BÜ BH 2011/54
BÜ BH 2011/54
2011.03.01.
A Btk.-nak a jogos védelemre vonatkozó, a 2009. évi LXXX. törvény 4. §-ával módosított szabályai, mert szélesebb körben nyújtanak lehetőséget felmentő ítélet hozatalára, a korábbi jogállapothoz képest enyhébb elbírálást tesznek lehetővé, ezért a hatályba lépésüket – 2009. augusztus 9. napját megelőzően elkövetett – cselekményeket elbírálva is e szabályokat kell alkalmazni [Btk. 2. §, 29. §].
A városi bíróság perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet súlyos testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) és (6) bekezdés I. fordulata] mondta ki bűnösnek, ezért 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.
A történeti tényállás szerint:
A terhelt 2009. március 7-én délután három óra körüli időben barátjával, N. S.-ral D.-n egy vendéglőben tartózkodott; ahol jelen volt a szintén helybéli lakos, ittas állapotban lévő sértett is.
A sértett, valamint a terhelt és barátja között „érdemi indok nélküli” szóváltás alakult ki. Ennek során a sértett az asztalnál ülő terhelthez lépett és nyakánál megfogta a terhelt ruháját. A terhelt erre az asztaltól felállva ökölbe szorított kezeivel erősen felfelé ütött, ezzel egyrészt lerázta magáról a sértett kezeit, másrészt orrtájékon eltalálta a sértett arcát. Az ütés következtében a sértett a földre került, majd az egyik vendég kisegítette a vendéglőből.
A sértett a terhelt ütése következtében orrcsonttörést, agyrázkódást, arcának és koponyájának zúzódását szenvedte el, amely sérülések nyolc napon túl gyógyultak.
A jogerős ügydöntő határozat ellen, bűnösségének törvénysértő megállapítása miatt, felmentése érdekében – védője útján – a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Indokainak lényege szerint az eljárt bíróság, a Btk. 2. §-ának a sérelmével nem fogadta el az ügyben a jogos védelemre történt hivatkozását, holott az ítélet meghozatalakor már hatályban volt a Btk. 29. §-át módosító, a korábbihoz képest enyhébb, ránézve kedvezőbb anyagi jogi rendelkezés.
Ennek tartalma szerint a jogtalan támadás elől nem volt köteles kitérni; azt jogszerűen hárította el, az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből és menthető felindulásból lépte túl, amely – az új rendelkezések szerint – kizárja a büntethetőségét.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta, s a terhelt felmentését indítványozta.
Megítélése szerint is a terheltet jogtalan támadás érte; elhárító cselekménye szükséges volt, de annak eredménye alapján az elhárítás szükséges mértékét valóban túllépte. Emiatt az arányosság követelményének az elhárító cselekvősége már nem felelt meg.
A Btk. 29. §-ának módosított (2) bekezdése szerint túllépés esetén vizsgálandó, hogy arra ijedtség vagy menthető felindulás miatt került-e sor.
A jelen esetben a terhelti magatartás az általános közvélekedés szerint is menthető felindulásból fakadt; ráadásul a cselekménye kifejezetten védekező jellegű volt, a sértett által kiváltott kényszerű helyzetből történő szabadulást célozta.
A felülvizsgálati indítvány helyes indokainál fogva alapos.
A városi bíróság ítéletének meghozatala során a jogos védelemre vonatkozó anyagi jogi szabályokat figyelmen kívül hagyta.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében kötelezően irányadó tényállás szerint a terheltet jogtalan támadás érte. Büntetőjogi értelemben véve ugyanis jogtalan minden olyan támadás, ami tárgyilag valamely büntetőtörvényi tényállás keretei közé illeszkedik.
Maga a támadás pedig fogalmilag tevést jelent. Rendszerint valamilyen fenyegető, ellenséges, erőszakos jellegű magatartásban nyilvánul meg, ami személy és dolog ellen egyaránt irányulhat.
A sértett azzal, hogy a terhelt ruházatát a nyakrészen megragadta, személy elleni erőszakos, tettleges becsületsértésként értékelhető magatartást tanúsított.
Ekként a terhelt őt ért jogtalan támadást hárított el, amikor ökölbe szorított kezeivel erősen felfelé ütve kiszabadította magát a sértett fogásából, s ugyanezen mozdulattal neki súlyos sérülést okozott.
Miután a városi bíróság – a rövidített ítéletben felsorolt jogszabályokból megítélhetően – a jogos védelemre vonatkozó szabályokat nem alkalmazta, ítéletét a Btk. 29. §-ának, és 2. §-ának sérelmével hozta meg. Ez utóbbi §-t amiatt sértette, mert a 2009. évi LXXX. törvény 4. §-a 2009. augusztus 9-ei hatállyal a Btk.-nak a jogos védelemre vonatkozó szabályait módosította, s a cselekmény elbírálásakor, vagyis a támadott ítélet 2009. augusztus 25-én történt meghozatalakor már az új, enyhébb elbírálást lehetővé tevő rendelkezések voltak hatályban.
A módosítás során a törvényhozó abból az alapelvből indult ki, hogy a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie.
Ennek az elvnek megfelelően – a Btk. 29. §-ának (1) bekezdését változatlanul hagyva – a (2) bekezdést újraszabályozta éspedig tartalmilag akként, hogy büntetlenséget biztosít minden olyan elkövetőnek, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.
A korábbi szabályok szerint a felismerési képességében korlátozott azonban az elhárítás szükséges mértékét túllépő még büntetendő volt, csupán a büntetése volt korlátlanul enyhíthető.
Mindemellett a kialakult bírói gyakorlat bár azt az elvet követte, hogy a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a jogtalan támadás elől, bizonyos esetekben – pl. felmenővel, házastárssal, szemmel láthatóan tudatzavart személlyel szemben – mégis elvárta azt, és a kitérési kötelezettség nem teljesítése büntetőjogi felelősségre vonást eredményezett.
A jogos védelem módosított szabályai kitérési kötelezettséget nem írnak elő, sőt egyértelműen leszögezik: a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől [Btk. 29. § (3) bekezdése].
A jogos védelemre vonatkozó, a terhelt cselekményének elbírálásakor már hatályos anyagi jogi szabályok tehát a korábbinál enyhébbek; szélesebb körben adnak felmentő ítélet hozatalára lehetőséget.
Ezért a Btk. 2. §-ára figyelemmel a városi bíróságnak az új törvényi rendelkezések figyelembevételével kellett volna a terhelt cselekményét elbírálnia.
A fentebb már kifejtettek szerint a terheltet jogtalan támadás érte, ugyanekkor az ittas sértettel szemben kitérési kötelezettség nem terhelte. Azt sem volt köteles tűrni, hogy a sértett provokatív, zaklató módon a ruházatánál fogva a mozgásában is tovább korlátozza. Emiatt az elhárító cselekménye szükséges volt.
Az irányadó tényállásban nincs viszont adat arra, hogy a terhelt a ruházatának megragadásán túl, más, súlyosabb sértetti támadással is számolhatott. Erre figyelemmel pedig elhárító cselekményének az eredménye – orrcsonttörés, agyrázkódás okozása – az arányosság követelményének már nem felelt meg, mivel aránytalanul nagyobb sérelmet idézett elő, mint amit a jogtalan támadás okozott, illetve okozhatott volna.
Tekintve, hogy a terhelt az elhárítás szükséges mértékét túllépte, annak vizsgálata vált szükségessé, hogy arra ijedtségből, avagy menthető felindulásból került-e sor.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a legfőbb ügyészi állásponttal abban, hogy a barátja társaságában, nyilvános helyen, ülő helyzetben tartózkodó terheltnek az ellenreakciója az általános közvélekedés szerint is menthető felindulásból elkövetettnek tekinthető.
Mindezekre figyelemmel a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megtámadott határozatot megváltoztatta, s a terheltet a Be. 331. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 6. § (1) bekezdésének c) pontjára is – a Btk. 22. § f) pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró okból az ellene súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A pénzbüntetés címén befizetett összeg visszatérítéséről a Be. 585. §-ának (1) bekezdése szerint rendelkezett.
(Legf. Bír. Bfv. I. 536/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás