázaton részt kíván venni, másrészt a bérlői minőségére hivatkozott. Mindkét ténybeli alapon vizsgálni kellett, hogy a jogvédelem erre tekintettel szükséges-e. A felperes vásárlási szándékát illetően a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes ügyletkötési szándéka nem terjedt ki az összes albetét megvásárlására. A másodfokú bíróság szerint a felperes bérlői minősége sem volt a perben egyértelműen bizonyított, figyelemmel arra is, hogy a II. r. alperessel kötött bérleti szerződésének semmisségét maga állította a perben. Emellett a másodfokú bíróság álláspontja szerint a 2006. július 20-i megállapodásban a felperes olyan ténybeli kijelentést tett, hogy a II. r. alperessel szemben a bérleti szerződésben foglaltakon túlmenően semmilyen jogcímen további igénye nincs, ez a megállapodás tartalmát tekintve a Ptk. 240. § (3) bekezdése szerinti egyezségnek felelt meg. Az egyezségben a korábbi bérleti szerződést megszüntették és jogkövetkezményeket az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megfelelően vonták le. A korábbi bérleti szerződés alapján tehát a felperest a bérlői minőség nem illeti meg. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperest a szerződések semmisségére vonatkozó perindítás joga nem illeti meg, és nincs helye megállapítási kereset előterjesztésének sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megismételte azt az álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének, illetve annak későn tett eleget és nem volt felismerhető, hogy mennyi időn belül kell a felperesnek a bizonyítási kötelezettségét teljesítenie. Nem a felperes, hanem a korábbi jogi képviselője tett olyan nyilatkozatot, hogy a felperesi társaság csak az általa használt ingatlanhányadot kívánta volna megvásárolni. Ebben a körben a felperes kérte a jegyzőkönyv módosítását, de azt a bíróság elutasította. Ugyancsak alaptalanul utasította el a bíróság a felperes bizonyítási indítványát, amelyben az ügyvezetője meghallgatását kérte. A jogerős ítélet a felperes szerint nem indokolta meg, hogy miért nem fogadja el a felperesnek az elsőfokú bíróság ténymegállapításaira vonatkozó kifogásait.
A felperes a megállapítási kereset előterjeszthetősége és a kereshetőségi jog körében hozott döntést is vitatta a felülvizsgálati kérelmében. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a Pp. 3. §-ában foglalt jogi érdekeltség a megállapítási kereset vonatkozásában fennáll, mégpedig a Pp. 123. §-ában írt feltétellel, azaz jogmegóvási szükségletével kapcsolatosan. Kifejtette, hogy a csereszerződés semmisségére vonatkozóan a semmisségi okokat megjelölte, így hivatkozott az Áht. 108. § (1) bekezdésére, illetve arra, hogy a versenytárgyalás mellőzése az önkormányzati vagyonrendeletet is megsértette. Vitatta a másodfokú bíróság ítéletének azon következtetéseit, miszerint a felperesnek csak a saját maga által használt ingatlanrész megvásárlására vonatkozóan lett volna teljesítőképessége. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a 67 000 000forintot mint ráfordítási készséget jelölte meg a felújítás körében, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyéb feltételek esetén az egész ingatlanra vonatkozóan nem tudott volna ajánlatot tenni.
Végül a bérleti jogviszony fennállásával kapcsolatban a felperes hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos. A felperes a csereszerződés érvénytelenségéből vezette csak le a II. r. alperessel kötött szerződései érvénytelenségét, mindaddig tehát amíg a csereszerződés érvénytelenségéről döntés nem születik, addig a II. r. alperessel kötött bérleti szerződés nem minősül érvénytelennek, így a felperes bérlői minősége sem vitatható.
A felperes utalt arra, hogy a másodfokú ítéletben foglaltakkal szemben a joglemondása a II. r. alperessel kötött szerződésre vonatkozik, tehát arra, hogy a térítési díjjal kapcsolatban nincsen semmilyen jogcímen további igénye. Ugyanakkor az a jog, hogy részt vehessen a törvény által előírt nyilvános versenyeztetési eljárásban, az I. r. alperessel szemben illeti meg, a felperes erről nem mondott le.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Helytállóan utaltak arra az eljáró bíróságok, hogy a jelen ügyben a felperes kereshetőségi jogának fennállását és azt kell vizsgálni, hogy van-e helye megállapítási kereset előterjesztésének. Ugyanakkor az eljáró bíróságok a megállapítási kereset előterjesztése feltételeinek fennállását, valamint a felperes kereshetőségi jogának kérdését együttesen, az egyes elemeket vegyítve vizsgálták. Emiatt került sor a felperes jogmegóvási szükséglete fennállásának, illetve annak vizsgálatára, hogy a felperes akart-e élni vételi jogával, és milyen terjedelemben. Ezekre a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ügy eldöntéséhez nem volt szükség. Ennek ellenére a jogerős ítélet érdemben helytálló. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben olyan eljárási szabálysértést sem látott fennállónak, amely az érdemben helyes döntés hatályon kívül helyezésére vezethetne.
Jogszerű az eljáró bíróságok azon ítéleti megállapítása, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján a semmis szerződés érvénytelenségére – ha törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat, ugyanakkor a kialakult bírói gyakorlat alapján a Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel kereseti kérelmet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget a jogi érdekeltség, jogviszony fennállása, vagy a perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozza meg (EBH 2004/1042., a BH 1991/107., vagy a BH 2009/206. számú jogesetek). Elsőként azonban a kereshetőségi jog fennállását kell vizsgálni, mert abban az esetben, ha a felperesnek nincs kereshetőségi joga, akkor teljesen érdektelen, hogy az általa előterjesztett kereset marasztalási vagy megállapítási kereset-e, illetve megfelel-e a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában megkívánt jogi feltételeinek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát elsőként a perben azt kell vizsgálni, hogy a felperes által felhozott okok megalapozzák-e a jogi érdeke fennállását. Ennek vizsgálata a perben megtörtént, csak a kifejtettek alapján az eljáró bíróságok más körülményeket is vizsgálat tárgyává tettek.
A felperes két okra hivatkozott a jogi érdeke megalapozása érdekében. Elsőként arra, hogy abban az esetben, ha a csereszerződés semmisségét a bíróság megállapítja és az ingatlan újból értékesítésre kerül, akkor a jogszabályi előírásoknak megfelelő pályázaton a felperes részt vehet és más versenytársakkal egyenlő feltételek mellett ajánlatot tehet a teljes ingatlan megvásárlására. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság más természetű ügyek kapcsán már elvi éllel kifejtette, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén az alperes újabb eladási szándéka bizonytalan tényező, ugyanígy bizonytalan a későbbi esetleges pályázati kiírás tartalma, az, hogy a kiírt feltételeknek megfelelően a felperes valóban pályázna-e az ingatlan megszerzésére. Ezekre a távoli, bizonytalan tényezőkre a felperes a jogi érdekét nem alapozhatja annak érdekében, hogy a mások által kötött és teljesedésbe ment szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérje. A felperes ebben a körben érdekelt személynek minősül, de nem olyannak, akinek jogi érdeke van harmadik személyek jogviszonyának megsemmisítését kérni. A bírói gyakorlat szerint a konkrét jogi érdek fennállása alapvető követelmény. Az ezzel ellentétes jogi álláspont súlyosan sértené a forgalmi élet biztonságát és tömegesen lehetővé tenné már teljesedésbe ment szerződések és kialakult élethelyzetek harmadik személyek által való megbolygatását (Pfv. VI. 20 071/2010/6. számú határozat).
A felperes jogi érdekét másodlagosan arra alapította, hogy az önkormányzati bérleti jogviszonyát megszüntető szerződés és az új bérleti szerződés érvénytelen, mert a csereszerződés jogszabályba ütköző volta miatt a II. r. alperes nem volt jogosult ilyen szerződéseket kötni. A felperes ebből azt a következtetést vonta le, hogy e szerződések semmisége esetén a korábbi jogi státusza áll fenn, vagyis önkormányzati bérlőnek minősül.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása ebben a körben nem megalapozott. A felperes mint az önkormányzati ingatlan bérlője rendelkezik jogi érdekkel abban a körben, hogy az önkormányzat az ingatlant jogszabálysértően idegeníti-e el. Nem mindegy ugyanis, hogy valamely személy az önkormányzattal jogszabályban meghatározott feltételek szerint áll bérleti jogviszonyban, vagy pedig magánszeméllyel. Erről a Legfelsőbb Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla is több határozatot hozott, amelyekre a felperes a felülvizsgálati kérelmének előadása során utalt is. Ezek mindegyike megalapozottnak látta a felperesek által támadott szerződés érvénytelenségének a megállapítását a fennálló bérleti jogviszonyra alapított jogi érdek folytán, amelyre alapítottan a bérlők az önkormányzat és más személyek között létrejött csereszerződések semmisségére hivatkoztak (Pfv. VI. 20 071/2010/6. számú határozat). Helytállóan mutat rá ugyanakkor a másodfokú bíróság ítélete, hogy a jogi érdeknek a per során mindvégig fenn kell állnia, vagyis a felperes a bérleti jogviszonyára akkor hivatkozhatott volna, ha az önkormányzati bérlői minősége a per teljes szakaszában fennáll. A jelen ügyben azonban egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a 2005. június 30-i csereszerződést követően az új tulajdonossal 2006. július 20-án megállapodást kötött, ebben a 2002. június 22-i, az önkormányzattal kötött bérleti szerződését megszüntette, a beruházásait elszámolták és új bérleti szerződést kötött, amelynek következtében már nem az önkormányzat, hanem a II. r. alperes bérlőjévé vált.
A felperes az újabb bérleti szerződése érvénytelenségét kizárólag arra alapította, hogy a II. r. alperes a csereszerződés érvénytelensége miatt nem vált tulajdonossá, így bérbeadóként sem léphetett fel. Figyelemmel arra azonban, hogy a felperes nem minősül az önkormányzattal jogviszonyban álló bérlőnek, a csereszerződés semmisségére vonatkozóan kereshetőségi joggal nem rendelkezik. Ezért a felperes által felhozott semmisségi okokat valóságuk esetén sem vizsgálhatja a bíróság, mert a felperes mint harmadik személy a mások által kötött csereszerződés érvénytelenségének megállapítását a kifejtettek alapján nem kérheti. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes maga is jogszabálysértő módon szerezte meg a bérleti jogot, az önkormányzati rendeletben meghatározott 5 év helyett vele 30 évre kötöttek szerződést. Ebben a körben a II. r. alperes is olyan kívülálló harmadik személynek minősül, akinek nincs jogi érdeke e szerződés akár részleges érvénytelenségére való hivatkozásra. A felperest tehát ez nem akadályozná az érvénytelenségi kereset előterjesztésében. A felperes azonban az önkormányzati jogviszonyát a saját akaratából 2006. július 20-án megszüntette. Ebben a körben jogszerűen utal a másodfokú bíróság arra, hogy olyan anyagi jogi nyilatkozatot tett, amely a kifejtettek alapján érvényes és nincs arra jogi lehetőség, hogy a felperes és a bérbeadó vitája miatt az önkormányzati bérlői minőségére alapítottan kívánjon ismételten jogokat gyakorolni. A kifejtettek alapján tehát a felperesnek a bérlői minősége alapján sincs kereshetőségi joga. Az általa felhozott jogesetek mindegyikében a perlő személyek fennálló önkormányzati jogviszonnyal rendelkeztek, vagy a közérdek érdekében az ügyész vett részt a perben.
Miután a felperesnek az általa megjelölt egyik jogcímen sincs kereshetőségi joga, a jelen perben a kifejtettek alapján akár marasztalási, akár megállapítási keresetet terjeszt elő, azt el kell utasítani. Ezért nem kellett volna már azt a perben vizsgálni, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei egyébként fennállnak-e. Erre akkor lett volna szükség, ha a felperes kereshetőségi jogát a bíróság fennállónak tekinti.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet fentiek szerinti eltérő indokolással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, mivel az nem jogszabálysértő.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 20.162/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás