395/B/2011. AB határozat
395/B/2011. AB határozat*
2011.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 17. § (3) bekezdése, 18. §-a és 67. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert alkotmányellenesnek tartja a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 2011. január 1-jén hatályba lépett egyes, a külön tulajdonnal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket érintő módosításait.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CLXXVII. törvény (Módtv.) egyrészt lehetőséget adott az önkormányzatoknak arra, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának egyes kérdéseit rendeletben szabályozzák [Módtv. 1. §, 17. §]. Az indítványozó ezt ellentétesnek tartja a jogállamiság elvével [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] és a tulajdonhoz való joggal [Alkotmány 13. § (1) bekezdés]. Az önkormányzatok ugyanis nem tulajdonosok és döntéseik során nem is kell figyelembe venniük a tulajdonosok érdekeit – szól az érvelés.
Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja emellett azt is, hogy a Módtv. szűkítette a tulajdonosok döntési jogát a nem lakás célú helyiségek használata tekintetében [Módtv. 2. §]. Amikor „valaki tulajdont szerez egy társasházban, akkor megszerzi azt a jogot is, hogy tulajdoni hányadának arányában dönthet a nem lakás célú helyiségek használatának megváltoztatásáról”, a Thtv. módosítása ezt a szerzett jogot vonja el. Az egészséghez, a tulajdonhoz való jog, valamint az épített környezet védelme „fontosabbak a nem lakás célú helyiségek használóinak jogainál”, de a jogalkotó ezt az indítványozó véleménye szerint nem vette figyelembe, s a társasházi tulajdonosok jogainak egyoldalú korlátozását jelentő, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe, 18. §-ába és 70/D. §-ába ütköző szabályozást alkotott. A tulajdonosoknak biztosítani kell azt a jogot, hogy a nem lakás célú helyiségek használati módjának megváltoztatását megtiltsák, illetve azt is, hogy a használat módját is szabályozhassák.
Az indítványozó a Módtv. 1. §-a, 2. §-a és 17. §-a, valamint a Thtv. 18. §-a megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabbszintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
2. A Thtv. támadott rendelkezései:
„17. § (3) A települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat városképi vagy kereskedelmi szempontok alapján – az építésügyi, illetve a kereskedelmi jogszabályokkal összhangban – rendeletben meghatározhatja a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának, illetve ezek megváltoztatásának módját, feltételeit.”
„18. § (1) A lakóépület külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségének megváltoztatott használatához – a (3) bekezdés a) pontjában foglalt kivétellel, illetve a (3) bekezdés b) pontja szerinti eltéréssel – a közgyűlés hozzájáruló határozata, és az engedélyhez kötött építési munkák esetén a 21. § (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása nem szükséges.
(2) Ha a lakóépület külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségének megváltoztatott használata jogszabályban meghatározott telepengedély-köteles tevékenységhez vagy kizárólag üzletben forgalmazható termék (üzletköteles termék) forgalmazására szolgáló üzlet üzemeltetésére jogosító működési engedélyhez kötött tevékenységhez szükséges, a hatóság az engedélyről a (3) bekezdés szerinti – határidőben meghozott – közgyűlési határozat figyelembevételével dönt, feltéve, hogy a határozatban foglaltak az engedélyezés során alkalmazandó jogszabályokat nem sértik.
(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a hatóság felhívására a közgyűlés – harmincnapos határidőn belül meghozott – határozattal
a) a 17. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt feltételek fennállása esetén – a szervezeti-működési szabályzat rendelkezéseivel és az erre vonatkozó külön jogszabályokkal összhangban – megtilthatja a külön tulajdonban lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatását, vagy meghatározhatja használatának és hasznosításának feltételeit,
b) a lakhatás nyugalma – így a zaj- és rezgésvédelem, valamint a lakókörnyezetet veszélyeztető más tevékenység megelőzése – érdekében a használat, hasznosítás módjának megváltoztatását megtilthatja vagy ahhoz az erre vonatkozó külön jogszabályok előírásainak figyelembevételével kikötött feltétellel is hozzájárulhat. A határozatnak tartalmaznia kell a lakhatás nyugalmát zavaró magatartások részletezését és ennek alapján a közgyűlési döntés indokolását.”
„67. § Felhatalmazást kap a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete, hogy városképi vagy kereskedelmi szempontok alapján – az építésügyi, illetve a kereskedelmi jogszabályokkal összhangban – rendeletben határozhassa meg a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának, illetve ezek megváltoztatásának módját, feltételeit.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal arra, hogy állandó gyakorlata szerint, ha az indítványozó egy rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem a rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.; 67/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006, 971, 977.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1692.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen ügyben a Módtv. helyett a Thtv. vonatkozásában folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot. Az ügy tárgya ennek megfelelően a Thtv. érintett 17. § (3) bekezdése, 18. §-a és 67. §-a.
Megjegyzendő továbbá, hogy a támadott jogszabályi rendelkezéseket az indítványok érkezését követően a jogalkotó a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló 2011. évi LXXVI. törvénnyel módosította. Mivel a módosítás a rendelkezések támadott tartalmát nem érintette, az eljárás megszüntetésének nem volt helye. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot állandó gyakorlata alapján az elbíráláskor hatályban lévő szöveg tekintetében végezte el.
Emellett utal az Alkotmánybíróság arra is, hogy egy korábbi határozatában már vizsgálta a Thtv. 18. § (1)–(2) bekezdésének alkotmányosságát a tulajdonhoz való jog szempontjából [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 87-88.]. Ugyanakkor egy kérdés csak akkor minősül ítélt dolognak (res iudicata-nak), ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Megállapítható, hogy a korábbi ügyben a vizsgálat még a Módtv. hatályba lépése előtti szövegre vonatkozott, a jelen indítványt pedig más okra alapították, ennélfogva ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének nincs helye. Az Alkotmánybíróság ezért – gyakorlatának megfelelően [Vö. 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.] – az indítvány érdemi vizsgálatát elvégezte.
2. Az Alkotmánybíróság áttekintette az indítványozó által támadott szabályozási konstrukciót.
A Módtv. elfogadása előtt a Thtv. 17–18. §-a úgy rendelkezett, hogy a közgyűlés által elfogadott szervezeti-működési szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ) meghatározza a külön tulajdonban lévő lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának szabályait is. Lakóépület esetén továbbá meg lehetett tiltani – illetve feltételhez lehetett kötni – a nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatását arra hivatkozással, hogy az a társasház működését vagy a lakhatás nyugalmát zavarná (ha a megváltoztatott használat engedélyhez kötött tevékenységet jelentett, akkor a közgyűlés tiltó határozata esetében az engedélyt nem lehetett kiadni).
A Thtv. jelenleg hatályos – a Módtv.-vel bevezetett – szabályai alapján a használat/hasznosítás és ezek megváltoztatása kérdésében általános szabályozási jogosultsága az önkormányzatoknak van. A Thtv. 67. §-a – összhangban a 17. § (3) bekezdésével – kimondja ugyanis, hogy az önkormányzat képviselő-testülete városképi vagy kereskedelmi szempontok alapján – az építésügyi, illetve a kereskedelmi jogszabályokkal összhangban – rendeletben határozhatja meg a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának, illetve ezek megváltoztatásának módját, feltételeit. A társasházi közgyűlés jogait pedig ennél – illetve a korábbi előírásokban foglaltaknál – szűkebbre vonja a törvény: a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerint a külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiség használatát/hasznosítását csak akkor lehet az SZMSZ-ben eleve megtiltani (illetve használati és hasznosítási szabályokat meghatározni), ha a helyiségben a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó, illetőleg szexuális vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenységet kívánnak folytatni, valamint, ha szexuális terméket és segédeszközt kívánnak árusítani vagy forgalmazni. A közgyűlés beavatkozási, döntési joga a használat megváltoztatásával kapcsolatban is korlátozottá válik: a használat megváltoztatását a Thtv. 18. § (2)–(3) bekezdése alapján kizárólag akkor tudja megakadályozni a közösség [a Thtv. 17. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetekben lényegében indokolás nélkül, illetve a lakhatás nyugalmára vagy a lakókörnyezetet veszélyeztető más tevékenység megelőzésére hivatkozás esetében részletes indokai felsorolásával], ha a tulajdonos által tervezett használathoz telepengedély, illetőleg – üzletköteles termék forgalmazására szolgáló üzlet üzemeltetésére jogosító – működési engedély szükséges. Ebben az esetben a hatóság a közgyűlési határozat figyelembevételével dönt.
Megjegyzendő: a Módtv. 21. §-a értelmében a törvény hatálybalépésével az SZMSZ-nek a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használatára, hasznosítására vonatkozó – a módosított Thtv.-vel ellentétes – rendelkezése hatályát vesztette és helyébe a Thtv. vonatkozó rendelkezése lépett. A Módtv. egyidejűleg arról is rendelkezett, hogy az SZMSZ ennek megfelelő kijavítását az egyéb okból első ízben történő módosítás során kell elvégezni.
3. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy a támadott szabályozás (tehát az önkormányzat szabályozási joga, illetve a társasház közgyűlésének korlátozott jogosítványai a külön tulajdonban lévő, nem lakás célú helyiségek használatával kapcsolatban) sérti-e a társasház-tulajdonosok tulajdonhoz való jogát.
A társasház-tulajdon a közös tulajdon különleges formája, melynek lényege az ún. osztott tulajdonjog: az épület bizonyos részei – a lakások és/vagy más épületrészek – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a fennmaradó részek pedig (pl. az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész) meghatározott eszmei hányadrészek szerint közös tulajdonban állnak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 149. § (1) bekezdés]. A Thtv. a társasház alapításának és működésének szabályait tartalmazza, összhangban a Ptk. 149. § (4) bekezdésével, mely szerint a társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság korábban már több ízben foglalkozott a társasház-közösség döntéshozatali szabályainak alkotmányosságával, elsősorban a szavazati arányokra vonatkozó rendelkezésekkel. Megállapította, hogy „[a] közgyűlési döntéshozatal (…) alapvetően polgári jogi jellegű, a tulajdonostársak alanyi jogainak és törvényes érdekeinek egyeztetését és kiegyensúlyozását szolgálja. A közgyűlési határozatokat a döntéshozatal során kisebbségben maradt tulajdonostársak a Thtv. 42. § (1) bekezdése alapján, jogos érdekeik lényeges sérelme esetén, bíróság előtt megtámadhatják” (225/B/2009. AB határozat, ABH 2010, 1992, 1996.). „A törvényhozónak viszonylag széles körű szabadsága van a társasháztulajdon részletszabályainak kialakításával kapcsolatban, ezek között a döntéshozatal szabályai csak szélsőséges esetben vethetnek fel alappal alkotmányjogi kérdést. Számos eszköz, többféle döntéshozatali arány stb. egyaránt alkalmas lehet arra, hogy a szabályozásnál egyensúlyt teremtsenek a társasháztulajdon alanyainak esetenként eltérő, különféle érdekei között [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 85.]. Emellett azt is megállapította, hogy „[a] társasházakra vonatkozó szabályozásnak alkalmasnak kell lennie egyensúly teremtésére a társasháztulajdon egyes alanyainak esetenként eltérő érdekek által meghatározott pozíciója között” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 82.].
A vizsgálandó ügy specialitása, hogy az indítványozó a társasház-közösségnek nem a közös, hanem a külön tulajdonban álló tulajdonrészek – pontosabban: nem lakás célú helyiségek – vonatkozásában fennálló döntési/szabályozási jogosultságát (annak korlátozottságát), illetve a helyi önkormányzatnak a Módtv.-vel bevezetett rendeletalkotási jogosultságát támadja.
Nem vitatott, hogy társasházak esetében „a tulajdonosi jogok gyakorlásának korlátja lehet a többi tulajdonostárs jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek védelme; a tulajdonostársak közös megállapodása kiterjedhet a hasznosítás módja tekintetében meghatározott korlátok felállítására, amennyiben ez a korlátozás törvény előírásába nem ütközik” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 88.]. Az Alkotmánybíróság éppen ezért korábbi döntésében nem találta a tulajdonhoz való jogba ütközőnek azt a szabályozást [Thtv. korábbi 18. § (1)–(2) bekezdése], mely lehetővé tette, hogy a társasház közgyűlése megtiltsa a külön tulajdonban lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítása módjának megváltoztatását, ha az a társasház működését vagy a lakhatás nyugalmát zavarná [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 87–88.].
A Módtv. előtti szabályozási modell tehát, mely a mostaninál tágabb beleszólási jogot adott a társasház-közösségnek, alkotmányos volt [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 87–88.], de ebből még nem következik, hogy minden más megoldás alkotmányellenes lenne. Jelen ügyben továbbá a kérdés a korábbitól eltérő aspektusból, tehát akként merül fel, hogy sérül-e a többi tulajdonostárs tulajdonhoz való joga azáltal, hogy a jogalkotó számukra nem általános jelleggel, hanem csak feltételekkel, kivételes esetekben biztosít beleszólási jogot a külön tulajdon használatába/hasznosításába.
Döntése során az Alkotmánybíróság a következő szempontokat mérlegelte.
Az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével, az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379.]. Ráadásul az Alkotmány 13. §-a „a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot – az értékgarancia követelményével, illetőleg a »közérdekű« korlátozás arányosságának ismérvével [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 380–382.] – az állammal szemben védi” [800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 420, 421–422.].
Ennek megfelelően az Alkotmány 13. §-a szerinti tulajdonvédelem nem érvényesíthető a tulajdonosoknak az egymással szembeni védelméről szóló szabályainál [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 81.]. A Thtv. „mellérendelt, egyenjogú személyek jogait és kötelezettségeit, a közös tulajdonnal járó terhek viselését, a társasház szervezetét, működését, a tulajdonostársak egymás közötti – és nem az állammal szemben fennálló – viszonyát rendezi” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 81.]. „A társasház-tulajdon tartalmára, fenti jellegzetességeire, a közös és a külön tulajdoni elemek sajátos kapcsolódására figyelemmel az Alkotmánybíróság szerint a törvényhozónak az a feladata adódik az Alkotmány 13. §-ának a társasháztulajdonra való végrehajtása körében, hogy olyan szabályozást alkosson, amely az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet a »tulajdonosra«, a »tulajdonostársakra«, valamint a társasház-tulajdonra is egyaránt kiterjeszti. A társasházakra vonatkozó szabályozásnak alkalmasnak kell lennie egyensúly teremtésére a társasház-tulajdon egyes alanyainak esetenként eltérő érdekek által meghatározott pozíciója között” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 82.].
„A törvényhozónak viszonylag tág teret nyújt az Alkotmány 13. §-a annak meghatározására, hogy a társasház-tulajdon szabályozásánál milyen eszközökkel teremt egyensúlyt a társasház-tulajdon alanyainak esetenként eltérő érdekei között; a mellérendelt, egyenjogú személyek jogait és kötelezettségeit, a közös tulajdonnal járó terhek viselését, a társasház szervezetét, működését, a tulajdonostársak egymás közötti – és nem az állammal szemben fennálló – viszonyát hogyan rendezi” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 97–98.].
A jelen ügyben sérelmezett előírás egyértelműen a magánjogra jellemző, érdekkiegyensúlyozást célzó szabály: biztosítani kívánja a tulajdonosok számára a külön tulajdon használatának szabadságát, egyidejűleg azonban a társasházközösségi (illetve az önkormányzat által képviselt települési) érdekeket is szem előtt kívánja tartani. Ezért a külön tulajdon védelme érdekében általános jelleggel már nem, de a többi tulajdonostárs védelmében kivételes esetekben továbbra is lehetővé teszi a társasház-közösségnek, hogy befolyásolni tudja a nem lakás célú külön tulajdon használatának módját. A támadott rendelkezés – a Thtv. 18. §-a – a korábbiaknál ugyan előnyösebb helyzetet teremt a külön tulajdon alanya számára, az azonban nem állítható, hogy a szabály alkalmatlan lenne egyensúly teremtésére a társasház-tulajdon alanyainak esetenként eltérő érdekei között.
Az indítványozó továbbá alapvetően mellérendelt felek – tulajdonostársak – között esetlegesen felmerülő polgári jogi, konkrétabban szomszédjogi jellegű problémára hivatkozik: a tulajdonjog sérelmét abban látja, hogy a társasházi többség csak kivételes esetekben befolyásolhatja a külön tulajdon használatának módját, holott az (illetve különösen a használat megváltoztatása) sértheti a többi tulajdonos érdekeit, akadályozhatja őket saját külön tulajdonuk zavartalan használatában (pl. zajhatás).
A – zavartalan – birtokláshoz való jog a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog részjogosítványa. Ugyanakkor a „[t]ársasháztulajdonnál a tulajdonostársakat nem az alkotmányjog, hanem a polgári jog szabályai szerint illeti meg védelem egymással szemben” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 84.].
A Ptk. biztosítja a jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.), a törvény jelen ügyben releváns 100. §-a egyértelműen kimondja, hogy a tulajdonos a dolog használata során – erre vonatkozó kifejezett építésjogi előírás vagy tilalom nélkül is – köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ezzel összhangban – az idézett általános szabályt a társasház esetére konkretizálva – a Thtv. 16. §-a is úgy rendelkezik, hogy a tulajdonostárs a külön tulajdona tekintetében fennálló jogait (birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezési jog) nem gyakorolhatja a többi tulajdonostárs joga és törvényes érdeke sérelmével.
A Módtv. a külön tulajdon alanya számára kedvezőbb helyzetet teremtett, a többféle egyéni és közösségi érdek egyensúlyát a korábbiaktól eltérően szabályozta, az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelem körében azonban erre a jogalkotónak lehetősége volt. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a társasház-tulajdon alanyainak a tulajdonhoz való alkotmányos jogát nem sérti a Thtv. 18. §-a, ezért ebben a vonatkozásban az indítványt elutasította.
Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság az önkormányzatok szabályozási jogára vonatkozó – a Módtv.-vel bevezetett – előírások [Thtv. 17. § (3) bekezdés, illetve 67. §] alkotmányellenességének megállapítására irányuló – a tulajdonhoz való jog sérelmére alapított – kérelmet is elutasította.
A Thtv. arra hatalmazza fel a települési közösségi érdekeket is képviselő önkormányzatokat, hogy a külön tulajdon használatával/hasznosításával kapcsolatban állapítsanak meg városképi vagy kereskedelmi szempontok alapján normatív szabályokat.
A társasháztulajdon osztott jellegéből fakadóan nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó a társasház-közösségnek – jogaik és törvényes érdekeik védelme érdekében – bizonyos jogokat ad a külön tulajdon használata módjának meghatározását illetően [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 87-88.]. Ugyanakkor az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezéséből nem következik, hogy a társasháznak ez a joga kizárólagos lenne, s kizárná, hogy az önkormányzat normatív jelleggel szabályozza a külön tulajdon használatának más típusú, közösségi jellegű szempontjait.
4. Az indítványozó a Thtv. 17. § (3) bekezdését és 67. §-át (az önkormányzat szabályozási jogosultságát) – a „demokratikus jogállamiságra” hivatkozással – ellentétesnek véli az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével. Az alkotmányellenesség szerinte abban áll, hogy az önkormányzatok nem tulajdonosok, így indokolatlan, hogy a tulajdonosok hozzájárulása nélkül beleszólhassanak a társasházak működésébe.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
„Az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága tehát egyrészt a törvény felhatalmazásából eredő, a törvény keretei közötti rendeletalkotásra vonatkozik, másrészt mintegy eredeti, az Alkotmányból folyó – a helyi közügyek szabályozására általában is irányadó – rendeletalkotási szabadságból áll.” [69/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 398, 404.] „A helyi önkormányzás alapjoga tartalmát tekintve a településen választójoggal rendelkező választópolgárok közösségének a népszuverenitásból fakadó olyan jogosultsága, amely a helyi közhatalmat megtestesítő helyi önkormányzás gyakorlására jogosítja fel az Alkotmányban megjelölt települési és területi egységek választópolgárait. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése a helyi önkormányzás mindkét összetevőjének, tehát mind a képviselő-testület útján, mind pedig a helyi népszavazással történő gyakorlására feljogosítja az érintett választópolgárokat” [22/1993. (IV. 2.) AB határozat szerint: ABH 1993, 182, 184.].
Megjegyzendő: nem kizárt, hogy az önkormányzatok társtulajdonosok is legyenek egyes társasházakban, s ebben az esetben a magán- és a köztulajdon sajátos „vegyülése” folytán az érdekegyeztetés is sajátos lehet.
Ugyanakkor – s jelen ügy megítélése szempontjából ez a döntő – le kell szögezni, hogy a jogalkotói hatáskör gyakorlásának, illetve a megalkotott jogszabály legitimitásának nem feltétele az önkormányzatnak a szabályozás tárgyát érintő tulajdonosi érdekeltsége, illetve az, hogy az érintett jogalanyok a szabályozás tartalmához előzetesen hozzájáruljanak. A jogalkotói hatáskör lényege – függetlenül attól, hogy eredeti jogalkotói hatáskörben elfogadott vagy törvényi felhatalmazáson nyugvó jogszabályról van-e szó – éppen az általános jellegű normatív rendelkezések megalkotásának a lehetősége. Az állampolgárok választójoguk gyakorlása, illetve a jogszabály-tervezetek véleményezése révén közvetett módon, közvetlenül pedig népszavazás útján befolyásolhatják a jogszabályalkotást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban megalapozatlannak találta és elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a Thtv. 18. §-ával kapcsolatban előterjesztett, az Alkotmány 18. §-ára (egészséges környezethez való jog), illetve 70/D. §-ára (lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog) alapított kérelmet.
Megállapította, hogy a támadott rendelkezés – mely a társasházi közgyűlésnek a külön tulajdonban lévő, nem lakás célú ingatlan használatával kapcsolatos jogairól szól – és az Alkotmányban biztosított egészséges környezethez, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog között alkotmányossági összefüggés nincs.
Mivel az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért a kérelmet ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2011. december 13.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Pokol Béla s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Stumpf István s. k., |
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||||||
|
alkotmánybíró |
||||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás