545/B/2011. AB határozat
545/B/2011. AB határozat*
2011.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 43. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 43. § (1) bekezdés c) pontja megsemmisítését kérték, mivel e rendelkezés szerintük ellentétes az Alkotmány jogbiztonságot garantáló 2. § (1) bekezdésével, illetve a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1) bekezdésével. A támadott előírás azt mondja ki, hogy a közös képviselő (intézőbizottság) jogkörében eljárva köteles közölni és beszedni a tulajdonostársaktól a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, külön jogszabályok alapján meghatározott (a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más) szolgáltatások díját, valamint érvényesíteni a közösség ezzel kapcsolatos igényeit.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével kapcsolatban [említve a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdését is, mely szerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie] az indítványozók arra hivatkoznak, hogy ellentmondás van a támadott előírás és a Thtv. 24. § (1) bekezdése (közös költség fizetésére vonatkozó szabály) között. A közös költség a közös tulajdon fenntartása költségeinek és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások fedezésére szolgál, ennek beszedését a törvény joggal teszi a közös képviselő feladatává. Ugyanakkor – hangzik az érvelés – a külön tulajdonon belül igénybe vett közüzemi és egyéb szolgáltatások nem kapcsolódnak a közös tulajdon fenntartásához, tehát a közös képviselőt nem is lehet felhatalmazni arra, hogy annak díjait (akár a közös költség részeként, akár azon felül) beszedje. A különböző szolgáltatási díjakat a fogyasztók a kapcsolódó – távhő, vízszolgáltatási, hulladékgazdálkodási – törvények alapján a szolgáltatóknak fizetik.
Az indítványozók kifejtik továbbá, hogy a társasháznak nincs joga a külön törvényekben szabályozott közüzemi szolgáltatási díjtól eltérő „külön társasházi díjak megállapítására, pl. úgy, hogy a tulajdoni hányad arányában határozza meg a szolgáltatás ellenértékét”. Ez ugyanis oda vezet(het), hogy a tulajdonosok nem a mindenkire kötelező hatósági árat fizetik egy adott, a külön tulajdonukban igénybe vett szolgáltatásért. Ennek következtében sérülnek az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvénynek a hatósági árak megállapítására és alkalmazására vonatkozó rendelkezései (7. §) és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése is. Az indítványozók értelmezésében emellett a Thtv. 43. § (1) bekezdés c) pontja azt is jelenti, hogy a „tulajdonosoknak felelősséget kell vállalniuk egymás magán-fogyasztásaiért”, tehát ún. fogyasztói kényszer-közösség jön létre. Mivel a családi házakban élők nem felelnek szomszédaik közüzemi tartozásaiért, illetve nekik „a szolgáltatás díját a jogszabályokban meghatározott mérték szerint kell megfizetni” – fogalmaznak kérelmükben –, szerintük a támadott rendelkezés a társasházban élők egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetését jelenti.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Thtv. érintett és támadott rendelkezései:
„24. § (1) A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.
(2) A szervezeti-működési szabályzatban kell meghatározni:
(…)
b) a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díja tekintetében az egyes szolgáltatásokra vonatkozó külön jogszabályok alapján történő elszámolás és a megfizetés szabályait,
(…)”
„43. § (1) A közös képviselő vagy az intézőbizottság jogkörében eljárva köteles:
(…)
c) közölni és beszedni a tulajdonostársakat terhelő közös költséghez való hozzájárulás összegét, továbbá a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, külön jogszabályok alapján meghatározott szolgáltatások díját, valamint érvényesíteni a közösség ezzel kapcsolatos igényeit. Ezen igények érvényesítése iránti perben a tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség – legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz történő érkezésétől számított harmincadik napra kell kitűzni. A kereset más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak és szünetelésnek helye nincs.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozók szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét elsősorban az idézi elő, hogy a Thtv. 43. § (1) bekezdés c) pontja értelmezhetetlen és ellentétes a törvény 24. § (1) bekezdésével.
A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.). Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673–674.). Az Alkotmánybíróság a Thtv. 43. § (1) bekezdés c) pontjával összefüggésben ilyen jogalkotási fogyatékosságot nem tárt fel, álláspontja szerint a támadott előírás az érintettek számára egyértelmű és világos normatartalmat hordoz.
Az Alkotmánybíróság ezután a Thtv. 43. § (1) bekezdés c) pontját a 24. § (1) bekezdésével összefüggésben is megvizsgálta.
Hangsúlyozni kell mindenekelőtt, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés csak akkor válik alkotmányellenessé, ha „alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176–177.]. Ugyanakkor a 21/1993. (IV. 2.) AB határozat azt is kimondta, hogy „[a]z ugyanazon törvényen belüli ellentétes szabályozás – különösen ha az a címzettek, az érintettek, a kötelezettek eltérő körére vonatkozik – már olyan fokú jogbizonytalanságot jelent, amely alkotmányellenes. Az anyagi alkotmánysértés, az alapjogi jogsértés itt ugyanis önmagában annak következtében megállapítható, hogy az az érintett állampolgároknál olyan fokú jogbizonytalanságot eredményezhet, amely kötelezettségeik teljesítését kiszámíthatatlanná, félreérthetővé és bizonytalanná teszi.” (ABH 1993, 172, 180.)
Jelen ügyben azonban az Alkotmánybíróság az indítványozók által kifogásolt szabályozási problémát, ellentétet nem tartotta megállapíthatónak. A Thtv. 24. § (1) bekezdése ugyanis arról szól, hogy a közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másként nem rendelkezik. A Thtv. 43. § (1) bekezdés c) pontja pedig a közös képviselő (intézőbizottság) kötelezettségévé teszi, hogy a tulajdonostársakkal közölje és tőlük beszedje az említett közös költséget, továbbá a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díját is, illetve, hogy érvényesítse a közösség ezzel kapcsolatos igényeit. A Thtv. 24. § (1) bekezdése tehát csak a 43. § (1) bekezdés c) pontja első mondatrészével áll összefüggésben (mindkét előírás a közös költséggel kapcsolatos részletszabályt tartalmaz), a Thtv. a 43. § (1) bekezdés c) pontjának második mondatrészével (közös költségen felül fizetendő díjak beszedése) azonban nem. Önmagában a közös költségnek a Thtv. 24. § (1) bekezdésében írt szabályából nem következik, hogy a közös képviselőnek ne lehetnének feladatai, kötelezettségei a külön tulajdonon belül nem mérhető szolgáltatások díjával kapcsolatban. Az indítványozók által hivatkozott két norma tehát nem áll összefüggésben egymással, és ellentétük sem állapítható meg. A támadott előírás nem okoz ellentmondást a törvényen belül.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy szerintük a támadott rendelkezés következtében a társasházban élők nem feltétlenül a hatósági árat fizetik a külön tulajdonukban igénybe vett – pl. közmű – szolgáltatásokért, ami az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény megsértése miatt ellentétes a jogbiztonság követelményével. Továbbá azt is állították, hogy a szabályozás (az egyes szolgáltatásokért fizetendő díj nagysága, illetve a tulajdonostársak egyetemleges felelőssége) a családi házban élőkkel való összehasonlításban diszkriminálja a társasház-tulajdonosokat.
A Thtv. 43. § (1) bekezdés c) pontját megvizsgálva az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítvány olyan tartalmat tulajdonít a támadott előírásnak, amely abból nem vezethető le: az említett rendelkezés egyrészt semmilyen összefüggésben nem áll azzal a kérdéssel, hogy a társasházi tulajdonostársaknak bizonyos szolgáltatásokért milyen összegű díjat kell fizetniük, a jogbiztonság sérelmére történő hivatkozás tehát megalapozatlan. A támadott szabályból másrészt az sem következik, hogy a külön tulajdonon belül igénybe vett szolgáltatásokkal kapcsolatos esetleges tartozásokért a tulajdonosok egyetemleges felelősséggel tartoznának. Ebből következően pedig nem vizsgálható a diszkrimináció tilalmának esetleges sérelme az indítványozók által állított összefüggésben.
Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és a 70/A. § (1) bekezdésére alapított kérelmet megalapozatlannak ítélte és elutasította.
Budapest, 2011. június 7.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás