PÜ BH 2011/69
PÜ BH 2011/69
2011.03.01.
A kirendelt védő nem tekinthető egyéb közfeladatot ellátó személynek, ezért a nyomozó hatóság adatkezelőként nem kötelezhető az Avtv. 19. § (4) bekezdése alapján a kirendelt védő nevének és kirendelési számának, mint közérdekből nyilvános adatnak a kiadására [1992. évi LXIII. tv. 19. §].
A felperes jogvédő szervezet 2009. augusztus 18-án azzal a kérelemmel fordult az I-II. r. alperes rendőrkapitánysághoz, hogy adjanak tájékoztatást az illetékességi területükön, a hatáskörükbe tartozó ügyekben a 2008. évben kirendelt védők nevéről és az egyes ügyvédekre lebontva a kirendelések számáról. Álláspontja szerint előbbi a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avtv.) 2. § 5. pontja és a 19. § (4) bekezdés 2. fordulata értelmében közérdekből nyilvános adat, míg utóbbi a 2. § 4. pont szerint közérdekű adat.
Az I. r. alperes 2009. augusztus 26-ai, a II. r. alperes 2009. augusztus 27-ei válaszában azt közölte a felperessel, hogy a védők neve nem közérdekű adat és nem közérdekből nyilvános adat, mivel a védő nem állami helyi önkormányzati, vagy közfeladatot ellátó szerv tagja, így a neve személyes adatnak tekintendő. Hivatkoztak arra is, hogy a nyomozó hatóság nem rendelkezik nyilvántartással a védők kirendelésének számáról, annak kigyűjtése aránytalan munkateherrel járna.
A felperes 2009. szeptember 25-én benyújtott keresetében az írásbeli kérelmében megjelölt adatok közzétételére kérte kötelezni az alpereseket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket: 60 napon belül közöljék a felperessel, hogy a 2008. évben az illetékességi területükön, a hatáskörükbe tartozó ügyekben, név szerint beazonosíthatóan kiket rendeltek ki védőként és az egyes védők kirendelésére hány alkalommal került sor.
Az Avtv. 2. § 8. pontja alapján megállapította, hogy az alperesek adatkezelőnek minősülnek a kért adatok tekintetében, mivel nem vitásan és az adatok jellegéből megállapíthatóan a kért adatok birtokában vannak.
Az Avtv. 19. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy a védő nem tekinthető közfeladatot ellátó személynek. Ugyanakkor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (Be.) 46. és 48. §-ai alapján a kötelező védelem körében megtett intézkedések olyan közérdekű tevékenységnek minősülnek, amelyekkel kapcsolatos adatok nem a személyiség kifejezésével méltányolható magánérdekek védelmével, hanem a társadalom szempontjából kiemelkedő fontosságúnak tartott érdekkel kapcsolatosak. A személyes adatok védelmének célja az, hogy a személyről a nyilvánossághoz, beleegyezésén kívül ne jusson el olyan adat, amelynek a nyilvánosságra kerülése ellentétes azzal az érdekkel, hogy a személyre vonatkozó magánjellegű információkat illetéktelen személyek ne szerezhessék meg.
Megállapította, hogy a jogalkotó a kötelező védelem biztosítását az eljárás meghatározott szakaszában a nyomozóhatóság feladatkörébe utalja, a kirendelt védő pedig ezzel összefüggő tevékenységet végez. Mivel a védelem kötelező, ebből következően – közérdekű jellegéből adódóan – erősebb a társadalom tájékoztatásához fűződő érdek, mint a magánszféra esetleges védelme, amely amiatt sincs veszélyben, mert a védő szerepe a vádemeléstől kezdődően nyilvános.
Utalt az elsőfokú bíróság a felperes által ugyanezen adatok kiadása iránt, más alperessel szemben indított peres eljárásban meghozott döntésekre is.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a kirendelt védők nevét és azt az adatot, hogy a védő hány ügyben került kirendelésre, közérdekből nyilvános adatnak tekintette, ezért az alperesek, mint adatkezelők kötelesek annak kiadására.
A Pp. 217. § (2) bekezdése alapján a teljesítési határidőt hosszabb tartamban tartotta indokoltnak meghatározni, az adatgyűjtés pontossága és megfelelő ellenőrizhetősége érdekében.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes kereseteit elutasította.
A jogerős ítélet kiemelte, hogy az Avtv. 19. § (4) bekezdése kizárólag a közfeladatot ellátó szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adatai nyilvánosságáról rendelkezik.
Az Avtv. 2. § 5. pontja értelmében kizárólag törvényi szintű szabályozás teheti lehetővé a közérdekből nyilvános adat nyilvánosságra hozatalát, azonban a felperes által megjelölt Alkotmány 57. §-ában, a Be. 46. és 48. §-ában nincs olyan rendelkezés, amely a kirendelt védői tevékenységet az adatvédelmi jogszabály alkalmazása körében közfeladatnak minősítené. A kirendelt védő díjának állam részéről történő megtérítése pedig közfeladati jelleget nem teremt.
A jogerős ítélet rámutatott arra, hogy a Be. 1. §-ára figyelemmel a rendőrség feladata a bűnüldözés, meghatározott esetben a védő kirendelése, amelytől elkülönül a védő tevékenysége, akire az állam közfeladatot nem ruház át.
Utalt a másodfokú bíróság a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseire is.
Az a körülmény, hogy informatikai szempontból az adatok a számítógépes tárolás miatt kigyűjthetők, törvényes felhatalmazás hiányában az adatok csoportosítására jogi lehetőséget nem teremthet. A felperes által kért adat közlésére tehát törvényi felhatalmazás hiányában nincsen jogi lehetőség. Jogi álláspontja folytán a másodfokú bíróság a pontosság és teljesség körében előadott alperesi hivatkozásokat nem vizsgálta.
Az első- és másodfokú perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.
Alkotmányellenesnek tartotta az első- és másodfokú bíróság megállapítását, miszerint a kirendelt védő nem közfeladatot ellátó személy. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 57. §-ában biztosított védelemhez való alkotmányos jog garantálása a büntetőeljárás tartama alatti állami közfeladat. Ezt a terhelt indokolt kérésére vagy a Be. 46. és 48. §-ainak megfelelően, a kötelező védelmi esetekben el kell látni.
A védő a büntetőeljárás egésze alatt közfeladatot lát el egy alkotmányos alapjog biztosítása érdekében, függetlenül attól, hogy kirendelés vagy meghatalmazás alapján jár el. Ebből a szempontból irrelevánsnak tartotta, hogy tevékenységét ki finanszírozza és lényegtelen, hogy hogyan oszlanak meg a közfeladat ellátásának részfeladatai a nyomozóhatóság és a védő között.
Hivatkozott az Alkotmánybíróság 25/1991. (V. 18.) AB határozatára, mely szerint a védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik. Az alkotmányos alapjogok szubjektív alanyi jogot keletkeztetnek az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ugyanakkor az államnak intézményvédelmi kötelezettsége áll fenn olyan körülmények megteremtésére, amelyek között az adott alapjog érvényesülni tud.
A védelemhez való jog körében a kirendelt védői rendszer létrehozásával és működtetésével tesz eleget az állam ennek az objektív intézményvédelmi kötelezettségének. Az állam kötelezettségének ellátása közfeladat ellátását jelenti, a kirendelt védőrendszer működtetése és a kirendelt védők által nyújtott jogi szolgáltatás állami kötelezettség, tehát közfeladat, a védő pedig közfeladatot ellátó személy.
Hivatkozott a Római Egyezmény 6. cikk 3. c) pontjára és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, valamint Büntető Törvénykönyv 137. § 2. pont e) pontjára.
Az Avtv. 2. § 4. és 5. pontja, valamint az Avtv. 19. § (1) és (4) bekezdése alapján előadta, hogy az alperesek által határozatban történt kirendelések száma rendelkezésükre álló közérdekű adat, amelyet az alperesek állítanak elő, az ő tevékenységük következtében keletkezik és ezen adatok kiadása az alperesek által az elsőfokú ítélet szerint sem vitatottan nem okoz aránytalan terhet.
A védelemhez való jogot biztosító, ún. „jogszabály” által meghatározott egyéb közfeladatot ellátó kirendelt védők neve és az általuk ellátott kirendelések száma ugyan személyes adat, de közérdekből nyilvános adatnak minősül az Avtv. 2. § (5) bekezdése és a 19. § (4) bekezdése alapján.
Álláspontja szerint tévedett a jogerős ítélet, amikor külön jogszabályi rendelkezés hiányára hivatkozva nem tekintette közérdekű adatnak a kirendelt védők nevét és kirendeléseik számát, amely magát a védői feladatot közfeladatként határozná meg. Ugyanis a kért adatok nem közérdekű adatok, hanem közérdekből nyilvános adatok, így nyilvánosságukra más szabályok vonatkoznak. A kért adatok ezen túlmenően nem csak akkor közlendőek, ha az adatkérés címzettje valamely állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy, hanem akkor is, ha a címzett egyéb közfeladatot ellátó személy és az adat a közfeladatot ellátó személy feladatkörével összefügg.
A védői tevékenység és különösen a kirendelt védői tevékenység állami közfeladat, ha pedig igazolt, hogy ez közfeladat, akkor a kirendelt védők neve és az általuk vállalt ügyek száma a feladatkörükkel összefügg.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezi a Rtv. rendelkezéseit, mivel a védő kirendelő határozatok nem ezen jogszabály alapján keletkeznek, az Rtv. által statisztikai és más adatkezelésre vonatkozóan előírt kötelezettségeknek nincsen okszerű kapcsolata jelen per tárgyával.
Előadta azt is, hogy a perek nélkül lezárult adatkéréseket is figyelembe véve, 18 rendőr-kapitányság és 5 bíróság ítélte megalapozottnak a felperesi adatkérést, amelynek a célja a kirendelt védői rendszer javítására irányuló tudományos kutatások folytatása.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
Előadták, hogy a rendőrség közfeladatától elkülönül a védő tevékenysége, aki nem a törvényben meghatározott állami vagy önkormányzati közfeladatot lát el, és az állam nem ruházta át közfeladatát. Sem az Avtv.-ből, sem az Rtv.-ből nem vezethető le a felperes által kért adatszolgáltatási kötelezettség. Hivatkoztak az Avtv. 7. §-ára is.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A felperes az Avtv. 19. § (4) bekezdése alapján kérte az általa megjelölt adatok kiadását. E rendelkezés szerint, ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat az (1) bekezdésben meghatározott szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Ezen adatok megismerésére e törvénynek a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A jogi szabályozás tehát a közérdekből nyilvános adatok kiadását két adatkezelő vonatkozásában rendeli el, egyrészt az Avtv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott szervek és személyek tekintetében, másrészt pedig az egyéb közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata tekintetében.
Közérdekből nyilvános adat az Avtv. 2. § 5. pontja értelmében a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli.
Mindezek alapján azt kellett megvizsgálni, hogy a védők egyéb, közfeladatot ellátó személynek tekintendők-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja – az adatvédelmi biztos ajánlásával (1234/H/2006.) egyezően – az: kizárólag az Avtv. rendelkezései szerint lehet eldönteni, hogy az adott személy közfeladatot ellátó személynek minősül-e. A közfeladatot ellátó személynek pedig – amennyiben nem minősül az Avtv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott szervnek – kizárólag az tekinthető, aki önálló feladat- és hatáskörrel rendelkezik.
A kérdés megítélésénél a felperesnek a Btk. 137. § 2. e) pontjára hivatkozása nem foghat helyt, ugyanis a Btk. rendelkezései szerint a védő kizárólag a Btk. alkalmazása szempontjából tartozik a közfeladatot ellátó személyek körébe, de az Avtv. vagy egyéb jogviszonyok tekintetében nem.
Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése értelmében a védelemhez való jog biztosítása állami feladat. Ennek a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság úgy tesz eleget, hogy biztosítja a védekezés jogát [Be. 5. § (3) bekezdés], a Be. 46. és 48. §-aiban előírt esetekben pedig kirendeli a védőt.
Ezzel teljesíti a rá bízott közfeladatot, annak ellátása a védő kirendelésével lezárul. A kirendelést követően, bár közcélt is szolgál, a védő tevékenysége magántevékenység. A védő nem tekinthető egyéb közfeladatot ellátó személynek, ugyanis a védőnek nincs jogszabályban meghatározott feladat- és hatásköre. Az, hogy a különböző eljárási jogszabályok a büntetőeljárás során a védelmet ellátó személy számára jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, külön jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörnek nyilvánvalóan nem tekinthető. A Be. kizárólag a hatóságok számára ír elő kötelezettséget a védelemhez való jog biztosításával kapcsolatban. A Be. 1. §-ának megfogalmazása is, amely szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül, ezt az értelmezést támasztja alá.
A védők neve és név szerinti kirendeléseik száma tehát személyes adat (Avtv. 2. § 1. pont). Ebből következően – bár ezen adatok tekintetében az Avtv. 2. § 8. pontja szerint az alperesek is adatkezelőnek minősülnek – az Avtv. 19. § (4) bekezdése alapján nem kötelezhetők a személyes adatok kiadására. Ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a felperes kereseti kérelmeit elutasította.
A fenti indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.901/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás