BÜ BH 2011/88
BÜ BH 2011/88
2011.04.01.
Három évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűntett miatt próbára bocsátás abban az esetben sem alkalmazható, ha az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettet elkövető terhelt esetében – a tevékeny megbánásra figyelemmel – a büntetés korlátlanul enyhíthető [Btk. 36. § (2) bek., 72. § (1) bek., 87. § (4) bek.].
A városi bíróság a 2009. február hó 10. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás szerint a büntetlen előéletű terhelt 2005. április 8. napján adásvételi szerződést kötött az édesanyja által jól ismert és velük közeli ismerősi kapcsolatban álló P. J.-né Sz. P. u. 96. számú házasingatlanára. Az ingatlan vételárát a felek 3 500 000 forintban jelölték meg. A szerződés szerint a vételárat a terheltnek 2005. június 15. napjáig kellett volna megfizetnie az eladó részére.
A terhelt a szerződés aláírásakor nem volt abban a helyzetben, hogy a vételárat egy összegben saját forrásból származó készpénzben kifizesse, ezért abban állapodtak meg, hogy a terhelt az adásvételi szerződéssel érintett, házasingatlanra, azt ingatlanfedezetként felajánlva fog banki kölcsönért folyamodni, mivel BAR listás lévén egyéb módon már nem juthatott hitelhez.
A terhelt azért, hogy az ingatlanfedezetű kölcsönt fel tudja venni, soron kívüli eljárást kért a T.-i Földhivatalnál, amelynek alapján a tulajdonjogát 2005. április 14-én a földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba be is jegyezte. Erre figyelemmel a terhelt a kölcsön ingatlanfedezetének már a Sz. P. u. 96. szám alatti ingatlant jelölte meg, és a K. Bank a kölcsönösszeg erejéig a jelzálogjogot be is jegyezte.
A terhelt 2005. április 20-án igényelt kölcsönt a K. Banktól, amely a kérelmét 2005. április 25-én be is fogadta. 2005. május 10. napján a K. Bank és a terhelt ingatlanfedezetű kölcsönszerződést írt alá. A kölcsön összegét a hitelszerződés 14.236,97 CH-ban (160,20 forint/CH) határozta meg, a havi törlesztő részlet 105,78 CH volt és a hitelösszeg törlesztésének esedékessége 2005. június 10. napjától kezdődött.
A terhelt által felvett kölcsön összege 2 294 999,56 forint volt, ő azonban ebből még csak részben sem teljesített P. J.-né eladó részére a vételár kiegyenlítésére, hanem azt az édesanyja tulajdonát képező ingatlant terhelő hitel kiváltására fordította, majd az eladóval kötött megállapodás ellenére más módokon, hitelközvetítők útján, illetőleg egy fogyasztói csoportba történő belépésével próbált kölcsönt szerezni, amely azonban nem sikerült.
A terhelt a magatartásával jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtette P. J.-né eladót, mivel az adásvételi szerződéssel érintett ingatlanra felvett kölcsönösszegből a megállapodás ellenére nem fizette meg az eladó felé fennálló vételár tartozását. Ezzel a sértettnek 3 500 000 forint összegű kárt okozott. A közvetítői eljárás során az őszinte sajnálatát fejezte ki az általa elkövetett bűncselekmény és annak következményei miatt. A sértettel 4 373 747 forint összegű anyagi jellegű jóvátételben állapodtak meg, amely összeget a terhelt 2008. szeptember 29. napján hiánytalanul meg is fizette a sértettnek.
A bíróság e tényállás alapján a terhelt cselekményét a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős kárt okozó csalás bűntettének minősítette.
A terhelt tevékeny megbánására és arra figyelemmel, hogy az okozott kárt a sértettnek kamatokkal együtt hiánytalanul megtérítette, az elsőfokú bíróság büntetés kiszabását szükségtelennek tartotta. A Btk. 36. §-ának (2) bekezdése és a 87. §-ának (4) bekezdése alapján vele szemben a Btk. 72. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel próbára bocsátás intézkedést alkalmazott.
A bíróság jogerős határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában írt okból, arra hivatkozással, hogy a terhelttel szemben a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő intézkedés alkalmazására került sor.
Az indítvány szerint a Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős kárt okozó csalás bűntettének büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A Btk. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a vétség, valamint a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A Btk. 36. §-ának (2) bekezdése az öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettek esetén a korlátlan enyhítés lehetőségét biztosítja, amely azt jelenti, hogy bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható [Btk. 87. § (4) bek.]. Ez a rendelkezés azonban nem írja felül a Btk. 72. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt a szabály, hogy három évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűntett miatt próbára bocsátás intézkedés nem alkalmazható.
Mivel a fentiek szerint a terhelt terhére megállapított bűncselekmény miatt próbára bocsátás intézkedés alkalmazásának nem volt helye, ezért a megyei főügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja alapján – a városi bíróság ítéletét változtassa meg és maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát a helyes indokainál fogva fenntartotta. Azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot változtassa meg, és a terheltet – a Btk. 40. §-ának (2) bekezdése alapján – a törvényi minimumhoz közelálló szabadságvesztésre ítélje és annak végrehajtását – Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján – próbaidőre függessze fel.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában. Az irányadó tényállás alapján pedig törvényesen minősítette az eljárt bíróság a terhelt cselekményét a Btk. 318. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő jelentős kárt okozó csalás bűntettének, amelyet egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget a törvény.
A bíróság a Btk. 36. §-ának (2) bekezdése alapján, a korlátlan enyhítésre vonatkozó rendelkezésre utalással alkalmazta a terhelttel szemben a próbára bocsátás intézkedést.
A Btk. 87. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. E törvényi rendelkezés tehát a különös részi büntetési tétel alsó határát a kiszabható büntetések körében tágítja ki. Amint arra indítványában az ügyészség helyesen mutatott rá, ez a rendelkezés a Btk. egyéb rendelkezéseit, s így az intézkedések alkalmazásának a feltételeit nem érinti.
A Btk. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a vétség, valamint a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt halaszthatja el a büntetés kiszabását próbaidőre, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. Miután a terhelt terhére megállapított bűncselekmény büntetési tétele ennél súlyosabb, öt évig terjedő szabadságvesztés, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal egyezően megállapította, hogy – a törvényi feltételek hiányában – a próbára bocsátás alkalmazására a büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján – a terhelttel szemben próbára bocsátást alkalmazó részében megváltoztatta, és őt megrovásban részesítette. A büntetőjogi szankció meghatározása során elsősorban abból indult ki, hogy az alapügyben eljárt bíróság szerint a büntetlen előéletű terhelt tevékeny megbánására figyelemmel – tekintettel arra is, hogy az okozott kárt a sértettnek a kamatokkal együtt hiánytalanul megtérített – büntetés kiszabása szükségtelen és intézkedés alkalmazásával is elérhetőek a büntetés céljai. Ezért őt a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján – miután cselekménye az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása is szükségtelen – megrovásban részesítette. Egyúttal rosszallását fejezte ki az általa elkövetett bűncselekmény miatt és felhívta őt arra, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.
(Legf. Bír. Bfv. II. 788/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás