GÜ BH 2011/42
GÜ BH 2011/42
2011.02.01.
Megbízotti minőségben való károkozásnak minősül, ha a lakás-takarékpénztár ügynöke – az ügyfelet megbízotti jogkörének terjedelméről megtévesztve – olyan pénzügyi szolgáltatásra vesz át pénzt az ügyféltől, amely szolgáltatás nem tartozik a pénzügyi intézmény tevékenységi körébe. Ebben a minőségben való károkozásért a lakás-takarékpénztár felelős [1996. évi CXIII. tv. 5. § (4)1 bek., Ptk. 350. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás szerint 2007. október 19-én az I. r. alperes fióktelepének hivatalos helyiségében a felperesek – J. Z.-néval előre egyeztetett időpontban – megjelentek, majd külön-külön kitöltötték az alperessel megkötendő lakás-előtakarékossági szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatnak minősülő, az alperes által rendszeresített nyomtatványt. A nyomtatvány kitöltésére J. Z.-né közreműködése mellett került sor, aki egyéni vállalkozóként tartós megbízási jogviszony alapján, az alperes üzleti igazgatói besorolású ügynökeként végezte lakás-előtakarékos-
sági szerződések közvetítését. Mindkét felperes ajánlata 6 250 000 Ft-ban jelölte meg a szerződéses összeget, a vállalt rendszeres megtakarítás pedig 20 000 Ft volt, melyet inkasszó útján kívántak megfizetni. A kitöltött nyomtatványokat tanácsadói minőségben, aláírással látta el J. Z.-né is, aki aláírásával azt is elismerte, hogy 62 500-62 500 Ft számlanyitási díjat átvett a felperesektől. Mivel J. Z.-né úgy tájékoztatta a felpereseket, hogy hamarabb fognak hitelhez jutni abban az esetben, ha a 6 250 000 Ft 10%-át is egyösszegben befizetik, 2007. október 19-én mindkét felperes átadott J. Z.-nénak 625 000-625 000 Ft előtörlesztési díjat, mely összegek ilyen címen való befizetését nevezett az egyidejűleg kitöltött bevételi pénztárbizonylattal igazolta. A pénztárbizonylaton elhelyezte annak a két bélyegzőnek a lenyomatát, melyet az alperes bocsátott rendelkezésre. Az egyik szerint J. Z.-né hitel-betét ügylet ügyintézésével és közvetítésével foglalkozik, a másik bélyegző szerint pedig az F. személyi bankára. Az alperes 2007. november 5-én a felperesek szerződéskötési ajánlatát visszaigazolta és ezzel a lakás-előtakarékossági szerződés a peres felek között létrejött. Miután az alperes visszaigazolása csak a számlanyitási díj megfizetésére utalt, de nem tett említést a 625 000 – 625 000 Ft előtörlesztési díj megfizetéséről, a felperesek az alperes vezérigazgatójához fordultak és annak válaszleveléből szereztek tudomást arról, hogy J. Z.-né hatáskörét túllépve járt el, ezért a vele kötött megbízási szerződést azonnali hatállyal megszüntették, és csalás miatt feljelentették.
A felperesek keresetükben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperesek javára külön-külön 625 000-625 000 Ft tőke és ennek 2007. október 15-től járó kamatai megfizetésére a Ptk. 348. §, 350. § (1) és (2) bekezdése, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp. tv.) 5. § (4) bekezdése alapján.
Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a felperesek és az alperes közötti kármegosztás alkalmazása mellett a kereset részbeni elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően marasztalta az alperest az I. r. és II. r. felperesek javára.
Tényként állapította meg a peres felek, valamint J. Z.-né egyező nyilatkozata alapján, hogy a felperesektől előtörlesztés címén átvett összesen 1 250 000 Ft nem került az alpereshez, illetve azt nem kapták vissza a felperesek sem. Rámutatott arra, hogy J. Z.-né tartós megbízási jogviszonyban állt az alperessel, mint megbízóval, és az általa okozott kárért az alperes a Ptk. 350. § (2) bekezdése értelmében még akkor is kártérítési felelősséggel tartozik, ha a megbízás keretein túllépve, esetleg még bűncselekményt is elkövetve okozott kárt. Álláspontja szerint a Ptk. 350. § (2) bekezdésének és az Ltp. tv. 5. § (4) bekezdésének alkalmazását az is megalapozta, hogy a károkozást az alperes és J. Z.-né közötti megbízási jogviszony fennállása tette lehetővé, e jogviszony alapján kelthette a károkozó azt a látszatot, hogy az alperes nevében és egyetértésével jár el, üzleti igazgatói pozíciója pedig kifejezetten erősítette a felperesek bizalmát.
Az elsőfokú bíróság szerint a felperesek nem hatottak közre a károkozásban, mert a körülményekből következően alappal gondolhatták, hogy a 625 000-625 000 Ft kifizetése az alperes tudtával és beleegyezésével történik. Nem kellett, hogy felmerüljön bennük a kár bekövetkeztének a lehetősége. Az általános szerződési feltételek is tartalmazták, hogy egyszeri betét befizetésére lehetőség van, joggal feltételezhették, hogy ehhez szerződésmódosításra nincs szükség, mert a befizetésről majd igazolást kapnak.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. Hangsúlyozta, hogy azért is helytállóan mellőzte az elsőfokú bíróság a kármegosztás alkalmazását, mert a felperesek egy létező szerződéses konstrukcióval kapcsolatban annak keretében, az alperes működésére nyitva álló helyiségben, és az alperesnél vezető pozíciót ellátó személy tájékoztatása alapján döntöttek a befizetésről, amikor pedig értesültek arról, hogy a 625 000-625 000 Ft könyvelésére nem került sor, haladéktalanul jelezték problémájukat az alperesnek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset teljes terjedelmű elutasítását, másodlagosan az alperest terhelő marasztalási összeg mérséklését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Ltp. tv. 5. § (4) bekezdésébe, a Ptk. 348. § (1) bekezdésébe, 350. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdésébe, 163. §-ába, 199. §-ába és 206. §-ába ütközik. A másodlagos felülvizsgálati kérelem tekintetében hivatkozott még a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésének, valamint 340. § (1) bekezdésének megsértésére is. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
J. Z.-né egy nem létező előtörlesztési konstrukció alapján vett át 625 000-625 000 Ft-ot a felperesektől anélkül, hogy ilyen tartalmú megbízást kapott volna, kaphatott volna az alperestől. A pénztárbizonylatokat J. Z.-né vásárolta és azokon az alperes bélyegző lenyomata nem található. J. Z.-né tehát nem megbízotti minőségben okozott kárt, hanem a felperesekkel általa kialakított és a bíróságok által fel nem tárt jogviszony alapján.
Az eljárt bíróságok elmulasztották a tényállás teljes körű feltárását. Nem derült ki, hogy a felperesek milyen jogviszonyt létesítettek J. Z.-néval és ennek a jogviszonynak mik voltak az elemei, feltételei.
A bíróságok tudtak arról, hogy a vádirat a J. Z.-né által kiállított bizonylatokat valótlan tartalmúnak minősítette, mégsem tárták fel a valótlan tartalom mibenlétét. Nem értékelték, hogy azokat J. Z.-né saját nevében állította ki, azokon az alperesnek sem a cégneve, sem a bélyegző lenyomata nem szerepel, tehát a pénztárbizonylatok ezért nem bizonyíthatják, hogy az alperes ügynökeként vett volna fel a felperesektől összegeket. A bizonyítékok szabályszerű mérlegelése mellett a kereset elutasításának lett volna helye.
A felperesek közrehatását legalább 40%-os mértékben meg kellett volna állapítani. Értékelni kellett volna, hogy az előtörlesztésről nem készült semmilyen szerződés, holott a felpereseknek tökéletesen tisztában kellett lenniük azzal, hogy ilyen nagyságú készpénz elhelyezésére csak írásbeli szerződés megkötése mellett kerülhet sor. Észlelniük kellett azt is, hogy a J. Z.-né által kiállított bevételi pénztárbizonylatok az alperes bélyegzőlenyomatát nem tartalmazzák. Tudniuk kellett hogy saját ajánlatukban fizetési módként az inkasszót jelölték meg, J. Z.-né igazolványa pedig kifejezetten és egyértelműen feltüntette, hogy az ügynök csak számlanyitási díj és két havi megtakarítási összeg átvételére jogosult.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
Helyesen indult ki az elsőfokú bíróság abból, hogy a Ptk. 350. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a bíróság állandó jellegű megbízási jogviszony esetén az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait alkalmazhassa a károsult és a megbízó viszonyában. A perbeli esetben azonban J. Z.-né a lakáspénztárral kötött megbízási szerződése alapján végezte tevékenységét, ezért megbízotti minőségben való károkozásra speciális jogszabály az Ltp. 5. §-ának (4) bekezdését kellett alkalmazni, mely kimondja, hogy az ügynök megbízotti minőségben való károkozásáért a lakás-takarékpénztár felelős. A jelen jogvitában kizárólagosan alkalmazandó ez a rendelkezés kógens, attól eltérni nem lehet, mérlegelést csupán annak eldöntése igényelhet, hogy az adott esetben az ügynök megbízotti minőségében okozott-e kárt. Ennek megítélésénél pedig irányadónak kell tekinteni azt a kialakult bírói gyakorlatot, mely különböző eseti döntések alapján a Ptk. 350. § (2) bekezdésének alkalmazása során kialakult (EBH 2006/1406., BDT 1999/17., BDT 2008/1745., BH 1986/230., EBH 2005/1208.). A perbeli esetben is a lakás-takarékpénztár ügynöke mint megbízott okozott kárt és az alperes mint megbízó ellen indított kártérítési perben eljárt bíróságok a Ptk. 350. § (2) bekezdése során kialakult bírói gyakorlattal összhangban álló döntést hoztak. Így helytállóan állapították meg, hogy a megbízó felelősségének megállapítása akkor sem mellőzhető, ha a megbízott túllépte a megbízás kereteit, vagy bűncselekménnyel, esetleg a megbízó által kifejezetten tiltott tevékenységgel okozott kárt. A felelősség megállapításához ilyen esetekben az is elegendő, a megbízott a megbízási jogviszony fennállása folytán, a megbízó által biztosított lehetőségek révén került olyan helyzetbe, hogy kárt okozhatott.
Az ügyfél mindig arra az ügynökre van utalva, akivel, mint a lakás-takarékpénztár megbízottjával kapcsolatba kerül. A megbízási szerződés általános feltételei (SzF) 3.1.2 pontja kimondja, hogy az ügynök kötelessége a teljes körű tájékoztatás nyújtása az ügyfél részére, köteles képviseleti jogának terjedelméről felvilágosítani az ügyfelet, az ügyfél kérésére köteles felmutatni ügynöki igazolványát. Az ügyfél tehát közvetlenül az ügynöktől kap információkat annak jogosultságait illetően, döntései meghozatalakor arra hagyatkozhat, amiről őt a megbízó képviseletében eljáró ügynök tájékoztatja. Alappal várhatja el, hogy a tájékoztatást – anélkül, hogy ezt ellenőriznie kellene – a megbízó által adott tájékoztatásként vehesse figyelembe. Indokolt ezért, hogy az alperes terhére essen, ha az ügynök, akár a közvetített termékről, akár képviseleti jogának terjedelméről az ügyfélnek valótlan tájékoztatást adott, vagy ha az ügynök – állításával szemben – mégsem volt jogosult a készpénz felvételére.
A perbeli esetben a felperesek az alperes hivatalos helyiségében találkoztak az alperes eljáró ügynökével, akiről tudták, hogy lakás-előtakarékossági szerződések közvetítésére jogosult vezető beosztású ügynök. Tudták, hogy rendelkezik az alperes logójával ellátott nyomtatványokkal (ilyen nyomtatvány kitöltésével tették meg a felperesek szerződési ajánlatukat is) és az F. személyi bankára megjelölésű pecséttel. Nyilvánvaló tehát, hogy J. Z.-né megbízotti helyzetét használta ki akkor, amikor a felperesnek kárt okozott, nem vitatható, hogy megbízotti minősége és a felperesek kára között az okozati összefüggés fennáll. Ezért helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes felelős ügynökének megbízotti minőségében való károkozásáért.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságokkal abban is, hogy a kár bekövetkeztében a felperesek felróható közrehatását nem lehet megállapítani. Az alperes iránti bizalom jele volt az, hogy az alperes ügynökének tájékoztatása szerint jártak el, úgy jártak el, ahogy az adott helyzetben az általában elvárható volt. Az alperes állítása szerint ugyan az ügynök igazolványának áttanulmányozása esetén tudomást szerezhettek volna a felperesek arról, hogy az ügynök csak kéthavi megtakarítási összeg átvételére jogosult, de J. Z.-né tanúként úgy nyilatkozott, hogy igazolványát nem mutatta be a felpereseknek, az pedig nem minősült a felperesek részéről az adott esetben általában elvárható magatartásnak, hogy az őket hivatalos helyiségben fogadó ügynöktől elkérjék az igazolványt és annak tartalmát áttanulmányozzák. Az sem minősült a kármegosztást megalapozó magatartásnak, hogy a felperesek annak ellenére átadtak 625 000-625 000 Ft készpénzt az alperes ügynökének, hogy ajánlatukban fizetési módként az inkasszó útján való teljesítést jelölték meg. Az ajánlat megtétele előtt átvett általános szerződési feltételek felületes áttanulmányozása alapján ugyanis joggal hihették, hogy az előtörlesztés befizetése az ÁSzF. 7. § (2) bekezdés szerinti rendkívüli betétbefizetésnek minősül. Nem kellett gyanakodniuk, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ,,írásbeli szerződés'' megkötésének hiánya miatt sem, mert J. Z.-né pénztárbizonylatot állított ki az átvett összegről, melyen elhelyezte az F. személyi bankár jelzéssel ellátott bélyegzőjét is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.337/2009.)
1
Módosította a 2009. évi CL. tv., 2010. január 1-jétől a pénzügyi szolgáltatás közvetítését végző független és függő közvetítő felelősségéről az 1996. évi CXII. tv. 219. § (1) bekezdése és 219/C. §-ának (1) bekezdése rendelkezik. Az ezt megelőzően végzett ügynöki tevékenységre a vonatkozó határozatban kifejtett felelősségi szabályok az irányadók.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás