Magyarország Alaptörvényének indokolása

„Isten, áldd meg a magyart”. Nemzeti himnuszunk első soránál aligha lehetne méltóbb kezdete Magyarország Alaptörvényének, amely az ország első egységes, demokratikus, írott alaptörvényeként illeszkedik a magyar történeti alkotmány ezeréves történetébe. A Nemzeti hitvallás, amely nemzeti imánkhoz hasonlóan hitet, vallomást tesz azon értékek mellett, amelyek bennünket, a magyar nemzet tagjait összekötnek.

Az 1949. évi XX. törvény Magyarország történelmének egyik legsötétebb korszakában született, célja a szovjet mintájú kommunista diktatúra államszervezetének és az alapvető emberi és politikai jogoktól való megfosztásnak alaptörvényben való rögzítése volt. 1989-ben ugyan ez a „sztálini alkotmány” olyan módosításra került, amelynek eredményeképpen egy, a demokratikus követelményeknek megfelelő alkotmány jött létre, de a rendszerváltó alkotmányozók maguk is átmenetinek tekintették a megjelölésében még mindig a Rákosi-korszakot idéző alkotmányt. Ők is jól tudták, hogy a demokratikus Magyarország egységes alkotmányának megalkotására sem az utolsó pártállami parlamentnek, sem a Nemzeti Kerekasztalnak nincs megfelelő legitimációja.

Az alkotmányozás szükségessége az elmúlt húsz évben rendre felmerült, sőt az 1994–98-as országgyűlési ciklusban az új alkotmány megalkotása előrehaladott állapotba került, mégis a megalkotási szándék megfogalmazása óta eltelt húsz év során a magyar politikai elit nem tudott egy, a magyar nemzet számára méltó alaptörvényt elfogadni.

Az 1949. évi XX. törvény több fogyatékosságban szenved. Szerkezete elavult alkotmányjogi szemléletet tükröz, egyes részei, rendelkezései egyenetlenek, értelmezési nehézségeket is felvetnek. Erre utal, hogy alkalmazásához az Alkotmánybíróság gyakori értelmezésére volt szükség, és ezeket a problémákat tükrözi módosításainak egy része is. 1989. október 23-a óta az Országgyűlés harmincnégy alkalommal módosította az Alkotmányt. A számos módosítás egyre egyenetlenebbé tette a szöveget és teret nyitott a hatályos szöveg megkérdőjelezésének is.

2010-ben olyan történelmi lehetőséget, választói felhatalmazást kapott az új Országgyűlés, amellyel hiba lenne nem élnie. Az összefogás, az egymásra találás alapdokumentuma lehet az Alaptörvény; egy olyan Alaptörvény, amelyet a nemzet szerethet, amelyet magáénak érez, és amely a legfontosabb értékeit képes megvédeni.

Az Alaptörvény Javaslat szerinti szerkezete megfelel egy modern, demokratikus alaptörvénytől elvárható követelményeknek, egyben értékrendet is kifejez. Az Alaptörvényt a nemzet akaratának megnyilvánulásaként meghatározó és az emberek által személyesen leginkább megélhető Nemzeti hitvallást az Alapvetés rész követi, amely hazánkra, Magyarországra mint államra vonatkozó alapvető rendelkezéseket, az alapértékeket és alkotmányos alapelveket, államcélokat, valamint az Alaptörvényre és az egyéb jogszabályokra vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza. Először jelenik meg alaptörvényi szinten a hatalommegosztás, valamint az állami erőszak-monopólium elvének rögzítése, az állampolgárság keletkezése, a magyar nyelv védelme, nemzeti és állami ünnepeink, a gyermekvállalás támogatása, az értékteremtő munkára alapuló gazdaság deklarációja, a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás, valamint az egészséges környezet fenntartásának, megőrzésének elve.

Az Alaptörvény Javaslat szerinti második része a Szabadság és felelősség címet viseli, középpontjában az ember és az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai állnak. Az alapvető jogok katalógusának példaadója az egységes Európa huszonegyedik századi alapjogi dokumentuma, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta). Az Alapjogi Charta mintájára jelenik meg az Alaptörvényben többek között a munkavállalók és munkaadók egyes jogainak rögzítése, a gyermekmunka és az emberi egyedmásolás tilalma, a fogyatékkal élők külön védelme, valamint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog. A magzati élet védelmét végre méltó módon, kifejezetten rögzíti az Alaptörvény. Az állam és egyház elválasztásának elve mellett megjelenik a közösségi célok érdekében való együttműködésük is. Alaptörvényi szinten fogalmazódik meg a szülők gondoskodási kötelezettsége kiskorú gyermekükről, valamint a nagykorú gyermek ugyanilyen kötelessége rászoruló szüleivel szemben, továbbá a munkavégzésre vonatkozó kötelezettség. A már korábban is Alaptörvényben megjelenő honvédelmi kötelezettség mellett a Javaslat rögzíti az önkéntes tartalékos rendszerben való szerepvállalás lehetőségét is. A Javaslat szerint a jövőben az Alaptörvény mondja ki az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásának kötelezettségét az öngondoskodás lehetőségének biztosítása mellett. Államcélként fogalmazódik meg a teljes foglalkoztatottság, az emberhez méltó lakhatás feltételeinek, valamint a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a biztosítása. A közteherviselés mellett megjelenik az Alaptörvényben a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevétele a közös szükségletekhez történő hozzájárulás mértékének meghatározása során.

Az Állam címet viseli az Alaptörvény Javaslat szerinti harmadik része, amely a Magyarország államszervezetére vonatkozó legalapvetőbb szabályokat tartalmazza korszerű, a jogalkalmazó számára világosan értelmezhető formában.

Az Országgyűlésre vonatkozó korábbi szabályok korszerűsítése mellett új elemként jelenik meg a feloszlatás lehetősége a költségvetési törvény határidőben történő elfogadása hiányában, a képviselőcsoportok meghatározása, valamint – a hatékony és minőségi jogalkotás elősegítése érdekében – az előzetes alkotmánybírósági normakontroll intézményének kiszélesítése.

A köztársasági elnökre vonatkozó fejezetben áttekinthetően és egymástól elkülönítve szerepelnek az államfő ellenjegyzés nélkül, illetve a Kormány tagjának ellenjegyzésével gyakorolható hatáskörei; pontosításra kerültek megválasztásának, felelősségre vonásának és helyettesítésének szabályai.

A végrehajtó hatalomra vonatkozó szabályok körében a Kormánnyal kapcsolatos rendelkezések mellett helyet kaptak az önálló szabályozó szervek is, amelyek körét törvény határozza meg. E szervek vezetői törvényi felhatalmazás alapján rendeletalkotási hatáskörrel rendelkeznek.

A Javaslat szerint az Alaptörvény átrendezi az Alkotmánybíróság hatásköreit. Az előzetes normakontroll szélesebb körben történő alkalmazása mellett az utólagos normakontroll kezdeményezőinek köre szűkül. Az utólagos normakontrollra azonban továbbra is széles lehetőség van alkotmányjogi panasz formájában. Az Alkotmánybíróság hatáskörének bővítését jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz folytán már nemcsak a jogszabályok, de a bírói döntések Alaptörvénybe ütközését is vizsgálhatja a testület. Az alkotmánybírák megbízatási ideje a Javaslat szerint – a stabilitás és a függetlenség garanciájaként – tizenkét évre nő, a testület elnökét pedig az Országgyűlés választja.

A Javaslat szerint az Alaptörvény a legfőbb bírósági szerv elnevezését a nyelvtanilag is pontatlan Legfelsőbb Bíróságról Kúriára változtatja a közjogi hagyományokkal összhangban, hatáskörét pedig kibővíti az önkormányzati rendeletek jogszabályba ütközésének vizsgálatával, tehermentesítve ezzel az Alkotmánybíróságot. A Kúria elnökének megbízatási ideje – a legfőbb ügyészhez igazodóan – kilenc évre nő, amely a stabilitás és a függetlenség további biztosítéka.

A Javaslat az ügyészséget elsősorban az állam büntetőigényének érvényesítőjeként rögzíti az Alaptörvényben.

Az Alaptörvény a Javaslat szerint – a hatékonyabb és egységes gyakorlat biztosítása érdekében – egységes szervezetben határozza meg az ombudsmani alapjogvédelmi tevékenységet, amelyet az alapvető jogok biztosa lát el. Feladatkörébe tartozik a jövő nemzedékek érdekeinek és a hazai nemzetiségek és népcsoportok jogainak védelme is, tevékenységét helyettesek segítik.

Az Alaptörvény a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében működő intézményként határozza meg az önkormányzatokat a Javaslat szerint. Az önkormányzatok törvényes és az Alaptörvénnyel összhangban álló működésének őrei a fővárosi, vármegyei kormányhivatalok, amelyek a hagyományos törvényességi felügyelet mellett – a jogalkotás minőségének biztosítása érdekében – az önkormányzati rendeletalkotás törvényességét is ellenőrzik. Az Alaptörvény megjeleníti a helyi önkormányzat és az állam közösségi célok érdekében történő együttműködését, és lehetővé teszi, hogy törvény az öncélú, a költségvetési egyensúlyt veszélyeztető önkormányzati kölcsönfelvételt vagy kötelezettségvállalást a fővárosi, vármegyei kormányhivatal hozzájárulásához kösse. Az Alaptörvény a Javaslat szerint öt évben határozza meg az önkormányzati képviselő-testületek megbízatási idejét.

Új fejezetben, egységesen jelennek meg a Javaslat szerint az Alaptörvényben a közpénzügyekről szóló rendelkezések, amelyek a hiteltelen költségvetési és felelőtlen, az országot eladósító gazdaságpolitikával való végleges szakítás érdekében fokozott jelentőséggel bírnak. Az állami működés anyagi alapjainak fontosságát, az állami gazdálkodás a társadalom egészére és a jövendő generációkra kiható jelentőségét elismerve alaptörvényi szintre kerülnek az állami kiadások és bevételek tervezésének és teljesítésének, valamint az állam és az önkormányzatok tulajdonában álló vagyonelemekkel való gazdálkodásnak az alapvető szabályai, továbbá az e feladatok ellenőrzésében és megvalósításában kiemelt szerepet játszó, a végrehajtó hatalomtól független intézmények. A Javaslat szerint az Alaptörvény rögzíti a központi költségvetésre vonatkozó alapvető szabályokat, ennek keretében adósságkorlátot állít fel. Az Alaptörvény fokozott védelmet biztosít a közpénzeknek és a nemzeti vagyonnak, valamint garanciákat rögzít az ezekkel való felelős és átlátható gazdálkodás érdekében. A Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztségének stabilitása érdekében – más alkotmányos intézmények vezetőinek megbízási idejéhez igazodóan – a Javaslat szerint az Alaptörvény kilenc évre emeli az elnök megbízatási idejét. Az Alaptörvény csak a legszükségesebb körben tartalmazza az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szervére, az Állami Számvevőszékre vonatkozó szabályokat. A Javaslat alaptörvényi szintre emeli az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató Költségvetési Tanácsot, hatáskörét pedig tovább erősíti azáltal, hogy vétójogot biztosít számára a központi költségvetési törvénnyel szemben, ha az nem felel meg az Alaptörvény államadósság mértékére vonatkozó rendelkezéseinek.

A Javaslat szerint az Alaptörvény a Magyar Honvédség és a rendőrség mellett önálló rendelkezéseket állapít meg a nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozóan, így rögzíti Magyarország fegyveres ereje mellett a legfontosabb fegyveres rendvédelmi szerveket.

A Javaslat szerint az Alaptörvény – garanciális jelleggel – a minősített időszaki helyzetekre vonatkozó szabályozás tekintetében ragaszkodik leginkább a hatályos szabályokhoz. Az egységes, egy szerkezeti egységbe rendezett különleges jogrendi szabályok a hatályos rendelkezések figyelembevételével, lényegesebb változtatások nélkül kerültek elhelyezésre.

Az Alaptörvény érdemi normaszövegét keretbe zárja annak a szándéknak a megfogalmazása, amely az alkotmányozót vezérelte: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Ez a záró mondat szintén idézet: az 1848-as forradalom tizenkét pontjának második mondata. Ezen a mának is üzenő mondaton keresztül kapcsolódik az Alaptörvény szövege történelmünk kiemelkedő pillanatához, 1848. március 15-éhez.

A Javaslat világossá teszi, hogy a magyar állam neve – mind a hazai használat során, mind a külkapcsolatokban – Magyarország. Hazánkat ezer éve ezzel a névvel illették itthon és külföldön egyaránt. Ez a meghatározás kijavítja azt a következetlenséget, amely a most hatályon kívül helyezett 1949. évi XX. törvény szövegében az elnevezéssel kapcsolatban található.

Az Alapvetés elején kerül sor azon alkotmányos alapelvek meghatározására, amelyek az Alaptörvény egészét áthatják, rendezőelvként szolgálnak mind az alapjogi, mind az államszervezeti rész tekintetében. Ilyen alkotmányos elv az állam szuverenitásának külső oldalát megtestesítő függetlenség, a többpártrendszerre épülő demokrácia, valamint a jogállamiság.

A Javaslat e helyütt rögzíti a köztársasági államformát.

A Javaslat a hatalom forrásaként a népet jelöli meg, mely hatalmát elsősorban választott képviselőin, az Országgyűlés tagjain keresztül gyakorolja. Kivételesen sor kerülhet közvetlen hatalomgyakorlásra, melynek alapvető formája az Alaptörvényben szabályozott országos népszavazás intézménye.

A Javaslat az alkotmányos alapelvek között határozza meg a hatalommegosztás elvét, amelyen az Alaptörvény nyugszik. Ez az elv egyszerre jelenti a korlátlan hatalom kizártságát, a hatalmi ágak elválasztását, egyensúlyát és együttműködési kötelezettségét.

Az alkotmányos állam védelmének utolsó garanciája, végső eszköze a Javaslat ellenállási jogot biztosító rendelkezése, mely a demokrácia védelmét, a hatalomkoncentráció megakadályozásának szükségességét fogalmazza meg, egyszerre alkotmányos tilalomként és kötelezettségként.

Ez az eszköz azonban csak kivételes, szélsőséges esetben alkalmazható. Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében főszabály szerint kizárólag az állami szervek jogosultak kényszert alkalmazni.

A Javaslat kinyilvánítja, hogy Magyarország a magyar nemzetet egységesnek tekinti – éljenek a tagjai bárhol a világon – és a határain kívül élő magyarok sorsáért ezen alapeszmétől vezérelve felelősséget visel. Ez a felelősség cselekvő felelősség: Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy a határain kívül élő magyarok közösségeinek fennmaradását és fejlődését elősegíti, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja egymással és a hazával való kapcsolattartásukat és együttműködésüket.

A Javaslat az alkotmányos alapelvek között rögzíti, hogy Magyarország közreműködik az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedését szolgáló európai egység megteremtésében, és nevesítve is utal az európai egység megteremtésének legfontosabb intézményesült fórumára, az Európai Unióra.

Az Európai Unió nemzetközi szerződésen alapuló önálló jogrenddel rendelkezik, amelynek értelmében az uniós jog a tagállamok területén közvetlenül alkalmazandó és a jogalanyok számára közvetlenül is teremthet jogokat és kötelezettségeket. Mivel az Európai Unióban való részvétel jelentősen befolyásolja a magyarországi közhatalom-gyakorlás rendjét és kereteit, valamint az uniós jog nagymértékben meghatározza a magyar jogalanyok jogait és kötelezettségeit, szükséges hogy az Európai Unió keretein belül történő hatáskörgyakorlásra az Alaptörvény – az Alaptörvény egészét átható rendezőelvek között – kifejezett felhatalmazást adjon.

A Javaslat lehetővé teszi, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamaként, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja egyes hatásköreit. Az érintett konkrét hatásköröket nemzetközi szerződésnek kell megállapítania, az Európai Unió intézményei útján történő hatáskörgyakorlás nem haladhatja meg a nemzetközi szerződésből fakadóan szükséges mértéket, valamint nem irányulhat több hatáskörre annál, mint amivel Magyarország az Alaptörvény alapján egyébként rendelkezik.

Az Európai Unió intézményei útján történő hatáskörgyakorlás alapjául szolgáló nemzetközi szerződés kötelező hatályát kiemelkedő jelentőségénél fogva a Javaslat értelmében akkor lehet elismerni, ha arra az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával felhatalmazást adott.

A főhatalom meghatározása után az államiság kritériumai közül az állam területéről, illetve annak egységeiről szól a Javaslat. A területi tagozódás történelmi hagyományainknak megfelelően kétszintű: az állam területe városokból és községekből áll, a több várost és községet magában foglaló területi egység pedig a vármegye. A főváros jogi helyzete sajátos: egyrészt város, annak minden jellemzőjével együtt, másrészt azonban a vármegyével egy területi szinten áll, tehát nem tartozik egyetlen vármegyéhez sem.

A területi tagozódás alapozza meg a helyi közhatalom gyakorlásának, azaz az önkormányzatiságnak a szintjeit, és eligazításul szolgál a bírósági és közigazgatási szervezet kialakításakor is, azonban nem zárja ki, hogy a jogalkotó eltérő szinteket állapítson meg.

Az állam és a polgárok közötti legszorosabb kapcsolatot az állampolgárság testesíti meg. Sajátos jogviszony ez, melyben mindkét felet jogok és kötelezettségek terhelik. Az állampolgárság megszerzésének főszabálya a vérségi elv, a magyar állampolgár gyermeke születésével magyar állampolgár lesz. Az állampolgársági törvény azonban más keletkezési és megszerzési jogcímeket is megállapíthat. Magyarország védelmezi állampolgárait, e védelem kiterjed arra is, hogy a születéssel keletkezett és a jogszerűen szerzett állampolgárságtól senkit nem lehet megfosztani.

A Javaslat egyértelművé teszi azt, hogy Magyarország hivatalos nyelve a magyar. A hivatalos eljárásokban való használat előírásán azonban túlmegy a Javaslat. Mivel a magyar nyelv nemzeti összetartozásunk elsődleges kifejezője, ezért különös védelem illeti meg, óvása, ápolása, fejlesztése nemzeti érdek. A magyar nyelv kiemelt védelme mellett Magyarország tiszteletben tartja az itt élő nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvét, és a más nemzetek nyelvét is.

A Javaslat tartalmazza a magyar államiság szempontjából két legfontosabb jelképnek, Magyarország címerének és zászlójának leírását és képi megjelenítését is. E jelképek nemcsak a magyar államiság, hanem a magyar nemzet szimbólumaként is használatosak, az állami szuverenitás és függetlenség mellett a nemzethez mint közösséghez tartozás kifejezői is. A Javaslat a címer és zászló használatának részletes szabályozását sarkalatos törvényre hagyja, azzal, hogy megengedi a jelképek a történelmileg kialakult formák szerinti használatát, például pajzstartók megjelenítését.

A Javaslat a jelképeket követően szól nemzeti imádságunkról, a himnuszról.

Az állam által nagyra becsült értékek elismerését kifejező állami kitüntetések formáinak meghatározására, odaítélésének feltételeire és eljárási szabályaira sarkalatos törvényi formát ír elő a javaslat.

Történelmünk jeles eseményeinek megünneplése a történelmi tudat ápolása mellett a nemzeti összetartozás kifejezését is szolgálja. Ezért a Javaslat alaptörvényi szinten kívánja rögzíteni a három nemzeti ünnepünket, melyek közül augusztus 20. napját hivatalos állami ünneppé nyilvánítja.

A férfi és nő közötti, önkéntes elhatározáson alapuló érzelmi és gazdasági életközösségek közül a javaslat a házasság intézményének védelme mellett kötelezi el magát.

A nemzet fennmaradásának letéteményese a család, a társadalom legkisebb egysége. Ezt felismerve a javaslat rögzíti a család védelmének és a gyermekvállalás támogatásának kötelezettségét. A családok védelmének szabályait sarkalatos törvény határozza meg.

A Javaslat hangsúlyosan megjeleníti, hogy a gazdaság két alapértéken: az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, amelyek egymást erősítve és feltételezve járulnak hozzá a nemzet felemelkedéséhez. A Javaslat kifejezi, hogy Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait, ezzel a versenynek a közjó általi ésszerű korlátozását rögzíti.

A Javaslat tekintetbe veszi azt a körülményt, hogy az alapvető jogok érvényesülése, az állam demokratikus és hatékony működése, a Magyarországon élő személyek és az itt tevékenykedő szervezetek biztonsága megfelelőképpen csak akkor garantálható, ha az ország társadalmi és gazdasági egyensúlyát komoly államháztartási problémák nem veszélyeztetik. Ennek alapján a javaslat az alapvetések között rögzíti a költségvetési gazdálkodás legfőbb elveit. Ezek közül a kiegyensúlyozottság a kiszámítható állami működést, az átláthatóság a tájékozott és felelős polgárok részvételével zajló demokratikus közéletet, a fenntarthatóság pedig a jövendő nemzedékek sorsáért való felelősségvállalást is szolgálja az elsődleges pénzügyi célok mellett.

A Javaslat az Országgyűlést és a Kormányt mint a költségvetés kialakítására és végrehajtására leglényegesebb hatást gyakorló intézményeket külön is kiemeli ezen elvek érvényesítésére vonatkozó feladatukat megállapítva. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom szerepe ugyanakkor az állam gazdasági működésében nem kizárólagos, az alapvető költségvetési elveket emiatt a Javaslat a független szervek esetében is figyelembe veendő szempontokként határozza meg.

Az állam nem mindenható, feladatait csak a polgárokkal karöltve, közreműködésükkel tudja ellátni, nem képes és nem is törekedhet helyettük egyéni, családi és közösségi boldogulásuk előmozdítására. A Javaslat ezt a viszonyt határozza meg azzal, hogy rögzíti egyrészt, hogy mindenki – aki belátási képességének birtokában van – felelős önmagáért, másrészt hogy köteles az állami és közösségi feladatok ellátásában részt venni, ahhoz hozzájárulni.

A Javaslat deklarálja, hogy Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. Ezzel az Alaptörvényben új elemként megjeleníti a fenntarthatóság követelményét, ami az állam és a gazdaság részére irányt szab a környezeti értékekkel való felelős bánásmódhoz. A Javaslat külön kiemeli a sajátos magyar környezeti értékeket és a magyar kultúra értékeit, amelyek oltalmazását mindenki kötelezettségévé teszi a jövő nemzedékek számára való megőrzés érdekében.

A Javaslat külkapcsolati alapelvként fogalmazza meg Magyarország törekvését a világ valamennyi népével és országával való együttműködésre.

A Javaslat a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének érdekében előírja a Magyarországra kötelező nemzetközi jogi szabályok és a magyar jog közötti összhang biztosításának kötelezettségét. Ez a rendelkezés összefüggésben áll azzal a nemzetközi jogi követelménnyel, amelynek értelmében a nemzetközi jogi kötelezettségek megsértését nem lehet a hazai jogszabályi rendelkezésekre hivatkozással igazolni. Az összhang megteremtésének konkrét módjait a Javaslat értelmében az Alaptörvény részletesen nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság hatáskörei között a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata az összhang megteremtését is szolgálja.

A Javaslat értelmében a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai – ide értve az általános nemzetközi szokásjogot és az általános jogelveket is – külön jogszabályi rendelkezés nélkül is a magyar jogrendszer részét képezik. Ehhez képest fogalmazza meg a Javaslat azt, hogy a nemzetközi jog egyéb, Magyarországra kötelező szabályai – ideértve mindenekelőtt a nemzetközi szerződéseket – csak jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé és lesznek alkalmazhatóak a magyar jogalkalmazó szervek eljárásában. Mindez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi jognak az általánosan elismert szabályokon kívül eső valamennyi normáját – például a nemzetközi szervezetek belső eljárási szabályait is – jogszabályban minden esetben kötelezően ki kell hirdetni, csupán azt, hogy enélkül nem tekinthetőek a magyar jogrendszer részének.

Az Európai Unió joga kívül esik a P. cikk hatókörén, az az E. cikk keretein belül értelmezhető.

A Javaslat az Alaptörvényt a jogrendszer alapjaként határozza meg. Az Alaptörvény a jogrendszer csúcsán helyezkedik el, minden más jogszabály az Alaptörvényből ered, és azzal nem lehet ellentétes. A Javaslat mindenki kötelességeként írja elő az Alaptörvény és a jogszabályok megtartását. Ez a rendelkezés azt is kifejezésre juttatja, hogy nincs kivételezett személy, társadalmi csoport vagy állami szerv, amely valamiféle erkölcsi vagy politikai okra hivatkozva felülemelkedhetne a jogszabályokon.

A Javaslat irányt mutat az Alaptörvény értelmezői számára: az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a Nemzeti Hitvallással és a történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ezek az értelmezési szempontok elsődlegesek, azonban nem zárják ki a jogértelmezés egyéb kialakult formáit.

A Javaslat arra törekszik, hogy megteremtse az Alaptörvény stabilitását. Ezért az Alaptörvényre nézve a törvényekhez képest szigorúbb feltételt állapít meg: az Alaptörvény elfogadásához és módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A Javaslat meghatározza az elfogadott Alaptörvény vagy annak módosítása aláírására és kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályokat.

A Javaslat a jogalkotásra vonatkozó általános szabályokat egy helyen, az Alapvetés részben határozza meg. A Javaslat rögzíti, hogy általánosan kötelező magatartási szabályt kizárólag jogszabály állapíthat meg, továbbá megadja a jogszabály lényegi sajátosságait. A jogszabály érvényességének feltétele egyrészt az, hogy az Alaptörvényben jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv fogadja el az Alaptörvényben meghatározott formában, másrészt – hogy a jogszabályt címzettjei megismerhessék – annak a hivatalos lapban való kihirdetése. A kihirdetési szabály alól az Alaptörvény kivételt enged specialitásuk miatt az önkormányzati rendeletek és a különleges jogrendben kibocsátott jogszabályokat illetően. A Javaslat a tartalmi és eljárási feltételek meghatározása mellett kifejezetten felsorolja a jogszabályokat. Nem külön jogforrás, hanem egy speciális törvénytípus a sarkalatos törvény, amelyet a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával lehet elfogadni. A sarkalatos törvény a többi törvénnyel azonos szinten helyezkedik el a jogforrási hierarchiában.

A Javaslat egyértelművé teszi, hogy mivel az Alaptörvény a jogrendszer csúcsán áll, egyetlen jogszabály sem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

Az Alapvetést követően a Javaslat a Szabadság és felelősség című részben az alapvető jogokról és kötelességekről rendelkezik, az Alapjogi Charta katalógusának figyelembevételével. A rész rendszertani elhelyezése és belső tagolása is kifejezi, hogy az alapvető jogok érvényesülése biztosítékainak megjelenítését a Javaslat kiemelt jelentőségű alaptörvényi rendelkezéseknek tekinti, amelyek alapvetően meghatározzák az állam és az egyének viszonyát. A Javaslat értelmében Magyarország elismeri az alapvető emberi jogokat, azok tiszteletben tartását és védelmét – mind az egyéni, mind pedig a kollektív jogok vonatkozásában – elsőrendű kötelezettségének tartja. A Javaslat ugyanakkor azt is kiemeli, hogy az egyének – amellett, hogy igényt tarthatnak alapvető jogaik elismerésére és védelmére – bizonyos helyzetekben felelősséggel is tartoznak a társadalom felé. Erre figyelemmel a Javaslat egyes kötelezettségeket is megfogalmaz. A Javaslat az alapvető jogok csoportosítása során az Alapjogi Charta felépítését követi.

A Javaslat garanciális szabályként rögzíti az alapvető jogok korlátozhatóságának általános kereteit. E keretek az alapvető jogok korlátozását csak törvény által, más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, az ahhoz feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával teszik lehetővé. A Javaslat szerint az alapvető jogok mellett az alapvető kötelezettségekre vonatkozó szabályokat is törvény állapítja meg.

A Javaslat értelmében Magyarország a törvény alapján létrehozott jogalanyoknak is biztosítja azokat az alapvető jogokat, amelyek természetüknél fogva nemcsak az emberekre, hanem rájuk is alkalmazhatóak. Hasonlóképen irányadóak a törvény alapján létrehozott jogalanyokra a Javaslatban megfogalmazott kötelezettségek is. A törvény alapján létrehozott jogalanyok körébe a Javaslat értelmében a jogszabályból következően jogalanyisággal rendelkező jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek tartoznak.

A Javaslat egyes alapvető jogok jogosultjaiként csak a magyar állampolgárokat nevesíti. Az a körülmény azonban, hogy bizonyos esetekben maga az Alaptörvény nem ismeri el jogosultként a nem magyar állampolgárokat, nem jelenti azt, hogy törvényben – például valamely nemzetközi jogi vagy európai uniós jogi kötelezettség teljesítése érdekében – ne lennének ezek a jogok biztosíthatóak akár az ő számukra is.

A Javaslat egyes alapvető jogokat tartalmazó rendelkezései élén elvi jelleggel rögzíti az emberi méltóság sérthetetlenségét, amely valamennyi alapvető jog értelmezésére kihatóan hangsúlyosan, külön is kifejezi az emberi méltóság lényeges tartalmának érinthetetlenségét.

Az emberi méltósághoz való jogot mint az emberi lét alapját az élethez való joggal egységben fogalmazza meg a Javaslat, és minden ember jogát elismeri az élethez és az emberi méltósághoz. A Javaslat az emberi élettel egy mondatban, de attól elkülönítve említi a magzati életet, amelyet a Javaslat értelmében a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Az állam – az objektív intézményvédelmi kötelezettsége keretében – a megfogant, keletkezőben lévő emberi életnek is köteles védelmet nyújtani.

A Javaslat az emberi méltósághoz való joggal összefüggésben abszolút tilalmakat fogalmaz meg. Ezek értelmében senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani, rögzíti emellett a Javaslat az emberkereskedelem tilalmát is.

A Javaslat értelmében tilos továbbá emberen hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, valamint a Javaslat a biológia és az orvostudomány fejlődésére is reagálva, az Alapjogi Charta mintájára az alapvető jogok között rögzíti az emberi egyedmásolás tilalmát. A Javaslat emellett tiltja az eugenikai, emberi fajnemesítésre irányuló eljárásokat, valamint az emberi test és az emberi test részeinek haszonszerzési célú felhasználását.

A Javaslat a hagyományos, nemzetközi egyezmények szövegében is bevett megnevezéssel a szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogként fogalmazza meg a fogva tartástól való mentesség jogát, és egyben meghatározza a korlátozás garanciális elemeit. A Javaslat nem zárja ki a szabadságtól való végleges megfosztás lehetőségét, azonban erre kizárólag bűncselekmény elkövetése miatt, jogerős bírói ítélet alapján, a szükségességi és arányossági kritériumok értelemszerű figyelembevételével kerülhet sor.

A Javaslat a magánszférajogok körében a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogról rendelkezik. A magyar jogi szabályozás hagyományainak megfelelően a Javaslat a személyes adatok védelmével összefüggésben rendelkezik a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogról. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog érvényesülésének ellenőrzését a Javaslat független hatóság feladatává teszi.

A Javaslat rögzíti azt, hogy mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ehhez kapcsolódóan fogalmazza meg a Javaslat az állam és az egyház különállásának elvét, amely amellett, hogy a szekularizált állam működésének egyik alapelve, a vallásszabadság egyik garanciájának is tekinthető. A Javaslat azonban kifejezésre juttatja azt is, hogy az állam világnézeti semlegessége nem jelent egyúttal társadalmi közömbösséget is, hanem a társadalmilag közösségi célok érdekében az állam együttműködik az egyházakkal.

A Javaslat rendelkezik a békés gyülekezéshez, valamint az egyesüléshez való jogról. Az egyesülési jog alapján létrehozható szervezetek közül nevesítve is kiemeli a Javaslat a szakszervezeteket és a pártokat. A pártok működésének és gazdálkodására vonatkozó szabályokat a Javaslat sarkalatos törvény tárgykörébe sorolja.

A demokratikus társadalom működéséhez elengedhetetlen véleménypluralizmus biztosítása érdekében a Javaslat elismeri, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint védelemben részesíti a sajtónak mint a vélemények és információk közlése és megismerése intézményesült fórumának a szabadságát.

A Javaslat a tudományos előrehaladás és a gazdag, sokszínű, értékteremtő kulturális élet jogi feltételeinek biztosítása érdekében alaptörvényi védelemben részesíti a tudományos, szakmai álláspontok kifejtésének, a művészi kifejezésnek, valamint az ismeretek megszerzésének és mások számára való átadásának szabadságát. E szabadság biztosítékaként a Javaslat kiemelten is rögzíti azt, hogy valamely tudományos tétel, felismerés vagy értékelés megalapozottságáról vagy helytállóságáról való döntésre az állam nem jogosult.

A Javaslat a tudomány, a művészet és a magas szintű oktatás kiemelt fontosságú intézményeinek szabad, külső befolyástól mentes működését külön is garantálja. Ezen intézmények esetében a Javaslat a szervezeti autonómia kereteinek meghatározását törvényi szintre utalja. E szabályozásnak kell a szakmai kibontakozást lehetővé tevő önállóság és a közösségi erőforrásokkal való felelős gazdálkodás együttes követelményeire tekintettel az intézmények működésére vonatkozó alapvető előírásokat megállapítania, amibe beletartozhat a szervezeti és gazdálkodási kérdéseknek a költségvetési szempontokkal arányos, fokozottabb állami kontrollja is.

A Javaslat a személyiség kibontakoztatásának, a tájékozott és felelős polgárrá válásnak az egyik alapvető feltételeként valamennyi magyar állampolgár jogát elismeri a műveltség megszerzésére törekvéshez. E jog érvényesítése szükségszerűen állami cselekvést igényel, ezért a Javaslat a művelődés alapvető intézményeit is meghatározza. Az elengedhetetlenül fontos ismeretek megszerzését, a gyermekek megfelelő fejlődését a kötelező – és ezzel összhangban bárki számára ingyenesen hozzáférhető – alapfokú oktatással biztosítja. A további ismeretbővítést, valamely foglalkozás elsajátításához vagy a magasabb szintű szakmai vagy tudományos oktatásban való részvételhez szükséges tanulás lehetőségét a Javaslat a középfokú oktatás korlátozásmentes és ingyenes elérhetőségével ösztönzi. A felsőfokú oktatásban való részvételt a Javaslat az elmélyültebb ismeretszerzéshez szükséges képességek figyelembevétele alapján teszi elérhetővé. A Javaslat törvényi szinten rendeli meghatározni azokat a juttatási formákat, amelyek az oktatás bármely szintjén résztvevők számára elősegíthetik a tanulással járó anyagi terhek enyhítését.

A Javaslat mindenki számára adottnak tételezi azt a lehetőséget, hogy maga döntsön arról, mely hivatás gyakorlásával kívánja – a megfelelő ismeretek birtokában, a hivatás gyakorlásához szükséges feltételek teljesítése mellett – képességeit kibontakoztatni és a megélhetéshez szükséges javakat elérni. Ugyancsak elismeri a Javaslat az arra való jogot, hogy bárki önállóan vagy másokkal társulva vállalkozási formában végezze a fenti tevékenységeket, vegyen részt a gazdasági életben. Az egyén és a közösség részére egyaránt hasznot hajtó, tevékeny lét ugyanakkor nem pusztán mindenki részére biztosítandó jog, hanem a társadalom és az állam működésének záloga, ezért az arra való törekvést mint elvárást a Javaslat ekként is rögzíti. A Javaslat államcélként tűzi ki továbbá, hogy a munkalehetőségek hiánya minél kevésbé képezhesse gátját a fentiek megvalósulásának.

A Javaslat egy rendelkezésben szól a tulajdonhoz és az örökléshez való jogról. A tulajdonhoz való jog számos más alapvető jogtól eltérően nem egy eleve adott természetes állapotot jelöl, hanem csupán meghatározott társadalmi közegben, az állam általi jogi szabályozás keretei között, annak előfeltételével létezik. A Javaslat elismeri mindenki tulajdonhoz való jogát, ugyanakkor kifejezi a tulajdon társadalmi kötöttségét is, és társadalmi felelősséget társít hozzá. Garanciális elemként rögzíti a Javaslat, hogy tulajdon elvonására, kisajátítására csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett kerülhet sor.

A Javaslat magyar állampolgársághoz kötődő státusz jogként határozza meg a száműzetés tilalmát, melynek értelmében egyrészt a magyar állampolgárt Magyarországról nem lehet kiutasítani, azaz a közrend, közbiztonság sérelmére hivatkozással az ország területének elhagyására kötelezni, másrészt a magyar állampolgár bármikor beléphet az ország területére. A külföldiek esetében a Javaslat a kiutasítást lehetővé teszi, arra azonban csak törvényes határozat alapján kerülhet sor. Mindemellett senkinek, így a külföldinek a kiutasítására sem kerülhet sor olyan államba, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá. A kiutasítás mellett a kiadatás is tiltott az ilyen államokba.

A Javaslat értelmében Magyarország a nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban biztosít menedékjogot az arra rászoruló nem magyar állampolgároknak.

A Javaslat értelmében minden ember jogképes, továbbá a törvény előtt mindenki egyenlő. Az egyenlőséget a Javaslat nemcsak a bíróság előtti egyenlőségként, hanem annál általánosabban fogalmazza meg. Az általános jogegyenlőségi szabály mellett a Javaslat külön rögzíti azt is, hogy az alapvető jogokat mindenki számára bármely megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. A megkülönböztetés alapjaként egyes helyzeteket kiemel a Javaslat, a felsorolás azonban nem taxatív, a Javaslatban nevesítve nem szereplő egyéb helyzetek alapján is tilos a hátrányos megkülönböztetés.

A megkülönböztetés általános tilalma alóli kivételt jelent a Javaslat azon rendelkezése, amely alapján az Magyarország az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedéseket is tesz. E rendelkezés értelmében az egyenlőség tartalmi megvalósulását szolgáló, az esélyegyenlőtlenség felszámolása érdekében tett pozitív megkülönböztetés megengedett.

Az általános jogegyenlőségi szabály megfogalmazása mellett a Javaslat külön is kiemeli a nők és a férfiak egyenjogúságát mint a jogegyenlőség nemzetközi dokumentumokban is külön nevesített esetét.

A gyermeket főszabályként minden olyan alapvető jog megillet, mint bármely más embert, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. Erre tekintettel kifejezetten a gyermekek jogaként rögzíti a Javaslat a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogot. E védelemre és gondoskodásra a gyermek mindenkivel szemben igényt tarthat. Ennek megfelelően a gyermek szülei, családja, az állam és a társadalom valamennyi tagja is köteles a gyermek jogait tiszteletben tartani, és a társadalom fennmaradásának zálogaként biztosítani számára a megfelelő fejlődéséhez szükséges feltételeket. A magánszférában a gondoskodás és védelem joga és kötelezettsége elsődlegesen a szülőket (vagy a gyermek más törvényes képviselőit) illeti, illetve terheli. Ezzel összefüggésben a Javaslat a szülők jogaként határozza meg a gyermeküknek adandó nevelés megválasztását és egyben kötelezettségükké teszi a kiskorú gyermekükről való gondoskodást, ideértve a tanköteles gyermekük taníttatását is. Mindemellett a Javaslat a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését is kifejezi annak előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni az őket felnevelő rászoruló szüleikről.

A Javaslat a gyermekek mellett különleges gondoskodásra szoruló és külön védelmet igénylő csoportként emeli ki a nőket, az időseket és a fogyatékossággal élőket.

A Javaslat a munka világához kapcsolódó jogok között szól a munkaügyi kapcsolatok egyes vonatkozásairól és elismeri, hogy minden munkavállalónak, valamint szervezeteiknek joga van – törvényben meghatározottak szerint – az érdekei védelmében történő kollektív fellépéshez, tárgyalások folytatásához, kollektív szerződés kötéséhez és a sztrájkjog gyakorlásához. A nemzetgazdaság egyensúlya, a gazdaság fenntarthatósága, a munkahelyek biztosítása és más közösségi célok megvalósítása érdekében továbbá a javaslat egyúttal előírja a munkavállalók és a munkaadók együttműködési kötelezettségét is.

A munkavállalói jogok között a Javaslat elismeri, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, valamint a testi-lelki feltöltődés érdekében a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.

A Javaslat a munkavállaló fogalmát olyan általános fogalomnak tekinti, amely valamennyi foglalkoztatottra kiterjed, így a rendelkezéseit minden foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban tiszteletben kell tartani.

A Javaslat Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban tiltja a gyermekek foglalkoztatását, azon törvényben meghatározott esetkörök kivételével, amelyekben a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését a munkavégzés nem veszélyezteti. A Javaslat értelmében Magyarország külön intézkedésekkel biztosítja a fiatalok és a szülők munkahelyi védelmét.

A Javaslat rögzíti az állam azon szándékát, hogy minden magyar állampolgárnak megteremtse a szociális biztonságot. Ennek érdekében azon élethelyzetekben, amikor – gyermekének születése, egészségi állapotának időleges vagy végleges romlása, hozzátartozójának vagy munkalehetőségének elvesztése miatt – a megélhetéséhez szükséges javak előteremtésére nem képes, valamennyi állampolgár jogosult törvény szerinti állami segítséget igénybe venni.

A Javaslat az állami szociális intézmények és intézkedések igénybevételére nem csupán a nevesített élethelyzetekben levőket, hanem mindazokat feljogosítja, akiknek erre szükségük van. Mivel azonban a rászorultság megszüntetése általánosan csak az egyén és az állam közös erőfeszítésével lehetséges, a Javaslat lehetővé teszi az olyan törvényi szabályozást, amely a szociális intézkedést igénybe vevő ezen törekvéséhez kapcsolja az intézkedés tartalmát vagy annak mértékét.

A Javaslat külön szabályozza az időskori megélhetés biztosításának alapjait. Ebben az egyén és az állam együttműködése akként valósul meg, hogy az állam az annak működtetéséhez szükséges hozzájárulásokból nyugdíjrendszert tart fenn, az egyéni öngondoskodást pedig az ennek kereteit adó, önkéntes társadalmi intézmények szabályozásával segíti elő. A Javaslat lehetővé teszi továbbá azt, hogy az állami nyugdíjrendszer kialakítása tekintetbe vegye a nők sajátos helyzetét, és a nyugdíjjogosultság szabályait a nők fokozott védelmére tekintettel alakítsa ki.

A jó egészségi állapot megőrzése mindenki számára szükséges az emberhez méltó és tevékeny élethez. Mivel az egészség negatív befolyásolása számos, a társadalom és az állam körén kívül eső tényezőre – öröklött tulajdonságok, járványok, balesetek stb. – is visszavezethető, ebben a körben a Javaslat a szabályozási és – a mindenkori lehetőségek függvényében rendelkezésre álló – anyagi eszközökkel elérhető egészségvédelmet tűzi ki célul.

A Javaslat célként fogalmazza meg, hogy az állam lehetőségeihez mérten segítse elő a hajléktalanság elkerülését és felszámolását, az elemi létkörülmények biztosítását. A Javaslat deklarálja az állam azon törekvését, hogy a létfenntartáshoz és a társadalmi együttéléshez nélkülözhetetlen erőforrások a technikai lehetőségek által meghatározott mértékben, a szolgáltatások megfelelő ellenértéke fejében bárki számára elérhetőek legyenek. E törekvés megvalósítása – a társadalmi és gazdasági viszonyokhoz igazodóan – elsődlegesen az állami szabályozó eszközök igénybevétele útján történik.

A Javaslat a népszuverenitás elvére alapulva határozza meg a politikai részvételi jogokat: a választójogot, valamint az országos és helyi népszavazásban való részvétel jogát.

A választójogot valamennyi közjogi választáson egyetlen feltételhez, a magyar állampolgársághoz köti a javaslat. Ez nem zárja ki egyrészt, hogy az I. cikk (5) bekezdése szerint törvény a választójogot magyar állampolgársággal nem rendelkező személynek is biztosítsa. Másrészt lehetőség van arra, hogy sarkalatos törvény a választójogot magyarországi lakóhelyhez, a válaszhatóságot pedig további feltételekhez kösse. Kizárja a Javaslat meghatározott társadalmi csoportok automatikus kirekesztését a politikai közösségből, a választójogból való kizárásra csak egyediesített bírói döntés alapján kerülhet sor.

A Javaslat egyik legelőremutatóbb eleme, hogy lehetővé teszi a jövő nemzedékek érdekeinek erősebb érvényesítését a képviseleti szervek megválasztása során. Ennek módja, hogy a kiskorú gyermek családjában az anya, családonként legfeljebb egy többlet szavazati jog erejéig kiskorú gyermeke szavazati jogát is gyakorolhatja, ha erre sarkalatos törvény lehetőséget ad.

Az országos népszavazáson való részvételre jogosultak körét a Javaslat az országgyűlési képviselők választásán fennálló választójoghoz, a helyi népszavazáson való részvétel jogát pedig az önkormányzati választójoghoz köti.

A közhatalom gyakorlásában való részvétel általános alapjogát garantálja a közhivatal viseléséhez való jog rögzítése.

Az Alapjogi Chartában foglalt megfelelő ügyintézéshez, az ún. „jó közigazgatáshoz” való jog mintájára fogalmazza meg a Javaslat a bíróságokon kívül a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan is a tisztességes eljárás követelményét, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Utal továbbá a Javaslat arra, hogy mindenkinek joga van, ahhoz, hogy az állam törvényben meghatározottak szerint megtérítse a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kárt.

A Javaslat értelmében a petíciós jog alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez, ideértve az önkormányzatokat is. A rendelkezés a bírósági és hatósági eljáráson kívüli kérelmekre, panaszokra, javaslatokra vonatkozik.

A Javaslat értelmében az államnak törekednie kell arra, hogy lépést tartson a modern kor technológiai fejlődésével és lehetőség szerint felhasználja azokat az új műszaki megoldásokat és más tudományos vívmányokat, amelyek az állam működésének hatékonyságát, a közszolgáltatások színvonalának emelését, a közügyek jobb átláthatóságát és a polgárok esélyegyenlőségét szolgálhatják. A rendelkezés a tudomány eredményeinek alkalmazására tett utaláson keresztül az állam polgárközeli, szolgáltató jellegét hangsúlyozza, ezzel céljai szerint az alapvető jogok hatékony érvényesüléséhez is biztosítékul szolgál.

A Javaslat szerint mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához, amelynek értelmében alapjogi védelem alá esik például a költözés, a lakóhely szabad megválasztásának és az ország elhagyásának joga.

A Javaslat alapján minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy külföldi tartózkodásának ideje alatt Magyarország védelmét élvezze. A rendelkezés alapvetően a konzuli védelemre való jogot biztosítja és a nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangban értelmezendő. A nemzetközi jogi szabályokat tiszteletben tartva a többes állampolgársággal rendelkező magyar állampolgároknak a másik állampolgárságuk szerinti állammal szembeni védelmére a Javaslat értelemszerűen csak korlátozottan biztosít lehetőséget. Mindezt a Javaslat szövegszerűen nem fejti ki, a nemzetközi jogi feltételrendszer az alapvető jog korlátozhatóságára irányadó általános szabályok keretei között értékelhető.

A Javaslat az igazságszolgáltatáshoz való jogok körében a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat követve fogalmazza meg a bírósághoz fordulás jogát, illetve a bíróságok tisztességes eljárásához való jogot, beleértve az eljárások ésszerű határidőn belüli elbírálásához való jogot is.

A Javaslat a megtorló jellegű joghátrány alkalmazásának lehetőségére tekintettel külön kiemel egyes alapvető büntetőjogi, illetve büntetőeljárás-jogi biztosítékokat. Ezek között a Javaslat megfogalmazza az ártatlanság vélelmét, a büntetőeljárás alá vont személy védelemhez való jogát, a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvét, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Javaslat értelemében senki nem nyilvánítható bűnösnek és sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetése idején a magyar jog vagy más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. A Javaslat főszabályként a cselekmény magyar jog általi bűncselekménnyé nyilvánítását követeli meg, más állam jogát csak annyiban tartja relevánsnak a bűncselekménnyé nyilvánítás tekintetében, amennyiben annak – a bűnössé nyilvánítás, a büntetéssel sújtás, illetve az arra irányuló eljárás során történő – figyelembevételére nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa Magyarország számára kötelezettséget teremt. Hasonlóképpen szűk értelemben utal a Javaslat más állam jogára a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmának (ne bis in idem elv) megfogalmazása esetében is. A Javaslat a nemzetközi egyezmények által is elfogadott módon az elkövetés idején hatályos belső jogi szabályokra és belső jogi elévülésükre tekintet nélkül lehetővé teszi valamely személy megbüntetését olyan cselekmények miatt, amelyek az elkövetésük idején a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai szerint bűncselekménynek minősültek.

A Javaslat elismeri mindenki jogát ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

A Javaslat deklarálja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok részei a politikai nemzetnek. A nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozó személyeket az általános alapvető jogokon kívül többletjogok, egyéni és kollektív jogok illetik meg. Ilyen az, hogy önazonosságukat szabadon megvallhatják, használhatják anyanyelvüket, ápolhatják kultúrájukat. Joguk van továbbá a saját nyelven való egyéni névhasználathoz és az anyanyelvű oktatáshoz. A hazai nemzetiségek és népcsoportok autonómiája abban nyilvánul meg, hogy saját szerveket, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

A Javaslat a társadalmi igazságosság elvének megfelelően, általános jelleggel, valamennyi személyre és szervezetre kiterjedően állapítja meg a közteherviselési kötelezettséget, amelynek célja, hogy a zavartalan társadalmi működéshez, a közösség által ellátandó feladatokhoz szükséges anyagi fedezetet biztosítsa. E kötelezettség a teherbíró képességen alapul, azaz mindenki olyan részben köteles részt vállalni a közös szükségletek fedezéséből, amennyire ezt körülményei lehetővé teszik. A közteherviselés ezen elvének az egyes hozzájárulás-típusokra és jogalanyokra való konkretizálása a törvényi szabályozás feladata.

A Javaslat a természetes személyek vonatkozásában a teherbíró képesség általános elvét részletezve kifejezetten előírja, hogy a közteherviselés körében az arányosság mellett is hangsúlyozottan tekintetbe kell venni a gyermekvállalással együtt járó terheket, és a konkrét kötelezettséget ennek megfelelően kell megállapítani.

A Javaslat az alapvető kötelességek között rögzíti a haza védelme kötelezettségét. A Javaslat meghatározza a honvédelmi kötelezettség teljesítésének a formáit. Ennek megfelelően – kiemelve azt, hogy a Javaslat a honvédelmi kötelezettségekkel kapcsolatos részletes szabályok megállapítását sarkalatos törvényre bízza – a Javaslat meghatározza a személyes honvédelmi kötelezettség típusait (hadkötelezettség, honvédelmi munkakötelezettség, polgári védelmi kötelezettség), továbbá megteremti az alaptörvényi alapjait annak, hogy az embereket és törvény alapján létrehozott jogalanyokat gazdasági és anyagi szolgáltatásra kötelezhessék. A Javaslat a békeidőszaki felkészülés alapjainak megteremtésével alaptörvényi szinten rendezi az önkéntes tartalékos rendszerben való szerepvállalás lehetőségét.

A Javaslat az államszervezet részeként első helyen az Országgyűlést mint a népszuverenitás legfőbb letéteményesét szabályozza. A Javaslat megállapítja a legfőbb feladat- és hatásköröket, utal arra, hogy az Országgyűlés az alkotmányozó és törvényhozó hatalom, emellett dönt az állami gazdálkodás alapjáról, gyakorolja a legfőbb külügyi és hadügyi hatalmat, illetve megválasztja a legfőbb közjogi tisztségviselőket. A Javaslat értelmében az Országgyűlés jogosult felhatalmazást adni azon nemzetközi szerződések kötelező hatályának elismerésére, amelyek tárgyuk szerint az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdést (például törvényhozási tárgykört) érintenek. A feladat- és hatáskörök felsorolása a törvények irányában nyitott, az Alaptörvény mellett törvény alapján további feladat- és hatásköröket gyakorolhat az Országgyűlés.

A Javaslat az országgyűlési képviselők választásának alapelveit, illetve annak időpontját rögzíti a kialakult gyakorlatnak megfelelően. A választásra vonatkozó részletes szabályokat, csakúgy, mint a hazai nemzetiségek és népcsoportok parlamenti munkában való részvételének módját sarkalatos törvény határozza meg.

A Javaslat az Országgyűlés megbízatásának keletkezése mellett annak megszűnését is egyértelműen meghatározza: a megbízatás az alakuló üléssel kezdődik, és az új Országgyűlés alakuló üléséig tart. Ezzel biztosítható az Országgyűlés működésének folyamatossága, így amennyiben arra sürgős szükség van (pl. különleges jogrend bevezetése indokolt), összehívható a feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlés is. Előrehozott választásokat a feloszlás, illetve az Országgyűlés feloszlatása eredményezhet. Utóbbira a köztársasági elnöknek van lehetősége két esetben: amennyiben a Kormány megbízatásának megszűnése esetén az általa miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételétől számított negyven nap alatt nem választja meg, illetve amennyiben az adott évre vonatkozó költségvetési törvényt az Országgyűlés ugyanazon év március 31-ig sem tudja elfogadni. Az első eset arra a helyzetre reagál, amelyben az Országgyűlés nem képes miniszterelnököt választani, és így nem alakulhat meg a Kormány, a második eset azt „szankcionálja”, ha a kormányzó pártok az adott év első negyedévének végéig sem tudják biztosítani a költségvetés elfogadásához szükséges egyszerű többséget. A köztársasági elnöknek a döntés meghozatalakor szabad mérlegelési joga van, köteles azonban kikérni a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke és a frakciók vezetőinek véleményét. A feloszlatási jog időben nem korlátlan, ha a feloszlatási feltételek teljesülésekor a köztársasági elnök nem dönt azonnal, és az Országgyűlés „helyrehozza” a mulasztást, a köztársasági elnök feloszlatási joga elvész. Garanciális jelentőségű, hogy a feloszlást és a feloszlatást követően kilencven napon belül új Országgyűlést kell választani.

A Javaslat az országgyűlési képviselői jogállás körében rögzíti a képviselői egyenlőség és a szabad mandátum elvét. A függetlenség biztosítékaként az országgyűlési képviselőket mentelmi jog és javadalmazás illeti meg, az összeférhetetlenség eseteinek meghatározását pedig sarkalatos törvényre utalja a Javaslat. A képviselői megbízatás a klasszikus esetek (lemondás, halál, összeférhetetlenség kimondása stb.) mellett az országgyűlési munkától való távolmaradásra tekintettel is megszűnhet: az egyéves távolmaradást szankcionálja így a Javaslat. Ennek, valamint az összeférhetetlenségnek a megállapításáról, illetve a megválasztási feltételek fennállásának megszűntéről az Országgyűlés minősített többséggel határoz. A jogállás részletes szabályainak meghatározását sarkalatos törvényre utalja a Javaslat.

A Javaslat főszabályként az Országgyűlés üléseinek nyilvánosságát rögzíti, garanciális jelentőségű, hogy ettől eltérni csak minősített többségű döntéssel lehet. A Javaslat meghatározza a legfőbb tisztségviselőket, valamint rendelkezik a munkaszervezetről (a bizottságokról) és a frakcióalakítás jogáról. A határozatképességhez és a határozathozatalhoz általános többségi követelményt társít a Javaslat, eltérésre az Alaptörvény mellett a Házszabályban van lehetőség, utóbbi azonban csak az Alaptörvényben meghatározottnál szigorúbb követelményt támaszthat egyes döntések meghozatalához. Az egyes ülésszakok idejére, az ülések összehívására és elnapolására, valamint a rendkívüli ülésezésre vonatkozó szabályok meghatározását a Javaslat sarkalatos törvényre utalja, a rendszeres ülésezés biztosításának követelményének rögzítése mellett.

A Javaslat a hagyományoknak megfelelően határozza meg a törvénykezdeményezésre jogosultak körét: a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság, illetve országgyűlési képviselő nyújthat be törvényjavaslatot. A Javaslat a törvények Alaptörvénnyel való összhangjának biztosítása érdekében a köztársasági elnök mellett lehetőséget biztosít az Országgyűlésnek is arra, hogy – a törvény kezdeményezője, az Országgyűlés elnöke vagy a miniszterelnök indítványára – vizsgálatot kérjen az Alkotmánybíróságtól. Erre a törvény elfogadását követően, annak köztársasági elnök általi aláírása előtt kerülhet sor, az Alkotmánybíróságnak harminc napja van a törvény Alaptörvénnyel való összhangjának megítélésére. Amennyiben a törvényt vagy annak valamely rendelkezését alaptörvény-ellenesnek találja, ennek elhárítása érdekében az Országgyűlés a törvényt újból megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az így elfogadott törvény vizsgálata az eredeti eljárásnak megfelelően újból kérhető, az Alkotmánybíróság ismételt döntésére tíz nap áll rendelkezésre. Amennyiben a törvényt vagy annak valamely rendelkezését a köztársasági elnök nem tartja az Alaptörvénybe ütközőnek, így „alkotmányossági vétóval” nem él, de a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével mégsem ért egyet, „politikai vétóval” is élhet: egy alkalommal kérheti a törvény vagy rendelkezés megfontolását az Országgyűléstől. A köztársasági elnök politikai vétóra való joga az Országgyűlés által kezdeményezett vizsgálatot követően akkor is fennáll, ha a törvényt az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel összhangban levőnek találta. A Javaslat az Országgyűlés elnöke és a köztársasági elnök aláírása tekintetében is garanciális jellegű rövid határidőt állapít meg annak érdekében, hogy a kihirdetés mielőbbi megtörténtével – melyet a köztársasági elnök rendel el a kihirdetésre való megküldéssel – megkezdődhessen a törvény alkalmazására való felkészülés.

A Javaslat a parlamenti ellenőrzés klasszikus formáit, az interpellációt és a kérdést intézményesíti, valamint rögzíti, hogy az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységéről, a bizottság előtti megjelenési kötelezettségről sarkalatos törvény rendelkezik. Az egyes szervek Országgyűléshez való viszonyát az ellenőrzés formája fejezi ki: az Országgyűlésnek felelős Kormányhoz és annak tagjaihoz interpellációt és kérdést, más szervekhez csak kérdést intézhetnek az országgyűlési képviselők.

A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja az országos népszavazás, amelyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben lehet tartani. A Javaslat tartalmazza azon tárgykörök teljes körű felsorolását, amelyek nem bocsáthatóak országos népszavazásra, ezek közül a legjelentősebb korlát, hogy az Alaptörvény módosítására irányuló vagy azt eredményező népszavazás kezdeményezésére nem kerülhet sor.

A Javaslat két típusú országos népszavazást tesz lehetővé. Ha kétszázezer választópolgár kezdeményezi, az Országgyűlés a népszavazást köteles elrendelni, de a népszavazás elrendelése az Országgyűlés mérlegelési körébe tartozik, ha azt a köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezte.

A Javaslat meghatározza az országos népszavazás érvényességének és eredményességének feltételeit. Az érvényes és eredményes népszavazás elvonja az Országgyűlés hatáskörét, a döntés az Országgyűlésre kötelező.

A Javaslat meghatározza a köztársasági elnök általános közjogi jogállását, valamint feladat- és hatásköreit.

A köztársasági elnök a végrehajtó hatalomtól elkülönült, önálló hatalmi tényező. A Javaslat az intézmény alaptörvényi céljaként fogalmazza meg, hogy a nemzeti egységet kifejező államfő őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. A nemzet egységének kifejezése, mint cél, az államfői tisztséget semleges, a többi hatalmi ágtól független szerepbe helyezi. Az államfő hatáskörei révén a többi hatalmi ág viszonylatában ellensúlyképző szerepet tölt be. Az államszervezet demokratikus működése feletti működés nem önálló hatásköri szabály, hanem olyan cél, amely áthatja az Alaptörvényben nevesített hatáskörök gyakorlását. Az államfő a Magyar Honvédség főparancsnokaként az Országgyűléssel és a Kormánnyal együtt – az Alaptörvényben, illetve törvényben meghatározott jogkörei révén – részt vesz a Magyar Honvédség irányításában.

A Javaslat – a hatalomkoncentráció megakadályozására és az államszervezet működésének ésszerűségére egyaránt figyelemmel – határozza meg és egymástól egyértelműen el is különíti az államfő Alaptörvényben meghatározott hatáskörein belül az ellenjegyzést nem igénylő döntéseket és a Kormány tagjának ellenjegyzéséhez kötött hatásköröket. Az Alaptörvényben kifejezetten meg nem jelenített, hanem törvény által a hatáskörébe utalt ügyekben a törvény a döntést ellenjegyzéshez kötheti. A – Kormány tagjának ellenjegyzéséhez kötött – kitüntetésekkel kapcsolatos és kinevezési (megbízási) hatáskörei esetén a Javaslat meghatározza azokat a feltételeket, amelyekre tekintettel az államfő az előterjesztésben foglaltak teljesítését megtagadja.

A köztársasági elnöknek a nemzet egységét kifejező szerepe indokolttá teszi, hogy e tisztséget csak magyar állampolgár tölthesse be. A Javaslat, az államfő egyensúlyozó szerepére tekintettel, az Országgyűlés megbízatásánál hosszabb, ötéves hivatali időt határoz meg a köztársasági elnöki tisztségre, ugyanakkor a személyi hatalom fenntartásának időbeli korlátozása érdekében az újraválasztást csak egy alkalommal teszi lehetővé.

A Javaslat értelmében a köztársasági elnököt – a parlamentáris kormányzati rendszerekben jellemző módon – az Országgyűlés választja titkos szavazással. A választást jelölési eljárás előzi meg, a jelöléshez az országgyűlési képviselők legalább egyötödének ajánlása szükséges. A Javaslat olyan kétfordulós szavazási eljárást határoz meg, amely egyrészt a folyamatos államfői hatalomgyakorlás érdekében legfeljebb két nap alatt befejezni rendeli az eljárást, másrészt lehetővé teszi a szélesebb támogatottsággal rendelkező jelölt azonnali, illetve a többségi támogatással rendelkező jelölt második szavazási fordulóban történő megválasztását.

A Javaslat az államfő közjogi jogállására figyelemmel, a közjogi hagyományoknak megfelelően szabályozza a köztársasági elnök személyi sérthetetlenségét, amely politikai felelősségtől való mentességet és korlátozott mértékű jogi felelősséget jelent. Az államfő felelősségének határai biztosítják az államfői tisztség zavartalan gyakorlását, a tisztség tekintélyének őrzését. A Javaslat a hatalommegosztás elvének megfelelően szigorú összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy tisztségét mindenféle befolyástól mentesen, teljes egészében a nemzet és az állam demokratikus működésének szolgálatára fordíthassa.

A Javaslat a köztársasági elnöki megbízatás megszűnésének okait az országgyűlési képviselők megbízatása megszűnéséhez hasonlóan szabályozza. Lényeges eltérés azonban – a köztársasági elnöki tisztségtől való megfosztás lehetőségén túl -, hogy az államfő megbízatása akkor is megszűnik, ha az Országgyűlés a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával megállapítja, hogy az államfő kilencven napot meghaladó időn át képtelen feladatkörének ellátására.

A köztársasági elnök a nemzet egységét kifejező közjogi méltóság, ennek megfelelően kiemelt jogállásához korlátozott jogi felelősség kapcsolódik. Az intézmény tekintélyét és működésének zavartalanságát biztosítja, hogy ellene büntetőeljárást csak a megbízatásának megszűnése után lehet indítani.

Senki, a köztársasági elnök sem áll a jog felett. Amennyiben jogi felelőssége megállapítható, annak következményei kihatással vannak mandátumára. Ha felmerül, hogy a köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértette, illetve szándékos bűncselekményt követett el, az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást. Amennyiben az Alkotmánybíróság eljárásában a szándékos jogsértés tényét megállapítja, a tisztsége gyakorlására ennek folytán méltatlanná vált köztársasági elnököt megfosztja a megbízatásától. Bűncselekmény esetén ezt követően a büntetés kiszabása már a büntetőbíróság hatáskörébe tartozik.

A Javaslat helyettesítési szabályokat határoz meg annak érdekében, hogy a köztársasági elnök feladatainak ellátása folyamatosan biztosított legyen. A helyettesítésre két okból kerülhet sor: a köztársasági elnök átmeneti akadályozatása esetén, valamint a köztársasági elnök megbízatásának megszűnésekor az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig. A köztársasági elnök jogköreit ezekben az esetekben az Országgyűlés elnöke látja el, helyettesítési jogköre teljes. A helyettesítés szükségességének objektív megítélését biztosítja, hogy az átmeneti akadályoztatás tényét az Országgyűlés jogosult megállapítani.

A Javaslat alapelvei között rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. A végrehajtó hatalom letéteményese Magyarországon a Kormány.

A Javaslat – hasonlóan más, az állam felépítésének alapját képező, alkotmányos funkcióval bíró szervezethez – rögzíti a Kormánynak az alkotmányos rendszer egészén belüli pozícióját, funkcióját. A Javaslat a Kormányt – a parlamentáris kormányformára tekintettel – a végrehajtó hatalom általános és az Országgyűlésnek felelős szerveként határozza meg. A végrehajtó hatalom feladat- és hatásköre olyan összetett és átfogó, hogy a Kormány hatásköri jogosítványainak kimerítő felsorolása lehetetlen: ennek megfelelően a Javaslat rögzíti, hogy a Kormány feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe.

A Javaslat nemcsak az állam szervezetrendszerében, hanem a végrehajtó hatalmi ágon belül is pozicionálja a Kormányt: a közigazgatás legfőbb szerveként az államigazgatási feladatok ellátásáért a Kormány a felelős. E felelősség ellátásához elengedhetetlen a hatékony és racionális szervezetrendszer kialakítása. Az államigazgatási szervezetrendszer megalapozása érdekében a Javaslat külön rendelkezik a Kormány szervezetalakítási szabadságáról.

A Kormány feladat- és hatáskörei közül kiemelendő a Kormány jogalkotó hatásköre. A Kormány a feladatkörében eljárva törvényben nem szabályozott tárgykörben eredeti jogalkotói hatáskörrel, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján származékos jogalkotói hatáskörrel rendeletet alkothat; a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.

A Kormány funkcionális meghatározása mellett a Javaslat „szervezeti értelemben” is definiálja a Kormányt: a Kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből áll.

A kormányalakítás során lényegében valamennyi alkotmányos szerv jelentős feladat- és hatáskörrel rendelkezik. A Kormány szervezetének kialakítása során az Országgyűlés továbbra is hatáskörrel rendelkezik a minisztériumok meghatározása tekintetében, a miniszterelnök – többségi elv szerinti – országgyűlési megválasztását a Javaslat lényegében a kormányalakítás első lépéseként határozza meg. Az Országgyűlésnek biztosított hatáskörök, a parlamenti bizalom kifejezése egyértelműen kifejezi a parlamentáris kormányformát.

A Javaslat a köztársasági elnököt javaslattételi hatáskörrel ruházza fel a miniszterelnök személye tekintetében. A miniszterelnök személyére vonatkozó javaslattétellel kapcsolatban a Javaslat „tartalmi” kötöttségeket nem, csak eljárási, időbeli szabályokat állapít meg. A köztársasági elnök, az Országgyűlés kormányalakítási hatáskörét ellensúlyozandó, feloszlatási jogkörrel rendelkezik a miniszterelnököt választani nem képes Országgyűléssel szemben.

A kormányalakítás során a már megválasztott miniszterelnök rendelkezik lényeges hatáskörökkel. A miniszterek kinevezése kezdeményezésének joga a miniszterelnöké, amely alapján a minisztert a köztársasági elnök nevezi ki. A Javaslat jelentős mértékű mozgásteret biztosít a miniszterelnöknek azzal, hogy a tárcát vezető miniszterekkel azonos jogállású tárca nélküli miniszterek kinevezését is kezdeményezheti.

A Javaslat egyértelműen meghatározza a Kormány tagjai megbízatása keletkezésének időpontját, és ehhez kapcsolja a Kormány megalakulásának időpontját; az Országgyűlés előtt leteendő esküt a Javaslat deklaratív, hagyományőrző aktusnak tekinti. A Javaslat rögzíti, hogy a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a fővárosi és vármegyei kormányhivatal.

A Javaslat egyértelműen rögzíti a Kormány tagjainka funkcióját, feladat- és hatáskörét. A Javaslat kiemeli a miniszterelnököt a Kormány többi tagja közül. A miniszterelnök a Kormány tényleges stratégiai vezetője, ezért indokolt kifejezetten rögzíteni, hogy az általános politikát ő határozza meg. A miniszter e politikai keretek között önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, illetve ellátja a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat. A parlamentáris kormányformából következő, a Kormány Országgyűlésnek való felelősségét megállapító rendelkezés mellett a Javaslat a Kormány tagjai önálló felelősségét is megjeleníti az Országgyűléssel szemben. A miniszterelnök pozícióját erősíti, hogy a miniszterek a miniszterelnöknek tartoznak politikai felelősséggel.

A Javaslat biztosítja a Kormány tagjai számára a jogalkotó hatáskört: a Kormány tagja származékos jogalkotói hatáskörrel törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot; a rendelet törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.

A Javaslat rendelkezik a Kormány és az Országgyűlés együttműködéséről az európai uniós döntéshozatallal összefüggésben. Az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben a tagállami végrehajtó hatalmak képviselői számos olyan kérdésben foglalnak állást, amelyek tagállami szinten törvényhozási hatáskörbe tartoznak. A rendelkezés célja ezért, hogy a nemzeti szintű jogalkotáshoz képest megjelenő hatalmi eltolódást a két szerv között tompítsa. Az Európai Unió alapító szerződései értelmében a jogalkotási aktusok tervezeteit és az Európai Tanács üléseinek napirendjét az uniós intézmények a tagállami kormányoknak való megküldéssel egyidejűleg közvetlenül megküldik a nemzeti parlamenteknek is. A Javaslat ezzel összefüggésben azt biztosítja, hogy az Országgyűlés az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szereplő tervezetekkel kapcsolatos kormányálláspontról tájékoztatást kérhessen, illetve a Kormány által figyelembe veendő állásfoglalást fogadhasson el.

A Javaslat a miniszterelnök Kormányon belüli pozícióját kiemelve rögzíti, hogy a miniszterelnök és a Kormány megbízatásának megszűnése egybeesik. A Javaslat a konstruktív bizalmatlansági indítvány és a bizalmi szavazás szabályait részletezi – e szabályok tekintetében is a miniszterelnök Kormányon belüli szerepét kiemelve. A Javaslat a miniszterelnök megbízatása megszűnésének további esetköreit, valamint a miniszterek megbízatása megszűnésének eseteit tételesen rögzíti, az ezekhez kapcsolódó részletes szabályok azonban törvényben szabályozandók.

A Javaslat garanciális jelleggel meghatározza azokat a legfontosabb szabályokat, amelyek biztosítják a Kormány megbízatásának megszűnése és az új Kormány megalakulása közötti hatáskörgyakorlás folyamatosságát. Az ügyvezető kormány, miniszterelnök és miniszter az átmeneti időszakban nem rendelkezik a Javaslatban biztosított teljes jogkörrel, a Javaslat kifejezetten korlátozza a feladat- és hatáskörök ellátását.

A Javaslatban a központi államigazgatási szervek közül kizárólag a jogalkotó hatáskörrel rendelkező szervek megjelenítése szükséges, éppen a jogalkotó hatáskörükre tekintettel. Ennek megfelelően a Javaslat új központi államigazgatási szerv kategóriát hoz létre önálló szabályozó szerv elnevezéssel.

Az önálló szabályozó szervek létrehozására sarkalatos törvényben az Országgyűlés jogosult, vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki.

Az önálló szabályozó szervek specialitása a jogalkotó hatáskör: az önálló szabályozó szerv vezetője ugyanis származékos jogalkotói hatáskörrel, törvényben kapott felhatalmazás alapján, törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet adhat ki; a rendelet törvénnyel, kormányrendelettel, a Kormány tagjának rendeletével és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.

A Javaslat az Alkotmánybíróságot az Alaptörvény védelemének legfőbb szerveként határozza meg. Alkotmányos jogállamban az Alaptörvény értékrendjének át kell hatnia a teljes jogrendszert. Az Alkotmánybíróság az a szerv, amely végső soron felel azért, hogy a jogalkotás – mind az eljárást, mind pedig eredményét tekintve – az Alkotmánnyal összhangban valósuljon meg.

A Javaslat olyan hatásköröket állapít meg az Alkotmánybíróság számára, amelyek lehetővé teszik egyrészt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésének megelőzését, másrészt a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály által okozott jogsérelem kiküszöbölését. A kezdeményezői kör meghatározásánál a hatékony alkotmánybírósági működés szempontjának is érvényesülnie kell. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényeket (előzetes normakontroll) és az egyedi ügyben alkalmazandó vagy alkalmazott jogszabályt (utólagos konkrét normakontroll és alkotmányjogi panasz). A Javaslat az előbbieken kívül – meghatározott kezdeményezői kör számára – olyan esetekben is lehetővé teszi a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangja felülvizsgálatának kezdeményezését, amelyekben bírói eljáráshoz vezető konkrét jogsérelem nem következett be (utólagos absztrakt normakontroll).

A Javaslat az alapjogvédelem új korszakát nyitja meg azáltal, hogy az alkotmányjogi panasz eljárás keretében az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály (mint általánosan kötelező közhatalmi döntés) Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatán túl azt is lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az egyedi ügyben hozott bírói döntés esetleges Alaptörvénybe ütközését is megvizsgálja. Ez a hatékony rendes jogorvoslati lehetőségeit már kimerítő panaszos számára egy olyan további különleges jogorvoslatot biztosít, amely a legsúlyosabb – alkotmányos – jogsérelmek esetén lehetőséget ad az Alkotmánnyal összhangban lévő döntés meghozatalára.

Az Alkotmánybíróság Alaptörvényben rögzített feladata továbbá biztosítani, hogy Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes jogszabályok ne legyenek a jogrendszerben. Az Alaptörvény és sarkalatos törvény az Alkotmánybíróság számára további feladat- és hatásköröket is meghatározhat.

Az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi feladatainak ellátását a már kihirdetett alaptörvény-ellenes jogszabály megsemmisítését lehetővé tevő jogköre alapozza meg. Sarkalatos törvény az Alkotmánybíróság egyes hatáskörei, eljárásai vonatkozásában azokhoz igazodó további jogkövetkezmények megállapítását is lehetővé teszi. A kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvével kapcsolatos elsődleges országgyűlési felelősségre tekintettel a Javaslat meghatározza azokat a költségvetéssel összefüggő törvényhozási tárgyköröket, amelyekben az Alkotmánybíróság egyes eljárásaiban csak meghatározott szempontokra tekintettel végezhet felülvizsgálatot.

Az Alkotmánybíróság tagjai megbízatásukat közvetlenül a demokratikus felhatalmazással rendelkező legfőbb népképviseleti szervtől, az Országgyűléstől nyerik, amely széles körű konszenzussal, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választja a testület tagjait. A tizenkét éves megbízatási idő, a párttagság tilalma és a politikai tevékenység tilalma az Alkotmánybíróság tagjai függetlenségének alkotmányos garanciái. A Javaslat az Alkotmánybíróság elnökének az Országgyűlés általi – az alkotmánybírói megbízatása megszűnéséig történő – választásának előírásával megerősíti az elnöknek a testületen belüli érdekviszonyoktól való függetlenségét.

Az Alkotmánybíróság hatáskörével, eljárásaival, szervezetével, működésével kapcsolatos részletes szabályokat sarkalatos törvény tartalmazza.

A Javaslat szerint a bíróság feladata az igazságszolgáltatási tevékenység, ennek megfelelően a büntetőügyekben és magánjogi jogvitákban, továbbá a közigazgatási határozatok törvényességéről való döntés. Törvény más ügyekben való döntést is a bíróságra telepíthet. A Javaslat a bírósági szervezetrendszer csúcsszerveként a Kúriát nevesíti, a többszintű bírósági rendszer egyes szervezeti szintjeinek meghatározását sarkalatos törvényre hagyva. A Kúria legfőbb bírói szervként való meghatározása egyben a bírói szervezet egységességét is deklarálja.

A Javaslat az általános igazságszolgáltatási tevékenységen túl különleges bírói feladatokat ró a Kúriára: a Kúria biztosítja a jogalkalmazás egységét, amelynek keretében a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Ez a feladat-meghatározás egyben kötelezettséget is jelent. A Javaslat új hatáskört biztosít a Kúriának: a fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal kezdeményezésére dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisíti a más jogszabályba ütköző önkormányzati rendeletet, valamint ugyanezt a hatáskört a konkrét jogvitákban is lehetővé teszi, de az eljárás kezdeményezője ez esetben csak a bíró lehet. A hatáskör korlátját jelenti, hogy az Alaptörvénybe ütközés vizsgálatára az Alkotmánybíróság jogosult.

A Javaslat továbbá lehetővé teszi az ügyek meghatározott csoportjára külön bíróságok létrehozását. A Javaslat két ügycsoportot emel ki e tekintetben: a munkaügyi és közigazgatási jogvitákat. E kiemelés nem jelenti azt, hogy a törvényhozó más ügyekben ne állíthatna fel külön bíróságokat, de a Javaslat azok szervezeti különállását – a Kúriának az igazságszolgáltatás egységességét biztosító meghatározásán túl – egyebekben nem kívánja meghatározni.

A Javaslat kimondja a bírói önkormányzati szervek igazgatásban való közreműködésének elvét, illetve egyes jogvitákban a törvényhozó döntése alapján más szervek eljárását is lehetővé teszi. A további bírósági és szervezeti kérdések szabályozását, továbbá a bírák jogállásai, javadalmazásai szabályainak meghatározását a Javaslat sarkalatos törvényre bízza.

A Javaslat rögzíti a bírói függetlenség garanciális elemeit: a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók, tisztségükből csak a törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani őket, továbbá nem lehetnek tagjai pártnak, nem folytathatnak politikai tevékenységet. Ugyancsak a függetlenséget biztosítja, hogy a hivatásos bírákat a köztársasági elnök nevezi ki. A Kúria elnökét a Javaslat alapján – a stabilitás és a függetlenség fokozottabb érvényesítése érdekében – kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választja.

A Javaslat az ítélkezési tevékenységet főszabályként testületi formához (tanácshoz) köti, lehetőséget biztosítva ugyanakkor arra, hogy a törvényalkotó belátása szerint egyes ügyekben egyesbíró is eljárhasson. A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a hivatásos bírák mellett nem hivatásos bírák is részt vegyenek az ítélkezésben, ez a jogi megfontolásokon túli mérlegelési szempontok becsatornázását biztosíthatja. Utóbbi korlátja, hogy a tanács elnöke csak hivatásos bíró lehet. A Javaslat törvény által meghatározott ügyekben lehetővé teszi, hogy egyesbírói hatáskörben bírósági titkár is eljárjon, rá e tevékenysége során a bírói függetlenség alkotmányos biztosítékait alkalmazni kell.

A Javaslat meghatározza a bírói jogértelmezés irányvonalait: a bíróságok jogalkalmazó tevékenységük ellátása során a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alkotmánnyal összhangban kötelesek értelmezni, ami azonban nem zárja ki az egyéb jogértelmezési formákat. A Javaslat egyúttal a jogértelmezés kiindulópontjaként azt rögzíti, hogy a jogszabályok a józan észnek megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

A hatalommegosztás, a hatalmi ágak elválasztása elvének megfelelően az állami büntetőhatalom gyakorlása is megosztott. A Javaslat az ügyészséget az egyik klasszikus hatalmi ágnak sem alárendelt, önálló alkotmányos intézményként, a büntetőhatalom központi szereplőjeként határozza meg. Az ügyészség alapvető feladata és joga az állam büntetőigényének tárgyilagos, pártatlan, az alapjogok védelmét biztosító érvényesítése a bíróság előtt.

Az ügyészség alkotmányos pozíciójának rögzítése mellett a Javaslat egyértelműen meghatározza az ügyészség főbb feladatait, azok közül is kiemelve többek között a nyomozássál összefüggő jogok gyakorlását, a közvád képviseletét a bírósági eljárásban, a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet gyakorlását. A Javaslat e központi feladatok mellett lehetőséget biztosít arra, hogy törvény további feladatokat állapítson meg az ügyészség részére.

A Javaslat az ügyészség szervezetének és működésének, valamint az ügyészek jogállásának részletes szabályainak meghatározását sarkalatos törvényre bízza, és kizárólag a legfontosabb tartalmi kérdéseket – a legfőbb ügyész megbízatásának keletkezésére, Országgyűlésnek való felelősségére vonatkozó szabályokat, az ügyészségi szervezetrendszer kialakításának alapvető rendezőelveit – határozza meg.

A Javaslat az ombudsmani funkciót korszerű elnevezéssel alapvető jogok biztosaként határozza meg, akinek az Országgyűléshez való viszonya nem elnevezésében, hanem az Országgyűlés általi megválasztásában és beszámolási kötelezettségében nyilvánul meg. A Javaslat új megközelítésében nincsenek külön biztosok, hanem egy alapvető jogok biztosa működik. Feladatait a helyetteseivel való munkamegosztásban látja el, akiket maga nevez ki. Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek megbízatási ideje változatlanul hat év. A működésének részletes szabályait, helyettesítésének rendjét – különös tekintettel a jövő nemzedékek érdekei, valamint a hazai nemzetiségek és népcsoportok jogainak védelmére – törvény határozza meg.

A központi hatalom mellett a helyi közügyek intézése és helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. A helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályozás alapvető részét sarkalatos törvényre hagyja a Javaslat, széles mozgásteret engedve a törvényhozónak az önkormányzati rendszer meghatározására.

A Javaslat felsorolja az önkormányzatok alkotmányos feladat- és hatásköreit, amelyek a helyi önkormányzás lényegét írják le. A feladat- és hatáskörök között legjelentősebb a jogalkotási jogkör: az önkormányzat mind eredeti jogalkotó hatáskörében, mind törvény felhatalmazása alapján rendeletet alkothat. Garanciális jelentőségű, hogy a törvényesség biztosítása érdekében a fővárosi és vármegyei kormányhivatal a bíróságnál kezdeményezi a határozat, illetve a Kúriánál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát.

A Javaslat meghatározza a helyi önkormányzat szerveit: a képviselő-testületet, amely az önkormányzat feladat- és hatásköreit gyakorolja, a képviselő-testületet vezető polgármestert, a törvény keretei között létrehozható bizottságokat és a képviselő-testület hivatalát. A vármegyei képviselő-testület a tagjai közül választja elnökét. A Javaslat a képviselő-testület kifejezést általános értelemben használja, de nem zárja ki törvényben rögzített más elnevezések (mint például: közgyűlés) használatát a különböző képviselőtestület-típusokra.

A Javaslat meghatározza az állam és az önkormányzatok viszonyának alapvető mozzanatait: előírja a kölcsönös együttműködés kötelezettségét, a feladat- és hatáskör előírásának törvényi szintjét, és az ehhez kapcsolódó állami támogatásra való jogosultságot. Meghatározza, hogy a törvényességi felügyelet a Kormány hatáskörébe tartozik, amely azt a fővárosi és vármegyei kormányhivatal útján látja el.

A Javaslat lehetővé teszi, hogy törvény kötelező önkormányzati feladat társulás keretében való ellátását írja elő, figyelemmel a feladatok hatékony és takarékos ellátásához fűződő közérdekre.

A költségvetési felelősség helyi szintű megvalósításának biztosítékaként a Javaslat alapján törvény az önkormányzat – törvényben meghatározott mértékű – kölcsönfelvételéhez vagy más kötelezettségvállalásához a fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal hozzájárulását írhatja elő.

A Javaslat meghatározza a helyi önkormányzat megbízatásának alapvető elemeit. A helyi önkormányzati képviselőket és a polgármestert a választópolgárok öt évre választják. A helyi közügyek intézésének folyamatossága érdekében egyértelművé teszi a Javaslat, hogy a testület megbízatása elmaradt választás esetén az időközi választás napjáig tart, a polgármesteré pedig a következő megválasztott polgármester megválasztásáig. Ugyancsak ezt az egyértelműsítést szolgálja annak kimondása, hogy a testület feloszlása és feloszlatása a polgármester megbízatását is megszünteti. A Javaslat nem változtat azon, hogy az Országgyűlés oszlathatja fel a képviselő-testületet – alaptörvény-ellenes működése miatt -, ha a Kormány az Alkotmánybíróság véleményének kikérését követően azt indítványozza.

A Javaslat az állami gazdálkodás alapjaként az Országgyűlés jogkörei közt nevesíti a központi költségvetés megállapítását és az annak végrehajtását jóváhagyó zárszámadás elfogadását. A költségvetésnek – és ezzel összhangban a zárszámadásnak is – egy naptári évre kell vonatkoznia és azt törvényi formában kell elfogadni. Egyértelművé teszi a Javaslat azt is, hogy a központi költségvetés tervezése, az arra vonatkozó javaslat kialakítása és az Országgyűlés elé terjesztése a Kormány kizárólagos jogköre, ugyanígy a Kormánynak kell beszámolnia a zárszámadási törvényjavaslat keretében arról, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetést miként hajtotta végre. A költségvetés és a zárszámadás benyújtásának határidejét a Javaslat alapján törvény állapítja meg.

A Javaslat az állami gazdálkodás megismerhetősége érdekében alaptörvényi szinten rögzíti a teljesség követelményét, amelynek alapján a költségvetésnek és a zárszámadásnak valamennyi állami bevételt és kiadást fel kell ölelnie. E bevételeket és kiadásokat az ellenőrzést lehetővé tevő részletezettségben, ugyanakkor áttekinthető módon kell feltüntetni, oly módon, hogy a költségvetés és a zárszámadás adatai egymásnak megfeleltethetők legyenek. A Javaslat meghatározza a költségvetési törvény közjogi funkcióját is: e törvényi felhatalmazás alapján és annak keretei között jogosult a végrehajtó hatalom az állam gazdasági ügyeinek vitelére. E felhatalmazás hiányzik akkor, ha az Országgyűlés az adott naptári évre szóló költségvetést nem alkotta meg, ezért a Javaslat erre az esetre nézve előírja, hogy a bevételek beszedésére a fennálló jogszabályok szerint, a kiadások teljesítésére pedig az utolsó jóváhagyott költségvetésnek megfelelően kerülhet sor. Ezen átmeneti időszak az új költségvetés elfogadásáig tart. Azt, hogy ez ne nyúljon indokolatlanul hosszúra, s mielőbb megfelelő törvényi szabályok mentén történhessen a gazdálkodás, a köztársasági elnöknek a Javaslatban megszabott határidő elteltével megnyíló, az Országgyűlés feloszlatására vonatkozó jogköre szolgálja.

A Javaslat a jövő nemzedékek helyzetéért viselt felelősséget tekintetbe véve előírja az Országgyűlés részére, hogy a költségvetést akként állapítsa meg, hogy az államadósság ne növekedjen. A Javaslat idején az államadósság szintje a múltbeli körülmények folytán a Javaslatban előirányzott 50%-os szintnél jóval magasabb, a Javaslat ezért ezen körülmények fennállásáig az államadósság csökkentésére irányuló költségvetés elfogadását tűzi ki célul.

Mivel azonban az államadósság átmeneti növelése kedvezőtlen körülmények esetén felelős költségvetési gazdálkodás mellett is szükséges lehet, a Javaslat szűk körű eltérési lehetőséget is tartalmaz ezen előírásoktól annak érdekében, hogy az elháríthatatlan külső okból származó súlyos problémák orvoslása kivételes helyzetben – kizárólag a szükséges mértékben – elsőbbséget élvezhessen az adósság stabil szinten tartásának céljával szemben.

A Javaslat a költségvetési gazdálkodás felelősségét a Kormányra mint a végrehajtó hatalom legfőbb szervére telepíti, megállapítja továbbá ennek alapvető követelményeit is. A törvényesség a költségvetési törvényben foglalt és más, az állami gazdálkodásra vonatkozó előírások betartásának kötelezettségét jelenti, a célszerűség és az eredményesség az állami bevételek társadalmilag hasznos célokra fordításának és hatékony felhasználásának kötelezettségét rója a Kormányra, az átláthatóság pedig az erre hivatott állami szervek és a nyilvánosság általi ellenőrizhetőséget teszi lehetővé.

A Javaslat annak érdekében, hogy az aktuális szükségletek vagy érdekek túlzott előtérbe helyezése ne róhasson elviselhetetlen terhet a jövendő generációkra, szigorú követelményt állít a költségvetési gazdálkodás elé. A Javaslat az államadósság tartós és tendenciaszerű csökkentését tartja kívánatosnak, ennek megfelelően az államadósság azon szintjét, amely felelős gazdálkodás mellett tolerálható, a bruttó hazai termék felében – az európai uniós követelményekből fakadó értéknél jelentősen kisebb összegben – határozza meg. Ennek gazdálkodása során való szem előtt tartása alól csak a 36. cikk szerinti kivételes körülmények beállta esetén, azokkal arányos mértékben kap lehetőséget a Kormány. Mivel az államadósság és a bruttó hazai termék esetében is annak egyértelmű meghatározása szükséges, a Javaslat törvényi szintre utalja ezek számítási módjának megállapítását. A törvényi szabályozás emellett – a Javaslat erre vonatkozó külön utalása híján is – meghatározhatja azokat a további tartalmi és eljárási szabályokat is, amelyek az állami eladósodás gátját képezik. Tekintettel arra, hogy az államadósság szintje a fenti mértéket a Javaslat idején meghaladja, ezen állapot fennállásáig a Kormány gazdálkodásával szemben a Javaslat azt a követelményt állítja, hogy az az államadósság további növelését ne idézze elő. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a Kormány gazdálkodása a költségvetési törvény által megalapozott, így – kivételes körülmények híján – a költségvetési gazdálkodásnak az államadósság csökkenését kell eredményeznie a 36. és a 37. cikk szabályainak együttes alkalmazása folytán.

A Javaslat a magyar állam és az önkormányzatok tulajdonát nemzeti vagyonként határozza meg, és ezzel összhangban állapítja meg az azzal való gazdálkodás célját. Ennek megfelelően a nemzeti vagyon kezelése nem szolgálhat magánérdekeket, hanem azt a közösség javára kell használni, kiemelt figyelmet fordítva a végességükre tekintettel védelemre szoruló természeti erőforrásokra, valamint arra, hogy a nemzeti vagyon a jövendő generációk számára is szükségleteik kielégítéséhez szükséges mértékben rendelkezésre álljon. A Javaslat sarkalatos törvényben rendeli el megállapítani ezen vagyongazdálkodás módját és a nemzeti vagyon védelmét, megőrzését szolgáló intézkedéseket. A fenti, a Javaslat által is nevesített követelmények szükségessé tehetik, hogy az állam bizonyos vagyonelemek tulajdonát és egyes tevékenységek végzését kizárólagosan önmagának tartsa fenn, továbbá hogy a nemzeti vagyon egy részét fokozottabb védelem alá helyezze. Ennek részletes szabályozását a Javaslat ugyancsak sarkalatos törvényi szintre utalja.

A nemzeti vagyon körébe tartoznak az állam vagy az önkormányzat tulajdonában álló, a gazdasági életben részt vevő szervezetek is, amelyek gazdálkodására a Javaslat a költségvetés végrehajtására vonatkozó elvekkel azonos – törvényi szinten részletezendő – követelményeket ír elő.

A nemzeti vagyon valamely részének magánkézbe adása vagy hasznosításának időleges átengedése igényli annak biztosítását, hogy az azzal való felelős és ellenőrizhető gazdálkodás akkor is garantálható legyen, ha a közvetlen állami kontroll már nem áll fenn az adott vagyonelem felett. Ennek érdekében a Javaslat ezen szerződésekre is a 39. cikkben foglaltakhoz hasonló korlátozást állapít meg. A nemzeti vagyon elidegenítését a Javaslat továbbá tartalmi feltételekhez is köti azzal, hogy csak törvényben meghatározott célokból teszi azt lehetővé, valamint – törvényi kivételekkel – előírja az átruházás értékarányosságát.

A Javaslat a költségvetési bevételek célszerű felhasználásának követelményét alaptörvényi szinten is részletezi azzal, hogy kizárja azt, hogy a költségvetésből ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében olyan szervezet kaphasson támogatást, amelynek szervezeti vagy működési struktúrája nem teszi lehetővé azt, hogy a közpénzek törvényes és indokolt felhasználása ellenőrizhető, a költségvetésből származó forrás útja nyomon követhető legyen.

Mind a nemzeti vagyonra, mind a közpénzekre kiterjedően rögzíti a Javaslat az átlátható gazdálkodás követelményét, alaptörvényi szinten biztosítva a nyilvánosság általi megismerhetőséget azzal is, hogy az ezekre vonatkozó adatokat közérdekű adatoknak minősíti.

A Javaslat az állam és az egyén közti két, pénzügyi kihatásában legjelentősebb kapcsolat, a közteherviselés és a társadalombiztosítási rendszer nyugdíj része tekintetében a sarkalatos törvénybeli szabályozás követelményét állapítja meg a rendszerszintű alappillérnek tekinthető szabályok meghatározásához. Ez természetesen a részletszabályok, az egyes adónemekre, illetve a nyugdíjjogosultság feltételeire és mértékére vonatkozó szabályok egyszerű többséggel elfogadandó törvényben való megállapítását nem akadályozza.

A Javaslat alaptörvényi szinten ruházza fel a központi banki feladatok ellátásának jogával a Magyar Nemzeti Bankot, megállapítja továbbá annak alapfeladatát, a monetáris politika meghatározását és végrehajtását. A személyi függetlenség és a stabilitás biztosítékaként a javaslat a Magyar Nemzeti Bank elnökének megbízatását kilencéves időtartamban állapítja meg, kinevezésére pedig – miniszterelnöki javaslatra – a köztársasági elnöknek ad jogosultságot, szabályozza továbbá az alelnöki megbízatást is. A Javaslat az évenkénti beszámolási kötelezettséggel érvényesíti a Magyar Nemzeti Bank Országgyűlés felé fennálló felelősségét.

Mivel a Magyar Nemzeti Bank feladatai a jogalanyokra általánosan kötelező magatartásszabályok megállapítását igénylik, a Javaslat rendeletalkotási jogkörrel ruházza fel a Magyar Nemzeti Bank elnökét. A rendelet jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét és a jogalkotói jogkörben való helyettesítés szabályait a Javaslat alaptörvényi szinten állapítja meg.

Az Országgyűlés a végrehajtó hatalom gazdálkodási tevékenysége felett ellenőrzési jogkört közvetlenül csak korlátozottan tud gyakorolni, a Javaslat ezért önálló intézményként statuálja az e feladat ellátására hivatott Állami Számvevőszéket. Az Állami Számvevőszék a Javaslatban meghatározott ellenőrzési jogköre a közpénzek és a nemzeti vagyon felhasználásának, hasznosításának teljes területére kiterjed. Az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységének általános szempontjait a Javaslat a költségvetés végrehajtására és az állami tulajdonú szervezetek gazdálkodására vonatkozóan megállapított elvekkel egyezően határozza meg.

Az Állami Számvevőszék Országgyűlés előtti felelőssége az évenkénti beszámolási kötelezettségben ölt testet. Az éves, átfogó beszámoláson túlmenően az egyes ellenőrzésekről való tájékoztatás jelentés formájában is megvalósulhat, ez azonban nem igényel külön alaptörvényi szabályozást.

Az Állami Számvevőszék egyszemélyi vezetés alatt álló szerv, függetlenségének garanciája, hogy mind elnökének az Országgyűlés általi megválasztásához, mind a rá vonatkozó törvényi szabályozás megalkotásához a Javaslat a minősített többség követelményét támasztja.

A központi költségvetés elkészítése a Javaslat alapján a Kormány feladata és felelőssége. Ahhoz azonban, hogy az Országgyűlés megalapozottan adhassa jóváhagyását a költségvetési törvény elfogadásával a tervezett gazdálkodáshoz, szükséges a végrehajtó hatalomtól független, kellő szakmai hozzáértéssel rendelkező testület véleményének ismerete is. Ezt a feladatot a Javaslat a Költségvetési Tanácsra ruházza, egyben rögzíti, hogy e szerv közreműködése elengedhetetlen a költségvetés megalkotásának folyamatában, továbbá az államadósság kordában tartása érdekében – e követelmény betartása vonatkozásában – a testület a központi költségvetésről szóló törvényre vonatkozó vétójogot is kap.

A Költségvetési Tanácsra vonatkozó előírások sarkalatos törvényben való megállapítása és a Javaslat szerinti összetétele kifejezi a testület tevékenységének jelentőségét, valamint az utóbbi módot ad arra is, hogy az állami gazdálkodás tekintetében legtöbb információval rendelkező két alkotmányos szerv ezen keretek között véleményt formálhasson a tervezett költségvetés alapjául szolgáló feltevések, számítások helytállóságáról, a költségvetési tervezet ezeknek való megfelelőségéről és ezáltal a költségvetés az alaptörvényi követelményeknek való megfelelőségére érdemi hatást gyakorolhasson.

A Javaslat nem szakít azzal a hagyománnyal, hogy a Magyar Honvédséget és a rendvédelmi funkciókkal rendelkező főbb szerveket egy szerkezeti egységben szabályozza. A honvédelem és rendvédelem közötti számos funkcióbeli egyezés mellett ugyanakkor a Javaslatnak ki kell fejeznie e két funkció közötti tartalmi és szervezetbeli különbségeket.

A Javaslat egyértelműen pozicionálja a Magyar Honvédséget az állami szervezetrendszerben: a feladatköri, funkcionális meghatározás mellett – amely szerint a Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme, a nemzetközi szerződésből eredő közös védelmi és békefenntartó feladatok ellátása, valamint a nemzetközi jog szabályaival összhangban humanitárius tevékenység végzése – a Javaslat egyértelműen rögzíti a Magyar Honvédség fegyveres erő jellegét.

Lényeges eleme a Javaslatnak, hogy – az utóbbi évtizedek sajnálatos környezeti és elemi csapásaira tekintettel – a Magyar Honvédség feladatává teszi a katasztrófák megelőzésében, továbbá a katasztrófák következményeinek elhárításában és felszámolásában való közreműködést.

A Magyar Honvédség szervezetére, feladataira, irányítására és vezetésére, működésére vonatkozó részletes szabályok meghatározását a Javaslat sarkalatos törvényre bízza. A Javaslat kifejezetten csak az irányítási viszonyok kereteit – ezen belül is kiemelve a Kormány szerepkörét – határozza meg.

A Javaslat a rendvédelmi funkciókkal rendelkező szervek közül kiemeli a rendőrséget és a nemzetbiztonsági szolgálatokat. A Javaslat mindkét szervezet vonatkozásában funkcionális, feladatköri meghatározással él: a rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme, a nemzetbiztonsági szolgálatoké pedig Magyarország függetlenségének és törvényes rendjének védelme, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése. Kiemelendő, hogy a Javaslat nem korlátozza egyéb, rendvédelmi funkciókkal rendelkező szerv kialakítását.

A rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, működésére vonatkozó részletes szabályok, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályai, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályok meghatározását a Javaslat sarkalatos törvényre bízza. A Javaslat e szabályozási tárgykörökből annyit emel ki, hogy e szervek működését a Kormány irányítja.

A Javaslat egységesen, egy szerkezeti egységben szabályozza a katonai műveletekben való részvételhez kapcsolódó döntések meghozatalára vonatkozó rendelkezéseket. A Javaslat a szabályozás kialakítása során két szempontot érvényesít. Az Országgyűlésnek biztosítja azokban az esetekben a döntési kompetenciát, amikor a Magyar Honvédség külföldi vagy magyarországi alkalmazásáról, külföldi állomásozásáról, valamint a külföldi fegyveres erők magyarországi vagy Magyarország területéről kiinduló alkalmazásáról, magyarországi állomásozásáról kell határozni, ennek megfelelően a törvényhozó hatalmi ág a legjelentősebb, Magyarország szuverenitását biztosító kérdésekben bír kompetenciával. A Javaslat ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Magyarország nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettsége, hogy a katonai műveletekben való részvételhez kapcsolódó döntések vonatkozásában a lehetőségekhez képest a legoperatívabban járjon el. A Kormány hatáskörébe tartozik ezért az olyan határátlépéssel járó csapatmozgások engedélyezése, amely nem jár a Magyar Honvédség vagy a külföldi fegyveres erők alkalmazásával, állomásozásával, vagy ha a csapatmozgás – járjon az akár a Magyar Honvédség vagy a külföldi fegyveres erők alkalmazásával, állomásozásával is – az Európai Unió vagy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapul.

A minősített időszaki helyzetek, a különleges jogrend Javaslatban való szabályozásának indoka az, hogy e rendelkezések magától az Alaptörvénytől engednek eltérést: a különleges jogrendben felfüggeszthetők vagy korlátozhatók az alkotmányosság klasszikus alapelvei. Ennek megfelelően ilyen időszakokban korlátozni lehet az emberi jogokat, a nyilvánosságot, illetve az államszervezet működésének szabályaitól, a hatalommegosztás elvétől kell eltérést engedni. Az Alaptörvényben rögzített elvektől, a demokrácia legfontosabb intézményeitől való eltérést az Alaptörvényen kívül más jogszabály nem rendezheti. A Javaslat célja, hogy a különleges jogrendre vonatkozó szabályokat áttekinthetően és egységesen, egy fejezetben állapítsa meg, az Alaptörvényben való szabályozást a lehetőségekhez képest a legrövidebben, ugyanakkor az alkotmányosság minimumát biztosítva határozza meg.

A Javaslat a különleges jogrend öt típusát különbözteti meg, amelyek a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a váratlan támadás és a veszélyhelyzet. A Javaslat – egységes szabályozási elveket követve – valamennyi esetben

a) meghatározza a különleges jogrend bevezetésének esetköreit,

b) meghatározza a különleges jogrend bevezetésére jogosult szervet, a döntéshozatal – ezen belül a „helyettesítés” – rendjét,

c) meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket – tekintettel arra, hogy a Javaslatban rögzített alapvető szabályoktól, garanciális rendelkezésektől térnek el – sarkalatos törvényben nem lehetne rendezni (például Honvédelmi Tanács működése esetén a köztársasági elnök jogköreit nem gyakorolja, a köztársasági elnök feladat- és hatáskörében a Honvédelmi Tanács jár el),

d) rögzíti azokat a lehetőségeket, amely az államszervezet – különösen a központi kormányzati szervek – hathatós cselekvését segíti elő (például a sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésének lehetősége, törvények felfüggesztésének a lehetősége, új jogalkotási hatáskör telepítése, stb.),

e) meghatározza a különleges jogrend tekintetében a garanciális korlátokat.

A garanciák közül kiemelendő, hogy a Javaslat rögzíti, hogy az Alaptörvény alkalmazása a különleges jogrendben nem függeszthető fel, az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható. Ugyancsak kiemelendő, hogy az alapvető jogok gyakorlása a békeidőszaki szabályoktól eltérő mértékben is korlátozható vagy felfüggeszthető, ugyanakkor egyes alapvető jogok (például az élet vagy az emberi méltóság) ezekben az esetekben is érinthetetlenek.

A különleges jogrendben alkalmazandó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

A Javaslat az Alaptörvény hatálybalépésének idejét – kellő felkészülési időt biztosítva az alkalmazásra – 2012. január 1-jével állapítja meg.

E helyütt teszi egyértelművé továbbá a Javaslat, hogy az Országgyűlés az Alaptörvényt a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdésének a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján, alkotmányozó hatalomként alkotja meg. Rögzíti a Javaslat azt is, hogy az ugyancsak alkotmányozó hatalomként megalkotandó, az Alaptörvény részét képező, de attól fizikailag különváló átmeneti rendelkezéseket, külön dokumentumként, később fogadja el.

A Záró rendelkezések részeként a Javaslat arról is rendelkezik, hogy az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat a Kormány terjeszti az Országgyűlés elé.