PÜ BH 2011/41
PÜ BH 2011/41
2011.02.01.
A társasházközösség korlátozott perbeli jogképessége megítélésének szempontjai [1997. évi CLVII. tv. 3. § (1) bek., Pp. 130. § (1) bek. e) pont és 157. § a) pont].
A másodfokú bíróság – megismételt eljárást követően hozott – végzésében a pert megszüntette és a kerületi bíróság kijavított ítéletét hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes 48 000 forint kereseti, 48 000 forint fellebbezési illeték, a II. rendű alperes 19 000 fellebbezési illeték visszaigénylésére jogosult és a felek a másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik.
A jogerős végzés indokolásában kifejtette: az 1997. évi CLVII. törvény (Ttv.) 3. § (1) bekezdése a ,,társasházaknak'' csak korlátozott jogképességet adott, mely az épület fenntartásával, felújításával és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézésére korlátozódik, egyéb – dologi jogi vagy kártérítési – perben a társasháznak jogképessége nincs. A ,,társasház'' tehát meghatározott jogkörben jogképes, de nem jogi személy. Saját tulajdonnal nem rendelkezik, önálló vagyon hiányában például kártérítésre sem kötelezhető.
A 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése is csak korlátozott jogképességet ad a ,,társasházaknak'', amely az épület fenntartásával és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézésére korlátozódik, az előzőekben említett egyéb perekben azonban továbbra sincs a ,,társasháznak'' jogképessége (BH 2006/252.).
A felperes 1–4. sorszámmal ellátott kereseti kérelmei kapcsán kifejtett álláspontja a következő volt:
Az 1. számú – a Ptk. 100. §-ára alapított – keresete tulajdoni kereset, mely körben a felperes jogképességgel nem rendelkezik, az igény a társasházak minden tulajdonosának perbenállása mellett bírálható el.
A 2. számú kereset határ- és birtokvita, amely a tulajdonosok perbenállása nélkül nem bírálható el. Ezzel összefüggésben a felperes a Ptk. 100., 115. és 170. §-aira is hivatkozott és az intimitásvesztés miatt kárigényt is érvényesített. Kártérítésre az önálló tulajdonnal nem rendelkező társasház nem, csak a tulajdonnal rendelkező albetétek tulajdonosai kötelezhetők.
A 3. sorszámú kereseti kérelem is tulajdoni keresetnek minősül, de a 4. számú – a Ptk. 5. § (3) bekezdésére alapított – igény sem bírálható el az alperes társasházak tulajdonosainak perbenállása nélkül.
Külön kiemelte, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdésére alapított (54. sorszám alatt előterjesztett) – a szerződés semmisségének megállapítására irányuló – keresethez is szükséges a tulajdonosok perbenállása, mert a semmisség jogkövetkezményeinek levonására: esetleges marasztalásra, végrehajtható határozat meghozatalára csak ebben az esetben van lehetőség.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 251. § (1) bekezdésére figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjára utalással a Pp. 157. § a) pontja alapján határozott.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen annak az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte annak elrendelésével, hogy a pert a másodfokú bíróság másik tanácsa tárgyalja.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság csak hivatkozott az 1997. évi CLVII. törvény 3. § (1) bekezdésére, de azt az egyes kereseti kérelmekre nem alkalmazta. Felülvizsgálati kérelmében utalt a kapcsolódó jogirodalmi álláspontokra és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire (Pfv. I. 20.998/2001/6., Pfv. IV. 21.777/2003/8. számú, valamint az EBH 2008/1783. számú elvi határozatra).
A perben érvényesített kereseti kérelmeit illetően kifejtette, hogy valamennyi kereseti kérelem közös tulajdonnal kapcsolatos ügyre vonatkozik, azzal a tulajdonjog gyakorlása jogellenes korlátozásának megszüntetését kívánja elérni. Mindegyik a közös tulajdon megvédésére irányul és egyikben sem fogalmazott meg ,,dologi jog megállapítására'' irányuló kérelmet és nem támasztott olyan ,,dologi jogi igényt'', amely a meglévő közös tulajdonának a terjedelmét növelné. Nincs-e olyan ,,jogszerzést célzó igény'', amely a felperes társasházközösségnek csak az egyes tagjai jogait érintené. A közös tulajdonnak a Ptk. 115. §-án alapuló védelmére irányuló kérelmeket nem lehet olyan dologi jogi igényeknek tekinteni, amelyek a ,,társasházat'' megfosztják a perbeli jogképességétől. Ha a Ptk. 146. §-a szerint a tulajdonjog védelmében bármelyik tulajdonostárs önállóan is felléphet, a tulajdonostársak közössége nevében a társasház közös képviselője is felléphet, akkor is, ha nem tulajdonostárs.
A felülvizsgálati kérelemben az egyes kereseti kérelmeket illetően részletesen kifejtette a saját, valamint az alperesek perbeli jogképességére vonatkozó jogi álláspontját, utalva a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire. A bizonyítás kiegészítésének szükségességére hivatkozással indokát adta annak is, hogy álláspontja szerint miért szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A perbeli jogvitára irányadó 1997. évi CLVII. törvény (Ttv.) 3. § (1) bekezdése szerint: a társasház tulajdonostársainak közössége az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása, felújítása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogait, viseli a közös tulajdon terheit. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan.
A társasház tulajdonosainak közössége (a továbbiakban a fentiekben idézett szóhasználattól eltérően, – rövidítve – helyesen: társasházközösség) tehát közös név alatt a jogszabályban meghatározott ,,közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése'' körében jogképes, e perekben nem kell valamennyi tulajdonosnak perbenállnia.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében – Pfv. VII. 26.344/2001/3., Pfv. VIII. 20.643/2005/7., BH 2006/252., majd az EBH 2008/1783. számú (BH 2008/272.) elvi határozatában – állástfoglalt abban a kérdésben, hogy a társasházközösség relatív jogképessége mely igények érvényesítését illetően áll fenn.
A jelen perben hozott hatályon kívül helyező végzésében is azt írta elő: a továbbiakban meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a kereseti kérelmek, amelyek dologi jogi kérelmek, és ekként a felek rendelkezési jogát érintik és amelyeket illetően a felperes perbeli jogképessége hiányzik. Ehhez mérten azok a kereseti kérelmek, amelyek arra irányulnak, hogy a társasházközösséget alkotó tulajdonostársak jogvédelmet kapjanak a társasház tulajdonú ingatlan háborítatlan használata és birtoklása végett, helyes jogértelmezéssel a közös tulajdonnal kapcsolatos ügynek minősülnek. Az ilyen ügyek intézésével kapcsolatos perre a felperes jogképessége fennáll.
Arra alappal hivatkozott a felperes, hogy a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban a fenti iránymutatásnak nem tett eleget és a keresetmódosítását is figyelmen kívül hagyva határozott. Tény ugyanis, hogy a felperes a 4. sorszámmal jelölt keresetbe tartozó, az ingatlant terhelő, és az I. rendű alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett gázvezeték átvezetési szolgalom megszüntetésére irányuló kereseti kérelmétől elállt, ezzel összefüggésben igénye csak 30 750 forint perköltség megfizetésére irányult és iratellenesen rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperes ,,az intimitásvesztés miatt kárigényt is érvényesített''.
Téves azonban a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy az általa érvényesített valamennyi kereseti kérelem a társasházközösséget alkotó tulajdonostársak védelmére irányul, a társasház-tulajdonú ingatlan háborítatlan használata és birtoklása végett.
A felperes a perben az alperesek közötti szerződésen alapuló útszolgalom megszüntetésével (1. sorszámú kereseti kérelem része), – melyet elsődlegesen a Ptk. 170. § (1) bekezdésére másodlagosan a Ptk. 200. § (2) bekezdésére alapított –, valamint a közös csatornafedéllel (4. sorszámú kereset) kapcsolatos – a Ptk. 169. § (1) bekezdésén alapuló – kereseti kérelmeket terjesztett elő.
A telki szolgalom ingatlanra létesíthető abszolút szerkezetű (dologi) jog, amelynek alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa a más tulajdonában lévő szolgalommal terhelt ingatlant meghatározott terjedelemben használhatja; vagy más módon birtokosától valaminek az eltűrését, a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól való tartózkodását követelheti.
A szolgalommal kapcsolatos kereset dologi jogi kereset, ezért az a társasházi közös tulajdont érintő olyan dologi jogi igénynek minősül, amely nem tartozik a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése körébe. Ebben a vonatkozásban a társasházközösség nem rendelkezik perbeli jogképességgel. (Ezt a Legfelsőbb Bíróság a Pfv. V. 24.859/2005. számú határozatában, melyet BH 2006/252. szám alatt közzétett, már kimondta.) A peres felek jogképessége még abban az esetben sem áll fenn, ha a szolgalmat alapító szerződést az alperesek közös képviselői a felperes állítása szerint ,,közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során'' kötötték.
A jogerős végzésnek a Pp. 157. § a) pontjára, illetőleg a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjára alapított rendelkezése ebben a körben – perbeli jogképesség hiányában – nem jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság végzésének a még fenntartott kereseti kérelmek közül az útszolgalom megszüntetésére irányuló rendelkezését a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A közös határvonal helyének megállapítása, a kerítés határvonalra való áthelyezése, az utcafronti kerítés helyreállítása, a perköltségre leszállított, az egészségügyi és higiéniai sérelmeket megalapozó tisztítóaknával kapcsolatos, valamint a szomszédjogot sértő zavarásra alapított keresetek viszont – a másodfokú bíróság jogi álláspontjával szemben – a társasház-tulajdonú ingatlan háborítatlan használatára és birtoklására irányulnak. Ezek az igények a tulajdonjog magánjogi védelmének eszközei, a közös tulajdon megvédésére szolgálnak és a Ttv. szerinti ,,közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézésére'' vonatkoznak. Ezekre a Legfelsőbb Bíróság korábban hozott végzésében foglalt helyes jogértelmezés mellett a felperes korlátozott jogképessége fennáll. Ebből következően a másodfokú bíróság permegszüntető végzésének e rendelkezései jogszabálysértőek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést ebben a körben a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének ugyanezen rendelkezéseire kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A szolgalmi joggal kapcsolatos igény valamennyi társtulajdonos perbenállása mellett külön perben érvényesíthető.
Nem vitás, hogy a felperes kereseti kérelmeinek egy része a szolgalmi joggal kapcsolatos igénnyel összefügg, de attól függetlenül is elbírálható. Amennyiben a felperes ilyen tartalmú pert indít, az – előzetes kérdésként – a megismételni rendelt peres eljárásban a tárgyalás felfüggesztését alapozhatja meg.
Az elsőfokú ítélet meghozatala óta több mint három év telt el, az időközben bekövetkezett változások – melyekre a felperes a felülvizsgálati kérelmében csupán utalt – a fellebbezés érdemi elbírálását már nem teszik lehetővé; a körülményekben az időmúlásra visszavezethető változások az elsőfokú eljárás megismétlését, a kereseti kérelmek újabb érdemi vizsgálatát és elbírálását indokolják.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.672/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás