GÜ BH 2011/344
GÜ BH 2011/344
2011.12.01.
A készfizető kezes az ellene indított perben – mentesülése érdekében – nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a követelés utóbb behajthatatlanná vált, ha a jogosult igényének kielégítésével a követelést megszerezhette és behajthatta volna [Ptk. 274. § (2) bek., 276. §].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.
A felperes és az I. r. alperes 2005. november 18-án szállító faktoring keretszerződést kötött az I. r. alperesnek a B. Kft.-vel szemben fennálló és a későbbiekben keletkező számlaköveteléseinek faktorálására 6 250 000 Ft keretösszegben. A felperes a vételár 80%-ának megfizetésével a számlakövetelést a járulékokkal együtt megszerezte. Megállapodtak, hogy a felperes a behajtást követően a fennmaradó 20%-ot fogja a minden megkezdett 10 napra számított, a vételárra vetített 0,45% faktordíjjal csökkenteni, s ennek alapján számol el az I. r. alperessel (szerződés 4. pontja).
A szerződés 7/c. pontjában megállapodtak, hogy az I. r. alperes készfizető kezességet vállal az engedményezett követelések megtérüléséért, az engedményezés fejében kapott ellenérték (vételár) erejéig. A 10. pontban az I. r. alperes vállalta a megvásárolt számlakövetelés nem teljesült részének, illetve a késedelem idejére késedelmi kamatnak a megfizetését, melynek mértékét a bruttó számlaértékre számítva 20%/évben határozták meg.
Az engedményezés tárgya az I. r. alperes 144., 145. és 146. számú számlájában megjelölt 2006. február 17., 18. és 21. napján esedékes 4 996 620 Ft + áfa, összesen 6 245 775 Ft volt. Az engedményezés tényéről a felperes és az I. r. alperes 2005. november 22-én értesítette a követelés kötelezettjét, a B. Kft.-t. Részteljesítés csak a 144. számú számlára történt, melyből – a kamat elszámolása után – 2006. december 22-én már csak 838 333 Ft tőketartozás maradt fenn.
A felperes két alkalommal is felszólította a kötelezettet a fizetésre, majd 2006. április 13-án megállapodást kötöttek. Ennek nem teljesítése után a felperes felszámolási eljárást kezdeményezett a B. Kft. kötelezettel szemben, azonban abban az eljárásban az adósként szereplő kötelezett először haladékot kért, majd ismételt megállapodást kötött a felperessel, s erre tekintettel a felek közösen kérték a felszámolási eljárás szünetelését. Ezt követően többször egyeztettek, több megállapodás-tervezet készült, melyeket nem írtak alá, és a kötelezett csak részben teljesítette a tartozását. A felszámolási eljárásban az eljárás folytatását nem kérték, az 6 hónapos szünetelést követően megszűnt.
Egy párhuzamosan futó felszámolási eljárásban egy másik faktorcég is kezdeményezte a kötelezett B. Kft. felszámolását, ott szintén részteljesítés történt, majd a felek kérték a szünetelés megállapítását. A kötelezett B. Kft. 2007. augusztus 25-én elhatározta végelszámolással való megszűnését 2007. szeptember 16-tól kezdődően. A végelszámoló 2007. december 12-én kérte ennek a szünetelő felszámolási eljárásnak a folytatását és az adós felszámolásának elrendelését.
A bíróság a 2008. március 31-én közzétett felszámolást elrendelő végzésével a B. Kft. felszámolását megindította, felszámolóként a korábbi végelszámolót jelölve ki. A felperes a hitelezői igényét 3 645 775 Ft tőke és 1 213 789 Ft kamat összegben jelentette be a felszámolóhoz.
Az I. r. alperes betéti társaság beltagja 2008. március 25-ig a II. r. alperes volt, ezt követően pedig a III. r. alperes.
A felperes által az alperesek ellen 2007. március 6-án benyújtott fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban a városi bíróság ítéletét a megyei bíróság hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes többször módosított keresetében 3 928 558 Ft tőke, annak a szerződés 10. pontjában meghatározott mértékű késedelmi kamata, valamint faktoringdíj megfizetésére kérte kötelezni az I-III. r. alpereseket, a perrel felmerült költségeivel együtt. Az I. r. alperes elleni keresetének jogcímét a Ptk. 274. § (2) bekezdésében és 330. § (1) bekezdésében, valamint 313. §-ában jelölte meg, s a szerződésük 7/c., 10. és 4. pontjára alapította.
Az alpereseket azzal a fenntartással kérte kötelezni, hogy az alperesek tartozásának tőkeösszege maximum az I. r. alperes által az engedményezés fejében kapott ellenérték összege, azaz 4 996 620 Ft. A II. és III. r. alperest a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 108. § (1) bekezdése alkalmazásával egyetemlegesen kérte kötelezni, mögöttes felelősségük alapján.
Az I-III. r. alperesek kérték a kereset elutasítását. Viszontkeresetet terjesztettek elő a felperessel szemben 1 249 195 Ft, valamint ennek 2006. február 21-jétől számított késedelmi kamatainak megfizetésére. Álláspontjuk szerint a felperes mulasztása okozta azt, hogy nem sikerült behajtani a kötelezettől teljes egészében a tartozást, mert a felperes a megindított felszámolási eljárásban hozzájárult a szüneteléshez és az eljárást hagyta megszűnni anélkül, hogy kérte volna a folytatást, holott a kötelezett a tartozását nem fizette ki. Miután ebben az időszakban a kötelezett még működő cég volt, ki tudta volna fizetni a teljes tartozást. A követelés faktorálása miatt az I. r. alperesnek nem volt lehetősége fellépni a kötelezettel szemben, ezért kár érte a fenti összegben a felperes mulasztása miatt.
A felperes kérte a viszontkereset elutasítását. Nem vitatta, hogy az általa kezdeményezett felszámolási eljárás szünetelés folytán megszűnt, de állította, hogy ebben mulasztás nem terheli, mert minden tőle elvárhatót megtett a követelés behajtása érdekében.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek a B. Kft. ,,f.a.'' adóssal egyetemlegesen 3 928 558 Ft összegű tőkét, és ennek késedelmi kamatát, de legfeljebb összesen 4 996 620 Ft-ot. Amennyiben az I. r. alperes társasági vagyona a tartozást nem fedezi, mögöttes felelőssége alapján a II. r. és III. r. alperes egyetemlegesen köteles helytállni a fenti kötelezettségért.
Az alperesek viszontkeresetét a bíróság elutasította.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes felelősségét készfizető kezességvállalása alapján állapította meg azzal, hogy a szerződésben az I. r. alperes csak az első részlet erejéig – 4 996 620 Ft-ig – vállalta a készfizető kezességet, ezért csak ezen összeg erejéig terjed a felelőssége. Az elsőfokú bíróság a fennálló valamennyi tartozás tekintetében ezt az összeghatárt vette figyelembe, ezért a tőkén és az eddig az összeghatárig érvényesíthető kamaton felül érvényesített faktordíjjal érdemben már nem foglalkozott. A II. r. és III. r. alperesek felelősségét a Gt. 104. § (1) bekezdése, a 108. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 97. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Az alperesek védekezését és viszontkeresetét az elsőfokú bíróság abból az indokból nem találta megalapozottnak, hogy a kötelezettel szembeni felszámolási eljárás még folyamatban van, ezért nem lehet egyértelműen megállapítani a követelés behajthatatlanságát, így a Ptk. 276. § (2) bekezdésében foglalt feltétel nem áll fenn. Ezen felül azt is megállapította az eljárás adataiból, hogy az adott időszakban a kötelezett likviditási problémákkal küzdött, nem lehet arra következtetni, hogy a felszámolási eljárás folytatása esetén a kötelezett a tartozását megfizette volna.
A viszontkereset, mint kártérítési igény elutasítását azzal indokolta, hogy hiányzik a felperes oldalán a károkozó magatartás, azaz nincs olyan jogellenes magatartás, mellyel összefüggésben az I. r. alperes oldalán kár keletkezett volna. Az alperesek előadása csak feltételezésen alapult, állításukat – mely szerint a perbeli követelés a megjelölt időszakban behajtható lett volna –, kétséget kizáró módon nem tudták bizonyítani.
Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 50 ezer Ft másodfokú perköltséget. A jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta és helytállóak az abból levont következtetései is. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperest nem terheli felelősség a követelés behajthatósága tekintetében. Rámutatott, hogy a készfizető kezesség miatt az I. r. alperes nem követelhette, hogy a felperes a tartozást előbb a követelés kötelezettjétől kísérelje meg behajtani, a felperes jogosult volt közvetlenül az I. r. alperes készfizető kezes ellen fordulni. Emiatt fogalmilag fel sem merülhet a jogosult felróható magatartása a behajthatatlanság körében. A felperes ugyanis a kötelezettől (egyenes adóstól) a követelés behajtását sem volt köteles megkísérelni, így nem róható a terhére az, hogy a felszámolási eljárásban az adóssal megállapodott az eljárás szünetelésében. A kezesnek jogi lehetősége volt arra, hogy a követelést a felperes igényének kielégítésével magához váltsa és ezt követően a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján maga lépjen fel hitelezőként a kötelezett ellen folyó felszámolási eljárásban.
A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 276. § (2) bekezdését.
Az alperesek jogi álláspontja szerint a kezesi felelősség alól az I. r. alperes szabadult, mert a felperes magatartása miatt a követelés behajthatatlanná vált. Csak a felperesnek állt módjában a kötelezett által nem vitatott követelést beszedni. Nem vitásan a felperes által indított eljárással párhuzamosan folyt egy másik felszámolási eljárás, ahol a hitelező 10 970 925 Ft-ot megkapott, követelése jelentősen csökkent, mert a kötelezett e hitelező számára teljesített. Ebből az alperesek azt a következtetést vonták le, hogy a felperesnek az általa indított, majd szünetelt felszámolási eljárás folytatását kellett volna kérnie, hiszen ha abban az eljárásban fizetett a kötelezett más hitelezőnek, akkor a 2006-2007-es időszakban a felperes felé is hajlandó lett volna teljesíteni.
Az alperesek előadták továbbá, hogy a Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján történő mentesülés megállapításához nem feltétlenül kell megbizonyosodni arról, hogy a követelés kiegyenlítést nyert volna. Elegendő annak megállapítása, hogy a jogosult egyáltalán bármely olyan jogról lemondott, amely a követelést biztosította és amelynek alapján kielégítést kaphatott volna. Álláspontjuk szerint ez a rendelkezésre álló adatokból megállapítható és ezért nem helytálló a másodfokú bíróság megállapítása, miszerint meg sem kellett volna kísérelnie a felperesnek a behajtást. A kifejtettek miatt nincs jelentősége annak sem, hogy a kezesnek jogi lehetősége lett volna a követelés magához váltására. Megállapítható, hogy a felperes olyan jogról mondott le, amely a követelése behajtását biztosíthatta volna, és követelése kielégítést nyerhetett volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján az alperesek felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt állították, hogy az a magatartás, mellyel a felperes hagyta a szünetelő felszámolási eljárást megszűnni, megfosztotta őket a követelést biztosító olyan jogtól, amely alapján a készfizető kezes kielégítést kaphatott volna, s emiatt az I. r. alperes szabadult a kezesi kötelezettsége alól [Ptk. 276. § (2) bekezdés].
Az alpereseknek ez az állítása téves. A Legfelsőbb Bíróság az eljárás adataiból megállapította, hogy jóval a B. Kft. végelszámolásának megindulása előtt (2007. április 4-én) – az alperesek által állított működési időszakban – a felperes érvényesítette az igényét a készfizető kezessel szemben. Ebből következően a felperes alperesek által állított mulasztásának az alperesek felelősségének fennállása szempontjából nincs jelentősége, ugyanis a készfizető kezes a jogszerű teljesítésével olyan helyzetbe hozhatta volna magát, hogy kötelezettségének teljesítése után maga léphetett volna fel a kötelezettel szemben olyan időpontban, amikor állítása szerint még lett volna fedezet követelésének az adós vagyonából történő behajtására.
A Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.
A felperes jelen ügyben úgy járt el, ahogyan számára a jogszabályok lehetővé tették – közvetlenül fellépett a készfizető kezessel szemben, amikor a kötelezettől nem sikerült behajtania a követelést –, ezért a másodfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, miszerint a felperes nem hozta olyan helyzetbe a kezest, hogy emiatt a követelés behajthatatlanná vált volna. A kezesnek ugyanis még az alperesek által állított mulasztás időpontját megelőzően jogi lehetősége volt arra, hogy a követelést a felperes igényének kielégítésével magához váltsa és ezt követően a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján maga lépjen fel hitelezőként a kötelezettel szemben.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része nem jogszabálysértő, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30 093/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás