BÜ BH 2011/89
BÜ BH 2011/89
2011.04.01.
A segítségnyújtásra köteles abban az esetben sem mentesülhet a büntetőjogi felelősségét megalapozó kötelezettsége alól, ha a sérülés súlyossága miatt a sértett halála a sérülés okozása után nyomban bekövetkezik [Btk. 172. §].
Az elsőfokú bíróság a 2009. február hó 5. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) és (3) bek. II. fordulata]. Ezért őt 250 napi tétel, napi tételenként 300 forint, összesen 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 1993. február 19. napja óta rendelkezik fegyvertartási engedéllyel. Sportvadász és 1995 óta a K.-i Vadásztársaság tagja, büntetlen.
Az I. r. terheltnek, mint a S. Kft. képviselőjének 2005. április 11. napjával a Sz.-i Erdészeti Rt. engedélyezte, hogy a gazdasági társaság használatában lévő 104 hektár nagyságú bekerített vetésterületen vadkár elhárító vadászatot folytasson.
2005. június 14-én 20 óra körül az I. r. terhelt, a II. r. terhelt és S. F. társaságában az I. r. terhelt tulajdonában lévő gépkocsival a fenti vetésterületre mentek vadászat céljából. A vadászat végeztével az I. község melletti erdőrészt összekötő kavicsos bekötőúton haladtak a járművel. A bekötőutat keresztező nyiladéknál az úton vaddisznókat láttak átfutni. Az észlelést követően az I. r. terhelt a gépjárművel megállt, mert S. F. vaddisznót kívánt elejteni. S. F. a járműből kiszállt és magához vette a golyós vadászfegyverét. A nyiladék szélén megállva fegyverlámpával bevilágított a nyiladékba és – 21 óra 57 perckor – egy lövést adott le az általa vaddisznónak vélt alakra.
A lövés leadását követően S. F. visszaszállt a gépjármű jobb első ülésére és behajtottak a nyiladékba. Mintegy 40 méter megtétele után a terheltek, valamint S. F. (elítélt) kiszálltak a gépjárműből. Akkor és ott az I. r. terhelt észlelte először, hogy a lövés embert talált. S. F. ugyanis a célzott lövésével M. H. sértettet találta el. Az I. r. terhelt ekkor felelősségre vonva közölte S. F.-fel, hogy a lövés embert talált. Addigra már S. F. is meglátta a fekvő sértett lábát, és közölte társaival, hogy ,,Tegyétek, amit tennetek kell!''. Ezután mindhárman visszaültek a gépjárműbe és az I. r. terhelt a nyiladékból kitolatott anélkül, hogy a sértett sérülését megvizsgálták, és őt elsősegélyben részesítették volna.
A nyiladékból kitolatva a kavicsos úton leparkoltak, cigarettára gyújtottak. Orvosi segítséget nem kértek, a rendőrséget nem értesítették, és ezt követően sem győződtek meg arról, hogy a sértettnek milyen sérülései vannak.
A lövés M. H. sértett jobb oldali halántékcsontját találta el, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott. A sértett koponya- és fejsérülései alapján – a laikus számára is – egyértelműen megállapítható volt, hogy életének a megmentésére nincsen reális lehetőség.
Az I. r. terhelt csak 22 óra 29 perckor telefonált a Sz.-i Erdészeti Rt. hivatásos vadászának, Sz. I.-nek, akivel csak annyit közölt, hogy ,,nagy baj történt''. A terheltek a hivatásos vadásszal csak a megérkezésekor, azaz 23 órakor közölték, hogy a S. F. által leadott lövés embert talált. Ezt követően Sz. I. a terhelteket és S. F.-et kikérdezte, majd a sértetthez ment. Észlelte a sérülését, valamint hogy elhalálozott, és ezután értesítette a rendőrséget.
Az I. r. terhelt a cselekményével megszegte a vadvédelemről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásáról szóló 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 74. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. Aszerint személyi sérülés esetén a sérültet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani, és a helyszínt biztosítani kell.
Az I. r. terhelt e jogszabály hatálya alatt állt, ezért azzal a magatartásával, hogy a sértett sérüléseiről meg sem győződött, az orvosi ellátásáról mentő hívásával nem gondoskodott, megszegte a jogszabály idézett rendelkezéseit.
A Sz.-i Városi Bíróság, illetve a másodfokon eljáró megyei bíróság a 2007. november 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével S. F. terheltet 1 rb. halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, és 1 rb. a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntette miatt 2 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra és 7 év fegyverviseléssel járó vadászati tevékenységtől eltiltásra ítélte.
A bíróság a bizonyítékok értékelése körében tényként rögzítette, az I. és a II. r. terhelt nem győződött meg arról, hogy M. H. sértettnek milyen sérülése van, hogy egyáltalán él-e még, és ehhez képest mintegy fél órán keresztül semmit sem tettek annak érdekében, hogy részére segítséget nyújtsanak. Ezt követően is csupán a hivatásos vadász értesítésére került sor, akivel a telefonon nem közölték konkrétan, hogy mi történt. Az I. r. terhelt csak a helyszínen mondta el neki, hogy S. F. embert talált el. Ezt követően Sz. I. nézte meg egyedül lámpával a sértettet, és ő tudta ekkor őt azonosítani.
A másodfokon eljár bíróság a 2009. május hó 26. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy a cselekmény a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés I. fordulatának 2. tétele szerint minősül.
A másodfokú bíróság a bűnösséget vitató védelmi érvelésekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy a S. F. elítélt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfelsőbb Bíróság által meghozott felülvizsgálati döntés az elsőfokú bíróság jogi álláspontját támasztotta alá. Abból külön kiemelte – egyebek mellett –, hogy a segítségnyújtásra köteles elkövető nem maradhat tétlen abból a megfontolásból, hogy a sértett meg fog halni, így a segítségnyújtás céltalan, szükségtelen.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – arra hivatkozással, hogy az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A védői érvelés lényege szerint a Btk. 172. §-ában meghatározott segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének passzív alanya csak élő természetes személy lehet. Amennyiben a sérülés keletkezésének és a halál bekövetkezésének az időpontja egybeesik, segítségre szoruló személy hiányában a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének a megállapítására nem kerülhet sor.
M. H. sértett a leadott lövés következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, amelyek azonnali halálához vezettek. A koponya- és fejsérülésekből még a laikus számára is megállapítható volt, hogy rajta segíteni már nem lehet, a sértett elhunyt és az életének megmentésére reális lehetőség nem volt. A sértett élettel összeegyeztethetetlen sérüléseire figyelemmel az I. r. terhelt a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét nem követte el, ezért a védő a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és az I. r. terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség szerint az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi büntető jogszabály rendelkezéseinek a megsértése nélkül került sor. Miután az eljárt bíróságok határozatai mentesek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási jogszabálysértésektől is, ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatot az I. r. terheltre vonatkozó részében – a Be. 426. §-a alapján – hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
Az eljárt bíróságok tényként állapították meg, hogy az I. r. terhelt nem győződött meg arról, hogy M. H. sértettnek milyen sérülése van, hogy egyáltalán él-e még, és ehhez képest a fekvő sértett észlelését követően mintegy fél órán keresztül semmit sem tett annak érdekében, hogy részére segítséget nyújtson. Később is csupán a hivatásos vadász értesítésére került sor, akivel azonban a telefonon nem közölték konkrétan, hogy mi történt. Az I. r. terhelt csak a helyszínen mondta el, hogy S. F. embert talált el. Ezt követően Sz. I. nézte meg egyedül lámpával a sértettet, és ő tudta ekkor őt azonosítani.
A Btk. 172. §-ának (1) bekezdése szerint a segítségnyújtás elmulasztásának a bűncselekményét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében a segítségadás több tevékenységből álló folyamatos, aktív magatartás, amelynek elsődleges mozzanata a meggyőződési kötelezettség teljesítése. Ezt követheti – a konkrét körülményektől függően – a segítségnyújtás felajánlása, a tényleges segítségnyújtás, a szakértelemmel rendelkező személyek értesítése, helyszínre hívása. Ezen felül, a vadászat során bekövetkező személyi sérülés esetén az I. r. terheltet, mint a vadászati szabályok hatálya alá tartozó személyt a vadvédelemről, valamint a vadgazdálkodásról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásáról kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 74. §-ának (2) bekezdése az általánost meghaladó fokozott segítségnyújtásra kötelezte. Számára nemcsak a segítségnyújtás teljesítését, hanem annak módját is előírta. E szabály szerint ,,a sértettet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani és a helyet biztosítani''.
A terhelt a tényállás szerint a sérült személyt elsősegélyben nem részesítette, azonnali orvosi ellátásáról sem gondoskodott, orvost, mentőt nem hívott, annak ellenére, hogy telefon állt a rendelkezésére. E kötelezettségének teljesítéséhez társait sem vette igénybe.
Tényként állapította meg az eljáró bíróság, hogy a sértett a halántéktáját ért durva jellegű lőtt sérülés következtében, a lövést követően rövid időn belül a helyszínen elhalálozott.
Kétségtelen, hogy a halott személy már nem szorul segítségre.
A segítségre szorulás – mint állapot – ténye azonban nem törvényi tényállási eleme a Btk. 172. §-ában foglalt bűncselekménynek. Ez olyan objektív körülmény, amely rendszerint csak utólag állapítható meg. A sérülés jellegének, halál bekövetkezésének megítélését nem lehet az elkövető szubjektív értékelésére bízni, mivel e tények megállapítására csak szakszerű, alapos orvosi vizsgálat eredménye nyújt lehetőséget.
A halál bekövetkezése fogalmilag mindig a sérülést követi, még akkor is, ha az időkülönbség elhanyagolható. A segítségnyújtási kötelezettség viszont a sérülés okozásának pillanatában, azzal egyidejűleg következik be, így szükségszerűen minden esetben megelőzi a halál beálltát. Következésképpen a segítségnyújtási kötelezettség keletkezésekor még élő sértett sérült, illetve olyan személy, akinek élete közvetlen veszélyben van. A segítségnyújtási kötelezettségét nem teljesítő cselekményének jogi értékelése nem lehet függvénye annak, hogy a sérülés okozását milyen időbeli eltéréssel követi a halál beállta. A segítségnyújtásra kötelezett abban esetben sem mentesülhet e kötelezettsége alól, ha a sérülés súlyossága miatt a sértett halála a sérülés okozása után nyomban bekövetkezik. A segítségnyújtásra köteles elkövető nem maradhat tétlen abból a megfontolásból, hogy a sértett meg fog halni, így segítségnyújtása céltalan és szükségtelen.
Mindezek alapján az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása a segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében megfelel az anyagi jogszabályoknak, összhangban áll az ítélkezési gyakorlattal és a cselekmény minősítése is törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 917/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás