BÜ BH 2011/61
BÜ BH 2011/61
2011.03.01.
Magánvádas eljárásra tartozó ügyekben az ügyészség, illetve a nyomozóhatóság a feljelentést köteles átvenni, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalni és a feljelentés elutasítása helyett azt a magánvádas eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak megküldeni [Be. 172. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2006. szeptember hó 8. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében, s ezért őt megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt ellen a bíróságon volt folyamatban veszélyes fenyegetés szabálysértésének elkövetése miatt szabálysértési eljárás. Ebben az eljárásban Cs. K.-t, a jelen ügy sértettjét tanúként hallgatta meg a bíróság, aki a 2003. május hó 6. napján megtartott tárgyaláson terhelő vallomást tett a terheltre. Ugyanezen a tárgyaláson a terhelt megkérdezte Cs. K. sértettet, hogy ismeri-e F. A.-t, majd azt állította Cs. K.-ról, hogy: „A kislányt egyébként zaklatta szexuálisan is a telefonban.” Ezen állítását az eljáró bíró által a hamis vádra történő kioktatást követően is fenntartotta.
Az elhangzottak miatt Cs. K. 2003. június hó 4. napján feljelentést tett a terhelt ellen hamis vád miatt a rendőrkapitányságon. Feljelentését – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező – megyei főügyészség nyomozó hivatala a 2003. július hó 21. napján kelt határozatával elutasította, mivel a hamis vádra vonatkozó gyanú hiányzott. Ugyanakkor felhívta a sértett figyelmét, hogy ez nem akadálya annak, hogy rágalmazás vétsége miatt eljárást kezdeményezzen. Ezt követően kezdeményezett magánvádas eljárást Cs. K. a terhelttel szemben a bíróságon.
Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a terhelt cselekményét a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő rágalmazás vétségének minősítette.
Az elsőfokú ítélet ellen a védő által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2007. március hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást – egyebek mellett – azzal egészítette ki, hogy a magánvádló a feljelentést 2003. augusztus hó 1. napján nyújtotta be.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntetőeljárás szabályainak a megsértésével került sor. A sértett, mint magánvádló 2003. augusztus 1-jén tette meg az eljárást megindító feljelentését, amelynek tárgyát a 2003. május hó 6. napján a bíróság előtt folyamatban volt szabálysértési ügyben felvett jegyzőkönyv szerint a tanúra tett kijelentése képezte.
A Be. 173. §-ának (1) bekezdése szerint magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás. E szakasz (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a magánindítványt attól a naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének a kilétéről tudomást szerzett.
A feljelentő 2003. május 6-án szerzett tudomást a bíróságon, a tanúkénti kihallgatása során a sérelmére elkövetett cselekményről. Ettől kezdve 30 nap állt a rendelkezésre a magánindítvány előterjesztésére, amely jogvesztő, tehát annak elmulasztása miatt igazolásnak nincsen helye. A magánvádló e határidőt elmulasztotta, így elveszítette azt a jogát, hogy rágalmazás miatt eljárást kezdeményezzen.
A terhelt és a védő mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a büntetőeljárás megszüntetését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján – akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
A Be. 373. §-a (1) bekezdésének I/b) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az eljárást megszünteti, ha az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet. Mivel a Btk. 183. §-a szerint a 179. §-ban meghatározott rágalmazás elkövetői magánindítványra büntethetők, ezért a terhelt és a védő felülvizsgálati indítványa alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye.
Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértettnek a büntetőügyekben eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság előtt tett minden olyan akarat-kijelentését, illetve nyilatkozatát, amely szerint a terhére elkövetett bűncselekmény miatt az elkövető felelősségre vonását kezdeményezi, illetve kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.
Az irányadó tényállás szerint a magánvádló a 2003. május hó 6. napján megtartott tárgyaláson elhangzott sértő kijelentés miatt 2003. június hó 4. napján feljelentés tett a rendőrkapitányságon, a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt. E feljelentéssel a terhelt büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezte. A sértett feljelentése – a tettazonosság keretébe tartozó cselekmény miatt – joghatályos magánindítványnak tekintendő és nincs jelentősége annak, hogy a sértett a feljelentésében hamis vádként jelölte meg azt a cselekményt, amely miatt a feljelentett büntetőjogi felelősségre vonását kérte.
Tévesen hivatkozott tehát a felülvizsgálati indítványában a terhelt és a védő arra, hogy a magánindítvány előterjesztésére csak 2003. augusztus hó 1. napján került sor. Figyelemmel azonban arra, hogy egyrészről a másodfokú bíróság ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint a sértett a feljelentését 2003. augusztus hó 1. napján tette meg, másrészről pedig arra, hogy a megyei főügyészség nyomozó hivatala a feljelentés elutasításával egyidejűleg az iratokat nem küldte meg a magánvádas eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak, hanem a sértettet hívta fel arra, hogy a magánvádas eljárást ő kezdeményezheti a bíróságnál, a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá.
A Be. 172. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznél, illetve nyomozó hatóságnál tették, a feljelentést ez is köteles átvenni, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalni, és az eljárásra jogosultnak megküldeni. E rendelkezés értelemszerű alkalmazásával olyan ügyekben, amelyek magánvádas eljárásra tartoznak, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság a feljelentést köteles átvenni (illetve felvenni) és a feljelentés elutasítása helyett azt a magánvádas eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak megküldeni. Miután a magánindítvány ismételten nem terjeszthető elő, ezért újabb feljelentés megtétele szükségtelen.
A terhelt marasztalására mindezek alapján joghatályos magánindítvány előterjesztése nyomán indult magánvádas eljárás eredményként került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 728/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás