PÜ BH 2011/66
PÜ BH 2011/66
2011.03.01.
Ha az ügyvéd a megbízási szerződésben kikötött „sikerdíjához” azért nem jut hozzá, mert az eredmény a megbízási szerződés megbízó részéről történt önkényes felmondása után következett be, a megbízottat a sikerdíj kártérítés címén megilleti [Ptk. 474. §, 476. §, 479. §, 483. §].
A peres felek 2002. május 22-én megbízási szerződést kötöttek, melyben az alperes megbízta a felperes ügyvédi irodát a volt munkáltatójával szemben indítandó perben a perbeli képviseletével. A szerződésben a felek rögzítették, hogy az alperes az általa indítandó munkaügyi perben részére megítélt összeg 25%-át köteles az ügyvédi irodának megbízási díjként megfizetni. Abban az esetben, ha az alperes a képviseleti megbízást bármikor indoklás nélkül „külső ok nélkül” saját elhatározásából felmondja, köteles a felmondással egyidejűleg munkadíj címén 2 500 000 forintot fizetni a felperesnek.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a munkáltató az alperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Az összegszerűségről döntő elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság 2007. június 1-jén hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az alperes 2007. december 4-én az ügyvédi megbízást külső okra hivatkozással azonnali hatállyal felmondta, majd a munkaügyi bíróságon folytatódó eljárásban 2007. december 7-én új jogi képviselővel jelent meg. A 2008. január 16-án tartott tárgyaláson a felek a munkaügyi bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, melyben a munkáltató 37 500 000 forint jövedelempótló kártérítés megfizetését vállalta.
A felperes keresetében elsődlegesen elmaradt hasznának megfelelő kára, másodlagosan 3 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 5 000 000 forintot és kamatait.
Megállapította, hogy a felperes ügyvédi tevékenysége nagyrészt eredményre vezetett. Az alperes visszaélésszerűen gyakorolta a felmondás jogát közvetlenül az egyezség megkötését megelőzően. A felmondás úgynevezett külső okát az alperes nem bizonyította. Ezért a felperes szerződésben kikötött sikerdíja felel meg a felperes elmaradt hasznának, amit a keresetben igényelt 5 000 000 forint nem ér el.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait megváltoztatva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a megbízási szerződést nem indokolatlanul mondta fel. Ezért a felperes a Ptk. 483. § (3) bekezdése alapján kártérítésre nem tarthat igényt. Ugyanezen törvényhely értelmében azonban a díjnak a tevékenységével arányos részét követelhette, ami az úgynevezett sikerdíjas megbízások esetében azt jelenti, hogy a díjazás olyan arányban illeti meg, amilyen arányban a megbízási szerződés megszűnéséig kifejtett tevékenységével a későbbi sikerhez hozzájárult. Ezt az arányt a másodfokú bíróság legalább 80%-ban határozta meg. Ennek alapján a felperest 7 500 000 forint megbízási díj illetné meg, amit a keresetben követelt összeg nem ér el.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a felperessel sikerdíjas szerződést kötött, az eredmény azonban nem a felperes képviseleti tevékenységének az idején jelentkezett. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes szerződésszegő magatartása adott alapot a megbízás felmondására, ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 478. § (3) bekezdésének és 205. §-ának a megsértésével marasztalta az alperest. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes a keresetét nem a Ptk. fenti szabályára, hanem a Ptk. 5. §-ára és 339. §-ára, másodlagosan 478. § (1) bekezdésére alapította.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a perbeli ügyvédi megbízási szerződést 2007. december 4-én „külső okra” hivatkozással azonnali hatállyal felmondta. A bíróságnak a jelen per keretei között ennek a felmondásnak a megalapozottságát, tehát azt kellett vizsgálni, hogy a felperes szerződésszegése alapozta-e meg a felmondást. A felmondás jogszerűségét egyebekben nem kellett vizsgálni, mert a Ptk. 483. § (1) bekezdése alapján a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatta. Ezt megalapozhatta többek között az a körülmény, hogy az alperesnek a felperes tevékenységébe vetett bizalma – szubjektív, az alperes feltételezéseire visszavezethető okból – megingott. Amennyiben azonban a felmondásra alapos ok nélkül, tehát önkényesen és visszaélésszerűen került sor, a Ptk. 483. § (3) bekezdése alapján a megbízót a megbízottal szemben kártérítési felelősség terhelheti.
A Legfelsőbb Bíróság a felmondás okát illetően a másodfokú ítélet indokaitól eltérően az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával értett egyet. Az alperes felmondásában hivatkozott „külső ok”, azaz a felperes szerződésszegése a peradatok alapján nem volt megállapítható. Az alperes alaptalanul hivatkozott ebben a körben arra, hogy a volt munkáltatójával folytatott egyezkedés során a felperest csak a saját nyeresége maximalizálására irányuló cél vezette. Az egyeztetési folyamat objektív körülményeit vizsgálva ezzel szemben megállapítható, hogy a felperes az alperest megillető járandóság ismeretében megalapozottan utasította el a munkáltatónak a 10-20 millió forint megfizetésére irányuló egyezségi ajánlatait. A további fejlemények is azt támasztják alá, hogy a munkáltatónak még a 30 millió forint körüli egyezségi ajánlata sem felelt meg az alperes érdekeinek. Az egyezségre végül 37,5 millió forint összegben történő megállapodással került sor. Ebből következően a felperes a Ptk. 474. § (2) bekezdésének, az alperes érdekeinek megfelelően folytatta az egyezségi tárgyalásokat. A Ptk. rendelkezésével, illetőleg az ügyvéd megbízotti felelősségével ellentétesen járt volna el, ha az alperes instrukcióinak megfelelően az alacsonyabb összegű egyezségi ajánlatokat elfogadja. A Ptk. 476. §-a szerint, ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni; ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik. A fentiekből következően a felperes nem szerződésszegő módon, hanem szerződésszerűen járt el. Abból a körülményből, hogy az alperes ezt nem ismerte fel, nem következik sem a felperes szerződésszegő magatartása, sem az a megállapítás, hogy az alperes a megbízási szerződést – a felmondásában közölt – alapos okból mondta volna fel. Ebből következően a felperest a Ptk. 483. § (3) bekezdése alapján a keresetben igényelt elmaradt hasznának megfelelő kártérítés megilleti.
Az alperes tényszerűen hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes által vállalt eredmény a megbízási szerződés megszűnését követően következett be. A Ptk. 479. § (2) és (3) bekezdése alapján a megbízási szerződés megszűnésekor valamennyi követelés esedékessé válik. Ezért a másodfokú bíróság a kereset jogalapját illetően tévesen hivatkozott a Ptk. 478. § (3) bekezdésének a rendelkezésére. A felperest a szerződésben kikötött „sikerdíj” az elmaradt hasznának megfelelő kár [Ptk. 355. § (4) bekezdése] megtérítése címén illeti meg.
A másodfokú bíróság ugyanakkor helyesen utalt arra, hogy a kereseti kérelemben megjelölt jogcím a bíróságot nem köti. Ezért az alperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte, hogy a bíróság a kereseti kérelem korlátain túlterjeszkedve hozta meg marasztaló döntését.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – az elsőfokú ítélet helyes indoklásával – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.552/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás