GÜ BH 2011/46
GÜ BH 2011/46
2011.02.01.
A félnek a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmében a vagyoni, jövedelmi viszonyaira vonatkozó valótlan nyilatkozata nem minősül a Pp. 8. § (3) bekezdés a) pont szerinti ,,az ügyre vonatkozó valótlan tényállításnak'', ezért emiatt vele szemben pénzbírság kiszabása nem alkalmazható. A valótlan adatok közlésének büntetőjogi következményei lehetnek [Pp. 8. § (3) bek., 2/1968. (I. 24.) IM r. 2. számú melléklete].
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésével a felperes részére teljes személyes költségmentességet engedélyezett, majd 13. sorszámú végzésével a felperest további személyek perbevonására és a keresetleveléhez már csatolt költségmentességi nyomtatvány hiányainak pótlására, a jövedelmére vonatkozó további nyilatkozatok megtételére, okiratok csatolására hívta fel jogkövetkezmények terhe mellett. Miután ennek a végzésnek a felperes nem tett eleget, az elsőfokú bíróság 17. sorszámú végzésével a felperes részére engedélyezett személyes költségmentességet megvonta és a pert megszüntette.
A felperes a végzés mindkét rendelkezése ellen fellebbezést terjesztett elő. Egyebek mellett arra is hivatkozott, hogy változatlanul fennállnak a személyes költségmentesség engedélyezésének a feltételei.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság 17. sorszámú végzését helybenhagyta és a felperest 50 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Utóbbi rendelkezését a Pp. 8. § (3) bekezdés a) pontjára alapította. A végzés indoklásában kifejtettek szerint a bíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a felperes a Megyei Bíróságon kérelmet terjesztett elő a jogtanácsosi névjegyzékbe való bejegyzése iránt, mely kérelméhez csatolta a 2007. július 1-jén és 2009. szeptember 1-jén kelt, vele megkötött munkaszerződéseket. E munkaszerződések tartalmából pedig az következik, hogy a személyes költségmentesség engedélyezésének jogszabályi feltételei már a kérelem előterjesztésekor sem álltak fenn, a kérelemben a felperes valótlan tényállításokat tett jövedelmi viszonyai vonatkozásában.
A felperes fellebbezésében az 1. sorszámú végzés pénzbírság kiszabásáról szóló rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérte. Előadása szerint 2008. szeptember 11-én, amikor a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet előterjesztette, a 2007-ben megkötött munkaszerződés még semmiféle jövedelmet nem eredményezett számára, a másik munkaszerződés megkötésére pedig a hiánypótlás elrendelése után került sor. A jogtanácsosi névjegyzékbe való bejegyzés iránti kérelmet elutasította a bíróság, mert nem találta igazoltnak a munkaviszony fennállását. A felperes tehát nem tanúsított a pénzbírság kiszabását megalapozó rosszhiszemű pervitelt.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
A Pp. 8. §-a a per elhúzására irányuló, feleslegesen többletköltségeket okozó magatartások mellett az igazmondási kötelezettség megsértését tekinti a pénzbírság kiszabását megalapozó, rosszhiszemű magatartásnak. A Pp. 8. § (3) bekezdésének a) pontja azonban nem általában a valótlan tényállítások megtételét, vagy valós tények tagadását kívánja pénzbírsággal szankcionálni, hanem csak az ügyre vonatkozó valótlan tényállításokat és csak az ügyre tartozó való tények tagadását. A Pp. 8. § (3) bekezdésének b) pontja sem bármilyen, hanem csak a per eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró tény elhallgatásának tulajdonít a pénzbírság kiszabása szempontjából jelentőséget, ahogy a 8. § (3) bekezdés c) pontjának alkalmazására is csak a per eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékra való alaptalan hivatkozás esetén kerülhet sor.
A tulajdonjog megállapítása iránti perben az a körülmény, hogy a felperes a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmében jövedelmi viszonyaira vonatkozóan esetleg valótlan tényállítást tett, nem érintette, nem érinthette az ügy érdemi elbírálását, annak jelen ügyben a költségmentesség megvonása szempontjából volt jelentősége. A költségmentesség engedélyezése céljából tett tényállítás nem minősül a Pp. 8. § (3) bekezdés a) pontja szerinti ,,ügyre vonatkozó'', ,,ügyre tartozó'' tényállításnak. A valótlan nyilatkozatnak esetleg büntetőjogi következménye lehet, figyelemmel a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 2. számú mellékletében írtakra.
Mindezekre tekintettel a Pp. 233/A. §-a alapján eljáró Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. § alapján alkalmazandó Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a másodfokú végzést megváltoztatta és a pénzbírság kiszabását mellőzte.
(Legf. Bír. Gf. IX. 30.115/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás