PÜ BH 2011/64
PÜ BH 2011/64
2011.03.01.
A jogerős ítéleten alapuló, az ítélet meghozataláig lejárt és a jövőben esedékes használati díj követelését a tulajdonostárs az őt terhelő megváltási ár tartozásba beszámíthatja. A megváltási ár tartozás beszámítás útján történt kiegyenlítésének megállapítása iránt kereset indítható [Ptk. 296. §, 297. §, Pp. 123. §, 229. §].
A perbeli házas ingatlan a felperes szüleinek egyenlő arányú közös tulajdona volt; a felperes az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét az édesanyjától örökölte. Édesapja újabb házasságot kötött a II. r. alperessel, majd a házasságuk felbontása után öröklési szerződéssel örökösévé tette volt házastársát, a felperes apjának halálát követően így lett az alperes az ingatlan másik 1/2 tulajdoni illetőségének tulajdonosa.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az ingatlanon a közös tulajdont megszüntette akként, hogy az alperes tulajdoni illetőségét az alperes által lakottan 2 866 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. Megkereste a földhivatalt, hogy a megváltási ár megfizetésének igazolása mellett az alperes tulajdoni illetőségére a felperes tulajdonjogát jegyezze be. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 491 995 forint 2003. november 30-ig lejárt többlethasználati díjat és annak 2001. január 1-jétől járó törvényes késedelmi kamatát, 2003. október 1-jétől pedig havonta 45 110 forint használati díjat.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta s az alperesnek járó megváltási árat 4 290 000 forintra felemelte, a felperest feljogosította, hogy a megváltási árba beszámíthassa az alperes a 2005. február 28-ig lejárt 2 708 865 forint használati díj-tartozását. A földhivatalnak szóló megkeresést akként módosította, hogy a felperes tulajdonjogának bejegyzését a másodfokú ítéletben meghatározott megváltási ár megfizetésének igazolása után jegyezze be.
Az alperes jogerős ítélettel szemben sikertelenül kezdeményezett perújítást.
A felperes 2006. február 6-án írásban közölte az alperessel, hogy a jogerős ítélet meghozatala után keletkezett 410 260 forint használati díj tartozását is beszámítja az alperesnek járó megváltási árba.
A földhivatal felhívta a felperest, hogy igazolja: a jogerős ítéletben meghatározott használati díj-tartozás beszámítása után fennmaradó 1 581 135 forint megváltási árat az alperesnek megfizette, vagy ügyvédi letétbe helyezte. A felperes a hiánypótlási felhívásra közölte a földhivatallal, hogy a jogerős ítélet meghozatala óta felgyűlt használati díj követelésének a megváltási árba való beszámításával a megváltási ár tartozása megszűnt, ezért a tulajdonjoga bejegyzésének nincs akadálya.
A földhivatal a felperes kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy a hiánypótlási kötelezettségének nem tett eleget, a határozatát a másodfokú ingatlanügyi hatóság helybenhagyta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2007. június 30-án neki kamatokkal együtt 1 875 619 forint megváltási ár tartozása állt fenn, neki azonban eddig az időpontig ugyancsak kamatokkal 2 454 980 forint használati díj követelése keletkezett az alperessel szemben. Kérte arra való feljogosítását, hogy a használati díj követelését az alperes megváltási ár követelésébe beszámíthassa; a beszámítással pedig a tartozása megszűnt. Mivel ily módon a jogerős ítéletben megállapított megváltási ár fizetési kötelezettségének eleget tett, a tulajdonjoga bejegyzésének nincs akadálya.
Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte arra való hivatkozással, hogy a felperesi igény tárgyában már jogerős ítélet született.
Érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a felperest fizetésre kötelezte; a felperes a jogerős ítéleti rendelkezésnek akkor tett volna eleget, ha az ítélet előírásainak megfelelően teljesíti a kötelezettségét. Hangsúlyozta, hogy a felperesek a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hozott jogerős ítélet után lejárt használati díjakat csak akkor számíthatta volna be az ő megváltási ár követelésébe, ha ő a követelése végrehajtását kéri. Állította, hogy az ingatlanon 7 000 000 forint értékű beruházást végzett, melyet a közös tulajdon megszüntetése iránt folyt perben a bíróságok nem számoltak el a javára. Előadta, hogy a közös tulajdont megszüntető ítélet meghozatala óta is végzett 2 000 000 forint értékben beruházásokat az ingatlanon. Úgy nyilatkozott, hogy a beruházásai értékét beszámítja a felperes használati díj-követelésébe.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy 2007. június 30-án a felperesnek az alperessel szemben 1 875 619 forint megváltási ár, az alperesnek a felperessel szemben a 2 140 532 forint használati díj-tartozása állt fenn feljogosította a felperest, hogy a használati díj-követelését az alperes megváltási ár követelésébe beszámítsa, megállapította, hogy a felperes megváltási ár-tartozása a beszámítással megszűnt, az alperest kötelezte a felperes tulajdonjogának a korábbi perben hozott jogerős ítélet alapján történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az alperes pergátló kifogását alaptalannak tartotta, mert a felperes perben érvényesített megállapítási keresetére a közös tulajdon megszüntetése iránt folyt perben hozott ítélet jogereje nem terjed ki. Az érdemi döntésének indokolásában kifejtette: A közös tulajdon megszüntető ítélet meghozatala óta a felperesnek a megváltási ár tartozását meghaladó használati díj-követelése keletkezett, így okkal nem kívánt az alperesnek a megváltási árra fizetéseket teljesíteni. Ezért a megállapítási kereset indíthatóságának Pp. 123. §-ában megszabott feltételei fennálltak.
A felperes 2007. június 30-án 1 581 135 forinttal és annak 2005. február 18-ától járó kamataival tartozott megváltási ár címén az alperesnek; a tartozása kamatokkal együtt 1 875 619 forintot tett ki. Ugyanebben az időpontban az alperes tartozott a 2005. március 1-je és 2007. június 30. között keletkezett havi 45 110 forint, összesen 1 263 080 forint használati díjjal és a másodfokú ítélet meghozatalakor fennálló 1 941 995 forint használati díj-tartozás 2001. január 1-je. és 2005. február 17. napja között lejárt kamataival 877 452 forinttal. A felperes a használati díj-követelését a Ptk. 296. §-a alapján a megváltási ár-tartozása erejéig jogosult volt beszámítani. A beszámítással a felperes tartozása megszűnt, ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy az alperes köteles tűrni a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.
A felperes pénzkövetelést nem érvényesített, ezért az alperesnek nem volt mibe a 9 000 000 forintos követelését beszámítani. A beszámítást a Ptk. 297. §-ának (4) bekezdése egyébként is kizárta volna, mert az alperes beszámítani kívánt követelése nincs végrehajtható határozatba foglalva, míg az alperes használati díj-fizetési kötelezettségét jogerős és végrehajtható ítélet állapította meg.
A perben a bíróságnak arra nem volt lehetősége, hogy az ingatlanügyi hatóságot a felperes tulajdonjogának bejegyzése végett megkeresse, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. 26. §-ának (8) bekezdése értelmében a bíróság csak akkor kezdeményezhet földhivatali eljárást, ha az eljárása során bejegyezhető jogra, vagy feljegyezhető tényre vonatkozó határozatot hozott, a per tárgya pedig nem az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jog vagy tény, hanem annak megállapítása volt, hogy van-e a felperesnek még fennálló megváltási ár tartozása vagy sem. Ugyanezen indokokra tekintettel a felperes ingatlanügyi hatóság megkeresése iránti kereseti kérelmét el kellett utasítani.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában előírt feltételei nem álltak fenn. A felperes a jogerős ítélet végrehajtása útján a használati díj-követelése teljesítését kérheti, és jogainak megóvása érdekében sincs szüksége megállapítási keresetre. A felperes jogosult arra is, hogy „a még el nem bírált időszakra peres eljárás során kérje az alperes marasztalását az időközben esedékessé vált használati díjak megfizetésére.” A jogerős ítélet meghozatala után lejárt használati díjak beszámítására azért sincs lehetőség, mert „a beszámítás célja az azonos jogalanyok között fennálló kölcsönös követelések egy jogcselekménnyel történő elszámolása, a kötelezettségek megszüntetése (Ptk. 296. §)”. „A megállapítási kereset azért is alaptalan, mert az így teljesített keresettel a felperes tulajdonképpen a közös tulajdon megszüntetésének módjától eltérő, új fizetési mód alkalmazását kívánja elérni.” Utalt a földhivatali határozatokra, amelyek elutasították a felperes arra irányuló kérelmét, hogy tekintsék igazoltnak a megváltási ár megfizetését; az első- és másodfokú ingatlanügyi hatóságok ugyanis azt kívánták meg a bejegyzés foganatosításának feltételeként, hogy a felperes az ítéletben megszabott módon való teljesítést igazoljon.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Azzal érvelt, hogy megállapítási kereset indításának helye volt, ugyanis az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a beszámítandó követelése jogerős ítéletbe van foglalva, ezért téves és iratellenes a másodfokú bíróság álláspontja miszerint a másodfokú ítélet meghozatalát követően lejárt használati díjak megfizetése iránt neki új keresetet kellett volna indítania. A tartozása megszüntetésének ítéleti megállapítására azért van szükség, hogy a tulajdonjogát a közös tulajdont megszüntető ítélet alapján az alperes 1/2 tulajdoni illetőségére az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Peren kívül ez nem volt elérhető, mert az alperes megváltási ár követelése kiegyenlítésének megtörténtét elismerő nyilatkozatot nem volt hajlandó kiadni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme az elsőfokú ítélet hatályban tartására irányult.
A másodfokú ítélet az eljárási szabályoknak az ügy érdemi elbírálására kiható megsértése miatt jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság részítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének a közös tulajdon megváltás útján történő megszüntetéséről szóló, továbbá az alperest a felperes részére 2003. október 1. napjától havi 45 110 forint használati díj megfizetésére kötelező rendelkezését; ugyanakkor a felperes által fizetendő megváltási ár összegét 4 290 000 forintra, a jogerős ítélet meghozatalának időpontjáig lejárt használati díjak együttes összegét 2 708 865 forintban állapította meg és feljogosította a felperest ezen összeg beszámítására az alperesnek járó megváltási árba. A használati díj kamatának beszámításáról nem rendelkezett, mert a felperes ilyen kérelmet nem terjesztett elő.
A Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozatával tartozásába beszámíthatja. A beszámítás lehetőségét – egyebek mellett – korlátozza a Ptk. 297. § (4) bekezdése, amely végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelés beszámítását engedi meg.
Az adott esetben a felperesnek a jogerős ítélet meghozataláig lejárt, illetve az elszámolás időpontjától havonta esedékessé vált [Pp. 122. § (2) bekezdés] használati díj és azok törvényes kamatait is magában foglaló követelése, valamint az alperesnek a felperessel szemben fennálló megváltási ár követelése bírósági ítéleten alapul, ennél fogva a szóban forgó követelések beszámításának jogszabályi akadálya nem volt.
A közös tulajdon megszüntetéséről rendelkező jogerős ítélet mind a megváltási ár, mind az ítélethozatalig lejárt használati díj megfizetésére a szemben álló feleket külön-külön kötelezte és „feljogosította” a felperest a megítélt követelése beszámítására. Ha a beszámítás bírósági eljárás során tett nyilatkozattal történik, e nyilatkozat megtételével egyidejűen a beszámítás erejéig a követelés megszűnik [Ptk. 296. § (2) bekezdés], tehát a bíróság a megváltási ár összegének megjelölése mellett azt a felet, akinek a tartozása nagyobb összegű, csak a különbözeti összeg megfizetésére kötelezheti. Ezért a közös tulajdon megszüntető ítélet beszámításra feljogosító rendelkezése értelemszerűen azt jelenti, hogy a beszámított összeg erejéig az alperes követelése megszűnt. Az a tény pedig, hogy a felperes kamatkövetelése beszámítását nem kérte, nem változtat annak jogerős megítéltségén (e részében az elsőfokú bíróság ítélete ugyanis annak helybenhagyása folytán jogerőre emelkedett), viszont ennek – miként az ítélethozatalt követően esedékessé vált használati díjak – beszámíthatóságához valóban szükséges a felperes beszámításra irányuló nyilatkozata.
Téves és iratellenes a jogerős ítéletben részletezett az az álláspont, miszerint a megállapítási perben a Pp. 123. §-ában foglalt mindkét feltétel – a jogvédelem szükségessége és a teljesítés követelésének kizártsága – hiányzik. Az ítélethozatalt követően esedékessé váló – de a jövőre szólóan megítélt – használati díj-követelés annak előre nem látható összege miatt a közös tulajdon megszüntetési perben nyilvánvalóan nem volt beszámítható. Az alperes a követelése behajtása érdekében végrehajtási eljárást nem kezdeményezett, így a felperes végrehajtás megszüntetési perrel sem védekezhetett. Olyan helyzet állt elő tehát, hogy a felperes teljesítés iránti pert nem indíthatott, mert azt a Pp. 229. § (1) bekezdése kizárta (mivel az alperest jövőbeni szolgáltatásainak teljesítésére a jogerős ítélet már kötelezte), ugyanakkor jogainak az alperessel szemben való megóvása (sőt ennél több jog érdekében: tulajdonjogának megszerzése) végett a Pp. 123. § szerinti megállapítási per indítása szükséges volt. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a most említett okokból a megállapítási per feltételeinek hiányát állapította meg.
Megalapozatlan a jogerős ítéletnek az a megjegyzése is, hogy a használati díj után járó kamat beszámítása tekintetében a kereset egyébként is elutasítandó lenne, mert annak „beszámítását a felperes nem kérte”. Az elsőfokú bíróság az alperest kamatfizetésre kötelező rendelkezését a másodfokú bíróság helybenhagyta, s annak beszámítását csupán azért mellőzte, mert erre irányuló kérelmet a felperes nem terjesztett elő. Ez azonban nem zárja ki, hogy a felperes a beszámításra irányuló nyilatkozatát később megtegye.
Tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a kereset tárgyát is. Nem arról volt szó ugyanis, hogy az alperes által a jelen perben érvényesített követeléssel szemben kívánt beszámítással élni, hanem a közös tulajdon megszüntetési perben terhére megítélt megváltási árral szemben számította be az időközben esedékessé vált követelését.
Végül alapvetően téves a másodfokú bíróság álláspontja abban is, hogy a felperes keresete a korábbi ítéletben elrendelt teljesítési módtól eltérő „új fizetési mód alkalmazását kívánja elérni”. A közös tulajdon megszüntetéséről rendelkező ítélet a megváltási ár pénzbeli kiegyenlítéséről rendelkezett, miként az alperest is a használati díj pénzbeli megfizetésére kötelezte. Két egynemű és lejárt követelés áll tehát szemben, így a beszámítás a teljesítés módját nem változtatja meg.
Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság érdemben nem bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, így annak megváltoztatására a felülvizsgálati eljárás keretében a BH 2004/108. szám alatt közzétett legfelsőbb bírósági határozatban kifejtett garanciális elvek következtében nem kerülhetett sor, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak érdemben kell a keresetet elbírálnia és állást kell foglalnia abban, hogy a felperesnek a használati díj követelése és kamatai a felperes megváltási ár tartozását elérték-e. Ha igen, a megváltási ár tartozás beszámítás folytán történt kiegyenlítése megállapításának és a közös tulajdont megszüntető részítéletbe foglalt megkeresés alapján a felperes tulajdonjoga bejegyzésének nincs akadálya.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.573/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás