488/B/2011. AB határozat
488/B/2011. AB határozat*
2011.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság Hévíz Város Önkormányzata Képviselő-testületének az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 32/1995. (XII. 19.) rendelete 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó Hévíz Város Önkormányzata Képviselő-testületének az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 32/1995. (XII. 19.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdése megsemmisítését kérte. Az Ör. 2. § (1) bekezdése álláspontja szerint ugyanis túlságosan általánosan írja elő a hulladékszállítás kötelezettségét az ott megjelölt alanyokra nézve. Az indítványozó konkrét esetében a tulajdonában álló belterületi ingatlant gépkocsiparkoló céljára hasznosítja, amely hasznosítási módból fakadóan egyáltalán nem termelődik hulladék az adott ingatlanon. Mégis, az Ör. 2. § (1) bekezdése alapján, mivel szolgáltató tevékenységet végez, a díjfizetési kötelezettség reá is vonatkozik. Az indítványozó álláspontja szerint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 20. § (1) bekezdésével ellentétes az Ör. annyiban, hogy a Hgt. értelmében csak az ingatlanon keletkező hulladék elszállítása a tulajdonos kötelezettsége, ha azonban a szolgáltató tevékenységből hulladék nem keletkezik, a díjfizetési kötelezettségnek sem lehet alanya az ingatlantulajdonos. Az Ör. vizsgálni kért rendelkezése „túlzottan tágan fogalmazza meg a szolgáltatások kötelező igénybe vevőinek körét amikor is eleve feltételezi, hogy minden szolgáltató tevékenység során valamilyen mértékű hulladék keletkezik”, a törvényi rendelkezéseket szűkíti, ezért alkotmányellenes. Hivatkozott még az indítványozó a rendeletalkotási eljárási rend megsértésére is, továbbá arra, hogy az Ör. támadott szövege azért sérti a normavilágosság követelményét, mert olyan személyekre is kiterjeszti a szabályozás hatályát, akik a szolgáltatást igénybe venni nem tudják. Mindezek miatt a támadott rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti, s ezért az indítványozó az Ör. 2. § (1) bekezdésének visszaható hatályú megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. A Hgt. vizsgálatba bevont rendelkezései:
„13. § (1) A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.
(2) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett
a) jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy
b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti.”
„20. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.
(2) Az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot – a települési önkormányzat, Budapesten a Fővárosi Önkormányzat (a továbbiakban együtt: települési önkormányzat) rendeletében (a továbbiakban: önkormányzati rendelet) meghatározott feltételek mellett –, az abban megjelölt hulladékbegyűjtő helyre vagy hulladékkezelő telepre külön engedély nélkül maga is elszállíthatja.”
3. A települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) érintett rendelkezései:
„6. § (1) A települési hulladék kezeléséért közszolgáltatási díjat kell fizetnie annak, aki a Hgt. 20. § (1) bekezdése szerint a települési hulladék gyűjtésére és a közszolgáltatónak való átadására kötelezett, kivéve, ha a Hgt. 23. § f) pontja alapján az önkormányzat mentességet állapított meg, vagy a közszolgáltatás ingyenes.”
4. Az Ör. vizsgálatba bevont rendelkezései:
„2. § (1) Hévíz Város Önkormányzata által szervezett települési szilárd hulladék összegyűjtése, a szemétszállítás igénybevétele Hévíz város belterületén lévő minden lakás- és üdülőtulajdonosra, ipari, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet folytatóra nézve kötelező.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó azért kérte megsemmisíteni az Ör. 2. § (1) bekezdését, mert általánosan kötelezővé teszi a közszolgáltatás igénybevételét és a szolgáltatási díj megfizetését, tekintet nélkül arra, hogy adott belterületi ingatlanon a szolgáltató tevékenység jellegéből fakadóan egyáltalán nem keletkezik hulladék, így egyáltalán nem vesz igénybe szolgáltatást a tulajdonos.
„Az Alkotmánybíróság több hasonló ügyben hozott határozatában is kifejtette, hogy a települési szilárd és folyékony hulladék elszállítása és ártalmatlanítása közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatás, melynek igénybevétele az ellátott területen az önkormányzati rendeletben meghatározott módon az ingatlan tulajdonosa, használója részére kötelező. [52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 483, 487.] A Hgt.-ben foglalt alapelvi jelentőségű célok maradéktalan érvényesülése érdekében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.” (649/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1258, 1263.)
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. A települési szilárd és folyékony hulladék kezelésére vonatkozó részletes szabályokat a Hgt. IV. fejezete tartalmazza, a törvény 21. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez, és tart fenn. A Hgt. 23. §-a állapítja meg az e tárgykörben alkotott önkormányzati rendelet szabályozási tárgyát, továbbá a 25. § a hulladékkezelési közszolgáltatás díjmegállapításának szabályait rögzíti. A Hgt. 13. § (1) bekezdése értelmében: „A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.”; ugyanezen § (3) bekezdése pedig előírja: „Törvény, kormányrendelet vagy – települési hulladék esetében – önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek.” A Hgt. 20. § (1) bekezdése a települési szilárd és folyékony hulladékok tekintetében állapít meg különös szabályokat, ebben a körben az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban: ingatlantulajdonos) számára kötelezően előírja a hulladék gyűjtésének kötelezettségét. Az Ör. 2. § (1) bekezdése ennek megfelelően keletkeztet közszolgáltatási díjfizetési kötelezettséget, mivel az ingatlanon szolgáltató tevékenységet folytató személy akkor is használónak minősül a Hgt. 20. § (1) bekezdésének alkalmazásában, ha az ingatlannak egyébként ő nem volna tulajdonosa. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Ör. a Hgt. és a Kr. szabályainak megfelelően – annak keretei között – rendelkezik a közszolgáltatási kötelezettség kötelező igénybevételéről és az ellenszolgáltatás kötelező megfizetéséről. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a közszolgáltatás kötelező igénybevételét a Hgt. írja elő, így az Ör. ezzel lényegében azonos rendelkezése nem törvénysértő.
Az indítványozó szerint az Ör. kifogásolt rendelkezése – amely szerint az „ipari, kereskedelmi, szolgáltató tevékenységet folytatóra nézve kötelező” a szemétszállítás igénybevétele – azért is alkotmánysértő, mert sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel túlzottan tág meghatározása folytán olyan szolgáltató iparosokra nézve is kötelező, akik egyébként nem termelnek hulladékot, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérült.
Ahogy az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott, az Ör. megfogalmazása lényegében a Hgt. 20. § (1) bekezdésének megfelelő, ezért az indítványozó érvelésével szemben az nem minősíthető túlzottan tág megfogalmazásnak, így az nem vezet a jogállami jogbiztonság sérelmére az indítványozó érvei alapján.
„A Hgt. 25. § (1) bekezdése szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan, a közszolgáltatás jellegét, a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét, a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket alapul véve a külön jogszabályban meghatározottak szerint kell megállapítani. (…) Az Alkotmánybíróság már a – hasonló ügyben hozott – 48/2000. (XII. 18.) AB határozatában megállapította, hogy »a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. (…) Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díjmegállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi.« (ABH 2000. 484., 489.) Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy »üres« gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik és költségei merülnek fel. Figyelembe kell venni azt is, hogy az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag nem megoldható, vagy csak magas költségráfordítással biztosítható. (…) Nem életszerű azonban az, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen, egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért – a környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre is tekintettel – a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem idézi elő.” (506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1544–1545.)
Az indítványozó hivatkozása kifejezetten az volt, hogy esetében a gépkocsi-parkolóként való hasznosítás egyáltalán nem keletkeztet hulladékot. Még abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság elfogadná ezt az életszerűtlen hivatkozást, ekkor is az önkormányzati jogalkotó hatáskörébe tartoznék annak mérlegelése, hogy indokolt-e a Hgt. 23. § f) pontja alapján díjfizetési kedvezményt adni, vagy ingyenességet megállapítani. Az Alkotmánybíróság e körben megállapította, hogy az Ör. 7/A. §-a kérelem alapján igénybe vehető, több esetkört felölelő kedvezményt ad a hulladékszállítási díj megfizetésére. Így az ipari hasznosítású ingatlanok tekintetében akkor van mód kedvezmény igénybe vételére, ha „a kérelemmel érintett ingatlanban (lakásban) vállalkozási, üzleti (szálláshely-szolgáltatási) tevékenység nem folyik” [Ör. 7/A. § (1) bek. c) pont]. Az Alkotmánybíróság 35/B/2008. AB határozatában is megállapította, hogy a Hgt. szövegéből egyértelmű: a jogalkotónak mérlegelési jogkörébe tartozó lehetősége a kedvezmények adása és mértékük meghatározása (ABK 2010. október, 1215, 1218.) Ezt az alkotmányjogilag releváns megállapítást fenntartva, jelen ügyben az Alkotmánybíróság arra is rámutat, hogy a kedvezmények megadása és mértékük meghatározása az indítványozó érvei alapján a jogállami jogbiztonság elvével nem hozható alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatba.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdését az Ör. 2. § (1) bekezdése nem sérti, illetőleg az indítványozó egyes érvelései alapján azzal nem áll értékelhető alkotmányjogi kapcsolatban, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2011. június 6.
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
||||
|
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás